Die Rückkehr der Wiking

Wiking-Trilogie

by Péter Zsoldos, Gottfried Feidel (Translator)

Die »Wiking« hat ihr Ziel fast erreicht, das Planetensystem von Tau Ceti, als das Raumschiff mit einem Planetoiden kollidiert und beschädigt wird. Schweren Herzens entschließt sich die Expedition zur Umkehr, doch die Expeditionsteilnehmer haben ihre Rechnung ohne den Bordcomputer gemacht, der darauf programmiert ist, einen erdähnlichen Planeten zu suchen und darauf zu landen. Und genau das tut er. Als die Mannschaft aus der Hibernation geweckt wird, muß sie erstaunt feststellen, daß sie sich nicht auf der Erde, sondern auf einem erdähnlichen Planeten des Systems Tau Ceti befindet.
Es ist eine wilde Welt, in der Tiere leben wie in den Urzeiten der Erde, und menschenähnliche Wesen, die auf der Entwicklungsstufe von Steinzeitmenschen stehen. Durch einen schicksalhaften Zusammenstoß mit einer Urweltbestie wird Gregor Man, einer der Wissenschaftler, von der Expedition getrennt. Da man ihn für tot hält, fliegt die »Wiking« ihren nächsten Erkundungspunkt an - Tausende von Kilometern vom ersten entfernt. Mit Hilfe eines Eingeborenen gelingt es Man unter unsäglichen Strapazen, die Wildnis des riesigen Kontinents von einer Küste zur anderen zu durchqueren, um wieder zum Schiff zu gelangen. Und als er es endlich geschafft hat, muß er feststellen, daß ihm seine Mitmenschen inzwischen fremder geworden sind als die Eingeborenen.

Genres: Science Fiction, Hungarian Literature

448 pages, Mass Market Paperback

First published January 1, 1963

About the author

Won the ESFS award for his novel "A Feladat" in 1972. See http://en.wikipedia.org/wiki/Péter_Zs... for more info.

Reviews

[Cipőfűző · Rating 4 out of 5]

Zsoldos Péter első regényével méltán került be a (magyar) science fiction Pantheonjába, és akármennyire is szabadkozik a könyv legvégén Gregor Man személyében, A viking visszatér-rel ténylegesen íróvá vált.
Az in medias res kezdéssel Zsoldos feladja a csavarokat és felfedezésre váró meglepetéseket, de a történet mégis visz magával, az irodalmisága, a jövő és a múlt embere között feszülő ellentétek. A bolygó (egy lakható bolygó, amely feltételezés tudományos alapokon nyugszik) bemutatása és a technológiai leírások is kielégítőek voltak számomra.
A regény teljes mértékben Gregor Manre van oppozícionálva, ő a narrátor. A jövőben járunk, kétezer néhány százban, az űrutazás teljesen biztonságos, az emberiség életéből kiveszett az erőszak, higgadt diskurzusokkal meg lehet oldani mindent, a szépérzék elhatalmasodik a fizikailag elkényelmesedett emberen. Így pottyan Gregor egy vad, ösztönök hajtotta világba, ahol aztán a regény végére hozzáedződik a megváltozott körülményekhez.
Igazából Nogoval nem voltam teljesen kibékülve, az ő képességeivel, készségeivel. De hát a tudomány az őskori emberről jobbára csak találgat, amennyire meg tudom ítélni, Zsoldos korának tudományos ismereteihez nagyjából igazodik a karakter.

[Oriente · Rating 4 out of 5]

Ha hajótörést szenvedsz egy idegen bolygón, legjobb barátod egy laposfejű és a kőbunkója.

Hát hm és hmm. Valószínűleg túl sokat vártam A feladat és az Ellenpont után.
A regény nagyobb része egy kétszemélyes, extrém túlélőtúrára emlékeztetett, ami önmagában persze nem lett volna baj, ha egy egzotikus kalandregényt emeltem volna le a polcról Ezer nap a vadonban - egy geológus feljegyzései címmel. Mert ez inkább volt egy űrbéli robinzonád, az emberi alkalmazkodóképesség apoteózisa, sok-sok igazán szép tájleírással kidekorálva. Hiányoltam azonban a magvasabb gondolatokat, a távlatot és/vagy a mélységet. Lássuk be, Gregor Man tipródásai és visszaemlékezései nem mutattak túl az egzisztenciális szorongáson.

