What do you think?
Rate this book
Le Nouvel ordre écologique: L'arbre, l'animal et l'homme
L'écologie est-elle une politique ? Existe-t-il une doctrine écologique unifiée ? Luc Ferry, professeur de sciences politiques, répond à ces questions en s'appuyant sur le travail de chercheurs américains et européens, et se propose de mettre au jour les implications philosophiques du projet écologique.
Il distingue ainsi la shallow ecology (écologie réformiste) de la deep ecology (écologie profonde) qui prête à la nature une "intelligence" de l'équilibre, supérieure à l'intelligence humaine, lui conférant des droits : la nature, dont le projet serait d'assurer le triomphe du vivant, poursuivrait un but moral. Ainsi, la notion de "crimes contre l'environnement" a pu voir le jour et être reprise, par exemple, dans un rapport de la Commission de réforme des lois du Canada.
Régression sans précédent dans l'Histoire, cette écologie qui élève la nature au rang de sujet juridique porte atteinte, selon Ferry, à l'idéal humaniste hérité des Lumières. Plus généralement, la doctrine écologique ne saurait être considérée comme une idéologie de clivage qui remplacerait le communisme. Halte aux "Khmers verts" ! --Paul Klein
222 pages, Pocket Book
First published January 1, 1994
4 people are currently reading
137 people want to read
About the author
Luc Ferry
282 books267 followersLuc Ferry (born January 1, 1951) is a French philosopher and a notable proponent of Secular Humanism. He is a former member of the Saint-Simon Foundation think-tank.
He received an Agrégation de philosophie (1975), a Doctorat d’Etat en science politique (1981), and an Agrégation de science politique (1982). As a Professor of political science and political philosophy, Luc Ferry taught at the Institut d'études politiques de Lyon (1982–1988) — during which time he also taught and directed graduate research at the Pantheon-Sorbonne University —, at Caen University (1989–96). He was a professor at Paris Diderot University (since 1996) but did not teach there.
From 2002 and until 2004 he served as the Minister of Education on the cabinet led by the conservative Prime Minister Jean-Pierre Raffarin. During his tenure, he was the minister in charge of the implementation of the French law on secularity and conspicuous religious symbols in schools. He received the award of Docteur honoris causa from the Université de Sherbrooke (Canada). He is the 2013 Telesio Galilei Academy of science Laureate for Philosophy. He was enthroned to Chevalier De La Dive Bouteille De Gaillac on the 20 march 2012 together with Max Karoubi and Francesco Fucilla.
Source: Wikipedia
He received an Agrégation de philosophie (1975), a Doctorat d’Etat en science politique (1981), and an Agrégation de science politique (1982). As a Professor of political science and political philosophy, Luc Ferry taught at the Institut d'études politiques de Lyon (1982–1988) — during which time he also taught and directed graduate research at the Pantheon-Sorbonne University —, at Caen University (1989–96). He was a professor at Paris Diderot University (since 1996) but did not teach there.
From 2002 and until 2004 he served as the Minister of Education on the cabinet led by the conservative Prime Minister Jean-Pierre Raffarin. During his tenure, he was the minister in charge of the implementation of the French law on secularity and conspicuous religious symbols in schools. He received the award of Docteur honoris causa from the Université de Sherbrooke (Canada). He is the 2013 Telesio Galilei Academy of science Laureate for Philosophy. He was enthroned to Chevalier De La Dive Bouteille De Gaillac on the 20 march 2012 together with Max Karoubi and Francesco Fucilla.
Source: Wikipedia
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 9 of 9 reviews
January 23, 2024
Mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy ez a könyv nem az ökológiáról mint tudományról, hanem az ökológiáról mint gondolati rendszerről kíván megállapításokat tenni. Nem tudománykritika, hanem egy eszme belső ellentmondásainak áttekintése - ilyen értelemben dialógus kezdeményezése az ökológia képviselőivel, ami elősegítené egy filozófiakezdemény tiszta tudománnyá válását. Legjobb tudomásom szerint a kötet megjelenése óta (ami kb. 30 év) az ökológia bőven el is indult ezen az úton, amiben talán Ferrynek is volt egy szemernyi szerepe. Ha így van, akkor: köszi szépen.
