Városok Magyarországon az iparosodás előtt

by Bácskai Vera

A szerző könyvében azt vizsgálja, hogy a magyar városfejlődést a nyugat-európaihoz képest az elmaradottság, a megrekedés jellemzi-e, vagy a magyarországi gazdasági és társadalmi körülményekhez való alkalmazkodás alakította ki sajátos formáit, eltérő útjait. A könyv a városok középkori kialakulásától az iparosítás koráig követi nyomon a folyamatot, minden egyes korszakban megvizsgálva az európai fejlődéssel analóg jelenségeket, illetve az attól eltérő sajátosságokat. nem az egyes városokat hasonlítja össze a mintául szolgáló nyugat-európai nagyvárosokkal, hanem a városhálózat alakulása áll a vizsgálat középpontjában. Súlyosabb, máig ható következményekkel járt ugyanis az a tény, hogy a középkor végén és az újkor folyamán nem alakult ki a magyar nagyvárosoknak szélesebb hálózata: a 19. századtól kezdve az egyetlen, európai léptékben is nagyvárosnak tekinthető főváros mellett a többi város megreked a középvárosi szinten.

172 pages, Paperback

Published January 1, 2002

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

„A városi levegő szabaddá tesz.”



Na jó, talán igaz, hogy a középkori város a járványok melegágya, de akkor is. A parasztnak (pláne ha volt érzéke a kézművességhez) gyakran egyetlen lehetősége volt arra, hogy elmeneküljön a földesúri önkény és a kilátástalan robot elől – hogy elment urbanizálódni. Nyilván ott se volt fenékig tejfel az élet, de legalább valamiféle lehetőségek nyíltak előtte, és hát ehhez képest egy jó kis kolerajárvány bakfitty. A város ugyanis rendszerint a középkori államban egyfajta autonómiával bírt, ami elősegítette fejlődését. Legalábbis Nyugaton. Mert ami a magyar városszerkezetet illeti, az mintha torzult módon, csökevényesen fejlődött volna. Mondja az átlag történész. De Bácskai Vera azt mondja, hogy hohó, álljunk meg egy pillanatra, ez azért nem egészen így van. Mindez egy parázs történészi vitát ígér, ahol a tudós fők tepertős pogácsával hajigálják egymást, miközben olyanokat ordibálnak, hogy „Márpedig a Makó által a királyi kincstárba befizetett adók nem alkalmasak arra, hogy a lakosságszám tekintetében magabiztosan nyilatkozni merjünk!!!” Közben meg az van, hogy amit Bácskai megállapít, az érdekes, mindenképpen árnyalja az addigiakat, de igazából nem látom, hogy forradalmi változásokat indítana el a kutatásban.

Mert végeredményben annyit mond, hogy amit mások torzult fejlődésnek látnak, az valójában adaptálódás a sajátos magyar körülményekhez, valamint a piaci igényekhez. Ennek köszönhető, hogy a magyar városok a nyugatiakkal ellentétben sokkal inkább támaszkodtak az agrárszektorra, az őstermelőkre, mert az adott viszonyok között ez volt praktikus. Azt persze maga sem tagadja, hogy a városok jelentős része eléggé tropára ment a zűrzavaros hódoltsági években és a permanens háborús helyzetben (hogy is lehetett volna másképp), egyszerűen több figyelmet szentel azoknak a településeknek (pl. Debrecen), akiket sikertörténetként tud felmutatni. Összességében azonban az a benyomásom, hogy nem annyira az addigi tudás partvonalon kívül helyezése, hanem egyfajta szómágia: amit eddig negatív hangzású terminusokkal írtunk körül („torzulás”, „csökevényes fejlődés”), azt ő neutrálisabb kifejezésekkel illeti („sajátos út”).

Ez azért sokat nem von le a kötet értékéből, mert különben egy nagyon patent képet kínál az iparosodás előtti magyar városok felépítéséről, lakosságszerkezetéről, mindennapjairól. Külön hasznos, hogy Bácskai a városokat nem önmagukban, hanem egy komplex városhálózat részeiként fogja fel. Ebben a kontextusban a város sosem a semmiben lebeg, hanem szoros egymásrautaltságban él tágabb környezetével, ahonnan terményt és munkaerőt szív fel, és közben ellátja késztermékkel, valamint igazgatási központként is funkcionál. Ez egy igazán organikus szemlélet, nagyon produktívnak tartom. Kár, hogy maga a könyv finoman szólva sem egy olvasóbarát szöveg.

[Peter Toth · Rating 3 out of 5]

Bácskai (1930-2018) was a Hungarian historian, who took part in the 1956 uprising and was sidelined (her husband even jailed) for a number of years afterwards, her main research areas were Hungarian urbanism and the history of some specific cities like Budapest, Gyula or the "oppidi", or "mezőváros" in Hungarian, which was a unique, mainly agriculturally motivated city type from medieval to modern times around here.

This specific book looks at the history of Hungarian cities before the rapid industrialization after 1867. She starts out from the earliest available data during the middle ages until the "reformkor". This involves great divides like the 150-years of Turkish occupation from a political perspective, but also the great fissures of society between nobles and townspeople from the earliest times until the mentioned endpoint. The language she uses is very academic, in many cases dry and hard to follow. It does have great insights and useful summaries, but it lacks demonstrative data tables or charts that would make comprehension better. She references these, but were not included in this book.

The highlight of the book is her arguments to avoid the simplified verdict about Hungarian cities that they were flawed imitations of cities in Western Europe. She makes a clear case for the predetermination of the development path that was influenced by the overall European division of labour, the lack of resources and capital that was needed to create textile or any other industries, which made it impossible anyway to compete againts the much more developed state of western european industry. And of course centuries of warfare against the Turks when the whole country was divided up. And after the Turks were kicked out, the Habsburgs were also not interested in strenghtening any Hungarian industry, they were happy for Hungary to send food to Austria and be an easy market for their industry. The usual imperial stuff, made easy by their military upper hand.

The increase in agricultural prices from the 14th century onwards made it self-evident that Hungary (and it's economic actors at the time) will play on her traditional strenghts in agriculture and animal husbandry. Very simply put this made more money than any other activity at that time. This then had direct effect on rapid development including the heyday of the "oppidi" or "mezőváros" versus the traditional "civitas" or royal free cities. These kind of cities (the mezőváros) never really took off in anywhere Western Europe, so we can consider this a unique Hungarian path of development. All cities, regardless of their legal status also show a huge population interest in agriculture instead of focusing mainly on industry and commerce. People living in cities, especially in a "mezőváros", but also in "civitas" owned agricultural assets like vineyards or tilled earth. This was a lot more common compared to WE. It's of course no use to apply value based judgement whether these were inferior to WE cities and I fully agree with this. She then continues to review the population of the cities in various historical times, tries to highlight changes and overall impression and development trends.

This book can still be useful as a high-level historical reference for Hungarian city development, but nothing more than that.