A politikusok többsége azt mondja, amit választói hallani szeretnének, a választók többsége azt szereti hallani, amit már sokszor elmondtak neki. Az ország előtt álló kihívások ezzel szemben azt követelik, hogy olyan kérdésekre keressünk választ, amelyeket a többség nem szívesen hall, és amelyekben nincs egyetértés.
A kötet félszáz szerzője a főbb nehézségek azonosítására és megoldásukra tesz javaslatot, abban a reményben, hogy majd mások is így járnak el, a politika pedig visszanyeri eredeti értelmét: nem szekértáborok nemtelen viaskodása lesz, hanem a meggyőződések, értelmes érvek vitája.
Ha nem tudod megmondani, hogy mit akarsz, ne csodálkozz, ha nem az történik, amit szeretnél.
Nagyon fontos könyv, ez egyértelmű. Kell, hogy ilyen könyvek szülessenek, mert ezek az alapjai egy jól működő demokráciának: amikor egy csoport felmutatja saját jövőképét, gondolatait, tudását a világról, és lehetőséget ad a közösségnek (mi több: elvárja tőle), hogy megvitassa azt. Ugyanakkor valahogy nem tudtam vele mit kezdeni - ami nyilván az én hibám -, egyszerűen azért, mert társadalomtudományi ismeretterjesztő könyvként akartam olvasni, holott nem az. Amit amúgy tudhattam volna, hisz rá is van írva: „Forgatókönyv”. Sőt: „Felforgatókönyv”. A két műfaj közt alapvető különbség van – az ismeretterjesztő mély elemzéseket kínál, a téma minél alaposabb kibontásában érdekelt, a forgatókönyv viszont cselekvési tervet vázol fel*, mégpedig a lehető legtöbb témát érintve**. Ettől pedig szükségszerűen vázlatos, felvillantja csak a problémákat és a hozzájuk kötődő javaslatokat. Voltaképpen pont ellentétes olvasót kíván, mint egy hagyományos ismeretterjesztő szöveg: nem magányos, elmélyült befogadót, hanem közösségi lényt, aki aktív, vitázó kedvű és ég a tenni akarástól. Az ilyen emberekből táplálkozik minden jól működő demokrácia, nem az államfüggő szavazógépektől, akiket a politika félelemkufárjai könnyen a markukban tartanak.
Szóval jó könyv ez. Csak nem olvasni jó, hanem csinálni.
* Az viszont nem mindig volt nekem világos, hogy pontosan kiknek kínál cselekvési tervet a kötet. Vegyesen vannak benne olyan javaslatok, amelyek a politikai döntéshozók hatáskörébe tartoznak, és olyanok, amelyek az egyént célozzák, neki kínálva életvezetési tanácsokat. ** A kötet megkísérel tulajdonképpen minden problémát érinteni, amivel egy ország kormányzatának foglalkoznia kell a jövőben (ez ilyen terjedelem mellett önmagában is garantálja a vázlatosságot), de kiemelt figyelmet szentel az ökológiai kérdéseknek. Ezt én erénynek tudom be, mert az ökológiai kérdések amúgy ma Magyarországon jellemzően megmaradnak a helyi politika szintjén, és ritkán ütik át az országos politika ingerküszöbét.