A szerző tulajdonképpen kétfajta ökológiát különböztet meg. Az elsőt "reformökológiának" nevezi. A reformökológia a modernitás gyermeke, hisz a felvilágosodásból, az emberi jogok fokozatos kiszélesedéséből ered: miután egyre több, addig marginális közösség (nők, egykori rabszolgák, stb.) lett (papíron) egyenlő jogállású az uralkodó fehér keresztény férfival (Semjén Zsolt őszinte bánatára), logikusan felmerült a kérdés, hogy az állatok vagy az ökoszisztéma miért nem részesül ebből az áldásból. No most a reformökológusok nem mennek el odáig, hogy a természetet jogalanynak tekintsék, ugyanakkor nagyon helyesen felismerik, ettől még kötelezettségeink vannak vele szemben. Ez a kötelezettség sokféle lehet: tekinthetjük a természetet vagyontárgynak, amit meg kell őrizni a jövőnek, tekinthetjük jelenkori egészségünk (vagy túlélésünk) zálogának, vagy gondolhatjuk azt, hogy simán nem etikus szenvedést okozni olyan lényeknek, akik egyértelműen képesek szenvedni.
És akkor van a mély-ökológia, ami továbbmegy ezen az úton. Nála az ökoszisztéma (beleértve egy látszólag élettelen hegyoldalt is) már jogalany, amivel (azaz akivel) a Társadalmi Szerződés mintájára új szerződést kell kötni. A mély-ökológia szakít a felvilágosodás humanizmusával, valamint a modernizmussal, arra hivatkozva, hogy annak emberközpontúsága kártékony, és visszatérne valamiféle régi, modernitás előtti aranykorba, ahol az ember és természet még harmóniában élt*. Ám ez a fajta radikalizmus csúszós jég, mert könnyen demokrácia- sőt emberellenessé válik. Ferry rá is mutat a náci birodalom valóban forradalmi természetvédelmi törvényeire**, valamit a mély-ökológia egyes prominenseinek megnyilatkozásaira, akik nyíltan beszélnek a bolygó lakosságának drasztikus lecsökkentéséről***, Természet Anyácska érdekében. Ami - ezt Ferry siet leszögezni - nem jelenti azt, hogy a mély-ökológia hívei nácik lennének. Egyszerűen arról van szó, hogy ha a humanizmus alapvető vívmányait megkérdőjelezzük, akkor egy idő után bármi lehetségessé válik.
Bizonyos dolgokban túlzottnak érzem Ferry aggodalmát - például magam nem érzem félelmetesnek, hogy mondjuk az Aggteleki Nemzeti Park önálló jogi személlyé válik. Ha egy vállalat lehet jogi személy, akkor tőlem egy barlang is. Bár nem világos, mennyivel leszünk akkor előrébb. Ugyanakkor egyes máig élő ellentmondásokra remekül rátapint. Például arra, hogy a mély-ökológia hiába tagadja meg a kapitalista Nyugatot, azért csak az ő gyermeke marad - nem véletlen, hogy ezek a mozgalmak nem az autoriter Keleten szökkentek szárba, hanem a pezsgő, vitára nyitott, jól szituált szabadpiaci környezetben. És hiába tagadja meg az antropomorfizmust, hisz amikor értéket tulajdonít a természetnek, akkor voltaképpen egy mélységesen emberi fogalmat (mégpedig az "érték" fogalmát) akarja rávetíteni egy olyan létezőre, ami legkevésbé sem mérhető emberi fogalmakkal.
* Itt nyer értelmet az első pár fejezet, amiben Ferry szemlézi a középkor híres állatpereit. Mai szemmel végtelenül abszurd és szórakoztató események voltak ezek - vegyük például a francia parasztok esetét, akik az érseki bíróságnál beperelték a szőlőjüket károsító ormányosbogarakat. Az érsek nem vette félvállról a dolgot: háromszor kihirdette a bogaraknak a tárgyalás időpontját (nem jelentek meg), majd távollétükben kijelölt egy védőt, aki annyira komolyan nekiveselkedett, hogy meg is nyerte nekik a pert. Az érsek ugyanis végül azzal utasította el a felperes kérelmét, hogy szerencsétlen hatlábúak is Isten teremtményei. És ez nem csak elszigetelt eset volt: akkoriban pereltek be piócákat, patkányokat, sőt delfineket is. Ferry pedig attól tart, hogy a modernizmus elvetése esetleg oda vezethet, hogy bősz neoprimitívségünkben megint efféle perekbe bonyolódunk mindenféle élőlényekkel.
