1. Moses 22

by Magda Szabó

Libro usado en buenas condiciones, por su antiguedad podria contener señales normales de uso

Genres: Hungarian Literature, Classics

First published January 1, 1967

About the author

Magda Szabó was a Hungarian writer, arguably Hungary's foremost female novelist. She also wrote dramas, essays, studies, memories and poetry.

Born in Debrecen, Szabó graduated at the University of Debrecen as a teacher of Latin and of Hungarian. She started working as a teacher in a Calvinist all-girl school in Debrecen and Hódmezővásárhely. Between 1945 and 1949 she was working in the Ministry of Religion and Education. She married the writer and translator Tibor Szobotka in 1947.

She began her writing career as a poet, publishing her first book Bárány ("Lamb") in 1947, which was followed by Vissza az emberig ("Back to the Human") in 1949. In 1949 she was awarded the Baumgarten Prize, which was--for political reasons--withdrawn from her on the very day it was given. She was dismissed from the Ministry in the same year.

During the establishment of Stalinist rule from 1949 to 1956, the government did not allow her works to be published. Since her unemployed husband was also stigmatized by the communist regime, she was forced to teach in an elementary school during this period.

Her first novel, Freskó ("Fresco"), written in these years was published in 1958 and achieved overwhelming success among readers. Her most widely read novel, Abigél ("Abigail", 1970), is an adventure story about a schoolgirl boarding in eastern Hungary during the war.

She received several prizes in Hungary, and her works have been published in 42 countries. In 2003, she was the winner of the French literary prize Prix Femina Étranger for the best foreign novel.

Her novel Abigél was popularized through a much-loved television series in 1978. Abigél was also chosen as the sixth most popular novel at the Hungarian version of Big Read. Her three other novels that were in the top 100 are Für Elise , An Old-Fashioned Story , and The Door .

Reviews

[PuPilla · Rating 5 out of 5]

6 év után olvastam újra az Izsákok és Ábrahámok könyvét, és érdekes volt megfigyelni, miben lett más az élmény, mennyire más jelentésrétegek kerülhetnek előtérbe. Nagyon fontos könyv a generációkról, tele falhozvágós mondatokkal, mély lélektannal, remek karakterábrázolással.

A 2014-es posztom róla: https://pupillaolvas.blogspot.com/201...

[Alex · Rating 5 out of 5]

"... hogy ne mi legyünk a jóvátétel mindenért, ami valaha a véneknek és az öregeknek nem sikerült, és ne kelljen gyűlölni semmit, ami önmagában és természetes módon nem gyűlöletes, csak mert az öregek és a vének rettegnek, és féltik a kenyerüket meg az életüket, és szeretni se kelljen, csak ami szeretni való, nem bármit, amiről kijelentik, hogy szeretni kell, mert így praktikus, vagy így illik."

Szabó Magda vészesen robogok a top 5 'milyen híres embert hívnál meg egy vacsorára magadhoz' listám felé, és én teljes szívemből támogatom útján. Még befőtt is lesz felszolgálva, ígérem.

[Norbert Nagy · Rating 4 out of 5]

A danaidában szebben ki volt bontva az egymásra-nem-figyelés családon belüli jelensége, a szereplők narratív gondolatfolyama egy kis idő után fárasztó, érzésre mintha túl sok tragédiát próbált volna egy-egy életbe zsúfolni Szabó Magda, de legyen rá emiatt rossz szavam? Az élet sem fukar, ha erre kerül a sor lol.

Stílus - ⭐⭐⭐⭐⭐
Lélektaniság - ⭐⭐⭐⭐⭐
Zsúfoltság - ⭐⭐⭐⭐⭐
Geci önző protagonist(s) - ⭐⭐⭐⭐⭐
Cselekmény - ⭐⭐

Kedvenc idézetek:

"[...] s akit mi se szenvedhettünk tolakodó gyásza miatt, ami mögött nem a halottját éreztük, csak azt az igényt, hogy folyton foglalkozzanak vele." 60.o.

