Nehéz értékelést írni erről a könyvről. Részben azért, mert ahhoz képest, amit ígér, bizony egy roppant felületes, a rendkívül összetett, sokoldalú és sokgyökerű jelenségnek csupán a felszínét karcolja, idegesítően redundáns, szájbarágó, és ha nem hatalmas betűmérettel és ekkora tükörrel szedték volna, akkor aligha lehetett volna belőle könyv, esetleg egy hosszabb lélegzetvételű populáris iromány. Most azonban felejtsük el mindezen bosszúságainkat, ugyanis minden hibáit és hiányosságait feledteti és felülírja az a puszta tény, hogy ez a könyv van, megíródott, lefordították, és így a magyar olvasók is kézbe vehetik. A téma, az Iszlám Állam létrejötte, ennek mögöttes okai, a pillanatnyi geopolitikai helyzet, a terrorizmus és az ellene viselt "háború" (mekkora paradoxon!) rémisztően aktuális, a fenyegetettség itt toporog a küszöbünk előtt, nap mint nap uralja hírműsorok tudósításait, mindenkinek van véleménye róla, és mióta "bölcs" kormányunk szorgalmazására és a "tisztelt" országgyűlés megszavazta magyar katonák részvételét az amerikaiak vezette nagykoalícióban, Magyarország immár az érintett fél szemszögéből kénytelen szemlélni a dolgokat. Loretta Napoleoni könyve ideális segédeszköz ahhoz, hogy megsejtsünk valamicskét az elkerülhetetlenül propagandista nyugati és arab média filterén átszűrt kép mögötti valóságból. Illetve, talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a megfigyelő paradoxonát figyelmen kívül hagyva (mely szerint objektív, a vizsgálat tárgyához előítéletek nélkül közelítő illetve azt érintetlenül hagyó, arra befolyást nem gyakorló megfigyelő nem létezhet) mégiscsak egy olyan írás született, mely a sajtótermékek tudósításaiból hiányzó szempontok egységesítésével az egyébként elérhetőnél lényegesen teljesebb képet ad mindarról, ami a muszlim országokban történik. Kezdetnek, tehát, megteszi, és mindenképpen kijelöli azokat az irányokat, melyekben a lelkiismeretes, önmagát felvilágosult, saját világát érteni kívánó olvasónak el kell indulnia. Ez önmagában azért is kívánatos volna, mivel számomra egészen elképesztő volt személyesen megtapasztalni, honatyáink és mérvadó politikusaink mekkora tájékozatlanságról, tudatlanságról és felkészületlenségről tettek tanúbizonyságot, miközben olyan horderejű döntésről vitáztak, mint hogy csatlakozzunk-e az Amerika-vezette katonai koalícióhoz, avagy sem. Napoleone könyvének implicit hozadéka az a felismerés, hogy az Iszlám Állam és politikájának, törekvéseinek és eszközrendszerének megértése mélyen a múltban gyökerezik. Egy ilyen elemzés természetszerűleg nem térhet ki olyan kérdésekre, mint az orientalizmus, a Nyugatnak a Keletről alkotott képe, no és persze vica versa, a muszlimoknak a Nyugatról alkotott képe, melyet kellő mélységgel talán még máig sem tártak fel, és az ezekből az attitűdökből fakadó programrendszerek. Pedig a történet itt, nagyjából a keresztes háborúk idején veszi kezdetét, és tart egészen napjainkig, amikor a Kelet tökéletes félreértéséről tesz nap mint nap tanúbizonyságot az a "szakértői" gárda, aki tanácsadói tevékenységével vagy véleményformáló írásain, megszólalásain keresztül támpontokat szolgáltat egy hatásaiban valóban globális konfliktus feloldásához. Nehéz nem belátni, hogy a terrorizmus elleni harc, ideértve mindazon katonai beavatkozást, melyhez ez ürügyül szolgált, eddig totális kudarc, ebben a formájában eredményre nem vezet, nem is vezethet. Ahogyan nem remélhető megoldás a nyugati kultúrában mindig is meglévő, de az utóbbi időkben mesterségesen is gerjesztett xenofób viszonyulástól sem. Az iszlamista főnix a maga szerény módján ahhoz nyújthat segítséget, hogy az ember a megfelelő kérdéseket tegye fel magának, és ösztönzést leljen a válaszok megtalálásához vezető rögös úton. Mert hogy ideje volna elindulni. Mindannyiunknak.