Продавачът на сладолед

by Katri Lipson, Катри Липсон, Росица Цветанова (Translator)

Награда за литература на "Европейския съюз".

Чехословакия, 40-те години на ХХ век. Дирейки спасение, на Естер й се налага да тръгне с непознатия Томаш като негова съпруга, в търсене на безопасно място в провинцията. Тяхната история снима режисьор, който решава да имитира реалния живот, създавайки филм без сценарий, в който актьорите научават историята и своите роли в движение, по време на снимането. Но тези персонажи започват свой собствен живот. В забутано селище, където всички пътища са отрязани, Томаш и Естер Воржда заживяват заедно с помощта на вдовицата г-жа Немцова.

В края на 60-те години на ХХ век Ян, синът на Естер, е студент в Прага. Потресен от самозапалването на съименника си Ян Палах, той бяга в Швеция. Там среща предизвикателната Шещин и се оженва за нея.

След още 20 години дъщеря им Гунила отива в родния град на баща си в Чехия, за да открие себе си... Съдбата на измислените герои става по-истинска от самия живот. Нишките на историческите и личните събития се преплитат, потапяйки читателя в действителност, където фикцията се явява главният герой, а развръзката е забулена някъде в ненаписания сценарий. Романът е отличен с "Наградата за литература" на "Европейския съюз". Българският превод е включен в поредица на ИК "Персей", подкрепена от програма "Творческа Европа" на ЕС.

Genres: Finnish Literature, Fiction, Mystery, Nordic Noir, Novels, Historical Fiction

256 pages, Paperback

First published January 1, 2012

About the author

Katri Lipson is a Finnish writer. She studied medicine at Uppsala University, graduating in 1993. Since then, she has worked as a doctor in Scandinavia and Africa. Her debut novel Cosmonaut was shortlisted for the Finlandia Prize in 2008 and won the Helsingin Sanomat Debut Book of the Year Award that same year.

Reviews

[Madara · Rating 2 out of 5]

Ja godīgi, es laikam esmu nedaudz vīlusies... Sākums grāmatai ir pat ļoti daudzsološs, tas noteikti lasītāju "ievelk". Bet ap 3.grāmatas daļu es sāku kaut ko nesaprast. Spiedu sevi lasīt tālāk... Grūti saprast vai mans intelekts man neļauj saprast grāmatu vai arī tā ir speciāli uzrakstīta tā, lai to saprastu tikai retais. It kā filma tiek uzņemta, itkā ģimenes sāga nepilnās 300 lappusēs...
Katri Lipsones valoda ir raita un tur noteikti apakšā kaut kas ir, bet "Saldējuma pārdevējs" noteikti nav domāts visiem. Varbūt man vienkārši nav lemts lasīt un saprast šāda tipa "dziļo" literatūru.

[Kurkulis (Lililasa) · Rating 3 out of 5]

Ar prātu saprotu, ka varētu likt visas 4 zvaigznes, bet - īpatnējs darbs. Ne vienmēr augsts novērtējums, piešķirot kādu literatūras apbalvoju, nozīmē to, ka lasītājs ir gatavs izbaudīt šo darbu.

- Mēs nemedījam personas. Mēs medījam nejaušības. Un, ja to vienā vietā vienā laikā ir pārāk daudz, mums rodas aizdomas, ka tās nepavisam nav nekādas nejaušības. Un tikai tad mūs sāk interesēt personas.

Man labāk tomēr patika grāmatas pirmā puse - aktieri, filma, reālā dzīve - tās pārejas, tēli, darbības, sarunas. Noskaņojuma ziņā man likās, ka skatos filmu (kādu franču vai poļu, tāds man stereotips), kur varoņi sarunājas (pārsvarā pāros) un mainās ainas, bet nekas tāds īpašs nenotiek. Otrā puse man nesniedza baudījumu, varones man vai nu nepatika vai arī es tās vienkārši nesapratu.
Bet ideja nav slikta.
Šeit nedaudz vairāk ar citātiem: https://lililasa.wordpress.com/2020/0...

