Éles

by László Potozky

Fiatal férfiről talán még soha nem írták le így a lebomlás stációit. Olyan, egyetemi fedőéletet élő fiú belülről elmesélt története ez, aki csak saját fájdalmába képes kapaszkodni, tigriscsíkjaiba, amiket a combjára karcol körömollóval. Mellette ott egy szintén egyetemista lány, aki jó ideig prostitúcióból élt. Egy egész nemzedék karmolja itt önmagát.
Potozky László erős jelenléttel szólal meg ebben az éles, kétségbeejtő világban, melyhez sem szellemileg, sem érzelmileg nem lehet kapcsolódni, a tompultság az egyetlen viszony. Csak fizikai fájdalom van, aztán már az sem. A kábulat meg a Facebook villogó üressége az egyetlen kapaszkodó, míg végül a kemény férfivilág szereplői felfalják saját férfiasságukat, és fáradtan kanalazzák a herepörköltet a kocsmák félhomályában.

Tompa Andrea

Genres: Fiction

240 pages, Hardcover

First published January 1, 2015

Reviews

[nola · Rating 4 out of 5]

Egyértelműen felkelti a figyelmet, ha egy könyvre rásütik a „generációs” jelzőt. Ugyanakkor ez kétélű dolog, az eladott példányszámok talán nőnek, de sokan azzal a prekoncepcióval ülnek le olvasni, különösen annak a bizonyos Y-generációnak a tagjai, hogy itt most valamit önmagukról tudnak meg, a korosztályukról, szóval hogy ez a mű róluk fog szólni. És ennek baromi nehéz lehet megfelelni.
Mintha ezernyi apró mozaikdarabkából építkezne a regény, egyetemi élet, kocsmázások, drogok, gyógyszerek, falcolás, borderline, üresség, céltalanság, szorongás, félelem a félelemtől, magány, elcseszett párkapcsolatok, féltékenység, feladás, újrakezdés…
Potozky összerakott nekünk ebből egy képet, nem is akárhogyan. A bűnügyi szálat leszámítva szinte hibátlannak éreztem.
De ez csak egy történet. Egy névtelen pszichológia szakos egyetemista srác története. A csavar abban van, ha fogjuk ezeket a mozaikdarabkákat, beletesszük egy kaleidoszkópba, majd fordítunk egyet rajta. Vagy még egyet, és még egyet, de sajnos egészen bizonyos, hogy az éles kis szilánkokból kirajzolódó képben előbb-utóbb elkerülhetetlenül önmagunkra ismerünk.

[Julcsi · Rating 5 out of 5]

kiváló könyv, és rendkívül depresszív.

[Lassányi Tamás Péter · Rating 2 out of 5]

A (még fikciónak is) nehezen elhihető, közhelyekkel szépen, de leginkább miért telezsúfolt történetet még nehezebben elhihető főhösök járják végig. Bár letehetetlen, mégsem jó.

[gbkMnkii · Rating 4 out of 5]

Rettenetesen mocskos regény, imádtam a fojtogató cigifüst és a házipálinka kettőse által átjárt hangulatot. Mínusz egy csillag a borzasztó nevek miatt, soha semmilyen könyvben nem akarnám a "Kisdeszka", "Csákányka", "Sapesz", "Rojál" és hasonló neveket olvasni.

[HU - Hardcover]

[Suzy · Rating 5 out of 5]

Ilyen beteg könyvet még az életben nem olvastam, de minden sorát imádtam. Nagyon jól el van találva az egyensúly az érzelmileg megviselő jelenetek és egy-egy humorosabb elszólás között, nagyon le tudott rántani a mélybe időnként, de sosem engedett túl mélyre. Mindenképpen fogok még Potozky-t olvasni.

[Barbara Lukács · Rating 5 out of 5]

"Feladtuk. Többé nem tartoztunk az élethez, és az élet se tartozott hozzánk, szabályos karantén volt ez, totális izoláció, amire azért volt szükség, hogy minden olyan krízist megelőzzünk, amit bármilyen, a korosztályunkkal való érintkezés kirobbanthat."

[Melania Peter · Rating 5 out of 5]

Szerintem is eddig a legjobb könyv az idén,és az egyik legjobb amit valaha olvastam.

[Szeee · Rating 4 out of 5]

Kemény az élet, igaz, srácok...? 😀

[SashaNabat · Rating 1 out of 5]

Nyelvileg teljesen életszerűtlen szöveg, a bomlás ábzárolása a maga öncélúságában nem igazán vezet sehova, posztmodernnek viszont túl konzervatív és időnként túl súlyos.