Claiming the Real: The Documentary Film Revisited

by Brian Winston

In Claiming the Real , Brian Winston rewrites the history of documentary film to take account of technological change. He subjects the great figures of the past--Grierson, Flaherty, Dziga-Vertov--to a searching critique, and examines both the principles and practice of the major movements in documentary such as cinema verité. He offers a revised definition of the essential difference between fiction and documentary, and identifies the ethical base of any film practice that attempts to capture "truth."

Genres: Film

301 pages, Paperback

First published May 27, 1995

Reviews

[Péter Horányi · Rating 5 out of 5]

Ez is dokumentumfilmtörténet, de egy nagyon izgalmas, reflektált pozícióból. Lexikális felsorolások helyett Brian Winston a klasszikus dokumentumfilm gondolatiságát veszi górcső alá. Mit jelent az, hogy "creative treatment of actuality" John Grierson, a klasszikus dokumentumfilm megálmodójának kifejezése? Miben teljesül, miben vezet ellentmondáshoz a kifejezés, miben vitte félre a dokumentumfilmek hitelességéről való gondolkodást? Winston lényegileg ennek a kérdésnek az aprópóján halad végig a dokumentumfilm kb. 100 évén, következetes, intelligens és szellemes építkezéssel.
A könyv fontos állítása, hogy a direct cinema, (a griersoni dokumentumfilm megfigyelésre és a jelen analízisére épülő stílusa) több évtizedes hegemóniában leuralta a valóságról, a hitelességről alkotott közbeszédet. Azt hírdette, hogy dokumentumértéke annak a képnek van, ami megfigyelő jellegű , publicisztikus, tárgyilagos hatású és józan. Az esztétikai hatás és a tónusjáték tehát eltávolítja a filmet a realitástól.
Aztán Winston egyfajta messiásként látja a nyolcvanas évektől megjelenő új dokumentumfilmeket, amik már mernek kísérletezni a formanyelvvel és a tónussal. Talán itt kissé túl elfogult lesz, azt mondja, hogy ez az új dokumentarizmus felváltja a régit, megoldja az etikai problémákat, mindenki happy lesz. Szerintem ennél kicsit árnyaltabb a dolog, a direct cinema jellegű kép még mindig a legigazabbnak tekintett dokumentumérték korunkban, de az tény, hogy sokkal reflektáltabban használják ma a legjobb alkotók.
A Claiming the Real II. hatalmas segítség volt abban, hogy Eric Barnouw régivágású filmtörténeti könyve után ugyanazokat a jelenségeket (napjaink folyamataira kiegészítve) strukturált, reflektált formában lássam át. Sok minden Brian Winstonnal köszönhetően állt össze, nagyon élveztem olvasni tőle.