What do you think?
Rate this book
A hangrestaurátor
Minden szó a keletkezése helyén marad.
Minden zörej.
Minden robaj.
Ami elhangzott, azt csak az idő és a technika törölheti el.
Leonora Bohr hangrestaurátor: bármilyen régi zajt vagy beszédhangot képes feltárni, hogy megőrizze a múltat. Maga sem érti, hogy a Hang- és Zörejfelügyeleti Intézet miért épp őt küldi a hegyek közé felderíteni egy szokatlan hangjelenséget - egy robbanáshangot, amely nemcsak lakhatatlanná tette a környéket, de a forrását sem találják.
Leonora nem mondhat nemet az államnak, amely minden pisszenésüket megfigyeli, és Konstantin Gratz ügynökkel együtt a Luminákhoz utazik, hogy felderítsék a robbanáshangot - és azt, hogy mi köze van Leonora anyjához, az államellenes nézeteket valló professzorhoz. A hegyek mélyén azonban olyan hangokat találnak, amik az egész világot megrengetik. A Luminák hegycsúcsai között egyre csak robajlik a gigászi robbanás...
Minden zörej.
Minden robaj.
Ami elhangzott, azt csak az idő és a technika törölheti el.
Leonora Bohr hangrestaurátor: bármilyen régi zajt vagy beszédhangot képes feltárni, hogy megőrizze a múltat. Maga sem érti, hogy a Hang- és Zörejfelügyeleti Intézet miért épp őt küldi a hegyek közé felderíteni egy szokatlan hangjelenséget - egy robbanáshangot, amely nemcsak lakhatatlanná tette a környéket, de a forrását sem találják.
Leonora nem mondhat nemet az államnak, amely minden pisszenésüket megfigyeli, és Konstantin Gratz ügynökkel együtt a Luminákhoz utazik, hogy felderítsék a robbanáshangot - és azt, hogy mi köze van Leonora anyjához, az államellenes nézeteket valló professzorhoz. A hegyek mélyén azonban olyan hangokat találnak, amik az egész világot megrengetik. A Luminák hegycsúcsai között egyre csak robajlik a gigászi robbanás...
368 pages, Paperback
First published October 1, 2026
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 9 of 9 reviews
October 20, 2026
Az eltűnt csend nyomában.
Bővebben a Telexen, de csak később.
Bővebben a Telexen, de csak később.
October 11, 2026
Az Irha és bőr kapcsán már leírtam: ha Moskát Anita nemzetközi szerző lenne, a könyvből villámsebességgel készült volna pretízstévé. Ezt a kijelentésemet most finomítom: ha Moskát Anita nemzetközi szerző lenne, minden könyve megjelenésével párhuzamosan bejelentének, melyik stúdió opcionálta az adaptációt és melyik A-listás hollywoodi veterán vállalta az egyszemélyes főszereplő és executive produceri munkát.
A hangrestaurátor egyik érdekessége a forma: a regény szövegét terepnapló-, és kihallgatási jegyzőkönyv átiratok adják, mely során az állam egy ügynöke, Konstantin Gratz, és egy hangrestaurátor, Leonora Bohr a hegyekbe utazik, hogy feltárják egy ott megrekedt robbanáshang eredetét, és elkapják az okozóját. Aki az állam szerint Leonora anyja. Ja, és ez a világ másképp működik, mint a miénk: minden hang a keletkezési helyén marad, míg meg nem szűnik; minél hangosabb, annál tovább marad ott. Már a gondolat is borzalmas, szerencsére nem így működnek a hangok.
Van itt kérem minden, amitől egy regény igazán jó lesz: a robbanáshang rejtélye, a tudás, hogy az állam a saját érdekei szerint (és gyakran az állampolgárok ellen) használja a hangfizikát, fura anomáliák a hegyekben, Leonora és idősebb Leonora koránt sem egyszerű viszonya, valamint a mindent átható kérdés: ha tudjuk, hogy valami borzalmas fog bekövetkezni és a mi tetteinknek köze van hozzá, helyes választás-e cselekedni vagy inkább ki kellene-e vonnunk magunkat az eseményekből, nehogy rontsunk rajtuk.
