What do you think?
Rate this book
Sinistra körzet
Az immár klasszikus regény vagy novellafüzér (a műfaji határok a Sinistra körzet esetében is elmosódnak), amelyet Bodor egyik fő műveként tart számon az irodalomtörténet, épp negyedszázada, 1992-ben jelent meg először. Az egyszerre ismerős és holdbéli tájnak ható hegyvidéki terepen kirajzolódó történet a totalitárius rendszer működését mutatja be mély iróniával és fekete humorral egy szigorúan behatárolt, kevés szereplős, groteszk világban. ,,...(Bodor Ádámot) olvasván egyáltalán nem gondolunk szavakra: megaláztatásokra gondolunk, kiszolgáltatottságra, reményre, fagyra, dérre, erdőre, bűzre, medvére, pálinkára, férfira, nőre. A bársonyfenekű Elvira Spiridonra, a nagy fehér cubákú Aranka Westinre, a buja tündérből szőrös állattá változott Connie Illafeldre, Bebe Tescovinára, akinek a szeme éjszaka világít, mint a hiúzé. ...Hogy mindez realizmus-e vagy szür vagy mágikus - ezen manapság nem érdemes studírozni. Vagy sohase is volt? Egyre bizonyosabb, hogy valaki álmodik minket. E könyv után növekvő kíváncsisággal és konstans rémülettel kérdeznénk, hogy mi van, ha ez a valaki fölébred. Ki?" (Esterházy Péter)
158 pages, Paperback
First published January 1, 1992
24 people are currently reading
616 people want to read
About the author
Ádám Bodor
28 books51 followersThe author of ten volumes of fiction since 1969, Ádám Bodor is an award-winning, Transylvanian-born Hungarian writer.
Ádám Bodor, born on July 22, 1936, in Cluj-Napoca, in the Transylvania region (then part of Romania), is one of the most recognized contemporary Hungarian writers. He grew up in an environment marked by the ethnic and political tensions of the time, as Transylvania had a significant Hungarian population but was part of Romania after the Treaty of Trianon in 1920. In his youth, he was arrested and imprisoned by the communist authorities due to his subversive activities against the regime, an experience that significantly influenced his later literary work.
Bodor is known for his novels and short stories that explore themes such as political oppression, human isolation, and moral decay in fictional settings, clearly inspired by the bleak landscapes of totalitarian states. His literary style is characterized by precise and cold prose, where dialogue and silence are crucial in conveying the characters' sense of alienation. Among his most notable works is he Sinistra Zone (Az érsek látogatása), considered one of his most important novels, where he creates a closed, isolated, and authoritarian world, reflecting the communist regimes of Eastern Europe.
Throughout his career, Bodor has received numerous literary awards both in Hungary and internationally, establishing himself as a key figure in Central European literature. Although his work is somber and deeply critical of social structures, it also reveals a philosophical and existential dimension that transcends the immediate political context, achieving a universal resonance.
Ádám Bodor, born on July 22, 1936, in Cluj-Napoca, in the Transylvania region (then part of Romania), is one of the most recognized contemporary Hungarian writers. He grew up in an environment marked by the ethnic and political tensions of the time, as Transylvania had a significant Hungarian population but was part of Romania after the Treaty of Trianon in 1920. In his youth, he was arrested and imprisoned by the communist authorities due to his subversive activities against the regime, an experience that significantly influenced his later literary work.
Bodor is known for his novels and short stories that explore themes such as political oppression, human isolation, and moral decay in fictional settings, clearly inspired by the bleak landscapes of totalitarian states. His literary style is characterized by precise and cold prose, where dialogue and silence are crucial in conveying the characters' sense of alienation. Among his most notable works is he Sinistra Zone (Az érsek látogatása), considered one of his most important novels, where he creates a closed, isolated, and authoritarian world, reflecting the communist regimes of Eastern Europe.
Throughout his career, Bodor has received numerous literary awards both in Hungary and internationally, establishing himself as a key figure in Central European literature. Although his work is somber and deeply critical of social structures, it also reveals a philosophical and existential dimension that transcends the immediate political context, achieving a universal resonance.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 58 reviews
February 18, 2024
Noté el parecido con Kafka, pero lo poco que disfruté hay que achacárselo sin duda al parecido que también guarda con Bohumil Hrabal.
July 31, 2023
Cartea are o atmosfera foarte ciudata, uneori dura si respingatoare, alteori cu un umor negru si deocheat. De multe ori iti da o stare de neliniste, descrierile actionand asupra ta claustrofobic si simti ca nu mai poti sa scapi de tensiune si de anumite imagini bizare si macabre care se lipsesc de tine ca scaietii, imposibil de inlaturat.
Printre "pasarile frigului", "guturaiul tunguz", "tufele de scoruse" si alte descrieri ale unei zone sarace si neprietenoase cum este "Zona Sinistra" cunoastem personaje foarte diferite unul de altul care incearca sa supravietuiasca sau sa se autodistruga si carora le este imposibil sa iasa din aceasta mlastina a decaderii, a sordidului si a destinului implacabil.
Autorul s-a nascut la Cluj si dupa terminarea liceului a fost condamnat la 2 ani de inchisoare pentru complot impotriva statului. O parte dintre creatiile sale vorbeste despre aceasta perioada petrecuta dupa gratii. Dupa ce a emigrat in Ungaria a ajuns redactor la o editura din Budapesta si a fost distins cu cele mai importante premii culturale.
In ceea ce priveste actiunea il avem in prim plan pe Andrej Bodor care ajunge in satul Dobrin din Sinistra (zona aproape de granita cu Ucraina) pentru a-si cauta fiul adoptiv ce se presupune ca ar fi fugit aici. El ajunge culegator de fructe intr-o rezervatie naturala de ursi si fara voia sa este implicat in treburile ilicite ale celor care controleaza zona. Astfel ca, dupa ce primeste de la un strain roscat un pachet dubios ce continea un peste pe care refuza sa-l inmaneze colonelului Borcan (cel care conducea practic intreaga zona), acesta din urma este gasit mort. Ulterior, Andrej afla ca Borcan fusese condamnat pentru ca trimitea mesaje ascunse in burta pestelui unui colonel polonez.
Dupa moartea sa zona ajunge sa fie condusa de o 'femeie de fier', colonela Coca si Andrej se va stradui sa-i faca pe plac, desi, de multe ori, cerintele ei vor fi inumane si dure. Singurul lui tel este sa il convinga pe fiul sau adoptiv sa paraseasca impreuna Zona Sinistra. Doar ca o data ajuns acolo nu este asa usor sa pleci.
Pe langa unele secvente sordide si respingatoare, cu un limbaj cel putin colorat avem personaje foarte interesante, variate si care isi gasesc moartea in cele mai bizare si imprevizibile moduri:
Croitoreasa Aranka Westin care este amanta lui Andrej, soferul Mustafa Mukkerman care ii promite ca poate sa-l duca incognito peste granita departe in Balcani, frumoasa Elvira Spiridon pe care sotul ei o trimite sa se culce cu Andrej pentru ca acesta il salveaza de la spanzuratoare, precum si alte personaje la fel de imprevizibile si neobisnuite.
La pagina 106 aflam despre spirtul denaturat care este "strecurat prin paine, bureti sau afine pisate - era bautura preferata a celor din padure. Daca nu aveau la indemana afine sau bureti, era buna si o zdreanta. Sau un pumn de pamant." De asemenea, la pagina 123 avem o imagine senzuala care ne demonstreaza ca si gospodinele mai coapte pot avea putere de seductie: "Tot a aluat mirosea si Cornelia Illarion pe la subsuori, pe pulpele pline care luceau mat ca perlele, cu toate ca ar fi putut sa-i fie mama lui Bela Bundasian. Era mirosul patimii nesabuite care, aidoma dospelii, acum se revarsa din ea."
