Egy vakáció története elvenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden fiú álmodik. Két pesti diák -Tutajos és Bütyök – a Kis-Balaton sás- és nádrengetegében tölti a szünidőt, Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját. Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű nyári vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem – csak úgy rohannak a napok. Mire a vakáció véget ér, a két fiút szinte kicserélték, búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek.
István Fekete was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.
He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).
This novel, as well as Vuk: The Little Fox and Thistle, were also in the top 100 of the Big Read.
Ez tényleg azon könyvek közé tartozik, amiket annyiszor olvastam, ahányszor csak nem szégyelltem. El is vásott szegény rendesen, így antikváriumi példányként szereztem be újra. És ha már "új" példányom van, fel kellett avatni, naná. Hiába ismertem már minden fordulatot, mégis elvarázsolt. Egy olyan világba kalauzolt el, amit én már ilyennek sose fogok megismerni, olyan élményeket kísérhettem figyelemmel, amik valószínűleg kimaradnak az életemből. (És nem, itt nem a nyári naptól való leégésre gondolok :D). Szóval, ami jó az jó. És kortalan.
Szerettem gyerekkoromban, szeretem most is. Bármikor képes vagyok újraolvasni, és soha nem csalódom. (Végigolvastam az értékeléseket, s nem igazán tudnék olyat írni, amit nem írtak már le előttem. – moly) Gyerekként szerettem volna a fiúk helyében lenni, felnőttként szeretném, ha minél több gyereknek lenne hasonló élményekben része. Tudom, kicsit naiv vagyok, de meggyőződésem, kevesebb lenne kis hazánkban a keserűség, a depressziós, megcsömörlött, kiábrándult ember, ha megállnánk néha egy kicsit, kimennénk a berekbe (vagy fel a hegyekbe, kinek-kinek ízlése szerint:), és megengednénk magunknak, hogy éljünk. Azt hiszem, hiába nyertünk a technikai fejlődéssel egy kényelmesebb világot és határtalan lehetőségeket, mert ugyanakkor valami nagyon fontosat is elvesztettünk. Elég idős vagyok már hozzá, hogy nosztalgiázzak, s amikor ilyen és ehhez hasonló könyveket olvasok, kicsit mindig megsajdul a szívem.
Gyerekként olvastam, akkor nagyon nem tetszett, életem legunalmasabb könyveinek listáján tartom számon a mai napig. Egy teljes nyár kellett hozzá, hogy végig szenvedjem. Felnőttként lehet más lenne a véleményem azonban inkább nem veselkedek neki újra.
Tavaly A Pál utcai fiúk kerültek sorra az újrázásban a gyerekkori kötelezők közül, idén pedig a Tüskevár és a Téli berek. Ebben persze nem kis szerepe van annak is, hogy most már tudom, milyen fantasztikus jó felolvasásokat csinál Széles Tamás. :) Nagyon jó élmény volt az ő narrálásával hallgatni Tutajos, Bütyök és Matula történetét.
Ez az igazi lelassulás. Minden sora a helyén volt, és én is megtaláltam benne a helyem. ♥ Imádtam.
My absoulute favorite childhood-book. I was around 10, when I first red this book. It's called Thorn Castle in english.
This book is about two boys, who spend their summer holiday near lake Balaton in Hungary. They have amazing time, far from the city.
They learn how to fish, hunt, cook in the wild. They also get some advice, from old man Matula, who lives there all year. Thay have some adventures too.
It's so much fun to read. My favorite parts are, when they cook. It's like you sit there with them, you can nearly smell the food.
HUN: Az egyik legkedvencebb gyerekkori könyvem Fekete Istvántól a Tüskevár. Azt hiszem a saját példányomat már rongyosra olvastam, mégis amikor itt a nyár újra és újra előkerül a könyvespolcról.
A főszerepben két fiú van, akik a nyarat a Balaton parton töltik, és jobbnál jobb élményeket szereznek. Megtanulnak a szabadban főzni, halászni, vadászni és felfedezik a tó környékét.
Az én kedvencem részem, amikor az ennivalót készítik, olyan jó a leírás, hogy szinte magam előtt látom ahogy sül a szalonna. :)
Az egyszerű élet szépségét írja le ez a könyv. Könnyű olvasmány, kellemes, egyszerű stílusban megírva, teli s tele gyönyörű természeti képpel. Ritkán kacagok hangosan olvasás közben, de a Matula féle humoros megjegyzések nálam nagyon betaláltak.
