Bárányvakság

by János Széky

„A Bárányvakságban azt próbáltam földeríteni, hogy az 1980-as évek végének erős, népes, magabiztos, összességében nyugatos, a diktatúrától szabadulni akaró magyar középosztálya és a középosztályba emelkedni akarók tömege miért mondott le – már demokratikus viszonyok között – oly nagy mértékben az autonómiáról. Miért vetette bele magát az állam ölelő karjába (főleg egy ennyire rossz hatásfokú államéba)?”

284 pages, Hardcover

First published January 1, 2015

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Talán ez a legkoherensebb, legátfogóbb politikai elemzés az általam olvasottak közül arról, hogyan jutottunk el a rendszerváltástól a NER-ig. Nyilván mint minden koherens rendszernek, Széky fejtegetéseinek is potenciális hátránya, hogy ami kilógna ebből a koherenciából, azzal a szerző inkább nem foglalkozik – de összességében én mégis amellett kardoskodnék, hogy rendkívül figyelemreméltó, inspiratív fejtegetésről van itt szó, valami olyasmiről, ami átgondolásra késztet minket mindarról, amit az ún. „magyar útról” gondoltunk. Mély szöveg – az ember hajlamos elfelejteni olvasás közben, hogy „csak” egy publicista írta, amíg a lábjegyzetek és a bibliográfia hiánya nem emlékezteti erre.

Széky abból indul ki, hogy a jelenlegi helyzet nem egyetlen pártnómenklatúra, de nem is pusztán a komplett pártelit felelőssége, hanem egy olyan jelenség, ami bele volt kódolva a rendszerváltás során kialakult, rossz kompromisszumokból született törvényi szabályozásba*. Ilyen értelemben pedig a Fidesz nem lebontani készül ezt a rendszert, hanem épp annak egyenes következménye – ő a „bug” a programban. Mindehhez még hozzájárul két olyan hungarikum, amely a térség egyetlen másik országában sem létezik: 1.) a Trianon-szindróma, amely termékeny táptalaja a sérelmi nacionalizmusnak, és egy teljesen kompromisszumképtelen, torz (mert a nemzetközi bal- és jobboldali definíciótól független) bal-jobboldali szembenállás motorja 2.) a Kádár-korszak dinamikus gazdasági növekedése, aminek köszönhetően tömegek hitték el, hogy pluralizmus nélkül is lehetséges gazdasági növekedés, mert nem látták (és nem magyarázta el nekik senki), hogy végeredményben ez a politika halmozta fel a horribilis adósságállományunkat – arról nem is beszélve, hogy államfüggők egész tömegeit hozta létre. Ehhez még (Széky szerint**) hozzájön, hogy mivel Magyarországon (a térség legtöbb más országával ellentétben) az ügynöklisták átvilágítása nagyrészt elmaradt, ezért hemzsegnek a kormányzat körül az egykori állambiztonságiak, akik nyilván a maguk posztszovjet mentalitásával nem különösebben szorgalmazzák a tiszta, átlátható piacgazdaságot.

E könyv vitathatatlan előnye pályatársaival szemben, hogy nem önmagában vizsgálja a magyar rendszert, hanem folyamatosan monitorozza közben a régió többi országát, bemutatva, miért sikerült az mondjuk egy Szlovákiának, ami nekünk nem. (2005-ig Magyarország a posztszocialista országok közül stabilan a 3. helyen állt a reálfogyasztás mérőszámai alapján. Ma a 7., éppen Szlovákia mögött, aki tíz éve még a kanyarban sem volt.) Ha pedig van hátránya – az pedig talán a keménysége. Széky interpretálásában a felelősség gyakorlatilag mindenkié, aki a politika közelében élt és mozgott az elmúlt 25 (de inkább 50) évben, ideértve tulajdonképpen magát a választót is – amiből következik, hogy megoldási alternatívájának alapfeltétele, hogy be kéne szántani gyakorlatilag a teljes politikai szférát ahhoz, hogy a valamit lehessen kezdeni az új vetéssel. Amúgy meg a beszántással önmagában nem is lenne gond… Csak hát nincsen akkora eke.

* Széky több példát is említ – ezek közül egyik (ha nem a) legfontosabb, hogy a harmadik köztársaság alkotmánya úgy kalkulált, majd a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság fog ellensúlyként szolgálni a szupererős miniszterelnököknek – pont két olyan szerv, amit nem közvetlenül, demokratikusan választanak. Aminek a következményeit amúgy éppen most kezdjük el pedzegetni.
** Ezt a zárójeles közbevetést főleg azért rakom ide, mert a könyv ezen része a szöveg legkonteógyanúsabb szakasza – bár azt is hozzá kell tenni, hogy Széky több közvetett bizonyítékkal elég meggyőzően támasztja alá vélelmezéseit.

[Aron Kerpel-Fronius · Rating 5 out of 5]

Kötelező olvasmány! Széky könnyen érhető módon, logikusan, pontról pontra mutatja be az utat, ami Trianontól (vagy Ádámtól és Évától, a Kiegyezéstől) vezetett a mai magyar politikai helyzetig.

Remek elemzése Trianon és 56 feldolgozásának vagy épp fel nem dolgozottságának, a középosztály helyzetének, a rendszerváltás helyzeti előnyeinek illetve hibáinak, egyszóval mindennek ami ide vezetett