A vastagbőrű mimóza

by Ádám Nádasdy

„Nádasdy nagy szerelmi író. A tárgyban fájdalmasan sokat tud és fájdalmasan sokat nem tud. E kettő föltételezi egymást. "Olyan nincs, hogy döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit.”
Egyszer, már több, mint harminc éve, voltam Berlinben (Nyugat-Berlinben) egy meleg irodalmi fölolvasáson. Azt reméltem, érdekes lesz, de annyi történt csak, hogy a (közepes vagy dilettáns) szövegekben a sie helyett er állt, az ő helyett ő, s ezt önmagában érdektelennek gondoltam.
Ezek a magyar ő-k azonban kiélesítik a szövegeket. Mert kiélesítik az életünket. Nádasdy írásai nem egy részhalmazról szólnak, mondjuk, bátran, ez sem volna kevés, ez az emancipációs harc, de nem okvetlenül az irodalomra tartozó ügy (megjegyezvén, hogy nem tudom pontosan, és azt hiszem, nem is tudható, mi tartozik oda, mi nem), hanem rólunk, mindenkiről szólnak. És valóban bátran, de ez a bátorság nem az ő-kből következik, hanem részint a szerző nagyságából, részint a… hát azt hiszem, a szerelemből.
Hová máshová, mint egy fülszövegbe írhatnám: Nagy szerző nagy szerelmes könyve. Róla meg még azt: A lélek, a test, a nyelv mérnöke." (Esterházy Péter)

Genres: Hungarian Literature, Nonfiction, LGBT

164 pages, Hardcover

First published January 1, 2015

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Ma a magyar könyvkiadás még abban a stádiumban van, hogy egy meleg író meleg tárgyú írásaiból összeállított kötet bátorságszámba megy. Remélem, nincs messze az idő, amikor ez már nem lesz kuriózum, és olyan vállvonogatva forgatjuk majd a hasonló gyűjteményeket, mint ahogy akkor tennénk, ha a szőke haj vagy az átlagosnál nagyobb fülcimpa tárgykörében jelennének meg. Nádasdyra ilyen szempontból kifejezetten hálátlan feladat várt, mert egységesnek tűnő kötetet kellett produkálnia egy olyan téma mentén, ami valójában legkevésbé sem egységes. Gondoljunk csak bele, össze tudnánk-e állítani mondjuk Esterházytól koherens esszégyűjteményt, pusztán arra a rendező elvre támaszkodva, hogy azok heteroszexuális tárgyúak? Én nem. És itt sem igazán sikerült törésmentes ívre felfűzni a sokszínű irományokat. Például a kötet filmes tárgyú írásai nem okvetlenül kellettek ide – nem is túl mélyenszántóak, és nem is lehet velük mit kezdeni. (Azon túl, hogy megtudtam: a Túl a barátságon jó film. Ám ezt már eleve tudtam.) De gondolom, kellettek ahhoz, hogy egy viszonylag vállalható oldalszámra tudják kihúzni ezt a kis könyvecskét. Az, hogy mégis kellemes kötetet kapunk a pénzünkért, egyedül Nádasdynak köszönhető, aki a szokott érzékenységgel, közvetlenséggel és nyelvérzékkel bontja ki témáit. Szóval jó volt, még ha lehetett volna jobb is.

[blueisthenewpink · Rating 3 out of 5]

Nádasdy Ádámot eddig nyelvészként és műfordítóként ismertem. Fantasztikus előadó, és akkor éreztem a leginkább ismerősnek, amikor Shakespeare-ről írt ebben a válogatáskötetben. Kicsit kényelmetlen volt hirtelen ennyire az intim szférájába lépni, nem éreztem, hogy kiérdemeltem a bizalmát. A trágár Nádasdyt pedig szoknom kellett, nekem nagyon furcsa volt.

