Tükörlelkek

Tükörlelkek #1

by Dóra Papp

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.
A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…
Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben...

Genres: Romance, Contemporary, Hungarian Literature, Young Adult

387 pages, Paperback

First published June 4, 2015

Reviews

[Veronika's ReaderFeeder · Rating 5 out of 5]

Imádtam! Ez a könyv hiteles volt és őszinte. Annyira tetszett, hogy nem azt a cukormázat kaptam, amit ebben a műfajban általános. Minden egyes szereplőt igazinak érzetem, valódi problémákkal, valódi reakciókkal, valódi érzelmekkel. A karakterek rendkívül sokrétűek és még mindig kibontásra várnak.

Kriszti a végzős, gyönyörű, egzotikus, népszerű lány a suliban, akire mindenki hasonlítani szeretne, vagy csak egyszerűen irigykedik rá. Kívülről minden tökéletesnek tűnik vele kapcsolatban, de közben teljesen bizonytalan, otthon meg kell felelnie a maximalista és túlféltő szülőknek, nem tudja, hogy hová szeretne továbbtanulni, csak egyet tud, hogy szenvedélye a tánc. Ez az egyetlen, ami egyensúlyban tudja tartani az életét, és ezért képes megvillantani a lázadás első pici szikráját, és esténkén titokban elszökni egy lepukkant, elhagyott épületbe, hogy ott a legjobb barátjával Viktorral (aka Vikivel) táncoljon.

Orsi a tizenegyedikes, lázadó, dohányzó, káromkodó lány, akit elsőre nem értesz és nem is kedvelsz, de aztán szépen lassan ő is a szívedhez nő. Ő egy rendkívül komplex karakter, akinek múltbéli sebei minden napját megmérgezik, és egy olyan ingerült, fájdalommal teli személlyé teszi, aki szinte mindenkit eltaszít magától. (Bár őszintén szólva, az nagyon nem tetszett ahogy otthon viselkedik. Remélem majd még kapunk további magyarázatot ezzel kapcsolatban, mert az eddigiek még nem annyira tudtak meggyőzni.)

Ez a könyv az ők kettejük történetét meséli el, de a mellékszereplők is nagyon a szívemhez nőttek. Olivér és Kornél egyértelműen bookboyfriend alapanyagok, nagyon szerettem mindkettejüket. (Amúgy az írónő a BME-t is tökéletesen úgy írta le, amilyen. Az éjszakázásokat, a rajzolást, a zh-kat, a teljesíthetetlen vizsgákat.. :p Hirtelen nosztalgikus hangulatba is kerültem… :D) Viki önzetlen és odaadó, és mindent megtenne Krisztiért, annak ellenére, hogy neki is megvannak a maga démonai. Esztert is nagyon megkedveltem, nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz majd ki az írónő a történetéből. De talán aki a legtitokzatosabb és a legérdekesebb karakter, az Paul. Egy-egy pillanatra megcsillant, hogy van valami a szuper mosolygás és hippi-boldogság mögé rejtve, és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az. Nagyon tetszettek a „különórák” sok mindent megtudtam a pszichológiáról, és az alkalmak során végbement karakterfejlődést nagyon szépen felépítettnek éreztem.

Igazán tetszett, hogy bár a történet párhuzamosan két szálon fut, de hol a Krisztivel-, hol az Orsival történetek voltak előrébb a cselekményben, akár egy hét eltéréssel is. Ez a megoldás lehetőséget adott arra, hogy sok mindent, amit először nem értettem teljesen, a másik szemszög szépen kiegészítse.

Nagyon tetszik a cím és a borító is, ahogy a könyvben lévő zeneszámok is, de a legjobban az tetszett, hogy ez a könyv igazán feszegeti a határokat. Hogy szó van benne olyan dolgokról, amit szeretünk a szőnyeg alá söpörni. A melegek kérdéséről, a családon beüli erőszakról (legyen az fizikai-, vagy lelki bántalmazás), a kényszerbetegségekről, testi kapcsolatról… stb. (Ezek miatt én kb. 15 éves kor felett ajánlanám ezt a könyvet!)