Akad még itt egy nagyon izgalmas vonal, amitől számomra kifejezetten aktuálissá vált A hangrestaurátor: mi van akkor, ha meg kell tanulnunk együtt élni egy katasztrófával, ami ellen nem tehetünk semmit? Mi van, ha beüt a krach, viszont nem annyira, hogy megállítsa a világot? Együtt lehet élni a folyamatos háttérzajjal (konkrétan és metaforikusan)? Az ezen gondolkodó szakaszok csodálatosan nyomasztóak voltak.
Megváltoznak-e a dolgoktól attól, hogy rájöttünk: egy folyamatos robbanásban élünk?
A hangrestaurátor egyik érdekessége a forma: a regény szövegét terepnapló-, és kihallgatási jegyzőkönyv átiratok adják, mely során az állam egy ügynöke, Konstantin Gratz, és egy hangrestaurátor, Leonora Bohr a hegyekbe utazik, hogy feltárják egy ott megrekedt robbanáshang eredetét, és elkapják az okozóját. Aki az állam szerint Leonora anyja. Ja, és ez a világ másképp működik, mint a miénk: minden hang a keletkezési helyén marad, míg meg nem szűnik; minél hangosabb, annál tovább marad ott. Már a gondolat is borzalmas, szerencsére nem így működnek a hangok.
Van itt kérem minden, amitől egy regény igazán jó lesz: a robbanáshang rejtélye, a tudás, hogy az állam a saját érdekei szerint (és gyakran az állampolgárok ellen) használja a hangfizikát, fura anomáliák a hegyekben, Leonora és idősebb Leonora koránt sem egyszerű viszonya, valamint a mindent átható kérdés: ha tudjuk, hogy valami borzalmas fog bekövetkezni és a mi tetteinknek köze van hozzá, helyes választás-e cselekedni vagy inkább ki kellene-e vonnunk magunkat az eseményekből, nehogy rontsunk rajtuk.
Akad még itt egy nagyon izgalmas vonal, amitől számomra kifejezetten aktuálissá vált A hangrestaurátor: mi van akkor, ha meg kell tanulnunk együtt élni egy katasztrófával, ami ellen nem tehetünk semmit? Mi van, ha beüt a krach, viszont nem annyira, hogy megállítsa a világot? Együtt lehet élni a folyamatos háttérzajjal (konkrétan és metaforikusan)? Az ezen gondolkodó szakaszok csodálatosan nyomasztóak voltak.
Megváltoznak-e a dolgoktól attól, hogy rájöttünk: egy folyamatos robbanásban élünk?
Review of advance copy received from Publisher
az első könyv, amit a megjelenése előtt olvashattam, ráadásul az egyik kedvenc magyar szerzőmtől. bővebben nem is írnék róla, de szóljatok, ha ti is olvastátok és beszéljünk róla!
November 3, 2026
Nagyon tetszett a Hangrestaurátor, ez vitán felül áll: egyedi, érzékeny, drámai, formabontó mű, ugyanakkor egy következetesen végigvitt, disztópikus hangulatú társadalomkritika, és mindez egy elképezetően eredeti ötletre felcsavarva - mint óriási karácsonyfára az égősor, nem lehet nem tátott szájjal csodálni.
Nyilván sokan kiemelik ezt vagy azt a motívumát, erényét, karakterét a regénynek, itt most én is csak egyet szeretnék kiemelni, ami leginkább megfogott: ahogy az emberek tanult tehetetlenségét ábrázolta, a beletörődést, az alkalmazkodást a nyomasztó valósághoz. Ahogy apró tükrökkel – a regény világában különböző hangfogókkal, ártalmatlan szabályokkal, szokásokkal – teszik kényelmesebbé, vagy éppen elviselhetővé a mindennapokat, csak hogy a probléma gyökerével, az igazi nagy kérdéssel, képzelt tehetetlenségükben ne kelljen foglalkozniuk. Az egyik legkedvesebb részem, valahol a könyv utolsó felében, amikor egy mellékszereplő megjegyzi, hogy „eddig is egy eljövendő robbanásban éltünk. A különbség csak annyi, hogy most már halljuk is.”. Tökéletes metaforája a mai klímaszorongásunknak és az erre született széles körben megfigyelhető reakcióinknak. Hátborzongató volt minderről így megtekerve, ebben a hangszennyezés-fantasztikumban olvasni.
