Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja?
Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett.
Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit.
Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten Vekerdy Géza[2] ügyvéd és Friedrich Anna[3] gyermekeként. Apai nagyszülei Vekerdy József bankhivatalnok és Adler Jozefa. Anyai nagyszülei Friedrich Jakab kereskedő és Klein Ilona.
Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.
1958-tól 1960-ig házitanító, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1959–1969 között a Család és Iskola külső, majd belső munkatársa. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológiatanára. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990-től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990-től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke. 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 1991-től a budapesti magisztrátus tagja. 2018-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja. 2019. október 9-én 84 éves korában hunyt el.
Igazi meselo konyv. A felnotteknek mesel a gyerekekrol. Talan pont emiatt a stilus miatt egy kicsit altalanosito, egy kicsit nehezen megfoghato, de jo erzes volt, hogy emlekeztetett: szulokent a legfontosabb, hogy a kezdetektol megengedjuk es szeretetunkkel (es ne mas eszkozzel) segitsuk a gyerekeinket, hogy az o utjukat jarjak, es ott legyunk nekik akkor is, amikor ok ep eltavolodnak tolunk.
Végre eljutottam Vekerdy egyik önálló kötetéig, az Érzelmi biztonságig. Korábban ugyanis csak válogatáskötetekben találkoztam vele, a Visszatalálunk egymáshoz? és a Sorsdöntő találkozások írásaiban. Már akkor rögtön megtetszettek a gondolatai, irányelvei, és olvasmányos, gördülékeny stílusa.
Az Érzelmi biztonság sem egybefüggő írás, hanem különféle előadásainak kivonata, beszélgetések vázára épített fejezetek, így aztán megtalálhatók benne a fent említett könyvekben szereplő részek is.
Tartalmas, és nagyon sok témát körüljár a szülő-gyerek kapcsolatban.
Vekerdyben az a jó, hogy nem köntörfalaz, és van határozott véleménye. Nekem ez tetszik, mert a "minden gyerek más" jellegű dumákkal már néha tele van a padlás, és különben sem vezet sehova. Igenis legyenek a szakembernek határozott állításai és megingathatatlan véleménye a sarokköveket illetően. És ő tényleg ilyen, még ha megmondó emberré természetesen nem is akar avanzsálni.
Különösen kedveltem a Mesék, regények, olvasás fejezetet (mily meglepő!), a rengeteg hozott példában nagyon magamra is találtam, és felidézte bennem gyerekkorom olvasmányélményeit.
Vekerdy arra bíztat, hogy úgy fogadjuk el gyermekeinket amilyenek, ne akarjuk őket "megtörni", ne akarjuk a saját vágyaink kèpère formázni őket. Az igazi szeretet, amikor megismerni akarjuk őket és ami bennük rejlik és nem a saját elváràsainkhoz igazítani a szemèlyisègüket: "A szeretet megismerő erő". Ne akadàlyozd a gyermeked fejlődèsèt azzal, hogy nem megfelelő kèppen viszonyulsz hozzá: nèzz rá aszerint,hogy mivè vàlhat, és ne aszerint,hogy milyen most , a jelen pillanatban. Segíts neki kibontakozni! A gyermeket nem kell nevelni, a gyermekkel együtt kell èlni. Nem kell àllandóan "fejleszteni" őket, hagyni kell,hogy játék àltal tanuljon és ismerje meg az őt körülvevő vilàgot. A legfontosabb, hogy már picike koràbban megteremtsd neki a biztonsàgos otthon kèpèt, ahol mindig van legalább egy szülő akire tàmaszkodhat és akiben bízhat bármilyen helyzetben. Ha sikerül már az első pár évben egy ilyen közeget lètrehoznod szàmàra, sokkal könnyebben át fogja vèszelni a kapcsolatotok a gyermeked különböző dackorszakait.
"Az iskola árt?"- röviden, a jelenlegi magyar iskola, ahol arra fektetik a hangsúlyt,hogy mit NEM tud a diák, és nem arra, hogy mit tud, kifejezetten àrtalmas. A magyar iskola szürke és unalmas, kiöli a gyermekből a kívàncsisàgot, nem hagyja kibontakozni, nem vàlhat azzà, aki lenni akar, nem èrtèkelik az egyedisègèt. A túl sok információ, amit a gyermek be kell magoljon dezorientàl, szètszór, nem ad egy egèsz képet, hiànyzik belőle a vilàgot egèszben láttató tudomàny, hiànyoznak az összefüggèsek. Az iskola a lexikàlis memóriàt és egyfajta matematikai kèszsèget èrtèkeli és figyelmen kívül hagyja az èrtelmi intelligencia más tènyezőit, ami frusztràciót és kudarc èrzèsèt kelti azokban a gyerekekben, akiknek a tehetsège másban rejlik. A magyar iskola ahelyett, hogy kooperàlni tanítanà még a diàkokat, a versengèsre alapoz, amivel növeli a diákok agressziójàt és csökkenti az önbecsülésüket, mert nem tanítja meg nekik, hogy mindenki azt fordítsa az előnyère, amiben jó.
Vekerdy az a gyermekpszichológus, akinek minden mondatából árad a szeretet a gyermekek iránt. Akkor is, amikor azt mondja, hogy "a gyerekek lerágják a húsunkat, kiszívják a vèrünket, ezért időnként meg kell szabadulni tőlük" . Teljes őszintesèggel fel tudja vàllalni azt, amit a szülők nem mernek kimondani, mert fèlnek, hogy rossz, kegyetlen szülőkènt lesznek megbèlyegezve, holott a gyerekek tènyleg roppantul fàrasztóak, ezért a szülőnek szüksége van arra, hogy időnként le tudja passzolni a nagymamànak, baràtnőnek vagy akár a bèbiszitternek és pár óra után újra frissen, kipihenten és szeretettel tudjon feléjük fordulni.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Ittam Vekerdy szavait ❤️ Megint rengeteg volt a felismerés 🙏 Többször olvasandó, egyes részek jelenleg még nem aktuálisak, de érdekesek voltak számomra.
Megdöbbentő, hogy harminc év távlatából, nagyapaként és volt Waldorfos szülőként mennyire avíttak, porosak ezek a szövegek. De legalább van bennük szeretet.