"Ők is a hajdani alakjukat szeretnék feltámasztani bennünk, hazug szavaikat, áltatásukat vagy tiszteletre méltó bátorságukat eljátszani velünk, hogy most már a vénség páholyából nézve hadd tapsoljanak maguknak, milyen szépek voltak, ízlésesek, derekak, bátrak, és hadd éljék még egyszer végig életüket mibennünk, de most már veszélytelenül, kendőt lobogtatva saját hősi, vérszomjas vagy szelíd cselekedeteikhez, miközben mi az arénában divatjamúlt jelmezeiket viseljük.
Nem értik, hogy nem akarunk másolni semmit. Nem ők vagyunk, újjászületve. Mi mi vagyunk." 90.o.

"Én nem bírom megadni neked, amivel az élet tartozik." 127.o.

[Sarolta Veress · Rating 3 out of 5]

Amennyire vartam elolvasni ezt a konyvet, annyira csalodas volt vegigfutni rajta. Szabo Magda mindig elkapraztatott egyedi nyelvhasznalataval, inteligens es mely mondanivalojaval es azokkal a jellemrajzokkal, melyekkel mar a konyv elejen azonosulni lehetett.
Most azonban, (az eddig olvasottokhoz kepest)a meghurcolt kislanyalakot ferreteve uj karakter(eke)t hoz a szinre- de a felnottsegbe lepo, ontudatra ebredo fiatalokkal, talan az irasmod miatt (is) nagyon nehez azonosulni, reszvetet vallalni.
A fokent belso gondalatvilagra epulo tortenet szamomra szaraz, nehol eltulzott, sok esetben semmitmondo.

[Strona 17 · Rating 5 out of 5]

„Tylko sam siebie możesz ofiarować...” to moje pierwsze zetknięcie z Magdą Szabó – i czuję, że to będzie początek pięknej znajomości. W tej niewielkiej objętościowo powieści mierzy się z uniwersalnym tematem konfliktu pokoleń, ale sposób, w jaki to robi, oraz portrety psychologiczne, które rozrysowuje, czynią z tej książki jeden z najlepszych – i mówię to bardzo serio – obrazów relacji międzygeneracyjnych, jakie czytałam.

Wstępem do swojej powieści Magda Szabó uczyniła historię Abrahama, któremu Bóg nakazał złożyć w ofierze jedynego syna, Izaaka. To, co pominięte w biblijnej przypowieści – perspektywa syna – w narracji skonstruowanej przez Szabó wysuwa się na pierwszy plan. Opisuje ona losy trzech węgierskich rodzin: Gálów, Huszárów i Bartosów, szykujących się do ważnego wydarzenia – będzie ślub. Ciężarna Gabi Gál i jej wybranek Miklós Huszár, ku niezadowoleniu rodziców, powiedzą sobie "tak" i zaczną wspólne życie. Najpierw, słowami Adama – brata Gabi – Szabó ukazuje, jak doszło do takiego rozwoju zdarzeń, bo nic w tej historii nie jest dziełem przypadku. Następnie oddaje głos reszcie – głowie rodziny Bartosów, pani Huszárowej, ojcu Adama, babce, wreszcie Gabi...

Perspektywa „izaakowa” – młodych, dotkniętych przemocowymi zachowaniami rodziców – przeplata się z perspektywą „abrahamową” – starszych, pokolenia wojny, które przenosi swoją traumę na codzienność całej rodziny. Tworzy się z tego mozaika wzajemnych pretensji, niespełnionych pragnień, powtarzanych krzywd, niewypowiedzianych wyznań.

Myślę o „Tylko sam siebie możesz ofiarować...” jako o dobrej lekturze w tym momencie przełomu, w którym przestaje się być tylko czyimiś dzieckiem, a staje się też czyimiś rodzicem. Na jej wewnętrznej okładce zapisałam sobie, że to „pochwała osobności” – nieprzenoszenia własnych lęków i niespełnionych pragnień na dzieci, nieszukania wytłumaczeń dla swoich złych decyzji w błędach rodziców, zmierzenia się samej i samemu z konsekwencjami swoich działań, odwagi do zaczynania na nowo. I choć łączy nas międzypokoleniowo potrzeba poczucia bezpieczeństwa, to także uznania, że każde może szukać go w inny sposób.