Két dolog okozott csalódást. Az egyik csak apróság, egy logikai „hiba”: a Lumina-hegység térségében is előfordul, hogy néha [csend]-et hallunk a kazettákon, amikor a beszélgetés valamilyen okból megszakad. Pedig épp az a lényeg, hogy ebben a kellemetlen világban sosincs csend, a robbanás zaja folyamatos és hangos és elviselhetetlen. Vagyis a kazetta sem rögzíthet csendet . Valahogy máshogy kellett volna a párbeszédekben beállt kínos szüneteket érzékeltetni. A másik dolog, amivel viszont nagyon nem vagyok kibékülve, az egyetlen sor a könyvben – de ezt tényleg el kell rejtenem.
Mindent összevetve egy csodálatos könyv ez! Olvassátok, ámuljatok, borzongjatok, Moskát Anita megint brillírozott.
Nyilván sokan kiemelik ezt vagy azt a motívumát, erényét, karakterét a regénynek, itt most én is csak egyet szeretnék kiemelni, ami leginkább megfogott: ahogy az emberek tanult tehetetlenségét ábrázolta, a beletörődést, az alkalmazkodást a nyomasztó valósághoz. Ahogy apró tükrökkel – a regény világában különböző hangfogókkal, ártalmatlan szabályokkal, szokásokkal – teszik kényelmesebbé, vagy éppen elviselhetővé a mindennapokat, csak hogy a probléma gyökerével, az igazi nagy kérdéssel, képzelt tehetetlenségükben ne kelljen foglalkozniuk. Az egyik legkedvesebb részem, valahol a könyv utolsó felében, amikor egy mellékszereplő megjegyzi, hogy „eddig is egy eljövendő robbanásban éltünk. A különbség csak annyi, hogy most már halljuk is.”. Tökéletes metaforája a mai klímaszorongásunknak és az erre született széles körben megfigyelhető reakcióinknak. Hátborzongató volt minderről így megtekerve, ebben a hangszennyezés-fantasztikumban olvasni.
Két dolog okozott csalódást. Az egyik csak apróság, egy logikai „hiba”: a Lumina-hegység térségében is előfordul, hogy néha [csend]-et hallunk a kazettákon, amikor a beszélgetés valamilyen okból megszakad. Pedig épp az a lényeg, hogy ebben a kellemetlen világban sosincs csend, a robbanás zaja folyamatos és hangos és elviselhetetlen. Vagyis a kazetta sem rögzíthet csendet . Valahogy máshogy kellett volna a párbeszédekben beállt kínos szüneteket érzékeltetni. A másik dolog, amivel viszont nagyon nem vagyok kibékülve, az egyetlen sor a könyvben – de ezt tényleg el kell rejtenem.
Mindent összevetve egy csodálatos könyv ez! Olvassátok, ámuljatok, borzongjatok, Moskát Anita megint brillírozott.
October 11, 2026
Tegnap megkérdezte a fiam, mit olvasok?
Gondban voltam, mert nem tudtam, mit válaszolhatnék erre egy hétévesnek.
Azért sem, mert nem tudott átállni a gondolkodásom az olvasásról a kommunikációra, annyira benne voltam A hangrestaurátor világában.
Fogalmam sem volt, hol ragadhatnám meg a témát, milyen összefoglalót adhatnék, ezért elkezdtem az íróról beszélni. Abban maradtunk, hogy a neve alapján csak jó lehet, mert volt egy Anita néni az oviban is, akit nagyon kedvelt.
Nem voltam elégedett magammal. Nem az író neme és személye lett volna a lényeg. De a szavak így hangzottak el és már nem lehet visszaszívni őket.
Ez egy fontos üzenete ennek a történetnek: hogy a hangoknak még évekkel később is hatásai vannak. Abban a világban, ahol játszódik, létezik egy csévélő, aminek segítségével akár el is lehet tüntetni utólag a hangokat, de az életben nincs ilyen.
Elgondolkodtató ez a könyv: egyszerre van benne a múlt visszhangja, a jelen zaja, valamint a jövőt előrejelző hanghatások.
