Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot vesz, amikor az egyik utas szerint a megtekintett mozaik csupán másolat. Egy rejtélyes klinikán emlékektől lehet megszabadulni – és mások emlékeiből tartalékolni. Egy írót a regénye valóságával szembesít egy olvasó. A hol hétköznapi, hol szürreális történetekben közös, hogy néha a legegyszerűbb dolgok tudnak a legrejtélyesebbek lenni, és hogy a magánynak számtalan formája létezhet – még akkor is, ha éppen másokkal vagyunk
Középiskolásként 1998 és 2000 között háromszor nyert arany oklevelet vers kategóriában a sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Találkozójának versenyén. Egyetemi tanulmányait 2000-ben kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán, majd 2003-tól összehasonlító irodalomtudomány, 2004-től pedig esztétika szakon is a kar hallgatója volt.
2004-ben készülő első kötete anyagával a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdett Édes anyanyelvünk című pályázaton megosztott harmadik díjat kapott vers kategóriában. Alapító tagja volt 2005 és 2009 között a Telep Csoportnak, továbbá korábban a Puskin Utca és az Ex Symposion irodalmi folyóiratok, illetve a József Attila Kör világirodalmi sorozatának szerkesztője volt. Első verseskötete Az összes nevem címmel jelent meg 2006-ban a Széphalom Könyvműhely gondozásában. 2008-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat, illetve Junior Prima díjat kapott magyar irodalom kategóriában. Második verseskötete Elromlani milyen címmel a Kalligram Könyvkiadó gondozásában 2009-ben látott napvilágot. 2010-ben Artisjus-díjat kapott.
Harmadik verseskötete A felesleges part címmel a Magvető Könyvkiadó kiadásában jelent meg 2011-ben, ami után 2012-ben munkásságáért József Attila-díjjal tüntették ki, ezzel az egyike volt a legfiatalabb alkotóknak, akiket az utóbbi évtizedekben e rangos állami elismeréssel jutalmaztak. Ugyanebben az évben elnyerte az Örkény István drámaírói ösztöndíjat. 2013-ban Mindenhol ott vagyok címmel gyermekverskötettel jelentkezett, és ugyanebben az évben elnyerte az elsőként átadott Horváth Péter irodalmi ösztöndíjat. 2014-ben A fiúk országa címmel látott napvilágot novelláskötete, illetve Kíméletlen szentimentalizmus címmel a L'Harmattan gondozásában megjelentek esszéi és kritikái.
2014-től alapító főszerkesztője a Versum külföldi költészettel és műfordítással foglalkozó online világirodalmi folyóiratnak. Tagja a József Attila Körnek[8] és a Szépírók Társaságának.
Krusovszky novelláinak főhősei jellemzően középkorú férfiak, akik egyedül maradtak. Jó, néha nem középkorúak, néha pedig egyenesen nem is férfiak, de az többnyire stimmel, hogy egyfelől szembesülnek valami krízissel, másfelől meg nincs a közelükben senki, akivel ezt a krízist megoszthatnák. Alkalmasint elváltak, baráti kapcsolataik felületesek, munkahelyi dialógusaik pedig megmaradnak a súlytalan csevegés szintjén. Nem is az a tragédia, ami velük történik (válságba kerül egy házasság, esetleg egy barát vagy rokon meghal), hanem hogy nincs kivel beszéljenek róla. Ilyen értelemben ha van ennek a kötetnek központi motívuma, hát az, hogy amit nem tudunk megosztani másokkal, azt nekünk kell cipelnünk.
Különben meg feltűnő, Krusovszky milyen magabiztosan kezeli a történeteit. Kényelmes és világos szövegtereket hoz létre, és bár néha talán indokolatlanul ugrik elő belőle a költő*, de végeredményben látszik, pontosan tudja, hová akar eljutni. És bár az első bekezdésemből tűnhet úgy, hogy monokróm a kötet, de valójában vannak itt kísérletek – az „Autofikció” szellemes gondolatjáték irodalom és valóság kapcsolatával, a „Mnémoszüné klinika” pedig a paranoia érzésének felkeltésével operál. Olyan elbeszélések ezek, amelyek első blikkre könnyen dekódolhatóak, ám épp elég nyitott kérdést hagynak a végére ahhoz, hogy az olvasás után is foglalkoztassanak minket.
* „Az aszályos hetek nehéz függönye mögött tulajdonképpen elég szép nyarunk van.” – mondja a kamasz srác elbeszélő, aki amúgy jobbára azzal van elfoglalva, hogy felcsulázik a levegőbe, és aztán megpróbálja elkapni. Ezt azért nehezen hiszem.