[Elīna Jurberga · Rating 4 out of 5]

lūk, ar šādiem darbiem es atgūstu savu lasītprieku!

es iespējams kaut ko nesapratu, bet man patika, cik meistarīgi filmas uzņemšana pārvērtās dzīvē, lai gan, kas zina, varbūt nemaz nepārvērtās, bet ierāva mani vēl dziļāk filmas ainās. lai nu kā, šis bija īsts meistardarbs.

[Agris Fakingsons · Rating 2 out of 5]

..šis ir sasodīti grūts gabals. tikai vietām izpratu romāna būtību un saturu.

[Inita · Rating 2 out of 5]

Vakar vakarā beidzu lasīt grāmatu, bet tā arī neesmu īsti tikusi skaidrībā par to, kas man īsti nepatika grāmatā, bet sajūta tāda, ka zemē nomests laiks. Man gaisu maisīja apraksts grāmatas beigās, pēc kura izvēlējos grāmatu, bet īsti līdz galam ar izlasīto man nesaskanēja.

[Aija · Rating 3 out of 5]

Manuprāt, šī grāmata vispār nav par kino, bet gan par dzīvi, tādu saraustītu, sapačkātu, izvazātu laikmetu un varu griežos. Dzīvi, kurā jāizliekas, jāmelo, jābēg un tad atkal jāatgriežas, un tā paaudžu paaudzēs, līdz tā sāpe un aizvainojums par zaudēto zemi pārdzīvota un pārsāpēta.

[Gretel · Rating 1 out of 5]

Winner of the 2013 European Union Prize for Literature? Really? Really?

What was the point in all of that? The author forgot to add a plot and her writing leaves a lot to be desired. Avoid. I get she was trying to do something meta but it just did not work at all.

Honestly one of the worst things I've ever read, and that is saying something.

[Jan Němec · Rating 5 out of 5]

Zmrzlinář začíná dva roky po skončení druhé světové války. Ocitáme se v prostředí filmového štábu, který filmuje - co vlastně? Režisér odmítá hercům prozradit scénář, patrně proto, aby simuloval podmínky skutečného života: scény se natáčejí v chronologickém sledu a nikdo neví, co bude následovat. Ze záměrné mnohoznačnosti postupně vyvstane příběh ženy a muže, jež za války svede dohromady náhoda a nutnost zároveň: neznají se, ale musí předstírat, že jsou manželé, aby se zachránili před nacisty. Útěk jim překazí železniční most vyhozený do vzduchu a oni se jako podnájemníci ocitnou v domě na samotě u jisté paní Němcové. Hra na film ustupuje do pozadí a střídá ji hra na manželství, přičemž zůstává na čtenáři, jak si vše vyloží - snad jsme celou dobu uvnitř filmu a autorka si s postavami pohrává podobně jako režisér (její kniha nese stejný název jako dotyčný film), snad byla úvodní scéna filmu jen existenciální metaforou... V každé další z celkem osmi kapitol románu pak autorka překvapí něčím dalším. Je obtížné pojmenovat ústřední téma knihy. Historické pozadí a kulisy jsou tu jen jakoby načrtnuty křídou podobně jako v Trierově filmu Dogville a osobní minulost postav je nejasná. Každá z nich je zasažena nějakým traumatem, vztahy mezi muži a ženami, dětmi a rodiči jsou rozbité, neúplné a nenaplněné. Příčinou toho jsou sice tísnivé politické podmínky, ale čtenář má pocit, že takové by jejich vztahy nejspíš byly za všech okolností. Lipsonová zkrátka své postavy vystavuje mezním situacím a čeká, co to s nimi udělá. Nejde jí o společenský, ale existenciální rozměr zlomových okamžiků jejich života. Střídáním rovin, víceznačností, nedořečeností a prací s drobnými motivy také dost napíná čtenářovu pozornost - Zmrzlinář určitě není kniha pro polykače dramatických zápletek. Zároveň však ona víceznačnost nemaskuje absenci jasnějšího záměru; kompozice románu je naopak promyšlená a snad s výjimkou rozpačitého závěru má autorka vše pevně v rukou. Simon Mawer vsadil u svých českých témat na jistotu: slavný dům, přes který se přehrne příboj dějin, nebo slavný zakladatel genetiky v případě Mendelova trpaslíka. Lipsonová pracuje nenápadněji, hodnota tu jako ve většině umělecké literatury spočívá spíše ve vidění než ve viděném. Pokud tedy čtenář doufá, že nějak nově a jinak nahlédne příběh českých dějin, bude zklamán. Až nepříjemně se mu ale připomene tíživá atmosféra těch dob a jejich společný psychogram: pocit stísněnosti a deziluze, nutnosti přetvářky, nedůvěra v předkládaná fakta, v budoucnost.