Az írónő nagyon jó stílussal ír. Nagyon tetszett, hogy habár fiatalosan fogalmazott, néha megcsillant egy-egy olyan gyönyörű gondolat és mondat, amely igazán szép mélységet tudott adni az egész könyvnek. Annyira tetszett, hogy el tudtam hinni minden szavát, hogy néha nyers volt, hogy ha kellett szókimondó volt, és összességében igazán valódi volt.

[Emese · Rating 1 out of 5]

Csak azért fejeztem be, mert ez volt a következő könyv a kupacban a meeting-sarokban a munkahelyen.
Ja, és hogy adhassak rá 1 csillagot.

[D. Dorka · Rating 2 out of 5]

Ajánlásra olvastam, nagyon akartam szeretni, nem sikerült.

Az első gondolatom, amit felírtam, hogy kicsit túl van írva, nem gördül eléggé a szöveg. Ez megmaradt. Ráadásul ezek mellé kaptunk egy olyan szereplőgárdát, akik közül mindenki idegesített valamiért. Egyrészt mindenkinél éreztem, hogy művi, nagyon direkt. Megvolt a lista, hogy ezeknek a dolgoknak kell jellemzőnek lenni adott karakterre – és hogy ez végeredményben mennyire lett erőltetett, az már mindegy volt. Nekem az ideálisnál jobban, bár azt nem mondanám, hogy egyáltalán nem működtek a karakterek. Amivel nem tudtam mit kezdeni, az lényegében az összes konfliktushelyzet volt bármelyik karakterünknél. Maga a helyzet általában valid volt, csak mindenki annyira hisztis tinédzsermódon reagált, amit már nem viseltem jól. (Lehet, hogy én voltam túl régen és nagyon másmilyen tini, nem zárom ki a lehetőségét.)

A zenék/számok behozása nem volt rossz ötlet, elég sokba bele is hallgatgattam. Ennek a veszélye, hogy elég hamar nem ezek lesznek az aktuális zenék, és a felismerés jóleső érzése helyett inkább az ez-mi-a-fene zavaró érzését fogja előhívni. A másik kicsit negatívum, hogy a zenei stílussal is sztereotipizálja a karaktereket. Én például egészen „sokevős” vagyok zeneileg. Bár rockból és metálból, ami az egyik leggyakrabban hallgatott műfajom nem ismertem a hivatkozottakat. De az alter zenéknél is sok mindent ismertem (a hiperkarmánál még az arcom is felderült, az egyik első kedvencem). Amire ki akarok lyukadni, hogy ezeket a műfajokat nem kizárt, hogy akár mindet hallgatja az ember fia/lánya. Ehhez képest nagyon sarkítva volt a dolog. Másik random adalék: a legszimpatikusabb karakter számomra Olivér volt, de a Brains-t egyáltalán nem szeretem.

Igazság szerint nem akarok a karakterekről írni, inkább csak pár emlékezetemben felötlő dologról. Mint például a tánc és a regények. Akárhány regényt olvasok, ami a tánccal foglalkozik, nekem nem működik, egyáltalán. Nem tudja visszaadni azt az érzést, amit a tánc jelent azoknak, akiknek művelik, cserébe kissé nyálasnak érzem a leírásokat, és pár mondat után végképp nem érdekel. A zene és a regények is általában hasonlók számomra. Ez alól kivétel ha mondjuk zongorázik valaki – az pontosan tudom, milyen talán ezért.

Paul, a tanár, bizonyos értelemben kifejezetten nem tudom támogatni, amit csinál. Nem pedagógust, hanem pszichológust játszik, amihez nincsen kvalifikációja. Ráadásul az egésznek van egy olyan érzete, mintha elkezdenének a leányzóval (Orsi) egymásba szeretni, ami bár nem lehetetlen, mindenkinek volt olyan tanára iskolás évei alatt, akibe plátóian bele volt szerelmesedve, de a hangsúly a plátóin van. Itt viszont ezekkel a különórákkal sokkal veszélyesebb a terep. És a következő kötetig kell várni, hogy kiderüljön, mi is van közöttük.

