Kiáradt - A Tisza útja a győzelemig

by Gergő Papp

2026. április 12-én Magyarország történelmet írt. Tizenhat év Orbán-rendszer után a Magyar Péter vezette Tisza Párt megnyerte az országgyűlési választásokat - és ezzel új esélyt adott az országnak, hogy visszatérjen a demokrácia útjára.

A győzelem a lehetetlen határát súrolta. Orbán Viktor és pártja a teljes állami apparátust, a titkosszolgálatokat, a másfél évtized alatt kiépített propagandagépezetet és gyakorlatilag korlátlan anyagi erőforrásait mozgósította. A Tiszának mindössze a változásra vágyók lelkesedéséből kellett építkeznie.

Ez a könyv a Tisza-kampány történetét meséli el. Azt, hogy hogyan nőtt ki a kegyelmi botrányból egy olyan politikai mozgalom, amely letarolta a teljes ellenzéki mezőnyt, és végül legyőzte magát Orbán Viktort is.

Magyar Péter története azonban nem csak a magyar politika története. A kampány megmutatta azt is, hogy a perszonalizált politika korszakában minden megváltozott: a hagyományos pártstruktúrák, az aktivisták száma, sőt, az anyagi erőforrások is sokkal kevesebbet számítanak, mint gondoltuk. A 2026-os választási kampány megismerésén keresztül megérthetjük a modern politika működését is, annak minden izgalmával - és árnyoldalával.

A Kiáradt - A Tisza útja a győzelemig a 2024-2026-os időszak legfontosabb politikai eseményeinek története - még soha nem hallott részletekkel, fordulópontokkal, és az ezek mögött húzódó okok és hatások közérthető, de alapos politikai elemzésével.

"Ez vagy nagyot megy, vagy lufi lesz" - írta az egyik legelső kommentelő a Partizán induló élő közvetítése alá Youtube-on, miközben az interjúalanyon még a mikroportot igazítgatták. Aztán megjelent a képernyőn Magyar Péter: ingben és nyakkendőben, nyugodt hangon, magabiztosan ült Gulyás Márton műsorvezetővel szemben. Már a beköszönése valami mást ígért, mint amit eddig látott az ellenzék. Pontosan úgy nézett ki és azt a viselkedést hozta, amit a rendszer bukására vágyó közönség tudat alatt elvárt egy kiábrándult fideszestől. Érződött rajta, hogy jobboldali közegből jön, hogy nincs meg benne az a tipikus ellenzéki DNS, ami miatt a korábbi ellenzéki vezetők rendre idegenül hatottak a választók jelentős részére.

Papp Gergő 1991-ben született Kerepestarcsán. A Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett politológus diplomát. Kampányszakértő, az Agenda Setting politikai tanácsadó cég alapítója. Országos, európai parlamenti és önkormányzati kampányok tanácsadójaként szerzett tapasztalatot, több éven át a Momentum Mozgalom kommunikációs csapatában dolgozott.

367 pages, Paperback

First published May 7, 2026

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Felmerülhet a kérdés, miért olvas az ember egy eseménysorról bő 350 oldalt, ha az épp most zajlott le a szeme előtt. Talán olyan ez, mint másodszor is végignézni a kedvenc csapatod győztes meccsét: egyszerűen jó érzés. És esetleg olyan dolgokat is észreveszel ilyenkor, ami élőben elkerülte a figyelmedet, mert túlságosan izgultál, vagy épp ki kellett menned a mosdóba.

Papp könyve nem mélységi elemzést kínál – ilyen közel április 12-höz az ilyesmi nem is lenne elvárható -, hanem fogja az elmúlt 800 napot, és úgy mutatja be, mint egy ívet, aminek első eleme az ikonikus Partizán-interjú, az utolsó pedig a 2026-os országgyűlési választás. Nem kíván elmerülni a kampány egyik aspektusában sem, ehelyett az elmúlt két év meghatározó pillanataiból vagy mondataiból tallóz, és kerekít köréjük pár oldalas, könnyen emészthető gyorselemzést. Amiből aztán kirajzolódik maga a folyamat, a mi kis pannon csodánk: hogy egy Magyar Péter nevű tök ismeretlen fószer nekimegy a legyőzhetetlennek hitt miniszterelnöknek, és pozdorjára veri. Tiszta Lúdas Matyi, komolyan.