[Marika Oksa · Rating 3 out of 5]

Pidin kirjan alkuosasta lähes viiden tähden arvoisesti, mutta lukutunnelmat romahtivat täysin kun tapahtumat siirtyivät pois elokuvan ja todellisuuden rajamailta. Aivan kuin lukuun olisi vaihtunut toinen kirja... harmillista, alkuosa lupaili korkeampaa tähtimäärää.

[Kirjasieppo · Rating 1 out of 5]

Very rarely do I give a book just one star. But this is one of them. Honestly, does someone understand this? In my opinion it's just pretentious shit. I read a lot and I understand a lot of literary devices and themes and symbolism and all that stuff but this story just made no sense at all. Maybe the author was high on something and we're not supposed to understand it on a "normal person level".

[Linnea · Rating 3 out of 5]

Kiinnostavasti alkanut mutta loppua kohden turhan hajanaiseksi liihotellut ja kauaksi alun elokuvateemastaan poikennut teos. Lipson kirjoittaa kauniisti ja kiinnostavasti, tarina vain jätti etäiseksi.

[Steve]

After 40% I had to give up. This book makes no sense to me.

[Paula Silvonen · Rating 3 out of 5]

Erinomainen alku, sitten oli vähän pitkäveteistä, ja lopetus oli minun makuuni liian taiteellinen. Tyyli oli jotenkin kunderamainen, Naurun ja unohduksen kirja erityisesti tuli mieleen.

[Patricia · Rating 1 out of 5]

This was dog shit

[tu zini, kas es esmu · Rating 4 out of 5]

Tā kā šodien beidzot bija sniegs un nu darba diena ir galā, nolēmu saprast, ko es jūtu pret šo grāmatu. Iespējams, to var skaidrot tā: šo un to ietekmēja manas sarežģītās attiecības ar saldējumu.

https://satori.lv/article/romans-kas-...

[Mihaela Jazvec · Rating 4 out of 5]

Katri Lipson - Sladoledar @ljevak
Čudnovatiji roman do sada nisam pročitala. Priča je iskričava i pomalo lucidna. U njoj se fikcija pretvara u stvarnost, a likovi dobivaju neki novi čudesan život. Isprepletenost jave i stvarnosti proteže se od početka do kraja, središte je grad Olomouc.
Dakle, redatelj koji je pomalo osebujan lik, snima film 'Sladoledar' tih davnih godina, odmah nakon Drugog svjetskog rata. Suprug Tomáš (glumi ga Martin) i supruga Esther (glumica gospođica Zachovalová) nastanjuju se kod gospođe Němcove, gdje ostaju jedno duže vrijeme. No, u jednome trenutku taj scenarij se pretapa u stvarnu i životnu priču, gdje novi lik, bogalj s jednom nogom, uistinu postaje suprug i čak dobiju sina, nadjevaju mu ime Jan - čiju priču prati slijedeći dio romana. Uz sve to, režisera prati tajna policija koja se želi dokopati...
Toliko zanimljivo autorica rastapa i prekraja priče svojih likova, da tek na samome kraju, preneraženi, shvatite...
Eh, preporučam da je sami pročitate!
#osvrt #preporuka #Prag #redatelj #film #kinoteka #book #books #bookseller #bookstagram #bpokworm #volimčitati #knjiga #čitanje #snimatelj #kadar

[Kristýna Huclová · Rating 2 out of 5]

Rozhodně ne kniha roku. Hnedka na začátku otázka, zda jméno postavy zachovalová je náhoda nebo ne. dlouho nemůžu moc pochopit o co jde, co je fikce, co je skutečný děj. točí se film o židovské dívce a muži, kteří na konci války uvíznou v pohraničí. je to film? je to skutečný příběh? motiv donášení a udávání. Jan Palach. Emigrace do švédska. švédská společnost nahlíející na českoslovesnké dějiny. mladičká švédka v olomouci, která se nechá ojet každým, kdo si řekne. dost bizár. celkový pocit jako když pejsek s kočičkou vařili dort. tak moc autorka chtěla zachytit celou druhou polovinu československého 20.století. stejně podivně působí touha finské autorky psát o československu.