[Annamária Gergely · Rating 4 out of 5]

"Néha azt hiszem, mindenkit felháborít, hogy nem szenvedtünk semmit vagy legalábbis nem eleget. Kihívó lehet egy generáció, amelyik nem nélkülözött, és amelyiket nem tizedelték meg."

Egy darabig gondolkodtam miután befejeztem, hogy mit is írhatnék, még szanaszét vannak a gondolataim. A történet nincs 200 oldal, de piszok nehéz. De úgy is hívhatnám, hogy csak egyszerűen "szabómagdás". Olyan közeli, de mégsem megfogható. Olyan enyém-tied, de mégis idegen, hála az égnek.
Három generáció, három család, három sors fonódik össze. Nagyszülő és szülő, akik megélték a háborút, az elnyomatást, amikor minden szörnyű volt, és a gyerekek, akikre az öregek úgy tekintenek mint akiknek már csak megszületni volt nehéz. Mindenki a maga módján jobbat akar az utána következőnek, de nagy jóakarásban inkább csak egymás mellett mennek el, miközben az élet és a közös vér egy fedél alá kényszeríti őket. Ebből az ördögi körből csak a legfiatalabbak próbálnak kitörni. Hugi, Ádám, Márta, Gyuri és Miklós az első vonal, akik hangosan ki merik mondani, hogy a régi bútor igenis ronda, hogy a kapott életért nem kötelező a szülők haláláig hálásnak lenni, hogy ez a világ már másmilyen. De vajon a nagy bizonyítási vágyban nem éppen a szüleik és nagyszüleik hibáit követik el ezek a fiatalok is? Hiszen ők is csak jobbat akarnak, amihez minden és mindenki más csak eszköz. De a cél nem minden esetben szentesítheti az eszközt, ez már annyiszor bizonyossá vált.
Ha létezne ez a besorolás, szívem szerint önzésregénynek nevezném ezt a könyvet.  Éppen ezért számomra nincsenek is benne igazán szerethető karakterek, hiszen mindenkit csak a saját meggyőződései, céljai tartanak össze, mintha a többi ember csak tárgy volna körülöttük, ami a felszínen tartja őket. Mindenki egyszerre Ábrahám és Izsák is. Ettől valahogy az egész regény nyomasztó, fullasztó, és végül hiába jelenik meg a tiszta (?) érzelem, az már feloldozást nem ad senkinek..

Szerettem. Utáltam. Fájt. Dühös voltam. Értetlen. Adott ez a könyv és elvett. Bárcsak mindenkinek adna..

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Szabó Magdát egész sokáig (sőt: mostanáig) nem is olvastam egyáltalán. Pedig sok olvasott ismerős mondta már, hogy jó író, és Az ajtó című filmet láttam jópár éve, tetszett az is. Most legutóbb ez a baljósan biblikus című regény jött elő a molyon, kölcsönkértem és kölcsön is kaptam (kösz @brácsa_lant!) és nagyon klassz első találkozás volt.
Tanmesei keretbe foglalt összeesküvéses-generációs családregény, talán így tudnám műfajilag-tematikailag belőni, és eszembe jutott erről a könyvről sok minden, többek közt az Utas és holdvilág szövevényes kamara-dramaturgiája, a Csupasz nyulak 60-as évek női-családi szocio, vagy akár Rakovszky Zsuzsától a Hold a hetedik házban – ez valamennyire körbe is jelöli, hogyan olvastam ezt a könyvet. Az Utas testvéri-baráti összeesküvése mindig is bizarr volt nekem – itt is hasonlóan belterjes kis mikrokozmoszban élnek a fiatalok, de az egész valahogy sokkal életszerűbbnek tűnt, mint Szerbnél. Kevésbé lila. Általában: az egész egyáltalán nem túl lila, sőt. Lélektanilag hitelesnek hat. Meg általában követhető.
Nagyon sűrű a szöveg, nekem tetszik a váltakozó elbeszélők ritmikája. Az egész elbeszélés fontos témákat jár be, remek kötelező olvasmány volna. Egészen frissnek és modernnek, progresszívnek hat a szemlélete, ráadásul ítéletmentes, bár a szereplők mind ítélkeznek egymás fölött, valahogy egyensúly van, mindenki szót kap, és nincsenek jók meg gonoszok. Bár a példázati keret alapján tanulságnak kellene lennie (a végén van is), az valahogy ugyanúgy idézőjelbe kerül, ahogy minden más is: része lesz a polifóniának. Az életben ha van tanulság, akkor ez az: hogy szubjektív, soknézőpontú.

