Öt év. Öt év telt el azóta, hogy Nancy Williams könnyáztatta arccal kisétált a St. Eliott Gimnázium elit falai közül, maga mögött hagyva Christopher Burnst. Azóta megbékélt az édesanyjával, elkezdte az egyetemet és még egy boldog párkapcsolat is megadatott neki. Felülkerekedett viharos érzelmein, és kialakított magának egy olyan életet, ami nyugalmat és biztonságot nyújt számára. A nagybetűs Sors általi gúnynak véli, amikor egy tragédiának köszönhetően újra összekényszerül Christopher Burns feledhetetlen személyével, az meg egyenesen csak hab a tortán, hogy a férfi pont olyan káoszt hoz magával és csábító ajkaival, ami kifejezetten élvezi, hogy tönkreteheti Nancy összeszedett életét. Ahogyan újra belegabalyodik tüzes kapcsolatuk hálójába, úgy csúszik ki a lábai alól a talaj - de hiába. Mert a futótűz olthatatlanul ég, és minden egyes csók olajat önt a lángokra...
3.25-3.5✨-ERŐSEN SPOILERES VÉLEMÉNY!!! Húúúha...nagyon bajban vagyok ezzel a könyvvel. Az első rész nagyon tetszett így nagyon vártam a folytatást és nagyon örültem mikor 2 év után végre megjelent a következő rész. Volt némi tudomásom a második könyvbeli történésekről, mert egy barátnőm nagyvonalakban elmesélte, hogy mi történt mikor ez a könyv még csak Wattpadon volt elérhető. Nagyon sok problémám van ezzel a könyvvel, azokról nem is beszélek, amiket, mivel én is jogot hallgatok, észrevettem mert laikusként nem észrevehetőek. De, ami szerintem fontos: kicsit az egésznek ilyen se eleje-se vége hangulata volt, főleg Nancy érzelmeinek. Konkrétan úgy éreztem, hogy 18 évesen érzelmileg és értelmileg sokkal...hogy is mondjam...érettebb(?) volt. Most ebben a részben minden döntése impulzív volt és én értem, hogy az a lényege a karakterének, hogy nagyon érzelmes és inkább a szívére hallgat mint az eszére..de azért ezt már kicsit túlzásnak gondoltam. Valamint én értem, hogy Raffaelhez nem kötötte annyi és olyan intenzív érzelem, mint Christopherhez, de azért az, hogy az egész kapcsolatuk úgy legyen lefestve, hogy az egy "rebound" és kvázi semmi értelme, csak azért, hogy az olvasók ne sajnálják szerencsétlen Rafaelt, mikor a saját barátnője hosszú ideig ignorálja majd meg is csalja? Na ne már. Nancynek igenis szüksége vol Rafaelre és az akkori életszakaszának az a biztonság és "unalom" kellett, amit az a fiú nyújtani tudott. Nem lesz emiatt rosszabb ember Rafael és alapon senki sem vetette volna meg Nancyt ha szakít vele mert másra vágyik, de belevonni a megcsalást és a másik fél teljes lealacsonyítását? Szerintem egy elég rossz döntés volt az írónőtől, nem csak így lehet szimpátiát és unszimpátiát kiváltani az olvasókból. És ha már Nancy karakterénél vagyok, miért mondja mindneki, hogy ő egy olyan "vad" lány, egy csillapíthatatlan vihar, mikor szegény lánynak a legvadabb döntése, hogy összejött a tanárával? Semmi "csillapíthatatlan" dolgot nem csinált, maximum annyit, hogy néha elmondta a véleményét, ami egy 23 éves lánytól én úgy gondolom, hogy már szinte...elvárt magatartás? Még egy nagy problémám, hogy amíg az első résznél nagyon örültem, hogy egyáltalán nem lehetett érezni, hogy ez egy Wattpadról avanzsált könyv, addig itt teljes mértékben látni lehetett. Olyan lehetetlen szófordulatokkal és össze-vissza cselekményekkel volt tele, hogy néha csak néztem, hogy most ez tényleg ugyanaz a sorozat? Nem hozta az előző rész kidolgozott lelki és történeti világát nekem