[Katariina · Rating 3 out of 5]

Erikoinen kirja. Kaipa hyväkin kirja voi olla ei-niin-hyvä lukukokemus... Teos tuntui kyllä olevan taidokkaasti kirjoitettu, mutta tarinaan ei päässyt sisään, eikä henkilöistä tiennyt aina, kuka on kuka. Tämä oli ehkä osittain tarkoituskin, mutta johtui osittain siitä, ettei oma keskittymiseni riittänyt siihen, mitä kärryillä pysyminen olisi vaatinut. Merkillistä dialogia, kiinnostavaa elokuvan ja todellisuuden sekoittumista, ja fiilis lukemisen jälkeen surrealistinen, mikä sinänsä ei ole huono asia.

[Maria Beltrami · Rating 3 out of 5]

A very particular book, which starts from a director's desire to make a film about a couple on the run from Nazism, but then unravels by following the individual characters in various incarnations and parallel stories, from the past to the present and from the Iron Curtain to today's Sweden.
A book that is difficult to interpret and judge, for which it is better to let yourself be taken by the (very good) writing and the curiosity to know what role the characters will play page after page. Interesting literary experiment, then, but not a book for everyone.

[Outi Mäkinen · Rating 5 out of 5]

Brilliant novel that won´t leave you. Katri Lipson is one of the most important names in Finnish Literature to follow! EU Prize for Literature 2013. Warmly recommended!

[pauline · Rating 1 out of 5]

it's been years and still................ what the fuck was this?

-

time to mess up my recommendations for the sake of completing the popsugar reading challenge prompts

[fióka · Rating 2 out of 5]

