What do you think?
Rate this book
Léna
Örvényszerű házasságának tizedik évében Léna válaszúthoz érkezik: marad Péterrel, aki mellett lassan egészen elveszíti a józan eszét és önmagát, de aki mégiscsak a gyerekei apja, ráadásul nem válogat az eszközök között, hogy mindenáron megtartsa őt – vagy megpróbálja egyedülálló anyaként a saját útját járni? És mekkora ára van a szabadulásnak? Vajon képes rá, hogy megfizesse ezt az árat? Kész megvívni az előtte álló dzsungelharcot a férje egyre durvább és szürreálisabb manővereivel és a nem kevésbé szürreális magyar intézményrendszerrel? És önmagával?
476 pages, Paperback
Published November 6, 2025
2 people are currently reading
24 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 2 of 2 reviews
January 17, 2026
Mécs Anna Rutinja után olvastam a Lénát, még karácsony előtt.
Egyszerre nem hasonlít ez a két könyv semennyire, de közben a családsegítős résznél "Rájöttem, hogy ezek a nők mind hasonlítanak egymásra. Vagy valakire. Valakire, mondjuk, mindenki hasonlít. De arra nem tudok rájönni, mégis mi bennük az a közös, ami miatt folyton rám tör az a csillapíthatatlan vágy, hogy mindenkitől megkérdezzem, nem tegeződhetünk-e inkább. De igenis van valami megfoghatatlan, de mégiscsak külső jel vagy nyom, ami ott van rajtuk, vagy rajtam is, mintha egy családból valók lennénk mind..."
Nem értem, hogy honnan jön az érzés, semmi egyértelmű, vagy könnyen hozzáférhető emléket nem tudok magamból előbányászni. Az én életem ezeknél a történeteknél sokkal puhább, vagy egészen más rétegben kemény. Pszichiáterként megszámlálhatatlan felháborító, tragikus, cifra, rettenetes és fájdalmas történetet hallottam (mondjuk nem is bírom jól), és többször tettem már fel magamnak a kérdést, hogy ezek után mi az istenért olvasok szabad akaratomból, legkellemesebb óráimban ilyen témában irodalmat.
És azt hiszem most van rá egy válaszom. Ahogy Ray Bradbury csodálatos nyelvére és marsbéli krónikákra van szükség, hogy el tudjam viselni a legmélyebb egzisztenciális kérdések vizsgálatát, úgy az irodalom szövetére van szükségem a félresikerült kapcsolatok (és az azok néha sikertelen, vagy tökéletlen gyógyítási kísérletei) okozta sebek bepólyálására. És azt hiszem, hogy azért fontos írás a Léna, mert ez nemcsak egy havenyészett fedőkötés. A narratíva, a dramaturgia, a szépen kidolgozott, de mégis magukkal rántó mondatok és képek, a néha zavarbaejtően közeli, mégis többdimenziós, sok szögből reflektált karakterek miatt úgy simul rá a valóság és fikció határára, hogy még pont hihető marad, hogy van remény.
Valahogy azt a különbséget ragadja meg, mint egy traumás élmény egyszerű - és néha simán csak újratraumatizáló - célzott terápiás beavatkozás nélküli explorációja, és a modern traumaterápiák tudatos és célzott, de rendkívül empatikus újragondoskodása, gyógyító szkriptjei között húzódik.
Nemcsak hogy kapcsolatokban sérülünk és gyógyulunk, de a minőség és az arányok is számítanak.
Egyszerre nem hasonlít ez a két könyv semennyire, de közben a családsegítős résznél "Rájöttem, hogy ezek a nők mind hasonlítanak egymásra. Vagy valakire. Valakire, mondjuk, mindenki hasonlít. De arra nem tudok rájönni, mégis mi bennük az a közös, ami miatt folyton rám tör az a csillapíthatatlan vágy, hogy mindenkitől megkérdezzem, nem tegeződhetünk-e inkább. De igenis van valami megfoghatatlan, de mégiscsak külső jel vagy nyom, ami ott van rajtuk, vagy rajtam is, mintha egy családból valók lennénk mind..."
Nem értem, hogy honnan jön az érzés, semmi egyértelmű, vagy könnyen hozzáférhető emléket nem tudok magamból előbányászni. Az én életem ezeknél a történeteknél sokkal puhább, vagy egészen más rétegben kemény. Pszichiáterként megszámlálhatatlan felháborító, tragikus, cifra, rettenetes és fájdalmas történetet hallottam (mondjuk nem is bírom jól), és többször tettem már fel magamnak a kérdést, hogy ezek után mi az istenért olvasok szabad akaratomból, legkellemesebb óráimban ilyen témában irodalmat.
