On Experience

by Michel de Montaigne

Le dernier des Essais , écrit par Montaigne (1533-1592) au soir de sa vie. Il constitue une véritable synthèse de sa réflexion, marquée par les doctrines stoïcienne et sceptique : la "diversité et variété" de la nature nous interdisent d'atteindre une connaissance définitive, un ordre du monde stable. L'auteur se moque donc des lois qui prétendent corseter par avance le hasard des événements, des commentaires qui font oublier les textes originaux, des dogmes qui veulent réduire le débat religieux "à l'expresse parole de la Bible". Contre les prétentions uniformisantes du discours, il défend le libre exercice du jugement, la diversité sociale et culturelle."Prétendre épuiser la richesse sociale de la vie, écrit Montaigne, c'est se montrer aussi naïf que les enfants cherchant à retenir dans leurs mains le mercure fuyard...".

Genres: Essays, Philosophy

Unknown Binding

First published January 1, 1595

About the author

Michel Eyquem de Montaigne (1532-1592) was one of the most influential writers of the French Renaissance. Montaigne is known for popularizing the essay as a literary genre. He became famous for his effortless ability to merge serious intellectual speculation with casual anecdotes and autobiography—and his massive volume Essais (translated literally as "Attempts") contains, to this day, some of the most widely influential essays ever written. Montaigne had a direct influence on writers the world over, from William Shakespeare to René Descartes, from Ralph Waldo Emerson to Stephan Zweig, from Friedrich Nietzsche to Jean-Jacques Rousseau. He was a conservative and earnest Catholic but, as a result of his anti-dogmatic cast of mind, he is considered the father, alongside his contemporary and intimate friend Étienne de La Boétie, of the "anti-conformist" tradition in French literature.

In his own time, Montaigne was admired more as a statesman then as an author. The tendency in his essays to digress into anecdotes and personal ruminations was seen as detrimental to proper style rather than as an innovation, and his declaration that, "I am myself the matter of my book", was viewed by his contemporaries as self-indulgent. In time, however, Montaigne would be recognized as embodying, perhaps better than any other author of his time, the spirit of freely entertaining doubt which began to emerge at that time. He is most famously known for his skeptical remark, "Que sais-je?" ("What do I know?").

Remarkably modern even to readers today, Montaigne's attempt to examine the world through the lens of the only thing he can depend on implicitly—his own judgment—makes him more accessible to modern readers than any other author of the Renaissance. Much of modern literary nonfiction has found inspiration in Montaigne, and writers of all kinds continue to read him for his masterful balance of intellectual knowledge and personal storytelling.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Azért a XVI. században volt jó filozófusnak lenni. Nem kellett az embernek átrágnia magát Kanton, Hegelen, meg a rettentő Heideggeren, elég volt pár görögöt átnyálaznia, és máris leülhetett a kisasztalhoz, hogy agyszüleményeit papírra vesse. (Azért nem ártott mindemellett tartania pár cselédet, akik a mélyértelmű gondolatok kiformálása idején távol tartották tőle az olyan zavaró tényezőket, mint a főzés, a mosogatás vagy a gyerekek.) Mondjuk rögtön elnézést kell kérnem Montaigne-től, biztos kikérné magának, hogy filozófusnak neveztem, jobban tetszene neki az esszéista szó. Ő ugyanis az a fajta pacák, aki ki nem állhatja a csűrés-csavarást, a sumákolást és a mindent megbonyolító szómágiákat, akár az ügyvédek, akár a professzorok, akár az orvosok szájából kígyózik elő. Az ő életelve baromi egyszerű: semmit se nagyon, de amit igen, azt a lehető legjobban. Megveti azokat, akik dőzsölnek, a mindent maguknak akarókat, de a száraz, maguktól mindent megtagadókat egyenesen kineveti - el tudom képzelni, milyen elképedéssel nézne arra, aki szerint puffasztott rizsszelettel és zsírszegény joghurttal jól lehet lakni. "Mindenmentes", ettől a szóról meg egyszerűen frászt kapna. Az arany középút mestere ő, aki szerint az életet egyszerűen élni kell, örülni neki, amíg van, és könnyű szívvel elfogadni, ha egyszer véget ér. És mi van a bonyolultnak tűnő dolgokkal? Hát, "que sais-je", azaz: mit tudom én. Ennél bölcsebb filozófiai axiómát még nem találtak ki azóta sem, bár való igaz, akadtak, akik ugyanezt képesek voltak ezer oldalban kifejteni.

Üdítő volt olvasni, felemelő, léleksimogató. Pánik és paranoia ellen nagyon alkalmatos kis könyvecske olyan időkben, ahol a valós és képzelt veszélyek összemosódnak, és már az sem világos, hogy a dolgoktól félünk jobban, vagy a dolgoktól való félelemtől.

[Bram · Rating 3 out of 5]

Gaat heel veel over buikpijn en dat hij saus lekker vindt, maar het is vergeven want een zijderups verwikkelt en stikt ook in zn eigen spinsel

[Esteban Alonso Ramírez · Rating 5 out of 5]

Ensayo fascinante, didáctico y ameno. No por nada es una de las piedras angulares de todo el género.

[Nina · Rating 2 out of 5]

Das war ein Ritt. Danke an die Adventure Cards, die mich mal wieder dazu gezwungen haben, ein Buch durchzulesen, das ich sonst nicht mal gefunden hätte. Schwieriger bis nerviger Anfang und Mittelteil, aber der finale Abschnitt zum Tod und dem gelassenen Umgang damit war dann doch recht interessant. Weiter werde ich mich mit Herrn de Montaigne und seinem Lebenswerk allerdings nicht auseinandersetzen.

[Monique Van hest · Rating 3 out of 5]

‘Oprecht kunnen genieten van je eigen wezen is de hoogste volmaaktheid en grenst aan het goddelijke.’ Mooi om na te streven. Over de ervaring is een van 5 essays in ‘Op dood of Leven’. Deze vond ik wel de minste in de bundel waarin ook: Men kan pas na onze dood over ons geluk oordelen, Filosoferen is leren hoe je moet sterven, Een gewoonte op het eiland Cea en Hoe je over andermans dood moet oordelen. Niet meteen heel vrolijke onderwerpen zou je denken, maar wel op een humoristische wijze neergepend. Dood hoort bij het leven, maar wat gaan wij mensen er toch moeizaam mee om.

‘Als ik zie hoe Caesar en Alexander zelfs nog onder hun drukste werkzaamheden zo volop genoten van de levensvreugden, due natuurlijk en daarom noodzakelijk en juist zijn, zeg ik niet dat ze hun geest ontspanden, nee, zij sterkten hem juist, door met hum geestkracht deze zware ondernemingen en noeste denkarbeid ondergeschikt te maken aan de praktijk van het dagelijks leven.’

‘Ik verdrijf de tijd wanneer die slecht en onaangenaam is; als hij goed is, weiger ik hem te verdrijven maar houd ik hem juist vast en proef hem na.’

[Joshua Guest · Rating 5 out of 5]

"To compose our character is our duty, not to compose books, and to win, not battles and provinces, but order and tranquility in our conduct. Our great and glorious masterpiece is to live appropriately."

[Makayla MacGregor · Rating 2 out of 5]

This was one of several essays of Montaigne that we read. Some of his ideas were quite humorous but in general it didn't capture my attention very much.

[Angel · Rating 2 out of 5]

“En zelfs op de hoogste troon ter wereld zit je nog altijd op je eigen gat.”

[Ellie]

ramblings