Gyönyörû! Egyszerûen gyönyörû! Ezt a könyvet fiatal koromban megprobàltam anyukàmmal elolvasni, de nagyon nem ment; nem értettem semmit, mert nem Magyarorszàgon jàrtam iskolàba, és még azt se tudtam, mi az az osztàlynaplò. Most pedig, alig tudtam lerakni, és sajnàltam, hogy vége lett!
Nagyon szépen van megìrva, és a szereplôk nagyon élethûk. Istvàn bàcsi különösen megnevettetett, annyira HANGOSAN ÉL! Matula bàcsi pedig az ellentétje, nyugodt, csendes. Pedig mind a két férfi ugyanaz, végülis. Szeretik a bereket, a nyugalmat. Tutajos és Bütyok is nagyon jòl meg vannak ìrva. Mindkettôt nagyon szeretem, bàr nagyon ràjuk akartam szòlni, amikor az ebéd csomagolàsàt evés utàn kidobtàk a vonat ablakàn - ejnye!
Ez a mese nagyon szép, és akàr ma is megtörténhente, bàr màr nagyon beépûlt a vilàg. (Ezen kìvül, manapsàg nem adnànak ilyen természetesen puskàt egy gyerek kezébe - legalàbbis, remélem, hogy nem!)
Ahogy olvastam, némely helyen annyira tettszett, muszàly volt leìrni, hogy valakivel megosszam ezt a szépséget. De hàt annyi mindent leìrtam! Tùl hosszù lenne mind ùjra ide màsolni. De bizony nem tudok ellenàllni! Megpròbàlom nem tùlzàsba vinni:
Nancsi néni közelében ùgy teremtek a ràntott csirkecombok, mint erdôn a gomba. (21. oldal)
Àmbàr... azt nem hiszem el, hogy a menyasszony szàmtanàr. Aki Éva és ilyen szép, az nem lehet szàmtanàr. (34. oldal)
Tutajosunk egy lett az alkonyattal, a kerttel, a csenddel, az egész hatàrtalan, lélegzô, élô mindenséggel. (61. oladal)
A lekaszàlt rétek tarlòjàn pokhàlòk ragyogtak, amelyeket nappal sosem lehet làtni, és a nap vörös tànyérja mintha megàllt volna gondolkozni, hogy elszakadjon-e a föld peremétôl. (66. oldal)
Igaz, egyszerû volt ez a kis dal és mindig ugyanaz, de nélküle talàn süket és szomorù lenne a nyàri délutàn, és talàn nem is érne meg a szeder a fàn, ha ez a dal nem simogatnà. (...) A rigò mast és maskor nem is mondhat, mint amit mond, és egy madàr sem, egyetlen élôlény sem mondjat màst, mint amit érez, csak - igen -, csak az ember. (102. oldal)
,,Szamàr vagy!'' - mondta Gula Lajosnak,... (108. oldal)
- Azanyàd! - üvöltött a fiù, de a csukàt nem hatotta meg a mamàjàra valò hivatkozàs, hanem a bekapott mutatòùjjat konokul tartotta szàjàban. (116-117. oldal)
Gyula ùgy érezte, hogy ezt a làtvànyt sem lefényképezni, sem lefesteni, de még elmondani sem lehetne. (159. oldal)
- Szòval éhes, de mi a fenének Àdàmnàl, Évànàl kezdeni? (169. oldal)
(...), és még mondott egyet-màst amit nem jegyez fel Tutajosunk nyàri életrajza. (171. oldal)
Nem beszéltek, mert felesleges volt a szò. (281. oldal)
Now, this is what I consider a perfect childhood novel for boys: it is realistic, exciting, and virtually timeless. Two 8th graders spend their summer holiday in the virtually untouched natural surroundings of the swamps of the Balaton minor, under the guidance of an old swamp dweller. There they learn such things as self reliance and inter-connectedness with nature, and towards the end the story even features a treasure. A great book of childhood nostalgia.