In loc de incheiere va las cu o descriere a satului "Dobrin City" care mi-a placut mult si care suna cam asa:
"Deasupra satului, pe un povarnis abrupt din apropiere, scanteia un petic de zapada ingust, in forma de nevastuica. De acolo cobora, incarcat cu arome de ienupar, vantul rece al inserarii, care clatina cablurile retezate din jurul stalpilor de pe ulita mare, din Dobrin City."
Printre "pasarile frigului", "guturaiul tunguz", "tufele de scoruse" si alte descrieri ale unei zone sarace si neprietenoase cum este "Zona Sinistra" cunoastem personaje foarte diferite unul de altul care incearca sa supravietuiasca sau sa se autodistruga si carora le este imposibil sa iasa din aceasta mlastina a decaderii, a sordidului si a destinului implacabil.
Autorul s-a nascut la Cluj si dupa terminarea liceului a fost condamnat la 2 ani de inchisoare pentru complot impotriva statului. O parte dintre creatiile sale vorbeste despre aceasta perioada petrecuta dupa gratii. Dupa ce a emigrat in Ungaria a ajuns redactor la o editura din Budapesta si a fost distins cu cele mai importante premii culturale.
In ceea ce priveste actiunea il avem in prim plan pe Andrej Bodor care ajunge in satul Dobrin din Sinistra (zona aproape de granita cu Ucraina) pentru a-si cauta fiul adoptiv ce se presupune ca ar fi fugit aici. El ajunge culegator de fructe intr-o rezervatie naturala de ursi si fara voia sa este implicat in treburile ilicite ale celor care controleaza zona. Astfel ca, dupa ce primeste de la un strain roscat un pachet dubios ce continea un peste pe care refuza sa-l inmaneze colonelului Borcan (cel care conducea practic intreaga zona), acesta din urma este gasit mort. Ulterior, Andrej afla ca Borcan fusese condamnat pentru ca trimitea mesaje ascunse in burta pestelui unui colonel polonez.
Dupa moartea sa zona ajunge sa fie condusa de o 'femeie de fier', colonela Coca si Andrej se va stradui sa-i faca pe plac, desi, de multe ori, cerintele ei vor fi inumane si dure. Singurul lui tel este sa il convinga pe fiul sau adoptiv sa paraseasca impreuna Zona Sinistra. Doar ca o data ajuns acolo nu este asa usor sa pleci.
Pe langa unele secvente sordide si respingatoare, cu un limbaj cel putin colorat avem personaje foarte interesante, variate si care isi gasesc moartea in cele mai bizare si imprevizibile moduri:
Croitoreasa Aranka Westin care este amanta lui Andrej, soferul Mustafa Mukkerman care ii promite ca poate sa-l duca incognito peste granita departe in Balcani, frumoasa Elvira Spiridon pe care sotul ei o trimite sa se culce cu Andrej pentru ca acesta il salveaza de la spanzuratoare, precum si alte personaje la fel de imprevizibile si neobisnuite.
La pagina 106 aflam despre spirtul denaturat care este "strecurat prin paine, bureti sau afine pisate - era bautura preferata a celor din padure. Daca nu aveau la indemana afine sau bureti, era buna si o zdreanta. Sau un pumn de pamant." De asemenea, la pagina 123 avem o imagine senzuala care ne demonstreaza ca si gospodinele mai coapte pot avea putere de seductie: "Tot a aluat mirosea si Cornelia Illarion pe la subsuori, pe pulpele pline care luceau mat ca perlele, cu toate ca ar fi putut sa-i fie mama lui Bela Bundasian. Era mirosul patimii nesabuite care, aidoma dospelii, acum se revarsa din ea."
In loc de incheiere va las cu o descriere a satului "Dobrin City" care mi-a placut mult si care suna cam asa:
"Deasupra satului, pe un povarnis abrupt din apropiere, scanteia un petic de zapada ingust, in forma de nevastuica. De acolo cobora, incarcat cu arome de ienupar, vantul rece al inserarii, care clatina cablurile retezate din jurul stalpilor de pe ulita mare, din Dobrin City."
September 22, 2019
Esta novela transmite una extraña sensación; cuando parece que estás leyendo una novela que transcurre durante la Edad Media, en la que se habla de cazadores, recolectores, encargados forestales o militares que controlan cierta enfermedad (el constipado tungúsico) como si de una fábula se tratase, va y se habla de coches, gasolina o maquinillas de afeitar. Y es que la historia acontece en un tiempo y en un lugar indeterminados; aunque es inevitable pensar en un país europeo en el siglo XX bajo un régimen totalitario.
El protagonista, Andrei Bodor, llega a Dobrin, en el Valle del Sinistra en busca de su hijo adoptivo Béla Bundasian con la intención de averiguar por qué desapareció tan repentinamente. Andrei deberá adaptarse a la vida en esta región si quiere sobrevivir y permanecer en ella. Pero las cosas en el Sinistra son bastante peculiares. Se trata de una zona fronteriza convertida en reserva de osos donde todo el mundo debe tener una identidad, y si no te la asignan. Para llegar hasta su hijo, Andrei irá labrándose un futuro cambiando de oficio en oficio hasta llegar a su meta, entre ellos vigilante de cadáveres o peón de carretera. Igualmente se cruzarán en su camino los personajes más variopintos, como los coroneles Borcan y Coca Mavrodin, Elvira Spiridon y su marido Severin Spiridon, el meteorólogo Géza Hutira y su novia Bebe Tescovina, los dos Hamza Petrika, etcétera.
Pero lo mejor de la novela es el ambiente asfixiante que Bodor crea en torno a todos los personajes, al igual que esa sensación de extrañeza tan peculiar, en la que ciertas imágenes con un hondo sentido poético y liríco brillan poderosamente en tu imaginación.
El protagonista, Andrei Bodor, llega a Dobrin, en el Valle del Sinistra en busca de su hijo adoptivo Béla Bundasian con la intención de averiguar por qué desapareció tan repentinamente. Andrei deberá adaptarse a la vida en esta región si quiere sobrevivir y permanecer en ella. Pero las cosas en el Sinistra son bastante peculiares. Se trata de una zona fronteriza convertida en reserva de osos donde todo el mundo debe tener una identidad, y si no te la asignan. Para llegar hasta su hijo, Andrei irá labrándose un futuro cambiando de oficio en oficio hasta llegar a su meta, entre ellos vigilante de cadáveres o peón de carretera. Igualmente se cruzarán en su camino los personajes más variopintos, como los coroneles Borcan y Coca Mavrodin, Elvira Spiridon y su marido Severin Spiridon, el meteorólogo Géza Hutira y su novia Bebe Tescovina, los dos Hamza Petrika, etcétera.
Pero lo mejor de la novela es el ambiente asfixiante que Bodor crea en torno a todos los personajes, al igual que esa sensación de extrañeza tan peculiar, en la que ciertas imágenes con un hondo sentido poético y liríco brillan poderosamente en tu imaginación.
September 4, 2019
Sinistra körzet. Kutathatunk utána a térképen, de nyomát se leljük, pedig valahol Kelet-Európában kellene elhelyezkednie. A Sinistra egy folyó, mely kettészel egy világot, felülete tükröződő; de melyik oldal tükrözheti a másikat?
Meztelenség, ahogy ábrázolásra kerül a természet, az élet lecsupaszítva és szétterpeszkedve fekszik el. Mélyen, vizelettel átitatott ágyában hempereg a beletörődöttség, és pajzán kacajjal invitál az együttlétre. Kitörni mindenhonnan lehet, ezért csak is az egyén tehet. Amit a természet nyújt, az csodálkozást ébreszt az arcokon, pedig ő sohasem árulta el önmagát.
Bámulatos az az írói kontraszt, ami megjelenik, mekkora különbség van élet és élet között, mekkora ellentétek feszülnek egymásnak, amikor egy illat ütközik egy motozással, vagy egy szeretkezés a kijárási tilalommal. A természet alatt nemcsak az általában vett természetet értem, hanem a természetességet, a magától értetődő, fesztelen létezést. A nem szabályozott, nem irányított, de nem is a káoszba (itt, a szabad felfordulásba) taszított életet. Néha az volt az érzésem, élnék a Sinistra körzetben, és néha azt érzem egy sajátságos Sinistra körzetben élek.