Összességében annyira sok minden idegenített el a könyvtől, hogy bármennyire is szeretem az ízlésesen szappanoperás tiniregényeket, ez most nem jött be. Olyannyira, hogy ránéztem a második kötetre, és nem voltam hajlandó 500 oldalt végigszenvedni ugyanezzel a felállással. Elolvastam az utolsó 50 oldalt (tudom, blaszfémia) és megkértem a kedves ajánló barátnőmet, hogy mesélje el a maradék 450-et. Nem fogok rászokni erre a módira, de ennél utólag is ez volt a jó megoldás. Nem éltem volna túl, ha elolvasom (bocsánat a drámaiságért.)

[Csekő Ákos · Rating 5 out of 5]

Először szeretném leszögezni, hogy ez nem egy fizetett értékelés. Való igaz, hogy a könyvhöz úgy jutottam hozzá, hogy az írónővel találkoztam, de nem az történt, hogy adott egy jelképes összeget egy jobb értékelés írásáért. Sőt, ha csak a saját szimpátiámra hagyatkoznék a könyvet illetően, „csak” négy csillagot kapna. Ám tudom, hogy egy könyv írása közben senki sem álmodozik arról, hogy Csekő Ákos elolvassa majd. Ez a csodálatosan váratlan esemény vagy megtörténik valaki életében, vagy nem.

A könyv tökéletesen megmutatta nekem azt, hogy komoly gondjaim vannak. Mivel az olvasása közben tisztán látszott, hogy nem én vagyok a célszemély, mégis minden sorát élvezettel majszoltam. Még az olyan sorokat is, amikhez már „túl idős” vagyok, pedig annyira régen nem voltam tini; de maga a sztori az végig érdekelt, ilyenkor inkább arra vártam, hogy megtudjam mi lesz. Öt csillagot meg azért kapott, mert a tiniknek viszont tökéletes olvasmány, főleg, ha azt nézem, hogy a műfaj legtöbb tagja iszonyúan rémes. Azt nem ígérem, hogy egy könyvesbolt előtt fogok éjszakázni, mikor megjelenik a folytatás, de hogy várom, az biztos.

[tamara · Rating 4 out of 5]

át tudtam érezni sok helyzetet benne, jó volt. nekem kriszti szimpibb, de orsinak is nyilván megvannak a saját problémái amitől ilyen. kornél és olivér is cuki, nekem olivér személyisége jobban bejön, és a végét azt nem is értettem, hogy ott mik történtek. szóval kapom elő a második részt:)

[Sebők Nóra · Rating 3 out of 5]

Nem rossz, tini könyv, de sok dologban azonosulni lehet a két főszereplővel. Nem időpazarlás, de nem is lett q kedvencem

[Hikari · Rating 5 out of 5]

Magába szippantott, huszonnégy óra se kellett, hogy elolvassam, ráadásul aludni se hagyott, úgy faltam a lapokat. Azt hiszem ez sok mindent elmondd a regényről. Legszívesebben kezdeném az elejéről. 
Igazán gördülékeny írásmód, annyira szerethető, és hétköznapi szereplők, akikkel az életben is bármikor találkozhatunk, a szerelmi szál pedig ott van, épp annyira, hogy megfűszerezze a történetet, de ne legyen sziruposan nyálas. 
Élveztem a regényt úgy, ahogy volt, a maga beszippantóan varázslatos stílusában. 
Sokszor újraolvasós lesz, az már egyszer biztos.

Bővebben: 03. 26.

[Ani · Rating 4 out of 5]

4,5

[Czicze Bogi · Rating 2 out of 5]

Nagyon vártam, hogy elolvashassam, nekem nem jött be annyira