A térkép szélén

by Sándor Tar

A térkép szélén most újraolvasható! Megírása óta nagyot fordult a világ - vagy mégsem? A novelláskötet szereplőihez hasonló lecsúszott figurákat mindnyájan ismerünk valahonnan: a térkép szélére szorult, a rendszerváltás után elszegényedett, talajt vesztett emberek ők. Életükből hiányzik a remény, belőlük ugyanakkor nem hiányoznak az érzelmek, a vágy egy emberibb sors után. Helyzetük ezért tragikus.

Tar Sándor nem dramatizál, egyszerűen csak leír, történetei ettől lesznek még megrendítőbbek.

245 pages, Hardcover

First published January 1, 2003

Reviews

[gbkMnkii · Rating 4 out of 5]

Powerful and suggestive short stories from the less fortunate side of life, colorful people but one thing is common amongst them, all of them relenlessly strives for something better...and mostly never reach them.

[HU - Kindle]

[Livia · Rating 4 out of 5]

Jó szívvel ajánlom ezt a kötetet mindenkinek, aki szeretne betekintést nyerni a ’90-es évek vidéki Magyarországának mindennapjaiba. A könyv erőssége, hogy hiteles és érzékletes korképet ad, miközben érzékenyen és árnyaltan mutatja be szereplőit.

Bár összességében pozitív élményt nyújtott az olvasás, az öt csillag helyett „csak” négyet adnék rá, mivel időnként kissé repetitívnek éreztem, egy-egy téma, hangulat vagy motiváció túl gyakran tért vissza. Ugyanakkor éppen ez a körbejárás, az alapos karakterábrázolás és a többszempontú megközelítés az, ami igazán gazdagítja a Tar által teremtett világot.

Különösen tetszett, hogy a különálló novellák között sok volt a finom összekapcsolódás: szereplők bukkantak fel újra más történetekben, ismerősként köszönt vissza egy-egy név. Ez nemcsak erősítette a világ kohézióját, de olvasóként is egyfajta felfedezésélményt adott.

Tar karakterei mind munkásosztálybeliek, és remekül tükrözik a rendszerváltás utáni vidéki Magyarország társadalmi és lelki állapotát. Ez a novelláskötet fantasztikus gyűjteménye olyan történeteknek és karakterleírásoknak, akik valójában ma is köztünk élnek, ha nem is név szerint, de sorsukban, hozzáállásukban, beszédmódjukban mindenképp ismerősek lehetnek.
A legtöbb szereplő nemcsak hogy az egyszerű életet éli, hanem valóban erre vágyik, hiszen hogyan is kívánhatna olyasmit, amit soha nem ismert, sőt talán még el sem tud képzelni? Mindennapi gondokkal küzdenek, látszólag kis életet élnek, mégis hatalmas érzelmi és társadalmi súly húzódik meg a háttérben.

Tar szociográfusi múltja áthatja az egész kötetet. Az egyszerű nyelvezet mögött döbbenetes mélység rejtőzik: érzékenyen, ítéletmentesen, mégis nagyon pontosan rajzolja meg szereplői belső világát, legyen szó vágyakról, álmokról, testiségről vagy éppen a mindennapok keserédes tapasztalatairól.

Azt hiszem, Tar legnagyobb írói erőssége éppen ebben rejlik: képes egészen egyszerű, sallangmentes nyelven elmondani a legsúlyosabb dolgokat is. Ritkán találkoztam olyan magyar szerzővel, aki ennyire egszerű nyelvezettel, közvetlenül és őszintén tudott volna beszélni ezekről a témákról. Érezni, hogy nem kívülállóként figyeli figuráit: ő is ugyanabból a világból jön, ő maga is gyári munkás volt a mindennapokban. És talán épp ezért is olyan hiteles, amit ír.