A Sinistra egy folyó, mely kettészel egy világot. Áthatolva rajta, a víz lemos minden mocskot, de hordalékot tapaszt helyébe. Kinek mit, amit forgat szívébe, fejébe'.
Meztelenség, ahogy ábrázolásra kerül a természet, az élet lecsupaszítva és szétterpeszkedve fekszik el. Mélyen, vizelettel átitatott ágyában hempereg a beletörődöttség, és pajzán kacajjal invitál az együttlétre. Kitörni mindenhonnan lehet, ezért csak is az egyén tehet. Amit a természet nyújt, az csodálkozást ébreszt az arcokon, pedig ő sohasem árulta el önmagát.
Bámulatos az az írói kontraszt, ami megjelenik, mekkora különbség van élet és élet között, mekkora ellentétek feszülnek egymásnak, amikor egy illat ütközik egy motozással, vagy egy szeretkezés a kijárási tilalommal. A természet alatt nemcsak az általában vett természetet értem, hanem a természetességet, a magától értetődő, fesztelen létezést. A nem szabályozott, nem irányított, de nem is a káoszba (itt, a szabad felfordulásba) taszított életet. Néha az volt az érzésem, élnék a Sinistra körzetben, és néha azt érzem egy sajátságos Sinistra körzetben élek.
A Sinistra egy folyó, mely kettészel egy világot. Áthatolva rajta, a víz lemos minden mocskot, de hordalékot tapaszt helyébe. Kinek mit, amit forgat szívébe, fejébe'.
August 8, 2022
Care e meșteșugul prin care înșiruirea de cuvinte face veridică o lume de semne și textul este dens, încărcat de senzații, consistent ca tușa de culoare de pe pânza unui pictor?
”Cornelia Illafeld avea un sertar plin cu telekie uscată - frunze, flori, tulpini sfărâmate - le răsfirase pe cergă și au rămas culcați în aroma aceea îmbătătoare două, trei săptămâni la rând. Ferestrele erau adumbrite de aburii iubirii. Mult mai târziu - când totul se terminase deja de mult - am răsfoit jurnalul pe care Béla Bundasian îl ținuse în săptămânile, în lunile acelea de dragoste, așa am aflat de toate acestea. Scria că-i era cu neputință să se sature de ea și că, numai dacă o privea, avea senzația că până și între degetele de la picioare avea câte o pizdulică lacomă, că cel mai bine ar fi fost să o bea pe femeie dintr-o sorbire, ca pe-o cană cu apă. Bineînțeles că unei astfel de iubiri sfârșitul i se apropie din prima clipă, pe căi nevăzute.”
”Cornelia Illafeld avea un sertar plin cu telekie uscată - frunze, flori, tulpini sfărâmate - le răsfirase pe cergă și au rămas culcați în aroma aceea îmbătătoare două, trei săptămâni la rând. Ferestrele erau adumbrite de aburii iubirii. Mult mai târziu - când totul se terminase deja de mult - am răsfoit jurnalul pe care Béla Bundasian îl ținuse în săptămânile, în lunile acelea de dragoste, așa am aflat de toate acestea. Scria că-i era cu neputință să se sature de ea și că, numai dacă o privea, avea senzația că până și între degetele de la picioare avea câte o pizdulică lacomă, că cel mai bine ar fi fost să o bea pe femeie dintr-o sorbire, ca pe-o cană cu apă. Bineînțeles că unei astfel de iubiri sfârșitul i se apropie din prima clipă, pe căi nevăzute.”
September 16, 2024
No hace falta leerse muchas páginas de esta novelita para darse cuenta que algo no cuadra. Si bien por su retórica parece que todo lo que ocurre es inofensivo y se siguen unas reglas razonables luego se comentan desapariciones un poco extrañas, el clima de control se menciona de pasada pero se nota, parece que en esa región rural de Sinistra ocurre algo siniestro.
Es una región que es como una encrucijada entre los Balcanes, Ucrania y Europa Central, un lugar montañoso dónde hay una considerable reserva de osos, los cuales son cuidados y alimentados por las autoridades. Para asegurarse que este proceso se cumple, están los guardas, que pronto se explica tienen un poder total sobre la región, son como la policía y los gobernadores. Tanto las entradas como las salidas de la región deben estar autorizadas. El coronel que está al mando y es el jefe de los guardas de osos no sólo puede decidir el empleo de cada habitante, si hay electricidad o no en las casas, también puede decidir los lugares de residencia de cada cual e incluso su nombre, que graban en una placa que cada habitante lleva colgada del cuello.
El clima que predomina en la novela es onírico, todo tiene ese aire de fábula siniestra, no hay que ser muy agudo para darse cuenta que la novela funciona como metáfora de la dictadura. Los osos, tan importantes, que no tienen presencia directa en las páginas, deduzco que son una metáfora de Rusia y por lo tanto del comunismo soviético. Parece que Bodor, que vivió en Rumanía hasta los años 60, no guarda gran recuerdo de esa forma de gobierno, así que compone esta historia de un hombre que recibe el nombre de Andrei Bodor y poco a poco medra dentro de la escala social a pesar de ser un forastero, sólo por su gran capacidad para no protestar ninguna decisión y orden, sólo le preocupa embrutecerse con alcohol y tener alguna aventura carnal de tanto en tanto, con lo cual los diferentes coroneles confían en él y le otorgan ciertos privilegios, hasta el punto que no se toman a mal su deseo de marcharse de la región una vez encuentre a Béla Bundasina, su hijo adoptivo, al que busca desde hace unos años.
En general el ambiente que predomina entre los habitantes es el de indolencia y desidia, a nadie parece molestarle demasiado la arbitrariedad del poder, aceptan las decisiones más atroces como ahora ceder la propia esposa o el exilio forzado; en las diferentes situaciones del relato, de cronología desordenada, no surge un verdadero movimiento contestatario. Sólo al final parece que surge algo, sólo que no sabemos exactamente qué ocurre debido a que las represiones siempre se disfrazan de accidentes o directamente no se sabe nada de su destino.
A pesar de su tono bufo, la novela cuenta que no pocas cucharadas de crueldad, que a fin de cuentas se hacen notar y traspasan el velo de indolencia e ignorancia, es un cuento siniestro que viene a exponer cómo es posible que las dictaduras prosperen o perduren. Bodor no desea analizar las dinámicas del poder de forma directa, tampoco observar los procesos históricos, sólo busca recrear el ambiente que hace posible el control de los sátrapas. Una lectura que por su desorden temporal y ambigüedad conviene dedicarle prolongadas sesiones de lectura, que al final de cuentas reporta gran satisfacción.
Es una región que es como una encrucijada entre los Balcanes, Ucrania y Europa Central, un lugar montañoso dónde hay una considerable reserva de osos, los cuales son cuidados y alimentados por las autoridades. Para asegurarse que este proceso se cumple, están los guardas, que pronto se explica tienen un poder total sobre la región, son como la policía y los gobernadores. Tanto las entradas como las salidas de la región deben estar autorizadas. El coronel que está al mando y es el jefe de los guardas de osos no sólo puede decidir el empleo de cada habitante, si hay electricidad o no en las casas, también puede decidir los lugares de residencia de cada cual e incluso su nombre, que graban en una placa que cada habitante lleva colgada del cuello.
El clima que predomina en la novela es onírico, todo tiene ese aire de fábula siniestra, no hay que ser muy agudo para darse cuenta que la novela funciona como metáfora de la dictadura. Los osos, tan importantes, que no tienen presencia directa en las páginas, deduzco que son una metáfora de Rusia y por lo tanto del comunismo soviético. Parece que Bodor, que vivió en Rumanía hasta los años 60, no guarda gran recuerdo de esa forma de gobierno, así que compone esta historia de un hombre que recibe el nombre de Andrei Bodor y poco a poco medra dentro de la escala social a pesar de ser un forastero, sólo por su gran capacidad para no protestar ninguna decisión y orden, sólo le preocupa embrutecerse con alcohol y tener alguna aventura carnal de tanto en tanto, con lo cual los diferentes coroneles confían en él y le otorgan ciertos privilegios, hasta el punto que no se toman a mal su deseo de marcharse de la región una vez encuentre a Béla Bundasina, su hijo adoptivo, al que busca desde hace unos años.
