Jump to ratings and reviews
Rate this book

Pedig szerethettelek volna

Rate this book
A könnyű lábak azt isteniség első tulajdonsága” – írja Nietzsche. Nos, Péterfy-Novák Éva új regényében nem az istenek világába lépünk be. Rögtön az első jelenetben az egyik főalak, Cusi felvizesedett, nehéz lábának látványával találkozunk.
A transzgenerációs traumák, a megoldatlanságok szinte mindannyiunk családjában fellelhetők. Egy múltbeli félreértésből könnyen fakadhat évtizedeken át húzódó gyűlölet – az érintés hiányából, az elhidegülésből pedig forrón izzó pokol.
És hányan jutnak életük végére ugyanarra a fájó, de már helyrehozhatatlan következtetésre: Pedig szerethettelek volna.
Péterfy-Novák Éva könyve segít szembenézni a démonainkkal. A kérdés csupán az: mi magunk készen állunk-e már a szembenézésre. Ebből a regényből saját magunkról is megtanulunk valamit. Gyógyulhatunk, ha úgy tetszik.

268 pages, Hardcover

Published October 1, 2026

Loading...
Loading...

About the author

Éva Péterfy-Novák

11 books40 followers
Magyar írónő. a Herman Ottó Gimnáziumba, majd a Miskolci Egyetem szabad bölcsészet szakára járt. 2013-ban kezdte írói pályáját, Egyasszony című blogjával, melyben szülés során sérült, hétéves korában meghalt kislánya, Zsuzsi megrázó történetét írja le. A blog tartalma 2014-ben könyvként is megjelent a Libri kiadónál, és színdarab is készült belőle. Következő könyve A rózsaszín ruha című novelláskötet, a férjével közösen írt, kínai utazásukat leíró A panda ölelése, majd a pedofília témájú Apád előtt ne vetkőzz.

Ratings & Reviews

What do you think?
Rate this book

Friends & Following

Create a free account to discover what your friends think of this book!

Community Reviews

5 stars
26 (59%)
4 stars
12 (27%)
3 stars
2 (4%)
2 stars
4 (9%)
1 star
0 (0%)
Displaying 1 - 1 of 1 review
Profile Image for Cassie.
2 reviews
October 21, 2026
Erre a könyvre nem lehet lelkileg felkészülni. Péterfy-Novák Éva stílusát pont azért szeretem, mert sosem csomagolja selyempapírba a fájdalmat. Nincsenek túlbonyolított, túlmagyarázott mondatok, csak a pőre, szikár valóság, ami így talán még nagyobbat üt.

A történet két idős testvér, Margit és Cusi jelenével indul egy idősotthonban, és már a legelső, banálisnak tűnő mondatnál ("Na hozd ide a lavórt...") érezni lehet a köztük lévő, évtizedek alatt megcsontosodott, jeges feszültséget. A könyv folyamatosan ugrál az időben a jelen és a múlt között, feltárva egy olyan transzgenerációs örökséget, amiből egyszerűen nem lehetett jól kijönni.

SPOILERVESZÉLY ON

Ami a leginkább összeszorította a szívemet, az az anya-lánya kapcsolat (Erzsi és Margit között). Látni, hogy az erőszak, az indulat és a düh milyen észrevétlenül másolódik át generációról generációra, mint egy megváltoztathatatlan családi minta. Margit sorsa elképesztően szomorú, az egész regény alatt talán egyetlen olyan pillanata van, amikor valóban boldog. Borzasztó volt átélni, hogy egy gyerekkori félreértés, a kommunikáció teljes hiánya hogyan képes egy egész életre eltörölni a szeretetet két testvér között.

SPOILERVESZÉLY OFF


A könyv címe nagyon találó és figyelemre méltó. Hányan élnek le úgy életeket, és hányan jutnak el a legvégső óráig azzal a mardosó gondolattal, hogy „Pedig szerethettelek volna…” vagy "Pedig csinálhattam volna másképp". Hogy mi lett volna, ha anno kimondjuk? Ha nem a büszkeséget, a dühöt és a sérelmeket cipeljük egy életen át?

Ez a könyv tükröt tart és arra kényszerít, hogy ránézzünk a saját családi mintáinkra, a testvéri vagy szülői kapcsolatainkra, és feltegyük a kérdést: mi készen állunk-e a szembenézésre és a megbocsátásra, mielőtt túl késő lesz?
Nem könnyű olvasmány, sőt, iszonyatosan fájdalmas, de mindenképp egy örök élmény és tanulság.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Displaying 1 - 1 of 1 review