egyáltalán. Ja, és persze nem csak Nancynek voltak ilyen impulzív döntései...Clayton és Charlotte is erősen megközelítették a szintjét. Eleve nekem nem tetszett, AHOGYAN összegabalyodtak és, hogy kb senkinek sem szóltak az első részben de most ezt teljesen felülmúlták és nem a jó értelemben. A kapcsolatuk "végkifejlete" a könyv végén az még hagyján, de amit leműveltek előtte? Clayton megcsalta a lányt, amit sose beszéltek meg normálisan és Charlotte szavaival élve "sosem fogja neki megbocsájtani" majd összejárnak alkalmanként és hirtelen a "nem fogom megbocsájtani"-ból "legyen közös gyerekünk és kössük össze az életünket" lett. Inkább hagyjuk, igaz, nem volt jogos a lány testvérének az olyan szintű kiakadása amit tanúsított, de nem is teljesen elfogadható az egész történés. Ami pozitívum: ebben a könyvben sokszor adtam igazat Nancy anyukájának, látszik, hogy onnantól, hogy Nancy felnőtt már nem ÚGY szólt bele az életébe mint azelőtt és, hogy a maga módján tényleg a lánya érdekét nézte. Itt megindokolta, hogy mit miért tesz és mond és legtöbbször teljesen igaza volt. Ezen kívül nagyon lekötött a per maga, szerintem azt szépen kidolgozta az írónő, voltak benne váratlan fordulatok és izgalmas volt, ugyan voltak benne olyan részek, amit én személy szerint egy kicsit jobban kifejtettem volna. A vége pedig...nem rossz de nem is jó? Megvoltak a várva várt szóváltások, mindenre fény derült de olyan...semmilyen volt? Christopher és Nancy anyukája lerendezték a nézeteltérésüket egy-egy hozzászólással-kicsit szürreális ez, főleg, hogy a könyv elején Antonette a férfi nevét még HALLANI sem volt hajlandó de okés, számítsuk be annak, hogy mindenki fejlődött a könyv alatt. Úgyhogy sajnos nekem nem hozta azt amit vártam tőle, nem volt rossz de nem hiszem, hogy valaha újra fogom olvasni, max az első részt.
22.oldal - képtelen vagyok felfogni, hogy Rafael végül célba talált
271.oldal - MEGŐRÜLÖK MI EZ A CHRISTOPHER VÁLTOZAT AMIT KAPTUNK??? Rendesen lehidaltam mikor megkaptam a pofámba a tipikus “Hagyd el őt.” szituációt.
350.oldal környéke - tárgyalás. Az anyámot. Fhú de jó volt. Nagyon élveztem a pereskedés első felét és kifejezetten élveztem h ennyire szakszerű mindenki, és bele lehetett látni.
Dec 2 végeztem.
Teljesen összetörtem, mikor Christopher anyukája Adie meghalt. Majd utána mindenki összetört.
Hát szerelem sori nekem mindenképpen. Mindent imádtam a második könyvben is. Több Raffaelles dolog elfért volna csak, hogy számunkra is olyan fájdalmas legyen a szakítás. Szeretem Burnst is és Williamst is nagyon. Az összes mellékszereplőért oda voltam. Clayton kifejezetten sidelove. Nagyon élvezetes volt számomra az összes peres megszólalás és tárgyalás is. Nekem hamarabb leesett h Clayton és Charlotte babát vár, mint a főszereplő csajosomnak, de ettől függetlenül tetszett nagyon, ahogy Rami leírta, hogy kell ennek leesnie.
U.i.: kellett szerintem a végére ez a családi káosz, és az én amúgy is agresszív személyem kifejezetten élvezte a verekedést is. Annyit nevettem az egész összejövetelen mintha kötelező lenne. Freya megszólalása pedig teli találat volt, legalábbis nekem biztos, mert az egyik percre még nevettem és kapkodtam a fejem az abszurd jeleneten, majd utána teli torokból bömbölve bőgtem.
Imádom ÍRÓNŐ és minden könyvét meg fogom venni a következőekben is, mint eddig tettem.
This entire review has been hidden because of spoilers.