En general el ambiente que predomina entre los habitantes es el de indolencia y desidia, a nadie parece molestarle demasiado la arbitrariedad del poder, aceptan las decisiones más atroces como ahora ceder la propia esposa o el exilio forzado; en las diferentes situaciones del relato, de cronología desordenada, no surge un verdadero movimiento contestatario. Sólo al final parece que surge algo, sólo que no sabemos exactamente qué ocurre debido a que las represiones siempre se disfrazan de accidentes o directamente no se sabe nada de su destino.
A pesar de su tono bufo, la novela cuenta que no pocas cucharadas de crueldad, que a fin de cuentas se hacen notar y traspasan el velo de indolencia e ignorancia, es un cuento siniestro que viene a exponer cómo es posible que las dictaduras prosperen o perduren. Bodor no desea analizar las dinámicas del poder de forma directa, tampoco observar los procesos históricos, sólo busca recrear el ambiente que hace posible el control de los sátrapas. Una lectura que por su desorden temporal y ambigüedad conviene dedicarle prolongadas sesiones de lectura, que al final de cuentas reporta gran satisfacción.
September 9, 2019
Idő van, téliesítettük a kertet. Elpakoltuk a bútorokat, kiástam a megmentendőket, betakarítottam a betakarítanivalókat, kipakoltam az üvegházat. Ötkor sötétedik, sokat esik, hétvégére havat mondanak, ha egyszer rákezd, meg sem áll április-májusig. A következő fél évre semmi dolgom nincs kint az elkerülhetetlen szociális interakciókon és a hólapátoláson kívül, bent pedig meleg van, nyugi, ropog a tűz a kandallóban, én meg olyasmi olvasmányra vágytam, ami téli. Téli, de nem csillivilli diznikarácsonyos, hanem sötét, véges térben játszódik, havas és amolyan gothic. Freud tapsikolna örömében.
Aztán @Zero virtuálisan a kezembe nyomta a Sinistra körzetet, én meg hittem neki, mert az összes molyfigyeltem szerette, arról nem is beszélve, hogy az elborult irodalmi vonal keleti blokkját kedvelő férjem polcán amúgy is ott figyelt már a kötet. @Izolda (mint később kiderült, pontos) „érvagdosós” műfajmegjelölése további bizonyítéka volt annak, hogy jófelé keresgélem azt, amit meg akarok találni. Aztán annak dacára, hogy az első 10-20 oldal még halmozottan miafranc érzést váltott ki bennem, amikor elindultunk lefelé a Baba Rotunda lejtőjén, átadtam magam a máramarosi gothic-nak denaturált szeszestül, bányavágatokban tartott medvéstül, tunguz náthástul és levágott fülestül. Tekintve, hogy sem képes, sem hajlandó nem vagyok olyasfajta zengzeteket kiötölni Bodor Ádám írói stílusáról, amiben a ”hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei” vagy hasonló szókapcsolatok szerepelnek – wtf, de most komolyan, ki írta ezt a fülszöveget?! –, csak annyit suttogok elismerően az erre vágtató télbe, hogy bravó, Bodor Ádám, bravó.
Aztán @Zero virtuálisan a kezembe nyomta a Sinistra körzetet, én meg hittem neki, mert az összes molyfigyeltem szerette, arról nem is beszélve, hogy az elborult irodalmi vonal keleti blokkját kedvelő férjem polcán amúgy is ott figyelt már a kötet. @Izolda (mint később kiderült, pontos) „érvagdosós” műfajmegjelölése további bizonyítéka volt annak, hogy jófelé keresgélem azt, amit meg akarok találni. Aztán annak dacára, hogy az első 10-20 oldal még halmozottan miafranc érzést váltott ki bennem, amikor elindultunk lefelé a Baba Rotunda lejtőjén, átadtam magam a máramarosi gothic-nak denaturált szeszestül, bányavágatokban tartott medvéstül, tunguz náthástul és levágott fülestül. Tekintve, hogy sem képes, sem hajlandó nem vagyok olyasfajta zengzeteket kiötölni Bodor Ádám írói stílusáról, amiben a ”hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei” vagy hasonló szókapcsolatok szerepelnek – wtf, de most komolyan, ki írta ezt a fülszöveget?! –, csak annyit suttogok elismerően az erre vágtató télbe, hogy bravó, Bodor Ádám, bravó.
September 7, 2019
Hetek óta dolgozik bennem az élmény, zseniális művekről nagyon nehéz értékelést írni.
A környezet – valahol az Ukrán határon – akár idilli is lehetne: gyönyörű színeket (szürke, lila, berkenyeszín, menyétszín) fest a szerző, jellegzetes szagokat (bogárszag, egérszag, medveszag, gyantaszag, gombaszag) érzünk, természeti tájakat (bércek, hágók, hegyormok, a Sinistra völgye, Kolindaerdő, folyó és patakok, fenyvesek, rezervátum), állatokat (medvék, vadludak, kutyák, lovak, menyét, földi kutya), ízletes terményeket (áfonya, szeder, gomba, csipkebogyó, bodzabogyó) találunk itt. Mágikus realista szereplők (törpe, két Hamza Petrika), tárgyak (denevérként repülő esernyő, Géza Kökény mellszobra) vesznek körül minket. Igaz, a tél rendkívül hideg, havas, fagyos és hosszú, máskor sok az eső és a köd.
Látszólag szabadon élnek itt az emberek, pedig irracionális szabályrendszer köti őket helyhez és gúzsba. Ha valaki eltűnik, nem keresik, óvakodnak a tunguz náthától. A különlegesekkel (éjjel világító szemű Bebe Tescovina, az óriás Mustafa Mukkerman) vigyázni kell, de legjobb őket elüldözni. Gyakran különös kegyetlenséggel pusztítja el a hatalom az egyéneket, de senki sem tiltakozik, senkinek sincs véleménye. Ha lenne, eltompítja a denaturált szesz. Van, aki kiszolgálja a hatalmat, és meghúzza magát, van, aki megpróbál elmenekülni, van, aki öngyilkos lesz.
Végig úgy éreztem, hogy legnagyobb becsben itt a medvéket tartják és erkölcsi érzékük csak a lovaknak van. Az embereknek nincs akaratuk, személyiségük, csak dögcédulájuk. Állati jellemzőkkel bírnak (vörös kakas, szürke gúnárok, Jean Tomoioaga ezredes griffmadárkarmai, Connie Illafeld szőre, Béla Bundasian baglyos tekintete), bárhová elhelyezhetők, bárkit helyettesíthetnek, nincs egyéniségük.
Nincs szoros időrend, inkább kívül vagyunk az időn. Lassan kúszik a bőrünk alá, és nem ereszt ez a regény. Ahogy a Sinistra körzetből sem lehet szabadulni.
A környezet – valahol az Ukrán határon – akár idilli is lehetne: gyönyörű színeket (szürke, lila, berkenyeszín, menyétszín) fest a szerző, jellegzetes szagokat (bogárszag, egérszag, medveszag, gyantaszag, gombaszag) érzünk, természeti tájakat (bércek, hágók, hegyormok, a Sinistra völgye, Kolindaerdő, folyó és patakok, fenyvesek, rezervátum), állatokat (medvék, vadludak, kutyák, lovak, menyét, földi kutya), ízletes terményeket (áfonya, szeder, gomba, csipkebogyó, bodzabogyó) találunk itt. Mágikus realista szereplők (törpe, két Hamza Petrika), tárgyak (denevérként repülő esernyő, Géza Kökény mellszobra) vesznek körül minket. Igaz, a tél rendkívül hideg, havas, fagyos és hosszú, máskor sok az eső és a köd.
