Leiszút Feliszút bajban van. Szerencsére régi barátai, a Zabaszauruszok első két kötetéből már jól ismert Rilex, Barmol és Kunyi azonnal a segítségére siet, és együtt nekivágnak a veszedelmes útnak, hogy kiderítsék, hogyan csendesíthetik le a Csendetlen-óceánt. Csakhogy az Acsargó-mocsarakban lakó rettenetes Dragalád kémei eközben kelepcébe csalják a jóhiszemű sárkányt, Káró nem hagy fel a gonoszkodással, Fogkopácsnak pedig szörnyűséges titok jut a tudomására... A számtalan izgalmas kaland közben pedig hol itt, hol ott bukkan fel három titokzatos büdösmadár. Vigyázat, orrokat befogni!
Annyira tetszettek az előző részek, hogy nem bírtunk várni, így aztán mégse a Mikulás hozta az Acsargó mocsarakat (mert jaj, hát hol van az még?!). :D Ez a kötet is rettentő szórakoztató és kalandos, és felváltva követhetjük benne Leiszút Feliszutat és Rilexéket. A csapat visszatér az Áldozatok völgyébe, majd elindulnak a Grillcsirke sivatagon, majd a Lávatagon át. San Mandarino igazán üdítő állomás volt a kettő között. :) Egyem a Szíved pedig igazán kellemes új karakter. A büdösmadarakból és büdösmancsúakból kissé talán sok volt, és még annyit jegyeznék meg kritikaként, hogy szerintem ebben a részben kicsit elkezdett rétestésztázni a szerző, nem tudom miért, mert amúgy 220 helyett mondjuk 185 oldalban is ugyanolyan jó lett volna, némi tölteléket kihagyva itt-ott. Feszesebbnek tűnt a történetvezetés az első kettőben. De hogy néha én is halálra röhögtem magam a gyerekkel együtt most is, az fix! Mandarinlekvár, és Röltexék. xD Szurkolok tovább a szereplőknek, hogy sikerüljön lecsendesíteni a Csendetlen Óceánt! Azért a következő kötetet most már tényleg a Mikulás hozza! :D