[Dorina · Rating 4 out of 5]

Ahogy az Szabó Magdánál sokszor lenni szokott, az elbeszélőn kívül szinte senki nem szimpatikus a történetben. De mielőtt meguntam volna a fiú szülei iránt érzett gyűlöletét, változott az elbeszélő. Ahogy a történetet egyre több szemszögből láttam, egyre több szereplőnek értettem meg a motivációját, és elkezdtem velük is együttérezni. Sajnos ennek ellenére nem lett vidámabb a légkör. Hiába érthető mindenkinek a saját problémája, fájdalmasan nem tudnak egymással beszélni róla.

"Csak nem változom olyanná máris, mint az öregek, szűkölésükkel, magánypanaszukkal?" Gondolják a fiatalok, próbálják a saját útjukat járni. De hiába tanulnak a szülők tévedéséből, elkövetik a sajátjukat. "Én a magam istenéért halok meg egyszer"

[Olivia Menner · Rating 3 out of 5]

I get it. It wasn't that bad. But at least it could have had a happy ending. I question if it was worth it, the whole thing Hugi went through. Just for the others to have a place where they could be themselves, she sacrificed herself and went into a marriage where she isn't loved. I mean, no, i really didn't like the end. And actually she is just complaining through and through just as her parents. Ahhh, I don't know.

[Szilvia · Rating 5 out of 5]

Szabó Magda kegyetlen. Gonosz. Így nem lehet látni embereket, mert mindet utálni kell tőle. Hogy lehet ezt elviselni? Ezt az éles látást?
Én nem akarok ilyen anya, ilyen apa, ilyen gyerek, ilyen feleség lenni, mint ezek a családok.
Szeretnék viszont így látni, így írni, így, ilyen alaposan, hidegen, öngyógyítóan elemezni.
Szeretnék végre az utolsó oldal Izsákja lenni.

[Ferenc · Rating 3 out of 5]

4/5 - Hungarian Literature
3/5 - Literary Fiction
3/5 - Story
4/5 - Narration
2/5 - Characters

3.2/5 - Rating

[konyvaradat · Rating 5 out of 5]

ha azt mondom, hogy semmi sem volt még rám ekkora hatással, én elhinném ha a helyedben lennék.
ha lenne hat csillagos olvasmány, ez lenne az.

[csodaszarvas01 · Rating 5 out of 5]

A vén Bartos nem szólt semmit, csak a keze mozgott s munkájában annyi részvét volt, annyi jóindulat, sajátságos módon annyi szeretet, amennyit az öregasszony esztendők óra nem kapott se rokontól, se baráttól, senkitől. Nem beszéltek. Néha megloccsant a víz, ahogy most már ő nyúlt a mosogatóba, s rakta a bögréket, tányérokat a vén Bartos keze ügyébe. Az törölgetett, dörzsölte a porcelánt, hallgatott. Az öregasszony jobban értette, mintha kiáltott volna, az volt az érzése, soha életében nem értett semmit ilyen tökéletesen ilyen világosan, mint amit a vén Bartos hallgatása mondott. „Öregek vagyunk-mondta a vén Bartos villámgyors, eres keze. -Kikoptunk a világból. Ne hidd, hogy én nem”

A könyv ezen része ragadott meg a legjobban. Kicsit szomorkásnak éreztem a könyv egész hangulatát, de mégis elragadó volt. Hugi gondolatmenete nem igazán tetszett a végére, hogy egy bizonyos cél érdekében felhasználja szegény Miklóst. Azt kell mondjam, első olvasásom volt Szabó Magdától a Mózes egy, huszonkettő, de úgy érzem olvasnom kell az írónőtől más kötetet is.