Látszólag szabadon élnek itt az emberek, pedig irracionális szabályrendszer köti őket helyhez és gúzsba. Ha valaki eltűnik, nem keresik, óvakodnak a tunguz náthától. A különlegesekkel (éjjel világító szemű Bebe Tescovina, az óriás Mustafa Mukkerman) vigyázni kell, de legjobb őket elüldözni. Gyakran különös kegyetlenséggel pusztítja el a hatalom az egyéneket, de senki sem tiltakozik, senkinek sincs véleménye. Ha lenne, eltompítja a denaturált szesz. Van, aki kiszolgálja a hatalmat, és meghúzza magát, van, aki megpróbál elmenekülni, van, aki öngyilkos lesz.
Végig úgy éreztem, hogy legnagyobb becsben itt a medvéket tartják és erkölcsi érzékük csak a lovaknak van. Az embereknek nincs akaratuk, személyiségük, csak dögcédulájuk. Állati jellemzőkkel bírnak (vörös kakas, szürke gúnárok, Jean Tomoioaga ezredes griffmadárkarmai, Connie Illafeld szőre, Béla Bundasian baglyos tekintete), bárhová elhelyezhetők, bárkit helyettesíthetnek, nincs egyéniségük.
Nincs szoros időrend, inkább kívül vagyunk az időn. Lassan kúszik a bőrünk alá, és nem ereszt ez a regény. Ahogy a Sinistra körzetből sem lehet szabadulni.
December 30, 2019
Bevallom, az elején idegesített a hosszas tájleírás, a rengeteg ismétlés. Viszont sejtettem, hogy célja van, és valóban: olyan egyedi atmoszférát teremtett, amelyből egy percre sem szabadul az olvasó. Annak ellenére igyekszik visszatérni, hogy nem jó ebben a világban lenni, hogy nincs olyasmi a történetben, amit körömrágva kellene várni. A legtermészetesebben fogad olyan döntéseket, amelyeken normális esetben legalábbis megrökönyödne, de sokkal inkább felháborodna, tiltakozna, elborzadna. Csakhogy addigra beleette magát a szürkeség, a nehéz levegőtlenség, észrevétlenül rátelepedtek ennek a szürreális világnak a szabályai. Csak cipeli, ahogy a szereplők is, és fel sem tűnik, mekkora teher, amíg le nem teszi.
April 1, 2024
Remek könyv, egy félig-meddig fiktív keleteurópai határvidéken, katonai diktatúra, elhallgatás, túlélés, kérlelhetetlen bürokrácia, és furcsa, sőt nagyon furcsa emberi kapcsolatok. Meg medvék, bár ővelük nem találkozunk de akkor is: medvészet!
Nagyon nagy a hangulat, gyönyörűek a leírások, és bizarr, ám magától értetődő, igaz bár lehetetlen, embertelen, nyomorúságos, hajmeresztő, aljas, csodálatos, mindenekelőtt fiktív világ ez. Elképesztő, hogy ezt Bodor Ádám így első regénynek letette. És ez különösképp nagyon jó nekünk.
Nagyon nagy a hangulat, gyönyörűek a leírások, és bizarr, ám magától értetődő, igaz bár lehetetlen, embertelen, nyomorúságos, hajmeresztő, aljas, csodálatos, mindenekelőtt fiktív világ ez. Elképesztő, hogy ezt Bodor Ádám így első regénynek letette. És ez különösképp nagyon jó nekünk.
April 6, 2024
So how many Transylvanian novels have you read? If Ádám Bodor's The Sinistra Zone is typical of the region's literary product, I'd like to read more, please. This is a wild book about a mountainous bear refuge near the border with Ukraine. (Funny, though, we never meet any of the bears.) The region, named after the Sinistra River, is a military zone under the control of the Rumanian Mountain Infantry, which in turn is ruled by Colonel Izolda "Coca" Mavrodin, a woman.
The story and stories are told from the point of view of Andrei Bodor, who has come to the zone to find his adopted son Béla Bundasian, who is in the ultra-protected bear refuge. Along the way he falls for two local women, Aranka Westin and Elvira Spiridon, and meets up with some incredibly odd characters -- all of whom are trying to avoid the mysterious Tungusic Flu. Those who catch it are walled up in their houses to prevent its spread; instead of being buried when they die, their bodies are wrapped in plastic which is held down by pegs hammered into the ground.
This book is great fun to read. Too bad that most of Bodor's other books have not been translated into English, because, if The Sinistra Zone is typical of them, they are worth searching out.
The story and stories are told from the point of view of Andrei Bodor, who has come to the zone to find his adopted son Béla Bundasian, who is in the ultra-protected bear refuge. Along the way he falls for two local women, Aranka Westin and Elvira Spiridon, and meets up with some incredibly odd characters -- all of whom are trying to avoid the mysterious Tungusic Flu. Those who catch it are walled up in their houses to prevent its spread; instead of being buried when they die, their bodies are wrapped in plastic which is held down by pegs hammered into the ground.
This book is great fun to read. Too bad that most of Bodor's other books have not been translated into English, because, if The Sinistra Zone is typical of them, they are worth searching out.
June 14, 2020
En algún lugar del norte de Rumania, a los pies de los Montes Cárpatos, y atravesando ciertas tinieblas se puede encontrar el distrito de Sinistra, y en él, el pueblo de Dobrin.
Hasta ahí llega en su búsqueda el narrador-protagonista, a quien le asignan el apellido Bodor.
Coroneles, enfermedades misteriosas, una reserva de osos, un club de cazadores; todo esto y mucho más, forma parte de la extraña atmósfera que envuelve a Dobrin.
Una novela que me costó leer debido a la dificultad para comprender este orden desordenado, y por diversos y sorpresivos cambios de tiempo en la narración. Muy creativa, aunque no muy amable.
Hasta ahí llega en su búsqueda el narrador-protagonista, a quien le asignan el apellido Bodor.
Coroneles, enfermedades misteriosas, una reserva de osos, un club de cazadores; todo esto y mucho más, forma parte de la extraña atmósfera que envuelve a Dobrin.
Una novela que me costó leer debido a la dificultad para comprender este orden desordenado, y por diversos y sorpresivos cambios de tiempo en la narración. Muy creativa, aunque no muy amable.
October 6, 2013
It is hard to describe this book. It feels, as this really is the correct word, yes, feels timeless, yet it does take place in a by-gone time in a very remote mountain region, on the border.It feels like a giant allegorical web is being woven with every story, mostly told by the main character, an Andrei Bodor, though this is not his real name. Yet, just what it is an allegory of is not so clear, and perhaps this is the point. It also feels like a Kafkaesque satire of identity papers, and name tags, and grey-suited government men, and a flu that inflicts the forest dwellers, or not, doesn't really matter. It also is the humorous adventures of Andrei, the stranger, in a foreign land, with peculiar friends and some female company. The atmosphere is perhaps the dominating element in the book, set mostly in forests and mountains and caves in extremely cold temperatures. The weather brings about rather grotesque and strange events, almost like a character on its own right. All in all, a surreal romp in the Capathian Basin, which for many spirals out of control.
June 4, 2024
Egyre mélyül abbéli meggyőződésem, hogy Bodor Ádámot olvasni nemcsak felemelő érzés, hanem egyenesen megtiszteltetés.
Még 1992-ben, a Sinistra körzet eredeti megjelenésének évében, a valamikori Holmi folyóiratban megjelent „Adam Bodor leinti Mustafa Maupassant kamionját” című esszéjében, Orbán Ottó fogalmazta meg számomra a bodorádámság mélyvalóját, amikor néhány mondatban Kafkától Márquezen át, egészen Ceauşescuig :) vezeti az abszurd, mint világdivat irodalmi sommázatát:
Kafka a rádöbbenés világirodalmi lángelméje, egy emberiségpillanaté, mely önnön természeténél fogva mulandó, ezért van az, hogy elemi döbbenetének a Kafkát követő utódok kezén hideg stílussá, az abszurd világdivatjává kell silányodnia. Kafkánál még testmeleg a döbbenet, az ő napja még kel és nyugszik, és noha fekete fénnyel von be mindent, belülről, a szívtájék felől süt.