** Hitlernek szívügyei voltak ezek a törvények, amelyek 40 évvel előzték meg a korukat. Groteszk tény, hogy részletesen szabályozták az élőállatok vasúti szállítását, előírták a szellőzés mértékét, a táplálék- és folyadékbevitel szükségességét, miközben az Auschwitzba tartó vonatokon állva fulladtak meg az emberek.
*** William Amiken, a mély-ökológia egyik szaktekintélye például egyik tanulmányában arról értekezik, hogy "90%-kal csökkenteni kell állományunkat". Nem tudom, megkérdezte-e valaki tőle, hogyan. Akárhogy is, az ilyen programok csak egy totális diktatúra eszközeivel valósíthatóak meg.
A szerző tulajdonképpen kétfajta ökológiát különböztet meg. Az elsőt "reformökológiának" nevezi. A reformökológia a modernitás gyermeke, hisz a felvilágosodásból, az emberi jogok fokozatos kiszélesedéséből ered: miután egyre több, addig marginális közösség (nők, egykori rabszolgák, stb.) lett (papíron) egyenlő jogállású az uralkodó fehér keresztény férfival (Semjén Zsolt őszinte bánatára), logikusan felmerült a kérdés, hogy az állatok vagy az ökoszisztéma miért nem részesül ebből az áldásból. No most a reformökológusok nem mennek el odáig, hogy a természetet jogalanynak tekintsék, ugyanakkor nagyon helyesen felismerik, ettől még kötelezettségeink vannak vele szemben. Ez a kötelezettség sokféle lehet: tekinthetjük a természetet vagyontárgynak, amit meg kell őrizni a jövőnek, tekinthetjük jelenkori egészségünk (vagy túlélésünk) zálogának, vagy gondolhatjuk azt, hogy simán nem etikus szenvedést okozni olyan lényeknek, akik egyértelműen képesek szenvedni.
És akkor van a mély-ökológia, ami továbbmegy ezen az úton. Nála az ökoszisztéma (beleértve egy látszólag élettelen hegyoldalt is) már jogalany, amivel (azaz akivel) a Társadalmi Szerződés mintájára új szerződést kell kötni. A mély-ökológia szakít a felvilágosodás humanizmusával, valamint a modernizmussal, arra hivatkozva, hogy annak emberközpontúsága kártékony, és visszatérne valamiféle régi, modernitás előtti aranykorba, ahol az ember és természet még harmóniában élt*. Ám ez a fajta radikalizmus csúszós jég, mert könnyen demokrácia- sőt emberellenessé válik. Ferry rá is mutat a náci birodalom valóban forradalmi természetvédelmi törvényeire**, valamit a mély-ökológia egyes prominenseinek megnyilatkozásaira, akik nyíltan beszélnek a bolygó lakosságának drasztikus lecsökkentéséről***, Természet Anyácska érdekében. Ami - ezt Ferry siet leszögezni - nem jelenti azt, hogy a mély-ökológia hívei nácik lennének. Egyszerűen arról van szó, hogy ha a humanizmus alapvető vívmányait megkérdőjelezzük, akkor egy idő után bármi lehetségessé válik.
Bizonyos dolgokban túlzottnak érzem Ferry aggodalmát - például magam nem érzem félelmetesnek, hogy mondjuk az Aggteleki Nemzeti Park önálló jogi személlyé válik. Ha egy vállalat lehet jogi személy, akkor tőlem egy barlang is. Bár nem világos, mennyivel leszünk akkor előrébb. Ugyanakkor egyes máig élő ellentmondásokra remekül rátapint. Például arra, hogy a mély-ökológia hiába tagadja meg a kapitalista Nyugatot, azért csak az ő gyermeke marad - nem véletlen, hogy ezek a mozgalmak nem az autoriter Keleten szökkentek szárba, hanem a pezsgő, vitára nyitott, jól szituált szabadpiaci környezetben. És hiába tagadja meg az antropomorfizmust, hisz amikor értéket tulajdonít a természetnek, akkor voltaképpen egy mélységesen emberi fogalmat (mégpedig az "érték" fogalmát) akarja rávetíteni egy olyan létezőre, ami legkevésbé sem mérhető emberi fogalmakkal.