Kissé igazságtalan vagyok persze, volt itt egy kerettörténet az emberiség nagy vállalkozásáról: kilépés a Naprendszerből, új világok felfedezése, ez a cselekményszál azonban mind formában, mind tartalomban elmaradt a beágyazott túlélés-regénytől. Engem már Lem Édenjében is zavart az a kedélyeskedő stílus, amivel a szereplők, egy maroknyi tudós, heccelődve oktatják ki egymást a nyilvánvaló válsághelyzetekben is. Stanisław Lem sziporkázó fantáziájával azonban tényleg el tudta képzelni (vagy meg tudta mutatni, mennyire elképzelhetetlen), a találkozás az idegenséggel, a mással. Zsoldosnál éppen ez hiányzott nekem: az ő története attól "fantasztikus", hogy a Tau Cetinél talált bolygó nem-idegenségében teljességgel valószínűtlen. Azt még bevenné a gyomrom, hogy egy Földhöz hasonló paraméterekkel rendelkező bolygón bizonyos mértékben hasonló bioszférát, a flóra és a fauna hasonló hierarchikus szerveződését találják az űrhajósok, de hogy gyakorlatilag megtalálják az előembert, sőt az ember későbbi fejlődési szintjeit, majd a földi történelmi ismeretek alapján elemzik a látottakat és ezt nagyon tudományos módszernek gondolják, nos ez zavaróan naív elgondolás. Továbbá a földi modellt alkalmazva számot kéne adni ilyen eltérő antropológiai és civilizációs fejlődési fokot mutató csoportok egymás mellett éléséről. Magyarázat nélkül ez a helyzet több mint abszurd, tudós hőseink azonban semmiféle megrökönyödést nem mutatnak a tapasztalt tények felett. Amit a A feladatnál el tudtam engedni, mint szükségszerű kelléket egy amúgy zseniális történet kidolgozásához, az most, mint központi elem, rettenetesen zavart. Pedig nagyon koncentráltam, hogy ne zavarjon... de hiába. Az utolsó fejezetek pörgős eseményei lekötötték ugyan a figyelmemet, de általános elégedetlenségem még az utolsó oldalakkal sem csillapodott, legfeljebb kíváncsiságomat élesztették fel a nyitva hagyott kérdések.

[Derek S. Inman · Rating 5 out of 5]

After enjoying “The Mission”, I decided to start reading Péter Zsoldos’ works from the beginning. Since I couldn’t find an English translation, I used AI translation to read it. While it’s not as smooth as the official translation of “The Mission”, it was good enough to enjoy the plot and character development.

As for the story, I thought it was kind of a nice Robinson Caruso type of story, but in a sci-fi setting. Gregor Man is a likable protagonist, who discovers how to survive in a more primitive environment. I’m really looking forward to continuing the adventure in the other two books of the series.

[Attila Kohner · Rating 5 out of 5]

Második Zsoldos kötetem a Feladat után, és nem hittem volna hogy még jobban fog tetszeni. Pedig de! Lem, Verne, Jack London egyaránt megcsillan a műben. Nagyon élveztem az olvasását, a középső vademberrel kóborlós részben és az azt keretbe záró hard scifi fejezetekben egyarán üdítő élvezet volt elmerülni.

[AzaBizonyosBell · Rating 5 out of 5]

"...hiszen minden hosszú út, amelyik valóban elvezet valahová, és közben minden teher nehéz, amit cipelnünk kell, míg végre célba érünk."
Nagyon szerettem. Érdekes kérdéseket feszeget, izgalmas, jól van megírva. Megdöbbentő, hogy 1963-ban íródott. Egyáltalán nem érezni rajta.

[Tomika · Rating 5 out of 5]

Minden idők legjobb magyar író által írt könyve: remek trilógia egy középkori társadalomról, egy idegen bolygón!!