A le nem nyugvó nap már García Márquez korának totemábrázolata. Korunké, melyben már senki nem képes megdöbbenni semmin, miközben a hallgatag többség sósmogyorót ropogtatva nézi a képernyőn nagytotálban égő műemlék városokat, és ahol a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik az, hogy az ember az életét egy börtöncellában élje le, és a cellában egy örökké égő villanykörte éles fénye hasogassa a szemét. Mondhatnánk, mi ehhez vagyunk szokva.
Bodor Adám ennek a kornak az írója. És úgy erdélyi magyar, ahogy García Márquez kolumbiai.
Egy mély értelmű viccel jellemezve őt: latin-európai, annak minden nyomorúságával és távlatával. Magyarsága persze meghatározó, ahogy a helyszín is azonosítható és fölcserélhetetlen. Mindazonáltal megkockáztatjuk azt az állítást, hogy Bodor Ádám a maga magyarságát mindenekelőtt emberi állapotként, a megalázottak és megszomorítottak dosztojevszkiji léthelyzeteként éli át, ahogy írói működésének célja sem egy suszterdiktátor fényességes-urunknak-kivan-a-valaga-a-nadrágból országlásán gúnyolódni; nagyobbakra lát: az az ország, amelyben ő él, minden hiteles részlet ellenére, sőt minél több a hiteles részlet, annál inkább, nem a világtérkép fűtetlen, sorban álló emberektől tarkálló, valóságos országa, hanem a képzeleté, a művészi sűrítésé. A pokol és egyben a pokol paródiája, a napi működéssé szervezett abszurditás, a kafkai fekete-fehér, ahogy a Balkán élénk színeivel kendőzi magát. Ebben az országban csakugyan sohasem áldozik le a nap. Merev aranymaszkkal az arcán áll az irdatlan magasban, valami agyondekorált emelvényen, és huszonnégy órán át szónokol, vagy alszik, vagy nagyokat fingik, vagy talán nem is él, nem is áll már ott, mert a nagy fényességétől őt magát nem látni, csak szófukar és minden helyzetet egyből átlátó ezredeseit, századosait, hadnagyait.
A szerkezetet. A francia forradalom vérmosta álmát az igazságról, mire idáig ér. A nyikorgó, recsegő, madzaggal megerősített kivégzőgépet, melyet Törökországból csempészett rozsdamentes késpengékből és helyben lopott faáruból eszkábált össze egy hazafiatlanságért börtönbüntetését töltő ácsmester, akit elsőnek végzett ki vele a gépezetet azóta is rendben üzemeltető, titkos állományú, rangjelzést nem viselő törpe, hogy Bodor Ádám stílusában írjuk le Ceauşescu Napállamát.
http://www.epa.hu/01000/01050/00173/p...
Szerencsés az az irodalmi közösség, amelynek Bodor Ádáma van.
Meg olyan klasszikusai, mint a Sinistra körzet.
Még 1992-ben, a Sinistra körzet eredeti megjelenésének évében, a valamikori Holmi folyóiratban megjelent „Adam Bodor leinti Mustafa Maupassant kamionját” című esszéjében, Orbán Ottó fogalmazta meg számomra a bodorádámság mélyvalóját, amikor néhány mondatban Kafkától Márquezen át, egészen Ceauşescuig :) vezeti az abszurd, mint világdivat irodalmi sommázatát:
Kafka a rádöbbenés világirodalmi lángelméje, egy emberiségpillanaté, mely önnön természeténél fogva mulandó, ezért van az, hogy elemi döbbenetének a Kafkát követő utódok kezén hideg stílussá, az abszurd világdivatjává kell silányodnia. Kafkánál még testmeleg a döbbenet, az ő napja még kel és nyugszik, és noha fekete fénnyel von be mindent, belülről, a szívtájék felől süt.
A le nem nyugvó nap már García Márquez korának totemábrázolata. Korunké, melyben már senki nem képes megdöbbenni semmin, miközben a hallgatag többség sósmogyorót ropogtatva nézi a képernyőn nagytotálban égő műemlék városokat, és ahol a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik az, hogy az ember az életét egy börtöncellában élje le, és a cellában egy örökké égő villanykörte éles fénye hasogassa a szemét. Mondhatnánk, mi ehhez vagyunk szokva.
Bodor Adám ennek a kornak az írója. És úgy erdélyi magyar, ahogy García Márquez kolumbiai.
Egy mély értelmű viccel jellemezve őt: latin-európai, annak minden nyomorúságával és távlatával. Magyarsága persze meghatározó, ahogy a helyszín is azonosítható és fölcserélhetetlen. Mindazonáltal megkockáztatjuk azt az állítást, hogy Bodor Ádám a maga magyarságát mindenekelőtt emberi állapotként, a megalázottak és megszomorítottak dosztojevszkiji léthelyzeteként éli át, ahogy írói működésének célja sem egy suszterdiktátor fényességes-urunknak-kivan-a-valaga-a-nadrágból országlásán gúnyolódni; nagyobbakra lát: az az ország, amelyben ő él, minden hiteles részlet ellenére, sőt minél több a hiteles részlet, annál inkább, nem a világtérkép fűtetlen, sorban álló emberektől tarkálló, valóságos országa, hanem a képzeleté, a művészi sűrítésé. A pokol és egyben a pokol paródiája, a napi működéssé szervezett abszurditás, a kafkai fekete-fehér, ahogy a Balkán élénk színeivel kendőzi magát. Ebben az országban csakugyan sohasem áldozik le a nap. Merev aranymaszkkal az arcán áll az irdatlan magasban, valami agyondekorált emelvényen, és huszonnégy órán át szónokol, vagy alszik, vagy nagyokat fingik, vagy talán nem is él, nem is áll már ott, mert a nagy fényességétől őt magát nem látni, csak szófukar és minden helyzetet egyből átlátó ezredeseit, századosait, hadnagyait.
A szerkezetet. A francia forradalom vérmosta álmát az igazságról, mire idáig ér. A nyikorgó, recsegő, madzaggal megerősített kivégzőgépet, melyet Törökországból csempészett rozsdamentes késpengékből és helyben lopott faáruból eszkábált össze egy hazafiatlanságért börtönbüntetését töltő ácsmester, akit elsőnek végzett ki vele a gépezetet azóta is rendben üzemeltető, titkos állományú, rangjelzést nem viselő törpe, hogy Bodor Ádám stílusában írjuk le Ceauşescu Napállamát.
http://www.epa.hu/01000/01050/00173/p...
Szerencsés az az irodalmi közösség, amelynek Bodor Ádáma van.
Meg olyan klasszikusai, mint a Sinistra körzet.
July 1, 2021
Ma ta książka coś z klimatu książek Kafki, ma coś z "Uprawy roślin południowych metodą Miczurina" Weroniki Murek. Chociaż jeśli chodzi o to, kto od kogo czerpał, to (jeśli w ogóle) Murek od Bodora, bo to wydanie "Okręgu Sinistra", które widzicie na zdjęciu, jest drugim przygotowanym przez Czarne. Pierwsze ukazało się w 2001 roku.
Jest to zbiór opowiadań, które przedstawiają życie w dziwnym, dziwacznym Okręgu Sinistra, spłachetku ziemi położonym na pograniczu kilku państw, czy nawet światów, gdzie życie toczy się jednocześnie według logiki snów, logiki dziecięcych zabaw i logiki totalitarnego państwa. Bohaterowie książki są równie dziwaczni, jak miejsce w którym żyją. Przy czym słowa "dziwaczny" używam tutaj jako o pozytywnym wydźwieku. Dziwaczny znaczy dla mnie: oryginalny, interesujący, niesamowity.
Główną postacią w tym zbiorze jest Andrej, który przybył do Sinistra, by odnaleźć przybranego syna. Ima się na. Miejscu różnych zajęć i jest naszym przewodnikiem po Okręgu.
