A múlt soha nem marad eltemetve. A régi kastély falai közt még mindig ott visszhangzik a gyermekkacaj – és egy különös asszony árnyéka, aki három gyermeket nevelt elfeledve szörnyű titkokat, félelmet és az igazságot.
Húsz év telt el.
Most hat ember érkezik ugyanide, meghívott vendégekként – vagy inkább áldozatokként?
Egy játék kezdődik. Olyan játék, amelynek szabályait senki sem ismeri, és amelyben minden nap meghal valaki. A múlt szálai egyre szorosabban fonódnak össze, míg végül lehull a lepel: ki az áldozat, ki az elkövető – és ki marad életben?
Tetszett a hangulata a könyvnek, tényleg be tudott úgy paráztatni, hogy éjszaka féltem olvasás közben. A végén kicsit szájba rágósak voltak a társalgások, majd egy akkora csavar történt, hogy nem is biztos értem, hogy mi van. A szerelmi szál pedig kicsit indokolatlan volt szerintem. De az írónő ezek ellenére tényleg be tudott rántani ebbe a hideg, nyirkos feszült érzésbe.