Gyerekként rém unalmas találtam, felnőttként egy fokkal jobb élmény volt. A könyv szerintem a természethez való visszatéréshez szól fizikai, mind spirituális téren. Gyula nemcsak a szúnyogokat fedezi fel a berekben, hanem a vadon törvényeit is. Mindebben Matula egyengeti az útját, aki felnőttként kezeli, és általában nem fogja meg a kezét, hagyja, hogy saját hibáiból tanuljon. A történet rendkívül egyszerű: jó jegy szerzés számtanból->nyaralni utazás->fishing&hunting->bütyök is megjön nyaralni->fishing&hunting->hazamennek Fishing&hunting kibontva: horgászás különböző csalikkal, helyeken, különböző halakat kifogva. Vadászás bármire, amire Matula nem mond nemet (ami nagyjából a bagoly, a többi mehet, csak nem éri meg). Egyebek: fagyűjtés, tűzrakás, főzés, evezés.
Ami jó a könyvben: -Felejthetetlen karakterek -gyönyörű próza, tájleírások, állatok belső monológjaik
Minden egyéb teljesen középszerű.
Mondanivaló terén én a vadászatnál vesztettem el a fonalat, hogy a barna kányát miért volt rendben lelőni (mert megeszi a kis szárcsát), ugyanez a vadlúdnál (mert finom). Elrontott modern városi férfiként nekem nem ezt jelenti a "természetbe" való visszatérést (nyilván a halakat, és az ételnek szánt állatokat nehezebb sajnálni, de utóbbi nem kapott szerepet a könyvben. Emellett ez a természetbe való visszatérés meglepően elit kiváltság, Gyulának csak jó ismerősök miatt van lehetősége rá. Rokon a főagronómus István bácsi, Matula pedig életvitelszerűen űzhet mindent természetvédelmi területen munkájából adódóan. Munkájuk nehéz (paraszti), mégis a környezethez való közelségük és ráhatásuk magas, megvan a maga romantikája. Mindenestre könnyen belátható, hogy Bütyök Tutajos ismerete nélkül soha nem jutott volna a berekbe (legalábbis gyerekként), szóval az élmény amit megszereznek a nyáron bár kiérdemlik, mégis előfeltétel szerencsén (jó kapcsolatok) alapul. Aki elolvasta ezt a kömyvet nagy valószínűséggel csak fantáziájában tudja átélni a történteket, bár tény, hogy magyarországon mindenkinek más a berek, és a tüskevár.
Összefoglalván: a könyv egyrésze időtlen, másik része felett eljárt az idő. Érdekes olvasmány ha valaki kívámcsi korábbi gondolkodásmódra a természetről, de egyébként rendkívül unalmas olvasmány. Én kizárólag ínyenceknek ajánlanám, és semmiképp sem kötelezném rá szerencsétlen iskolásokat.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nagyon kedves könyv lett számomra. Felültem vele a nosztalgiavonatra. Igaz, hogy még talán édesanyám korában lehettek fiatalok a szereplőink, a jó öreg Tutajosunk és a kis Bügyök, de még is olyan közelinek éreztem magamhoz őket. Előjöttek a saját általános iskolai emlékeim, még ha az már egy kicsit más is volt. Szerettem ennek a kis vakációnak minden pillanatát, ahogy egyaránt volt ez a könyv kalandregény, családregény, növény és állat enciklopédia, horgászati szakkönyv, és túlélő kézikönyv. Fekete István egyedülálló hangulatot teremt meg az annyira ismerős igazi régi magyar valóságban, amire szép visszaemlékezni, meg nagyapám korából. Amikor csak a levél volt az egyetlen kommunikációs eszköz, amikor a patakban fürödtek és mosogattak az emberek a berekben. Egyszerre izgultam Gyuláért, hogy eltalálja azt a gonosz barna kányát, hogy horogra akadjon az a finom süllő, hogy megmeneküljenek a jégviharból, hogy meggyógyuljon a tüdőgyulladásból és hogy kimentsék Bügyköt a beszakadt pincéből. Szívszorító volt a búcsú a jó öreg Matulától is, aki nagyon szerethető karakter volt, tipikus igazi nagypapa szereplő, aki mindenki nagypapája lehetne, az ő maga szűkszavúságával.
