A bölömbikák éjszakája

by Gabriel García Márquez

Ismerős világ tárul az olvasó elé, az a sajátosan márquezi csodavilág, mellyel a Száz év magányban találkozott először a magyar olvasó. A motívumok és a képek műről műre vándorolnak, hősei, színhelyei rendszeresen visszatérnek: a kolumbiai író úgy beszél alakjairól, ahogy baráti társaságban szoktunk távollevő, közös ismerősökről. Úgy is mondhatnánk: a Száz év magány total planban mutatja be García Márquez világát, a novellák pedig közelképekben a legérdekesebb részleteket. Mi is ennek az írói világnak a titka? Tán az, hogy García Márquez úgy számol be csodálatos, valószínűtlen dolgokról, mintha a legtermészetesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alapossággal ír le mindennapos apróságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtelmességet.

342 pages, Hardcover

First published January 1, 1977

About the author

Gabriel José de la Concordia Garcí­a Márquez was a Colombian novelist, short-story writer, screenwriter and journalist. Garcí­a Márquez, familiarly known as "Gabo" in his native country, was considered one of the most significant authors of the 20th century. In 1982, he was awarded the Nobel Prize in Literature.

He studied at the University of Bogotá and later worked as a reporter for the Colombian newspaper El Espectador and as a foreign correspondent in Rome, Paris, Barcelona, Caracas, and New York. He wrote many acclaimed non-fiction works and short stories, but is best-known for his novels, such as One Hundred Years of Solitude (1967) and Love in the Time of Cholera (1985). His works have achieved significant critical acclaim and widespread commercial success, most notably for popularizing a literary style labeled as magical realism, which uses magical elements and events in order to explain real experiences. Some of his works are set in a fictional village called Macondo, and most of them express the theme of solitude.

Having previously written shorter fiction and screenplays, García Márquez sequestered himself away in his Mexico City home for an extended period of time to complete his novel Cien años de soledad, or One Hundred Years of Solitude, published in 1967. The author drew international acclaim for the work, which ultimately sold tens of millions of copies worldwide. García Márquez is credited with helping introduce an array of readers to magical realism, a genre that combines more conventional storytelling forms with vivid, layers of fantasy.

Another one of his novels, El amor en los tiempos del cólera (1985), or Love in the Time of Cholera, drew a large global audience as well. The work was partially based on his parents' courtship and was adapted into a 2007 film starring Javier Bardem. García Márquez wrote seven novels during his life, with additional titles that include El general en su laberinto (1989), or The General in His Labyrinth, and Del amor y otros demonios (1994), or Of Love and Other Demons.

(Arabic: جابرييل جارسيا ماركيز) (Hebrew: גבריאל גארסיה מרקס) (Ukrainian: Ґабріель Ґарсія Маркес) (Belarussian: Габрыель Гарсія Маркес) (Russian: Габриэль Гарсия Маркес)

Reviews

[fióka · Rating 5 out of 5]

Márquez elképesztően különleges. Van valami meghatározhatatlan, körülírhatatlan varázsa. Na persze ez nem igaz, mert minden levezethető és szétcincálható ízekre, de van, amikor jobb, ha ez nem történik meg. Más, amikor olvasod és értelmezed azt, amit olvasol és más, amikor érzed is. Márquez ilyen, ilyen érzős író. Ha nem érzed, nincs is varázs.
A bölömbikák éjszakáját szerencsére még nem olvastam, így ismét volt alkalmam valami kvázi-ismeretlenben elmerülni úgy, hogy azért a jó része már ismerős volt innen-onnan, hiszen a Kedd délután, az Isabel monológja, a Mamá Grandé temetése és még jó pár már ismert más írások részeként. De voltak újak is. A bölömbikák éjszakája nem mondható kifejezetten kiemelkedőnek, sem jónak, kivéve a titokzatos és ezért elbűvölő bölömbikák motívumát – címnek első osztályú.
Hiába tudom, hogy Castroval hetyegett és kommunista-szimpatizáns volt majdnem élete végéig és utálom ezért meg még sok más viselt dolgáért, de azt az embert, aki az egyik legszebb szerelmes történetet írja meg egy vízihulláról és az őt mosdató, öltöztető, örökbe fogadó asszonyokról, akik majd eltemetik, mint sajátjukat s közben sorsot rajzolnak neki, hátteret, sajnálják és megsiratják, nem lehet nem szeretni. Teljesen balladai. Egy hulláról (pláne, ha vízi) az embernek bármi eszébe jut azon kívül, hogy szép. De ez gyönyörű, még a gyerekek is játszanak vele. Ki tud így írni halálról és szerelemről?
Vagy ott van az öregember története szárnyakkal. Aki várja Róma soha meg nem érkező jóváhagyását egy Isten háta mögötti faluban egy tyúkketrecbe zárva, azt illetően, hogy jó lélek-é, avagy bűnös. Az idő telik, az angyallal senki nem törődik, de minekutána kistafírozza vendéglátóit és őt szerencsésen elfelejtik, van ideje magához térni és elrepül. Eltűnik, ahogy jött.
Annyira plasztikus, annyira mesei, hogy semmilyen mese nem fogható hozzá, a valóság pedig unalmas éves könyvviteli zárójelentés a történetei világához képest. Akikről pedig ír, azok ismerősök. Itt laknak a másik utcában, egymással szemben ültünk a vonaton, összefutottunk a piacon, nála veszel virágot a kedvesednek, vagy együtt isztok a kocsmában. Haverok. Rejtelmes múltú, titokzatos jelenű és ismerhetetlen jövőjű emberek. Kurvák, gyilkosok, tolvajok, hülyék, rabszolgák, szentek és szerelmesek. És egytől egyig csodálatosak.

[Gizella Tóth · Rating 2 out of 5]

Nem az én világom. :(