A fagylaltos 2013-ban nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját. Fogalmam sincs, hogy miért.
Keretregény. Valóság játszik benne képzelt valósággal és fikcióval. Az egyetlen, ami a könyv érdeméül hozható fel, hogy sohasem tudhatjuk, az utolsó pillanatig sem, hogy most azért történik a valóság, mert egyszer volt a fikció, vagy azért van a kvázi-fikció, mert egyszer volt a valóság – mindezt úgy, hogy az időrendi sorrend egyértelműnek tűnik, de nem az. Ebből kifolyólag viszont a könyv meglehetősen zavaros. Tulajdonképpen kétszer kell elolvasnia az embernek ahhoz, hogy zavartalanul tudjon figyelni a történésekre is. Az első alkalom minden bizonnyal a küzdelemé, amit azért folytatunk, hogy el tudjunk igazodni a valóság-fikció váltakozásában, ami a könyv első harmadában igen gyengén különül el egymástól. A második pedig az, amikor az ember leül, elővesz egy könyvet, amit szépirodalomként aposztrofálunk és olvas. Élvezi, mert már valamennyire érti. Ennek a könyvnek az élvezhetetlensége nem a magvas gondolataiból fakad. Vannak benne jó megállapítások, igen sikerült mondatok, ami sajnos nem elég egy jó regényhez, viszont sok benne a homályos gondolat, a követhetetlen cselekmény, az érthetetlen ok-okozati összefüggés. A vége pedig vagy allegória akart lenni, csak értelmezhetetlenre sikeredett, vagy pedig egy igen homályos, elvont lezárási kísérlet az író részéről. Nincsenek benne erős, emlékezetes karakterek, csupán emlékezetesnek ábrázoltak. A kettő között elég nagy a különbség.
A regény egy film és három generáció életét követi nagy vonalakban. A film a keret és a lenyomozhatatlan, az örök kérdést felvető: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A film támaszkodik a valóságra (vannak rá utalások) vagy a valóság alapszik a filmre? (vannak rá utalások). Úgy a cselekmény, mint a film jobbára a II. világháborúban, az ötvenes évekbeli, majd a prágai tavasz utáni egy évben és valamikor a kilencvenes évek legelején játszódik Csehszlovákiában. Van köztes svédországi fejezet is. A regény lineáris cselekményű, folyamatos visszautalásokkal. A könyv tulajdonképpen valóságos elemekre támaszkodik, azaz olyanokra, amik megtörténhettek volna és olyanokra, amik meg is történtek. Jan Palach például létezett, tényleg felgyújtotta magát a Vencel-téren, 1969. januárjában, tiltakozásul a prágai tavasz eltiprásáért. Menekülés álnéven a második világháborúban? Millióan csinálták. Zsidók is. Esetleg koncentrációs táborból szököttek is. Kihallgatások az ötvenes években? Ez is milliókkal történt meg. Emigráció? Újrakezdés valahol máshol? Még most is történik. Folyamatos. Úgy találni meg magunkat, hogy közben valaki másnak a bőrébe bújunk? Biztosan ez is sokakkal megesik.
A regény valódi témája, amit újra meg újra körbejár, az a kapcsolatok. Nem csak a klasszikus értelemben vett párkapcsolatok. Ebben a könyvben millió kapcsolódási pont van. Film és szereplői. Film és rendezője. Menekülők kapcsolata álneveikkel és alteregóikkal. Kapcsolatuk a vendéglátójukkal. A menekülők kapcsolata filmbéli önmagukkal – vagy, hűen a regényhez, mindez megfordítva: szerepek kapcsolata a valósággal. Itt jön megint a fenti kérdés: a szereplők voltak előbb, vagy a menekülők, akikről a szereplőket mintázták? Megfilmesített nő kapcsolata a filmmel. És mind, a többi: anya-fia, ország-emigráns, feelingvadászó és a feeling, egy féllábú férfi és a felesége, apa-lánya, lány-Olmütz. Az egész regény egyetlen hatalmas kapcsolati háló, már csak azt kell kideríteni, ki kivel és miért, vagy éppen miért nem. Annak ellenére, hogy a könyv jól megírt, nem egy jó könyv. Hiányzik belőle az az apróság, ami miatt nem tudod letenni, aminek köszönhetően minimum egy év múlva is fogsz emlékezni rá. Tulajdonképpen egyetlen olyan fejezete van, ami valamilyen szinten érzelmeket ébreszt, ez a II. A többi rideg, érzelemmentes. Beszámoló. Pedig lehetett volna egészen jó írás is. Sajnos nem lett az, inkább semmilyen.

[Levan Shakulashvili · Rating 5 out of 5]

სიგიჟეა ეს წიგნი. არც გაზიზღებს, არ გაყვარებს - ოლომოუცს, პრაღას. მაგრამ მოაქ იქაურობა. ძაან მწარედ მოაქ. იქაური ქუჩები, ტრამვაი, ტანსაცმელი, სექსი, ბუნების სუნი, იაფასიანი სასადილოს საჭმელი და ლუდი. და პერსონაჟები ღმერთო. ქალბატონი ნიემცოვადან დაწყებული ქალი ჩათლაშკა, სულიერად ამოცარიალებული მანიაკი და მსახიობი ზახოვალოვა რომლის შიშები შენზეც გადმოდის, დამთავრებული იან ვორჟდათი !!! თავისი კანისტრით და გუნილათი თავისი წერილებით. თავისი შვედებით და ყველაფრით. ეს წიგნია ჩეხოსლოვაკიის ისტორია. ყველანაირად არეულ სისტემაში, ყველანაირად არეული გენეოლოგიური ხის ფონზე. თან ყველაზე მაგარი ისაა რო არ იცი რას კითხულობ. აი თუ ეგეთი წიგნები არ გიყვარს, საერთოდ არ მოგეწონება. 30 გვერდი შეილება წაიკითხო და ვერაფერი გაიგო, საერთოდ ვერაფერი და ბოლოს ერთმა წინადადება გახსნას ეგ 30 გვერდი. და მერე ისევ წრეზე. და კითხულობ, კითხულობ ამ წიგნის 80%ს და არ იცი ზუსტად რა ხდება და რატო და ბოლოს ერთი სიტყვით იგებ რა ხდებოდა. თან ძალიან ცარიელი წიგნია. აღმ-ცენტრ ევროპის სიცარიელე აქვს. ეგ თუ არ გიყვარს მაშინაც ვერ მოგეწონება ეს წიგნი. ოლომოუცში შინდის ნაყინის ყიდვას რო გიქცევს ოცნებად, ეგეთი წიგნია. <3