Nagyjából egy hónapja hallgattam végig, ezt is hangoskonyvben, és nagyon szerettem! Ami bosszant az az, hogy nem értem miért erőltették és erőltetik máig ezt a könyvet általános iskolai kötelezőként, amikor egyértelmű hogy kell hozzá egy magas szintű érettség hogy ezt az írást valaki értékelje, és a tinédzserek ( legalabbis a 90% szerintem minimum) meg biztos nem tartanak ott. Illetve ezt egyértelműen természet szerető író írta szintén természet szerető emberek számára. Aki nem ilyen, azt halálra untatja a madarak és a berek folyamatos leírása, bármilyen gyönyörűen is teszi ezt Fekete István. Szerencsére én minden ilyen leírását élvezettel és csodálattal hallgattam. Örülök hogy én felnőtt fejjel adtam most még egy esélyt ennek a könyvnek, mert szuper élmény volt végig hallgatni. Egy fél csillagot veszek csak le az 5* értékelésből, mert a végére egy picit sok volt már Tutajos folyamatos elmélázásából és filozofálásából. :)
Sokkal jobban tetszett, mint mikor gyerekkoromban az iskolában rám kényszerítették az elolvasását. [off] Akkoriban túl körülményesnek és lassan folyónak éreztem az egészet. Nem kötött le cseppet sem az oldalakon át tartó tájleírás és hasonlók. [/off] Érettebb fejjel most jót szórakoztam Tutajosékkal a Berekben. Néha ugyan Gyula borzasztóan tudott idegesíteni a fura természetével. De szerencsére a sok mellékszereplő elvitte a hátán a könyvet. Matula, Bütyök, István gazda és Piri mama mindig vitték magukkal a történetet. Érdekesek voltak a kalandok is amit a két fiú átélt a Berekben. A (sok, néha túl sok) horgászat / vadászat és az aranyos madarak tetszettek. Végül jobban szórakoztam mint előre hittem volna. [off] A hangoskönyv felolvasása valami fantasztikusra sikerült. Végül még a régi tv sorozatot is megnéztem, de az nekem már túl régi volt és ezek nem igen szoktak tetszeni. [/off]
Mivel gyerekként nem nagyon olvastam, ez a könyv (is) kimaradt eddig az életemből. Biztos másként is értékeltem volna akkor mint most. Nosztalgikus hangulatba kerültem, és attól függetlenül, hogy hasonló nyaralásban nem volt részem, a gyerekkorom jutott róla eszembe. Mai fejjel pedig Matula bácsinak gondolom magamat. Jó hangulatú, könnyed és mégis mély gondolatokat tartalmazó, tipikus nyári olvasmány egy olyan hangulatú szünidőről, amilyen valószínűleg már nem lesz többet. Nem vagyok egy “régen minden jobb volt” típusú ember, de tény, hogy van ami igen.
Gyerekként biztos élvezetesebb, felnőtt fejjel olvasva kicsit hiányoltam belőle azt a pluszt, ami miatt megragadna, de azért nem rossz olvasmány, noha meglehetősen lassú: a könyv java részében nagyon kevés dolog történik, ami nem baj, de elgondolkoztat, egy mai gyereket vajon mennyire foglalna le. Kíváncsi vagyok, a leírt paradicsomi helyszín milyen most a Kis-Balatonnál, mekkora még a fajgazdagság. Az mondjuk menő, hogy Janikovszky Éva szerkesztette a könyvet.
Gyerekkoromban, amikor kötelező olvasmány volt, ez volt az első könyv, aminél azt mondtam, hogy nem, csak azért se olvasom végig, mert nagyon unalmasnak találtam. Pedig nem volt idegen akkor sem a környezet, imádtam kint lenni a természetben. Most viszont, felnőtt fejjel teljesen elvarázsolt, nagyon kedves történet, és alig várom, hogy elolvassam mellé a Téli berket is.
Gyerekkoromban kimaradt mű, alighanem, mert kötelező olvasmány volt, nem tudom. A minap azonban egy barátom említette, hogy mai napig a kedvenc olvasmányai között szerepel a kötet és ha eddig nem olvastam, tegyek egy próbát felnőtt fejjel. Köszönet a tippért :)
Gyerekként nem bírtam elolvasni se. Most felnőtt fejjel elolvastam, és rögtön a top10be került. Fantasztikus könyv! Irigylem Tutajosékat a kalandjaikért, és bánkódom, hogy nem tudok ilyen élményt biztosítani a sajátjaimnak.
Rendkívül kikapcsoló, kitűnő olvasmány a nyárra. Tanulhatsz a minket sajnos egyre kevésbé körülvevő élővilágról - és nem mellesleg nagyszerű a szókincsed gyarapításához is.
Kicsit sajnalom, hogy ez nekem anno kimaradt. Sztem imadtam volna. Bar az teny, hogy a Szeles Tamas hangja is biztosan hozzatett egy jo nagy lapattal. 😊