És azt hiszem most van rá egy válaszom. Ahogy Ray Bradbury csodálatos nyelvére és marsbéli krónikákra van szükség, hogy el tudjam viselni a legmélyebb egzisztenciális kérdések vizsgálatát, úgy az irodalom szövetére van szükségem a félresikerült kapcsolatok (és az azok néha sikertelen, vagy tökéletlen gyógyítási kísérletei) okozta sebek bepólyálására. És azt hiszem, hogy azért fontos írás a Léna, mert ez nemcsak egy havenyészett fedőkötés. A narratíva, a dramaturgia, a szépen kidolgozott, de mégis magukkal rántó mondatok és képek, a néha zavarbaejtően közeli, mégis többdimenziós, sok szögből reflektált karakterek miatt úgy simul rá a valóság és fikció határára, hogy még pont hihető marad, hogy van remény.
Valahogy azt a különbséget ragadja meg, mint egy traumás élmény egyszerű - és néha simán csak újratraumatizáló - célzott terápiás beavatkozás nélküli explorációja, és a modern traumaterápiák tudatos és célzott, de rendkívül empatikus újragondoskodása, gyógyító szkriptjei között húzódik.
Nemcsak hogy kapcsolatokban sérülünk és gyógyulunk, de a minőség és az arányok is számítanak.
April 4, 2026
🥀 Szerintem még életemben nem voltam ilyen dühös könyvolvasás közben. Konkrétan 5-10 oldalanként a sarokba dobtam volna, és amikor nem olvastam, akkor is újra és újra a gondolataimba férkőzött Léna története. Közben mégis letehetetlen volt, szerintem nagyon reálisan ír le bizonyos helyzeteket (sajnos egy ismerősöm válását a partvonalról, támogatóként látva túl sok, Lénáéihoz hasonlóan nehéz és bicskanyitogató helyzet valóságosságáról tudok…)
🥀 Az áldozatok tehetetlenségének pszichológiája - Miért marad, ha bántalmazzák? Sokakban felmerül ez a kérdés hasonló történetek hallatán.
- Bántalmazó kapcsolatból kilépni többnyire nemcsak nehéz, hanem veszélyes is.
- Óriási félelme korlátozza az áldozatot cselekvőképességében, és ez a félelem reális, valós fenyegetettségen alapul.
- Sokan a fizikai mellett gazdasági erőszaknak is áldozatai, azaz anyagilag teljesen el vannak lehetetlenítve (például titokban kell félretenniük a menekülésre, mert párjuk minden bevételüket monitorozza és elveszi.)
- A gyerek(ek felügyeleti jogának, láthatásának) legális vagy illegális elvesztése is valós veszély lehet.
- Nem segít, hogy ha nagy nehezen minden bátorságukat összeszedik és segítséget kérnek, akkor családtól, barátoktól, vagy akár a hatóságoktól is sokszor csak csípős nyelvű áldozathibáztatást kapnak segítség helyett.
🥀 Mégis mit tehetünk?
Ha neked vagy bárkinek, akit ismersz segítségre, információkra van szüksége a témában, jó szívvel ajánlom a NANE és a Patent egyesület kollégáit. Oldaluk akkor is fontos információforrás, ha nem vagy ilyen helyzetben.
🥀 Az áldozatok tehetetlenségének pszichológiája - Miért marad, ha bántalmazzák? Sokakban felmerül ez a kérdés hasonló történetek hallatán.
- Bántalmazó kapcsolatból kilépni többnyire nemcsak nehéz, hanem veszélyes is.
- Óriási félelme korlátozza az áldozatot cselekvőképességében, és ez a félelem reális, valós fenyegetettségen alapul.
- Sokan a fizikai mellett gazdasági erőszaknak is áldozatai, azaz anyagilag teljesen el vannak lehetetlenítve (például titokban kell félretenniük a menekülésre, mert párjuk minden bevételüket monitorozza és elveszi.)
- A gyerek(ek felügyeleti jogának, láthatásának) legális vagy illegális elvesztése is valós veszély lehet.
- Nem segít, hogy ha nagy nehezen minden bátorságukat összeszedik és segítséget kérnek, akkor családtól, barátoktól, vagy akár a hatóságoktól is sokszor csak csípős nyelvű áldozathibáztatást kapnak segítség helyett.
🥀 Mégis mit tehetünk?
Ha neked vagy bárkinek, akit ismersz segítségre, információkra van szüksége a témában, jó szívvel ajánlom a NANE és a Patent egyesület kollégáit. Oldaluk akkor is fontos információforrás, ha nem vagy ilyen helyzetben.
Displaying 1 - 2 of 2 reviews