What do you think?
Rate this book
Szunyoghy miatyánkja
A fiumei kikötőből kifut egy személyszállító hajó, rajta Imrefi Dezső rendőrtiszt, akit azzal bíznak meg, hogy kutasson fel és fogjon el egy sikkasztót. A nyomozó a hajón egy távoli ismerősével, Szunyoghy Dániellel találkozik. Beszélgetéseikből egy különös életút és két házasság egyedülálló története bontakozik ki. Mit tehet az ember, ha szerencsétlenség éri? Ha úgy érzi, egy nappal tovább sincs értelme élnie? Hol keressen kapaszkodót, ha igazságtalanul vádolják, becsapják, megcsalják? És hová forduljon, ha önmagát teszi szerencsétlenné? Van kiút a boldogtalanságból?
Spiro, spero – kínálja a regény a kapaszkodót.
„Valami különös szép törvény az Istennek földi rendjében, hogy minden szerencsétlenségünkből valami jó fakad. Minden keserűségünkből valami édesség. Minden könnycseppünkből, valami boldogság. Minden szenvedés gyöngyöt terem. Néha mindjárt is. Néha napok múlván, vagy évek múlván, vagy talán csak a másvilágon, de gyöngyöt terem minden szenvedés.”
A történelmi regényeiről ismert Gárdonyi 1913-ban írt és 1916-ban megjelent bravúrosan szerkesztett műve finom érzékenységgel tárja fel az emberi lélek vívódásait, miközben egyszerű, mégis mély igazságokat fogalmaz meg az életről, a hitről és az önismeretről.
Spiro, spero – kínálja a regény a kapaszkodót.
„Valami különös szép törvény az Istennek földi rendjében, hogy minden szerencsétlenségünkből valami jó fakad. Minden keserűségünkből valami édesség. Minden könnycseppünkből, valami boldogság. Minden szenvedés gyöngyöt terem. Néha mindjárt is. Néha napok múlván, vagy évek múlván, vagy talán csak a másvilágon, de gyöngyöt terem minden szenvedés.”
A történelmi regényeiről ismert Gárdonyi 1913-ban írt és 1916-ban megjelent bravúrosan szerkesztett műve finom érzékenységgel tárja fel az emberi lélek vívódásait, miközben egyszerű, mégis mély igazságokat fogalmaz meg az életről, a hitről és az önismeretről.
341 pages, Hardcover
First published January 1, 1916
6 people are currently reading
11 people want to read
About the author
Géza Gárdonyi
93 books64 followersGéza Gárdonyi, born Géza Ziegler (August 3, 1863 – October 30, 1922) was a Hungarian writer and journalist. Although he wrote a range of works, he had his greatest success as a historical novelist, particularly with Eclipse of the Crescent Moon and Slave of the Huns.
Gárdonyi was born in Agárdpuszta, Kingdom of Hungary, the son of a machinist on the estate of an aristocrat in Western Hungary. He graduated at a college for teachers and worked for some years as a teacher and Catholic cantor. He married Mária Molnár in 1885, but their marriage was unhappy and they separated in 1892.
Gárdonyi's career as a writer started off when he began writing for magazines and newspapers in the mid-1880s. His first successes were the satirical "Göre Gábor" letters on rural life, works which he later repudiated. Around the turn of the century, he started to tackle historical themes in writing, which resulted in a series of fine novels.
He moved to Eger (today's northern Hungary) in 1897 with his mother and lived there until his death. He is also buried there, with his tomb bearing the inscription Csak a teste ("Only his body"). The house where he lived and did most of his writing is now preserved as a museum.
Gárdonyi was born in Agárdpuszta, Kingdom of Hungary, the son of a machinist on the estate of an aristocrat in Western Hungary. He graduated at a college for teachers and worked for some years as a teacher and Catholic cantor. He married Mária Molnár in 1885, but their marriage was unhappy and they separated in 1892.
Gárdonyi's career as a writer started off when he began writing for magazines and newspapers in the mid-1880s. His first successes were the satirical "Göre Gábor" letters on rural life, works which he later repudiated. Around the turn of the century, he started to tackle historical themes in writing, which resulted in a series of fine novels.
He moved to Eger (today's northern Hungary) in 1897 with his mother and lived there until his death. He is also buried there, with his tomb bearing the inscription Csak a teste ("Only his body"). The house where he lived and did most of his writing is now preserved as a museum.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
April 24, 2026
"Hát lássa, nem csak a vadlúd ösztönében van meg, hogy helyet változtasson, ha valahol rászomorodik az élet. Űzött vad olykor az ember is."