A kötet elején található filmkritikákat elég vérszegénynek éreztem, és sok későbbi írás is valahogy nagyon könnyűnek, felületesnek, csapongónak tűnt. Az pedig, hogy Berlinben csinos fiatal fiúk a teremőrök egy meleg témájú kiállításon a szokásos nénik-bácsik helyett, és ez milyen jó, borzasztóan lealacsonyító. Ha csinos csajokat raktak volna oda bámulnivalónak, nem háborodnánk fel? És abban sem vagyok biztos, hogy a heteró pasinak barátnője oldalán tényleg jólesik, ha megbámulja hat szembejövő férfi. Van az az elismerő tekintet, amiből lehet önbizalmat építeni, de ha egyszerre hat idegentől jön, erősen kétlem, hogy jó érzés. Ezután viszont jöttek az egyre mélyebb, érzelmesebb írások, helyenként egészen meghatóak. Nekem jobban tetszett volna több ilyen, kevesebb töltelék. Értem, még így is nagyon karcsú a könyv. Talán lehetett volna még várni, hogy gyűljenek témába vágó írások, vagy kiegészíteni újabbakkal, nem tudom.

Szükség van rá, világos. Ma, amikor megismerek egy baromi vagány fiatal lányt, aki aztán hetekig kerüli, hogy kimondja a társa nevét vagy hogy „páromon” kívül másnak említse, mert nem tudhatja, hogy reagálnék. Nem miattam, nyilván sok rossz tapasztalata van. Aztán amikor óvatosan bedobja, hogy barátnőm és látja, hogy meg se rezdülök, felszabadul, és végre nyugodtan mesélhet róla, néven nevezve. Nem tudom, az utcán meg merik-e fogni egymás kezét, vagy pláne meg merik-e egymást csókolni. Nem tudom, egyformán bátrak-e, és az esetleges óvatosság bántja-e azt, aki bátran kiállna. Igen, büszkén, nem arra, hogy meleg, hanem arra, hogy vállalja. Ezt is nagyon jól megfogalmazta Nádasdy, és ezekért a gondolatokért mindenképpen érdemes az egészet elolvasni.

Remélem, hogy a következő generációknak könnyebb lesz. Hogy sokan megtanulják például Lori Durontól és családjától, hogyan legyenek támogató, szerető, biztonságot adó szülei, testvérei egy LMBTQ+ kisgyereknek. Hogy sokan olvassák a Lázadó lányokat, és nem lapozzák át Coy Mathis oldalát, hanem megbeszélik a gyerekekkel, hogy van olyan, aki fiú testbe születik, de lány lelke van. Hogy nincsenek csak fiúknak vagy csak lányoknak való színek és játékok. Hogy a világ nem fekete és fehér, hanem, hála az égnek, a szivárvány minden színében pompázik.

[Kovaxka · Rating 4 out of 5]

Első olvasásom Nádasdytól, a téma miatt választottam. Jó döntés volt, a publicisztikákkal (témától függetlenül is) megnyert magának, a filmkritikákkal kevésbé (azokat felszínesnek, egyoldalúnak éreztem).

Remek történetek, elgondolkodtató mondatok, szép gondolatok, olvasmányos stílus. Nagyon örülök, hogy elolvastam, mert – nyitottságom ellenére – számos dolgot értelmeztem másképp. Árnyalta a melegekről alkotott képet, még olvastam volna tovább.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Ez egy gyűjtemény Nádasdy Ádám meleg témájú írásaiból, voltak köztük ismerős darabok (annak idején még olvastam nyomtatott sajtót) és sok, amit először látok, bár mind megjelent az évek során valahol. (Többnyire az ÉS-ben.) Nem ismeretterjesztő könyv tehát a Vastagbőrű mimóza, bár bőven akad mire rácsodálkozni, vicces vagy kevésbé vicces élethelyzetekre, emlékezetes gondolatfűzésekre (amikről évek után is rá lehet ismerni a szövegekre) és tartalmas kritikákra általam eddig nem látott filmekről. És mégis ami leginkább összetartja és közel hozza a szöveget, már a tematikán túl, az a szerző fogalmazásmódja, szemlélete, hangvétele, vagyis az, ahogy személyesek ezek az írások, még a filmkritikák is. És – bár se konzervatívnak, se polgárnak, se szigorúan véve melegnek nem mondhatom magam – nagyon szimpatikus ez az egész, úgy szakmailag mint emberileg.
Olvasmányos.