A szerző talán leginkább karakteres állítása az, hogy ebben a csodában nem sok szerepet játszott a kampány vagy akár az aktivisták hada. Két dolog döntött: Magyar Péter személye és a valóság. Ami a valóságot illeti, egyre kevésbé volt tagadható, hogy az ország napról napra kehesebb. Az egészségüggyel, az inflációval, az oktatás, a MÁV vagy a közutak állapotával mindannyian naponta találkozunk, benne élünk, és az ezekkel kapcsolatos problémák csak mélyültek az utolsó választás óta. Persze a Fidesz eddig is nagy mestere volt annak, hogy kampányait egy alternatív valóságban bonyolítsa le, ahol Soros György meg a migránsok megeszik a vesédet, amint nem Vityára szavazol – feltételezték, ez most is elég lesz. Azt hitték, ami 2022-ben működött, az kisebb módosításokkal ezúttal is beválik, elég Soros helyett Zelenszkijt rakni a plakátra. Csakhogy a dolgok megváltoztak. Hiába voltak alkalmasak a kampányüzenetek a saját tábort hisztérizálására (ilyen értelemben abszolút sikeresek voltak), ha egyszer ez a saját tábor egyre olvadt. Mert egyre többen érezték úgy, hogy a valódi valóság (pl. az árak a SPAR-ban) nagyobb súllyal esik latba, mint egy képzelt háború Ukrajnával. És mert az ellenzéki oldalon olyasvalaki jelent meg, akire egész egyszerűen nem hatottak a fegyverek, amelyekkel a Fidesz eredményesen semlegesítette addig az ellenzéket.

És itt jön be a képbe Magyar Péter. Aki talán nem volt se tehetségesebb, se ravaszabb, mint mondjuk Márki-Zay, csak épp jókor volt jó helyen. A 2022-es évi választás ugyanis az ellenzéki összefogás totális csődjét és a Fidesz újabb kétharmadát hozta – a társadalom kormánykritikus részében pedig eluralkodott a reményvesztettség és a kilátástalanság. Lehet, hogy Orbán legyőzhetetlen? Lehet, hogy az unokáink is az ő varangyszáját lesznek kénytelenek bámulni? No most ha a Fidesz legyőzhetetlen, akkor csak egy remény van: hogy jön valaki magából a Fideszből, egy fiatal csávó big dick energy-vel, és megpadlóztatja az addigi alfát. Sárkány ellen sárkányfű. A Magyar Péter-titok egyik kulcsa, hogy ő volt az ember, akit nem lehetett összegyurcsányozni. Hisz amikor a többi ellenzéki a DK-val való együttműködéssel kompromittálta magát, ő még bőven a kormánypárt sorait erősítette – így lett a legnagyobb hátrányból a legnagyobb előny. Róla mindenki elhitte, ismeri a másik oldal titkait, érti a módszereiket, következésképp tudja, hogy kell küzdeni ellenük. A szavazó pedig arra voksol, akinek hisz a győzelmében – amikor Orbán Viktor leváltása a cél, akkor az öregördögre is behúzza az x-et, ha fogcsikorgatva is. Ezért volt politikai értelemben zseniális húzás, hogy Magyar Péter egyértelműen szembehelyezkedett a többi ellenzéki párttal – tudta, abban a pillanatban, amikor a társadalom elhiszi, ő Orbán első számú kihívója, ezeknek a pártoknak a szavazói tömegesen szivárognak át hozzá, és ehhez igazából még gesztusokat se kell tennie feléjük. Azért, mert a választók nyerni akarnak. És mert – legalább ennyire, de tán még jobban is – látni akarják, hogyan bukik a NER, és viszik el vezetőszáron Lázár Jánost. Ez részükről nem jellemgyengeség, hanem racionális döntés. Ezt értette meg a Momentum, és ebbe bukott bele a Kutyapárt. Hogy a választó érzelmileg vonzódhat egy liberális kollektíváért, szíve doboghat a cuki viccpártért, de közben kegyetlenül le fog szavazni akár egy jobboldali jelöltre is, mert pontosan tudja, a liberális kollektívának és a cuki viccpártnak is jobb élete lesz egy olyan világban, ahol Menczer Tamás szomorú.



