Igazi arcunk

by Szabina Ughy

Párkapcsolati játszmák, társadalmi elvárások, női szerepek, a családi kötelékek fojtogató, mégis megtartó hálója, véget nem érő mindennapi színjátékok, a szeretet megnyilvánulásának megannyi bonyolult formája.

Ughy Szabina novellái pillanatfelvételek az emberi kapcsolatokról: hűségről és hűtlenségről, magányról, elhallgatásokról és árulásokról, a küzdelmekről, amelyeket a négy fal között vagy épp a legzajosabb családi eseményeken vívunk egymással és önmagunkkal. Szelíd iróniával, mély empátiával és humorral kérdeznek rá, mi történik akkor, amikor lehullanak a hétköznapi szerepeinkhez viselt álarcaink. Hányszor mondunk igent, amikor nemet szeretnénk, halljuk-e egyáltalán a másikat, magunkat.

Az Igazi arcunk novellái őszintén, felszabadítóan, lélektani pontossággal mutatják be a krízisekből való kiútkeresés nehézségeit, modern életünk kihívásait, a hétköznapi túlélésért folytatott ádáz küzdelmeinket.

„Ughy Szabina nemcsak a nők kiszolgáltatottságát ábrázolja, hanem az erejüket, a bátorságukat is, amely lehetővé teszi számukra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, és változtassanak, hogy megtörjenek toxikus mintázatokat vagy feloldjanak transzgenerációs tabukat.”
Tóth Yvett, Litera

Ughy Szabina 1985-ben született Ajkán. Író, irodalomterapeuta, a Könyv-Tükör önismereti műhely megalkotója. A 2000-es évek óta rendszeresen publikál folyóiratokban. Legutóbbi novelláskötete 2023-ban jelent meg Az átlátszó nő címmel.

236 pages, Hardcover

Published January 1, 2026

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Félreérthetetlen irodalom.

Bővebben a Telexen, később.

[Petra (pszicholvaso) · Rating 5 out of 5]

,,Minden egyes mondat után azt éreztem, hogy ez az, végre valaki pontosan tudja, hogy mi van bennem, hogy megért.’’ - valahogy így érzem magam Ughy Szabina novelláit olvasva. Nem tudom, hogy a bakonyi földiségünk-e a titok, esetleg az, hogy annyira gyönyörűen és sokszínűen ír generációkon átívelő modern női sors- és létkérdésekről, hogy az mindenképpen utat talál a szívhez, de nálam mindenesetre működik. Szeretem, ahogy meghatnak, elragadnak, felkavarnak ezek a történetek, és a könyv becsukása után viszem magammal ezt a hatást, ahogy a tóba dobott kavics is vízgyűrűket hoz maga után, mielőtt megújulva lecsendesedne.

A könyvön a játékos védőborítónak (és Szabó Imola Julianna kreatív munkájának) köszönhetően három arc is megjelenik: a rejtett, púderrózsaszín rejtek mögül kikukucskáló, aztán a címlap bátran őszinte, napsütéses portréja, végül a hátlapon megjelenő halvány, gyűrött fotó. Ugyanaz a nő, és legalább három arc, három szerep, vagy háromféle észlelés. De melyik az igazi arcunk? Ughy Szabina novelláit olvasva arra jutunk, talán valójában mindegyik. Minden arcunk része az egésznek, és sokszor kiderül, hogy amit eltakarunk, azzal is magunkról mesélünk.