Péterfy Gergely Digó című regénye az erdőtüzektől és sirokkótól pusztuló, elöregedő, saját műemlékeinek súlya alatt fuldokló Olaszországba vezet, Orvieto expat közösségébe. A regény főhőse, Winter Henrik, a kiégett értelmiségi, aki Budapestről a covid idején költözött Umbria ősi városába, megpróbál úgy élni, hogy már ne okozzon több bajt a világban. Ahogy egyre mélyebben megismeri a várost és az ottlakókat, kénytelen rájönni, hogy tévedett, amikor azt gondolta, hogy már eleget tud a létezésről.
Péterfy Gergely József Attila-díjas magyar író, forgatókönyvíró, szerkesztő, egyetemi oktató. Testvére: Péterfy Bori színésznő és Péterfy Sarolt irodalomtörténész.
Az ELTE latin-ógörög szakán szerzett diplomát 1993-ban. 1994-től 2011-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanított. 1998-2000 között a TV2 havonta jelentkező kulturális műsorának, a Nyugatnak volt felelős szerkesztője és műsorvezetője. 2006-ig a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségében dolgozott mint szerkesztő-műsorvezető. 1991 óta publikál novellákat. Egyik alapítója, 1993 óta szerkesztője volt a Törökfürdőnek (1993–2001).[1] 1995-2000 között a miskolci Új Holnap című irodalmi lapot szerkesztette.
2015. október 30-án tartotta székfoglaló előadását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián.
"Ha egy szöveg Dante-idézettel nyit, az azért elég erősen felajánl bizonyos olvasatokat. Mi több, belekerget minket az olvasatokba. Például abba, hogy itt a pokolba való alászállás aktusának leszünk tanúi, ahol a kárhozottak seregén fognak végigkalauzolni minket. Közben meg azt látjuk, hogy a főszereplő nem a pokolba megy, hanem Orvietóba, ahol jó a bor és még jobb a prosciutto, már ha lehetséges ez egyáltalán. Hát milyen pokol az, ahol középkori katedrálisok és minőségi élelmiszerek vesznek körül minket? Akkor most mi következik? Pokoltúra vagy permanens vakáció? Lehet, is-is."