Így hát Magyar Péter megtehette, hogy nem balra politizál, hanem behatol (Török Gábor szép kifejezésével) „a Fidesz ideológiai törzsterületére”. Saját pályáján akarta megverni őket, elszipkázni azokat, akik eddig is csak fanyalogva, jobb híján szavaztak a kormánypártra, vagy inkább nem is szavaztak senkire, mert nem volt kire. Lépésről lépésre szerezte vissza a NER által kisajátított nemzeti jelképeket, a kokárdát, a magyar zászlót*, lement az utolsó faluba is, miközben minden gesztusával azt igyekezett kommunikálni, hogy képes működtetni az országot. És el is hitték (hittük) neki. Pláne mert amíg ő potens jelöltté nőtte ki magát, a Fidesz egyre inkább erodálta a saját kormányzóképességébe vetett bizalmat. Dőltek ki a csontvázak a szekrényből, Szőlő utca, Göd, Hatvanpuszta, MNB, satöbbi, Magyar pedig ezeket képes volt lendületből beleilleszteni a saját történetébe az elöregedett, korrupt, tolvaj és erkölcstelen rezsimről. Hosszú évekig a Fidesz uralta a napirendet, erre azt vette észre, hogy folyton az ő térfelén pattog a labda, és csak szalad az események után. Hiába állt rendelkezésére egy komplett propagandagépezet csilliárd forintos kerettel, támadásaik rendre lecsúsztak Magyarról, aki egy (jobbára) lelkes amatőrökből álló gárdával úgy kapta szét őket, mint Floki a lábtörlőt. Nyilván fogalmam sincs, most milyen kormányzás jön**, de már az megérte, hogy ezt láthattuk.

Biztos lesz, akinek hiányérzete marad a kötet után, és úgy érzi, nincs benne valami, amit ő múlhatatlanul fontosnak tart. Nincs itt például egy zebra se, és a „Csurran-cseppen”-t se említik meg. De hát ez ilyen – egy efféle pillanatválogatásból óhatatlanul kimaradnak dolgok. Azonban amit vállal, azt teljesíti: megteremt egy olyan szövegteret, amit lapozgatva újra átélhetjük ezt az igen mozgalmas elmúlt két évet. El tudom képzelni, hogy épp ezért az évek múlásával ez a kötet nem veszít az értékéből, hanem új jelentőséget nyer – segít emlékezni arra, amit nem feledhetünk el. Hogy a demokrácia mindent összevetve egy nagyon baró cucc.

* Megjegyzem, nekem akkor jutott eszembe először, hogy ez a csávó akár nyerhet is, amikor elgyalogolt Nagyváradra. Csinált valamit, ami addig egyetlen ellenzéki politikusnak a fejében sem fordult meg, vagy ha meg is fordult, elhessegette, mint hülyeséget. Mert ő nem parlamenti küszöbben és képviselői helyekben gondolkodik, hanem győzelemben. Valahogy ez a mentalitás hiányzott nekem az ellenzékből.
** De azért vannak pozitív jelek. Látszik például, hogy Magyar nagyon tud szimbolikus pillanatokat teremteni, olyanokat, amelyektől úgy érezzük, ez tényleg a mi országunk. Azok a tamburás gyerekek például tegnap csodálatosak voltak. Egy ilyen gesztus megfizethetetlen.

[Tekla György (teklakonyvei) · Rating 4 out of 5]

Kiáradt – A Tisza útja a győzelemig címmel jelent meg Papp Gergő politológus és kampányszakértő könyve a Tisza Párt mindent elsöprő győzelméről. A kötet azonban nem „rajongói kézikönyv”, hanem közérthető, kronologikusan felépített politikai elemzés Magyar Péter pártjának megalakulásától a rendszerváltásig.

Papp Gergő könyvének legnagyobb pozitívuma számomra a közérthetőség. Úgy elemzi az elmúlt bő két évet, hogy az átlagember is megértse; a történéseket kronológiai sorrendben vonultatja fel azzal a céllal, hogy utólagosan, az adott pillanat érzelmi hevületétől mentesen és tárgyilagosan kösse össze azokat az eseményeket, amelyek végül elvezettek a rendszerváltásig. A szöveg nem megy nagyon mélyre, ami egyrészt érthető, hiszen nem telt el túl sok idő, és talán pont emiatt nincsenek benne olyan „sokkoló” dolgok, amiket eddig ne tudtunk volna, másrészt pedig a szakzsargon használata pont a közérthetőség rovására mehetett volna. A sokkoló szót itt azért is tettem idézőjelbe, mert ahogy a szerző is fogalmaz a kampányhajrá vonatkozásában, naponta derültek ki olyan dolgok, amik miatt máshol egy-egy nap információi alapján a teljes kormány megbukott volna.

Noha a Kiáradt tényleg a Tisza Pártra, és leginkább Magyar Péterre fókuszál, azért a sorok között olvasva mégis átfogó képet ad a magyar politika és közélet helyzetéről, hozzáállásáról és kommunikációjáról az elmúlt két év során. Ezzel kapcsolatban pedig olyan érzésem volt, hogy valószínűleg csak a felszínt karcolgatja – egyrészt azért, mert a könyv témája elsősorban a Tisza Párt útja, másrészt ami a kormányalakítás hetében a megérzésem, hogy annyi minden rejtve van, hogy hiába belsős kapcsolatok, egyszerűen túl sok dolog van a felszín alatt.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2026/05/pa...