A hang általi teremtés elmélete, a láthatatlan, megfoghatatlan, emberi füllel nem hallható lenyomatok.
Legjobban a spontán olvasói visszajelzések tetszenek. Pár napja valaki azt írta egy csoportban: „fogalmam sincs mit olvastam, nem tudom, hogy mi történt, de nagyon tetszett!”
Ez a lényeg, mikor az író egy képzeletbeli világba is képes behúzni az olvasóit.
Ehhez azért a szerző részéről kell egyfajta belső hangterjedelem, ami itt végigdübörög a regényen és mindenféle hangszigetelésen átüt.
Gondban voltam, mert nem tudtam, mit válaszolhatnék erre egy hétévesnek.
Azért sem, mert nem tudott átállni a gondolkodásom az olvasásról a kommunikációra, annyira benne voltam A hangrestaurátor világában.
Fogalmam sem volt, hol ragadhatnám meg a témát, milyen összefoglalót adhatnék, ezért elkezdtem az íróról beszélni. Abban maradtunk, hogy a neve alapján csak jó lehet, mert volt egy Anita néni az oviban is, akit nagyon kedvelt.
Nem voltam elégedett magammal. Nem az író neme és személye lett volna a lényeg. De a szavak így hangzottak el és már nem lehet visszaszívni őket.
Ez egy fontos üzenete ennek a történetnek: hogy a hangoknak még évekkel később is hatásai vannak. Abban a világban, ahol játszódik, létezik egy csévélő, aminek segítségével akár el is lehet tüntetni utólag a hangokat, de az életben nincs ilyen.
Elgondolkodtató ez a könyv: egyszerre van benne a múlt visszhangja, a jelen zaja, valamint a jövőt előrejelző hanghatások.
A hang általi teremtés elmélete, a láthatatlan, megfoghatatlan, emberi füllel nem hallható lenyomatok.
Legjobban a spontán olvasói visszajelzések tetszenek. Pár napja valaki azt írta egy csoportban: „fogalmam sincs mit olvastam, nem tudom, hogy mi történt, de nagyon tetszett!”
Ez a lényeg, mikor az író egy képzeletbeli világba is képes behúzni az olvasóit.
Ehhez azért a szerző részéről kell egyfajta belső hangterjedelem, ami itt végigdübörög a regényen és mindenféle hangszigetelésen átüt.
October 5, 2026
Szeretném azt hinni, hogy kivégeztem ezt a könyvet, de valójában pont fordítva történt, a könyv végzett ki engem. 6 csillag.
October 15, 2026
{...ajtónyikorgás...}
October 25, 2026
Moskát Anitát a “Mesterhazugság” novellája óta szeretem, és mikor láttam hogy az új könyve a hegyekben játszódik, be akartam szúrni az idei évbe, bár nem volt egyáltalán betervezve.
Elképesztően kreatív ötletekkel teli, ez es a hegyek miatt a +0.25 pont.
Amúgy a könyv első fele nagyon hangulatos és misztikus is volt, ami kifejezetten behúzott, majd a második felére kicsit megült. A vége pedig nem ütött akkorát, mint vártam.
De jól esett, több év után újra egy egyhétvégés könyvem. (Még akkor is ha hosszúhétvége)
Elképesztően kreatív ötletekkel teli, ez es a hegyek miatt a +0.25 pont.
Amúgy a könyv első fele nagyon hangulatos és misztikus is volt, ami kifejezetten behúzott, majd a második felére kicsit megült. A vége pedig nem ütött akkorát, mint vártam.
De jól esett, több év után újra egy egyhétvégés könyvem. (Még akkor is ha hosszúhétvége)
October 3, 2026
Moskát Anita hozza a tőle már megszokott magas minőséget, és kreativitást. Ezúttal a regény fő tematikáját a hangok adják, a formátum is ennek megfelelően hangfelvételek leirata. A főszereplő fejébe ezért a szokásosnál kicsit kevéssé látunk bele, bár vannak utólagos, kazettára mondott narrációk a részéről, de cselekvés közben csak a hangfelvételeken keresztül követjük. Összességében kicsit pesszimistább regény mint a korábbiak, pedig ilyen téren már eddig is magasan volt a léc.
Displaying 1 - 9 of 9 reviews