Ez a könyv úgy becsalt engem az erdőbe, hogy rajzolni se lehetett volna szebb utat. Teljesen mást kaptam mint amit vártam. És nagyon örülök neki, mert hála ennek a regénynek nincs kizárva,hogy felnőtt fejjel megszeretem Gárdonyit.
Imrefi Dezső a fiatal rendőrnyomozó egy hosszú halóútra indul, hogy elfogjon egy különös sikkasztót. Elszántan tervezi, hogy az elkövetőnek nem lesz menekvés, azonban a hajón egy, még a sikkasztónál is különösebb útitársa akad Szunyoghy Dániel személyében. Szóba elegyednek, és innentől akár el is felejthetnénk ezt a bűnügyet, mert megismerjük a magányosan utazó úr történetét, ami számomra még sokkal többet tartogatott, mint amit elsőre gondoltam volna.
Szunyoghy köntörfalazás nélkül mesélni kezd ennek a számára ismeretlen fiatalembernek, Imrefi pedig már szinte meg is feledkezik a feladatáról. És ahogy a rendőr egészen részese lesz a furcsa úr élettörténetének, úgy szippnatott be engem is olvasóként ez az éles váltás. Nem túl könnyű gyermekkor, lázas fiatal évek, halálos szerelem, és súlyos veszteség, majd újrakezdés. Minden, ami gyakorlatilag bárkinek lehetne az élete, de mégis más kívülállóként benne lenni, mint ha meg kellene élni.
Eleinte nehezen tudtam ráhangolódni, de aztán egyre jobban fogytak a lapok (persze az is benne van, hogy párhuzamosan mást is olvasok), egyre többet elmélkedtem azokon a stáciokon, amiken már magam is túl vagyok. Amellett, hogy majdnem olyan olvasmány akár egy egy levegővel elmondott monológ, az olvasót óhatatlanul elmélkedésre készteti a saját életéről, reménytelenségről, újrakezdésről, hitről, az élet értelméről. És az az olvasó máris azon kapja magát, hogy elfogytak az oldalak.
A végét elkapkodottnak éreztem, olyan pikk-pakk befejeződött az egész, ezt sajnálom, de jó,hogy megismerhettem ezt a regényt, mert egyébként az Egri csillagok után eszembe sem jutott volna még egyszer az életben Gárdonyit olvasni.
Ez a könyv úgy becsalt engem az erdőbe, hogy rajzolni se lehetett volna szebb utat. Teljesen mást kaptam mint amit vártam. És nagyon örülök neki, mert hála ennek a regénynek nincs kizárva,hogy felnőtt fejjel megszeretem Gárdonyit.
Imrefi Dezső a fiatal rendőrnyomozó egy hosszú halóútra indul, hogy elfogjon egy különös sikkasztót. Elszántan tervezi, hogy az elkövetőnek nem lesz menekvés, azonban a hajón egy, még a sikkasztónál is különösebb útitársa akad Szunyoghy Dániel személyében. Szóba elegyednek, és innentől akár el is felejthetnénk ezt a bűnügyet, mert megismerjük a magányosan utazó úr történetét, ami számomra még sokkal többet tartogatott, mint amit elsőre gondoltam volna.
Szunyoghy köntörfalazás nélkül mesélni kezd ennek a számára ismeretlen fiatalembernek, Imrefi pedig már szinte meg is feledkezik a feladatáról. És ahogy a rendőr egészen részese lesz a furcsa úr élettörténetének, úgy szippnatott be engem is olvasóként ez az éles váltás. Nem túl könnyű gyermekkor, lázas fiatal évek, halálos szerelem, és súlyos veszteség, majd újrakezdés. Minden, ami gyakorlatilag bárkinek lehetne az élete, de mégis más kívülállóként benne lenni, mint ha meg kellene élni.
Eleinte nehezen tudtam ráhangolódni, de aztán egyre jobban fogytak a lapok (persze az is benne van, hogy párhuzamosan mást is olvasok), egyre többet elmélkedtem azokon a stáciokon, amiken már magam is túl vagyok. Amellett, hogy majdnem olyan olvasmány akár egy egy levegővel elmondott monológ, az olvasót óhatatlanul elmélkedésre készteti a saját életéről, reménytelenségről, újrakezdésről, hitről, az élet értelméről. És az az olvasó máris azon kapja magát, hogy elfogytak az oldalak.
A végét elkapkodottnak éreztem, olyan pikk-pakk befejeződött az egész, ezt sajnálom, de jó,hogy megismerhettem ezt a regényt, mert egyébként az Egri csillagok után eszembe sem jutott volna még egyszer az életben Gárdonyit olvasni.
Displaying 1 of 1 review