Z Kafki "Okręg Sinistra" ma ten klimat fatum wiszący nad bohaterami, jak nad Józefem K. Ma też tę senną niemoc, której czasem doświadczamy, kiedy we śnie próbujemy uciekać lub kogoś gonić, a i tak stoimy w miejscu. Podobnej sennej niemocy doświadczał geodeta w "Zamku" Kafki.
Pomieszanie, poplątanie, nielogiczność, którą przyjmujemy za logikę - te elementy w "Okręgu Sinistra" przywołały mi "Uprawę roślin południowych..." Murek. Jedną z najciekawszych książek jakie czytałem ever. Surrealizm, jaki łączy książki Murek i Bodora bardzo mi odpowiada. Więc jeśli wam też, to bardzo polecam "Okręg Sinistra". A tym, których "poplątanie" odrzuca, powiem tylko, że Bodor nie jest aż tak odjechany w surrealizm jak Murek. Więc nie bójcie się!
Jest to zbiór opowiadań, które przedstawiają życie w dziwnym, dziwacznym Okręgu Sinistra, spłachetku ziemi położonym na pograniczu kilku państw, czy nawet światów, gdzie życie toczy się jednocześnie według logiki snów, logiki dziecięcych zabaw i logiki totalitarnego państwa. Bohaterowie książki są równie dziwaczni, jak miejsce w którym żyją. Przy czym słowa "dziwaczny" używam tutaj jako o pozytywnym wydźwieku. Dziwaczny znaczy dla mnie: oryginalny, interesujący, niesamowity.
Główną postacią w tym zbiorze jest Andrej, który przybył do Sinistra, by odnaleźć przybranego syna. Ima się na. Miejscu różnych zajęć i jest naszym przewodnikiem po Okręgu.
Z Kafki "Okręg Sinistra" ma ten klimat fatum wiszący nad bohaterami, jak nad Józefem K. Ma też tę senną niemoc, której czasem doświadczamy, kiedy we śnie próbujemy uciekać lub kogoś gonić, a i tak stoimy w miejscu. Podobnej sennej niemocy doświadczał geodeta w "Zamku" Kafki.
Pomieszanie, poplątanie, nielogiczność, którą przyjmujemy za logikę - te elementy w "Okręgu Sinistra" przywołały mi "Uprawę roślin południowych..." Murek. Jedną z najciekawszych książek jakie czytałem ever. Surrealizm, jaki łączy książki Murek i Bodora bardzo mi odpowiada. Więc jeśli wam też, to bardzo polecam "Okręg Sinistra". A tym, których "poplątanie" odrzuca, powiem tylko, że Bodor nie jest aż tak odjechany w surrealizm jak Murek. Więc nie bójcie się!
November 13, 2013
This is a strange book, combining poetic descriptions, earthy humour and satire, sometimes in the same sentence: "Hamza Petrika took his brother’s rubber boots under his arm and started back toward the bear reserve without a word, letting out colossal farts on the way, as if his soul was fast departing his body."
Some readers will be shocked by this earthiness, by the casual way the "hero" shares the wife of another man and especially by the portrayal of paedophilia. A Goodreads group I belong to has recently been reading and discussing One Hundred Years of Solitude and many members object so strongly to the incest in that book that it clearly completely colours their view of the book's merits. They certainly wouldn't like The Sinistra Zone. As you know One Hundred Years of Solitude is one my all time favourite books and additionally I grew up in a family which enjoyed fart jokes. I have also spent a lot of my time in a country which endured four decades of communism and so have some understanding of the impact of totalitarian rule, its absurdity and its cruelty.
The location of the Sinistra Zone is deliberately ambiguous. To my mind the setting seems to be somewhere on the borders of Ceaușescu's Romania. The author is a Transylvanian Hungarian. But this land is also a land of the imagination, albeit a very bleak one. The lives of the inhabitants are desperate: their diet seems to consist of dried mushrooms and forest fruit, washed down by a lethal moonshine which has to be filtered before consumption. Whether you live or die is down to the whim of the local military commander: short, hunched and pallid, Coca Mavridin-Mahmudia was... "like some lurid nocturnal moth giving off the stink of dead bugs." The commander also decides what job you do and who you sleep with. The book's grotesque imagery and story holds up a mirror to the obscenity and brutality of life under a dictator like Ceaușescu.
Bodor ignores many of the rules of structure. The chapters overlap, information is repeated, the book shifts from first to third person narration without obvious reason. At first I wondered whether this approach was a form of magic realism metafiction, but later decided that it wasn't and that Bodor just seems to work to his own rules. Maybe the structural oddities reflect the arbitrariness and unpredictability of life under totalitarian rule. This is instead magic realism of the type we see in Marquez's work. Throughout the novel the umbrella of a former commander flies above the zone like an oversized bat. When the same commander dies a bird builds a nest in his mouth.
This is a book one should approach with an open mind. If you do that you might find, as I did, that you are drawn into the weird and terrible world of the Sinistra Zone.
This review first appeared on the Magic Realism Books Blog http://magic-realism-books.blogspot.com
I received a free copy from the publisher in return for a fair review
Some readers will be shocked by this earthiness, by the casual way the "hero" shares the wife of another man and especially by the portrayal of paedophilia. A Goodreads group I belong to has recently been reading and discussing One Hundred Years of Solitude and many members object so strongly to the incest in that book that it clearly completely colours their view of the book's merits. They certainly wouldn't like The Sinistra Zone. As you know One Hundred Years of Solitude is one my all time favourite books and additionally I grew up in a family which enjoyed fart jokes. I have also spent a lot of my time in a country which endured four decades of communism and so have some understanding of the impact of totalitarian rule, its absurdity and its cruelty.
The location of the Sinistra Zone is deliberately ambiguous. To my mind the setting seems to be somewhere on the borders of Ceaușescu's Romania. The author is a Transylvanian Hungarian. But this land is also a land of the imagination, albeit a very bleak one. The lives of the inhabitants are desperate: their diet seems to consist of dried mushrooms and forest fruit, washed down by a lethal moonshine which has to be filtered before consumption. Whether you live or die is down to the whim of the local military commander: short, hunched and pallid, Coca Mavridin-Mahmudia was... "like some lurid nocturnal moth giving off the stink of dead bugs." The commander also decides what job you do and who you sleep with. The book's grotesque imagery and story holds up a mirror to the obscenity and brutality of life under a dictator like Ceaușescu.
Bodor ignores many of the rules of structure. The chapters overlap, information is repeated, the book shifts from first to third person narration without obvious reason. At first I wondered whether this approach was a form of magic realism metafiction, but later decided that it wasn't and that Bodor just seems to work to his own rules. Maybe the structural oddities reflect the arbitrariness and unpredictability of life under totalitarian rule. This is instead magic realism of the type we see in Marquez's work. Throughout the novel the umbrella of a former commander flies above the zone like an oversized bat. When the same commander dies a bird builds a nest in his mouth.
This is a book one should approach with an open mind. If you do that you might find, as I did, that you are drawn into the weird and terrible world of the Sinistra Zone.
This review first appeared on the Magic Realism Books Blog http://magic-realism-books.blogspot.com
I received a free copy from the publisher in return for a fair review
September 11, 2021
Bodor is capable of some radiant and memorable writing, especially when lust is involved:
But a lot of the quirky happenings, while charming, seemed rather over-extended to me past the halfway point. So, more sex might have helped.
Her sole was tender, moist, and practically pink, as if she tiptoed all day. Cutting into it was not a thorn, really, but a thin, tiny, and nonetheless prickly golden-silvery thistle leaf. Naturally I pulled it out with my teeth. Then, after letting it glitter a moment on the tip of my fingernail, I licked it before tucking it under my shirt. Meanwhile I was clutching Elvira Spiridon's foot in my hand. Had someone spotted us just then, he might have understood that I was simply introducing myself to her.
But a lot of the quirky happenings, while charming, seemed rather over-extended to me past the halfway point. So, more sex might have helped.