[Amanda_ Lappušu dzīve · Rating 2 out of 5]

Jāsaka uzreiz - šī grāmata man lika justies diezgan apjukušai. Lai arī sākums šķita daudzsološs, tomēr turpinājumā sižets kļuva grūti izprotams un mazāk saistošs.

Grāmata sastāv no it kā savstarpēji saistītām nodaļām, kurās mijas dažādi laiki un tēli. Viena daļa sižeta ir par kādas filmas uzņemšanu, kas vēsta par kādu pāri. Paralēli filmas tapšanas procesam tiek atklāta arī šī pāra ģimenes hronika – atmiņas, fragmenti no ikdienas, pārdomas un sajūtas.

Grāmatā trūkst skaidra sižeta virzības. Kaut arī nodaļas it kā savstarpēji saistās. Bieži nācās sev jautāt - kas īsti notiek, kāds ir stāsta mērķis.

Jāatzīst, ka šī nav pavirši uzrakstīta grāmata - tajā ir stils, domas, mēģinājums iedziļināties cilvēka iekšējā pasaulē. Bet man kā lasītājai pietrūka skaidrības, strukturētības un emocionālas saiknes. Grāmatu noteikti nav viegli lasīt, un tā prasa pacietību. Pēc izlasīšanas man palika daudz neatbildētu jautājumu.

Varbūt šis darbs vienkārši nav domāts visiem. Un šoreiz - ne man.

[Laura Feldberga · Rating 4 out of 5]

Meistarīgi uzrakstīts. Var lasīt, iztēlojoties, ka tā ir filma, kuras aktieri nezina scenāriju. Var lasīt kā ģimenes vēsturi. Tiem, kas pabijuši padomju bloka valstīs, atpazīstama tumšā baiļu un sprosta sajūta. Daļa grāmatas notiek nevis pa tiešo apziņā, bet gan caur grūti formulējamām iekšējām sajūtu, pustoņu, zemapziņas noskaņām.
Grāmatu lasot, daudz no notiekošā redzēju ar iekšējo skatienu. Kā filmu. Iedarbīgi.

[Viva · Rating 1 out of 5]

The writing style is extremely awkward and hard to read. The paragraphs don't really follow each other and is hard to understand. In frustration, I checked to see if this was a translated book. It is, but it doesn't excuse the staccato style of writing, which I don't think is the translator's fault.

I got this book as a free ARC.

[Anda Turlute · Rating 2 out of 5]

Pirmo trešdaļu grāmatai izlasīju ar lielu aizrautību, pēc tam arvien, arvien vairāk sāku kautko nesaprast līdz pašas beigas “aizlidoja kosmosā” un tās nesapratu nu nepavisam. Bet par tulkojumu cepums- raita valoda, kas palīdzēja grāmatu izlasīt diezgan ātri, neskatoties uz sižeta mudžekli :)

[Rūta Hamstere · Rating 4 out of 5]

sarežģīti, tai pašā laikā nē, tāds kišs mišs, bet aizraujoši.
dažbrīd sekoju un neizpratu, kas ir realitāte, un, kas režisora iestudējums.
kopumā sajūta, ka būtu noskatījusies filmu grāmatas formātā.

[Наташа Алексовска]

Естер и Томас Воршда ќе глумат во филм, под палка на режисер. Двајцата ќе бидат сместени во куќа на Њемцова, заради немири што војна ги донесе. Подоцна ќе им се приклучат син на Естер Јан и негова ќерка Гунила.

[Anna · Rating 1 out of 5]

[English]
This was not enjoyable at all. Maybe this was good but i didn't I derstand a thing. This is the worst book this year😔
[Latviešu]
Šī bija nesaprotamākā grāmata ko izlasīju. Varbūt bija labe, bet man nav ne jausmas kas notika.