[Chew B · Rating 5 out of 5]

Érdekes volt a tanár úr életébe és gondolatvilágába ilyen betekintést nyerni, munkássága szerintem fontos részét képezi a mai magyar LGBT közösségnek. Az anekdoták imádnivalóak, a kritikák pedig olyanok, mintha egy sörre/kávéra ülhettem volna le vele valahol a nyüzsgő városban, közben ő röviden de bájos, személyes vonatkoztatásokkal kifejti a véleményét az adott témáról. Nekem nagyon tetszett :)

[Judit · Rating 2 out of 5]

Nekem alapvetően bejön Nádasdy stílusa. A verseit nem olvastam, de a Szakállas Neptun c. novella-gyűjteményt igen, és az tetszett.
Ez is alapvetően jó volt, de tárcák gyűjteménye, tehát tíz év távlatából a legtöbb dolog elavult és kevésbé érdekes. Főleg a film recenziók. Amelyek nem eléggé részletesek ahhoz, hogy ennyi év távlatából megállják a helyüket csak úgy. A kilencvenes években, amikor még több éves késéssel jelentek meg Magyarországon egyes híres külföldi filmek, illetve nem volt végtelen tartalomszolgáltatás lehetőség, talán hasznos is volt az ilyesmi. Manapság már nem igazán kell. Illetve ezek sajnos nem mennek elég mélyre a témában, hogy önmagukban érdekesek legyenek. Nincs bennük elég.
Amire viszont jó volt számomra ez a könyv viszont az az aspektus, hogy végre megértettem, miért tartják magyar queer körökben problematikusnak Nádasdyt. Mert ezek nagyon problematikus szövegek. Kegyetlenek, korlátoltak, és nagyon-nagyon önzőek. Mármint értem én, de nem értek egyet. Ő maga ezt polgári, katolikus neveltetésnek és személyes érzékenységnek nevezi. Ez is mind rendben van személyes szinten. Mint közszereplő, mint egy kisebbség híres tagja viszont problémás. Ilyeneket regényben szokás megírni és azt majd jól megbeszélik a mindenféle meggyőződésű olvasók. Ebben a tárca formában viszont kínos tíz év távlatából olvasni. Részemről örülök, hogy nem eredeti megjelenésük alatt találkoztam velük.

[Мария Бахарева · Rating 5 out of 5]

Довольно смело в России 2018 года издать сборник (прекрасных) эссе о гомосексуальности!

[Poppy · Rating 4 out of 5]

Nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, amikor megvettem ezt a könyvet. Olvastam egy cikket az íróval, Nádasdy Ádámmal még úgy pár héttel ezelőtt, és annyira szimpatikus volt, ahogy nyilatkozott, hogy eldöntöttem, adok egy esélyt a könyvnek. Nem szoktam kortárs magyar irodalmat a kezembe venni, és magyar irodalmat úgy általában sem sokszor forgatok - talán utoljára gimnáziumban volt rá példa, akkor sem önszántamból. Nem bántam meg, hogy a kortárs magyar irodalommal való megismerkedésemet ezzel a könyvvel kezdtem.

Nem nevezném tipikus irodalmi alkotásnak. Gyakorlatilag tárcák, cikkek, értekezések (?) gyűjteménye, ez azonban csak az előnyére válik. Gyorsan át lehet repülni rajta, mégis, az írói stílus eléri, hogy mély nyomot hagyjon, még a rövidsége ellenére is. Sokszor vicces, máskor megindító és elgondolkodtató, de mindenképp tanulságos gyűjtemény ez, aminek minden betűjét élveztem. Olyan témára világít rá, ami a mostani közéleti történések tudatában még hangsúlyosabbá vált, ezért remélem, hogy még több ember fogja megszavazni neki a bizalmat, mint ahányan normál esetben tennék. Abszolút megéri.

Szórakoztató és lebilincselő, csak ajánlani tudom mindenkinek.

[Kate · Rating 5 out of 5]

Great book!

[Anastasia · Rating 5 out of 5]

Немного странно (но чертовски приятно!) было читать в современной России такой искренний (а также веселый, ироничный, местами даже умиротворяющий) сборник о гомосексуальности (не научное исследование, не общественная агитка, а просто сборник личных рассказов одного конкретного человека - Адама Надашди).
Во второй части очень зацепило эссе "От табу через брезгливость". Мне кажется, похожий процесс происходит в России сейчас - только в какую сторону, не совсем понятно.

[I wish I had eyeballs · Rating 5 out of 5]

Nem igazán tudom mit kéne hozzáfűznöm, eléggé egyedi (és kellő) darab a magyar irodalomban, és viszonylag személyes stílust pendít meg Nádasdy. Egyszerűen de mégis érdekfeszítően írja le a meleg élményt, olykor humorral, de sosem ízléstelenül.