December 13, 2021
Cu siguranta foarte stranie, insa suficient de interesanta cat sa nu o las din mana.
Permanent ai sentimentul ca esti adanc scufundat in cosmarul cuiva, personajele sunt foarte ciudate, uneori grotesti, (inter)actiunile sunt imprevizibile, absurde, dar si fascinante.
Permanent ai sentimentul ca esti adanc scufundat in cosmarul cuiva, personajele sunt foarte ciudate, uneori grotesti, (inter)actiunile sunt imprevizibile, absurde, dar si fascinante.
Read
February 26, 2014First appearing in Hungary 2 decades ago, even then Bodor's novel was published too late. There is scant hope we will now decipher it--now or even later. Probably the author himself had lost its entire meaning even as he set it down, word by haunting word. Yes, it will continue to entertain (for those amused by the absurd, surreal and near-obscene), but we can never hope to know why the book exists. More an accidental threat than a tale of liberation, more a fortunate celebration than an existential hate crime--this truly, absolutely is a novel not to be missed, or even to be painlessly domesticated.
March 10, 2025
As much as I enjoyed reading this, I feel like, ultimately, it went nowhere. There was no real plot, no real character arcs for anyone involved. It was the weirdness of the events, the oppresive atmosphere of this little town (?) in the middle of nowhere, and the stunning nature descriptions that were the highlights for me. The whole stuff with Bebe Tescovina made me a little icky though. I hope that was the point.
This entire review has been hidden because of spoilers.
June 25, 2023
Bardzo dziwna, tajemnicza wręcz magiczna opowieść, o zniewoleniu ale też o wolności. Przepiękne, rozbudowane opisy, które pozwalają wejść w tą krainę. Musiałam przeczytać ją dwa razy żeby lepiej zrozumieć, ale polecam każdemu
December 19, 2021
O carte stranie și foarte, foarte frumoasă!
January 15, 2022
3.5
bardzo klimatyczne opowiadanie, polecam
bardzo klimatyczne opowiadanie, polecam
February 7, 2023
It's a good book, but I really didn't need to know how that one lady's feet smelled
May 4, 2025
Elnézést itt mi történt?
Igazából a végére megkedveltem. Nem olvasnám el újra.
Kedvencem Gábriel Dunka, a törpe, aki eladta a csontvázát a sinistrai múzeumnak. Legjobb, hogy előre kifizették!!
Igazából a végére megkedveltem. Nem olvasnám el újra.
Kedvencem Gábriel Dunka, a törpe, aki eladta a csontvázát a sinistrai múzeumnak. Legjobb, hogy előre kifizették!!
This entire review has been hidden because of spoilers.
August 30, 2019
Hangoskönyvet hallgattam meg, hát elég szürreális volt, de érdekes. Voltak benne hátborzongató részek. Összességében nem bántam meg, hogy meghallgattam.
March 3, 2010
Un hombre llega al distrito de Sinistra, una zona fronteriza que parece detenida en el tiempo y regida por unas leyes casi kafkianas, en busca de su hijo adoptivo. Allí le dan el nombre (la documentación, y la identidad) de Andrei Bodor y diversos oficios de lo más sórdidos, incluso el de vigilar los cadáveres en la morgue. Le dijeron que su hijo adoptivo vivía con los cazadores de montaña, pero para llegar allí se tiene que disponer de un permiso especial, así que el protagonista esperará años y años la oportunidad de llegar hasta allí, sin desvelar nunca sus intenciones porque esto probablemente desbarataría todos sus planes. En realidad tampoco es que el protagonista sienta un afecto especial por su hijo adoptivo, lo que pasa es que es la única persona que le queda en el mundo y, como no tiene nada que hacer, decide buscarla. Durante todos los años que pasa esperando la oportunidad de ver a su hijo adoptivo, el protagonista pasa a ser un miembro más de esta sociedad cerrada y opresiva, sólo que en realidad nunca llega a ser realmente un miembro de esta sociedad, porque esta sociedad es tan kafkiana que todos sus miembros son forasteros.
Para los que ya hemos leído algún otro libro de Ádám Bodor, éste da todo lo que se puede esperar de un libro de Ádám Bodor: una atmósfera inquietante, personajes inquietantes y una trama inquietante. Sólo que no es lo mismo. No sé si es que después de leer ‘La visita del arzobispo’, ya ha desaparecido el factor sorpresa, o si es que realmente ‘El distrito de Sinistra’ es inferior a éste otro libro de Bodor que yo ya había leído anteriormente. El caso es que ‘El distrito de Sinistra’ no me ha parecido ni la mitad de bueno que ‘La visita del arzobispo’. Éste último era mucho más angustiante, con una trama circular y perfectamente resuelta, mientras que ‘El distrito de Sinistra’ al llegar a la mitad se deshincha, se alarga innecesariamente y se resuelve de una forma torpe. Sigue siendo un libro originalísimo y de lo más personal, pero ni la mitad de intenso y bien resuelto.
Para los que ya hemos leído algún otro libro de Ádám Bodor, éste da todo lo que se puede esperar de un libro de Ádám Bodor: una atmósfera inquietante, personajes inquietantes y una trama inquietante. Sólo que no es lo mismo. No sé si es que después de leer ‘La visita del arzobispo’, ya ha desaparecido el factor sorpresa, o si es que realmente ‘El distrito de Sinistra’ es inferior a éste otro libro de Bodor que yo ya había leído anteriormente. El caso es que ‘El distrito de Sinistra’ no me ha parecido ni la mitad de bueno que ‘La visita del arzobispo’. Éste último era mucho más angustiante, con una trama circular y perfectamente resuelta, mientras que ‘El distrito de Sinistra’ al llegar a la mitad se deshincha, se alarga innecesariamente y se resuelve de una forma torpe. Sigue siendo un libro originalísimo y de lo más personal, pero ni la mitad de intenso y bien resuelto.
December 29, 2021
Nem szeretem az olyan könyveket, amiket olvasva az az érzésem, hogy ha felfedném: nem tetszett, hatásvadásznak és öncélúan aberráltnak éreztem, már látom, ahogy megkapom: hát biztos akkor nem figyeltem, felszínesen olvastam, nem olvastam elég sokat előtte, hiszen mennyi utalás, mennyi érzékeny hangulatfestés.
Mit akart mondani ez a könyv? Hogy a kellően elnyomó környezet olyan területen is kiveszi az emberből az ellenkezést, ahova a rendszer be sem akart nyúlni, ami civilizációt megelőző, elemi szabályokkal határolt világ lenne? Hát, sajnálom, de szerintem erről írni könnyű, ezzel hatni olcsó, négyzetméterenként ötezer jelzős szerkezettel is, sőt, csak úgy igazán.
Ez nekem most rohadtul look mum, no hands volt, és azt hiszem, mindenki fújhat egy kiló tollat, aki szerint a szórakoztató irodalom szükségszerűen megméretett és könnyűnek találtatott.
Mit akart mondani ez a könyv? Hogy a kellően elnyomó környezet olyan területen is kiveszi az emberből az ellenkezést, ahova a rendszer be sem akart nyúlni, ami civilizációt megelőző, elemi szabályokkal határolt világ lenne? Hát, sajnálom, de szerintem erről írni könnyű, ezzel hatni olcsó, négyzetméterenként ötezer jelzős szerkezettel is, sőt, csak úgy igazán.
Ez nekem most rohadtul look mum, no hands volt, és azt hiszem, mindenki fújhat egy kiló tollat, aki szerint a szórakoztató irodalom szükségszerűen megméretett és könnyűnek találtatott.
July 15, 2008
This is a fantastic book. I would argue that it is nothing but an ambiance and a very dark one. The landscape descriptions, the sheer cruelty of all characters and the complete lack of emotions all add up to the uneasy feeling that the world Bodor imagines might not be as far from the world we live in. The characters' names are fantastic, not sure if the translation to other languages can give it back.
January 19, 2016
I liked it. mostly for all its strangeness.
Displaying 1 - 30 of 58 reviews