* Itt nyer értelmet az első pár fejezet, amiben Ferry szemlézi a középkor híres állatpereit. Mai szemmel végtelenül abszurd és szórakoztató események voltak ezek - vegyük például a francia parasztok esetét, akik az érseki bíróságnál beperelték a szőlőjüket károsító ormányosbogarakat. Az érsek nem vette félvállról a dolgot: háromszor kihirdette a bogaraknak a tárgyalás időpontját (nem jelentek meg), majd távollétükben kijelölt egy védőt, aki annyira komolyan nekiveselkedett, hogy meg is nyerte nekik a pert. Az érsek ugyanis végül azzal utasította el a felperes kérelmét, hogy szerencsétlen hatlábúak is Isten teremtményei. És ez nem csak elszigetelt eset volt: akkoriban pereltek be piócákat, patkányokat, sőt delfineket is. Ferry pedig attól tart, hogy a modernizmus elvetése esetleg oda vezethet, hogy bősz neoprimitívségünkben megint efféle perekbe bonyolódunk mindenféle élőlényekkel.
** Hitlernek szívügyei voltak ezek a törvények, amelyek 40 évvel előzték meg a korukat. Groteszk tény, hogy részletesen szabályozták az élőállatok vasúti szállítását, előírták a szellőzés mértékét, a táplálék- és folyadékbevitel szükségességét, miközben az Auschwitzba tartó vonatokon állva fulladtak meg az emberek.
*** William Amiken, a mély-ökológia egyik szaktekintélye például egyik tanulmányában arról értekezik, hogy "90%-kal csökkenteni kell állományunkat". Nem tudom, megkérdezte-e valaki tőle, hogyan. Akárhogy is, az ilyen programok csak egy totális diktatúra eszközeivel valósíthatóak meg.
July 24, 2018
Sempre muito lúcido, Luc Ferry nos introduz as peculiaridades das duas principais vertentes ecológicas de hoje em dia, a “deep ecology” e a “ shallow ecology. A primeira vê o homem como uma ameaça ao meio-ambiente e à própria sobrevivência do planeta terra, defendendo medidas de controle de natalidade humana, de atribuição de direitos aos animais e vegetais, de incentivo ao crescimento zero. A segunda corrente, com viés mais humanista, defende a proteção da natureza a fim de que o próprio homem possa sobreviver num planeta onde recursos naturais, indispensáveis ao ser humano, se esgotam.
O autor defende, sob um ponto de vista filosófico, que a natureza deve ser considerada como um bem a ser defendido, pois possui uma beleza insubstituível e irreproduzível, uma inteligência sistêmica intrínsica e animais que são sensitivos.
Também defende que o único meio viável de proteger o meio-ambiente nos dias atuais e introduzir sua própria proteção como um bem de consumo, movimento que já vemos florescer de forma incipiente em diversas partes do mundo. Enfim, o livro contém discussões muito lúcidas e atuais sobre um dos maiores problemas que enfrenta a humanidade nos dias de hoje.
O autor defende, sob um ponto de vista filosófico, que a natureza deve ser considerada como um bem a ser defendido, pois possui uma beleza insubstituível e irreproduzível, uma inteligência sistêmica intrínsica e animais que são sensitivos.
Também defende que o único meio viável de proteger o meio-ambiente nos dias atuais e introduzir sua própria proteção como um bem de consumo, movimento que já vemos florescer de forma incipiente em diversas partes do mundo. Enfim, o livro contém discussões muito lúcidas e atuais sobre um dos maiores problemas que enfrenta a humanidade nos dias de hoje.
July 22, 2021
Four minus, really. Mostly because the book is a little dated now, since so-called "developments" in ecological theory is happening rather fast - since it is mostly imaginary and based on rather obscure and bizarre ethical "views". Still, there is enough stuff in this short book to give the readier a good to very good introduction to environmental ethics and "animal liberation". Its environmental part (part II) focuses mostly on so-called deep ecology, or (as it is also named) ecocentrism; the claim that trees, plants, nature (like rock formations) and habitats/eco-systems have "intrinsic value", even "intrinsic objective value", which of course is an inconsistency in terms because the concept "value" by definition is subjective.
The author compare deep ecology with the ideas of the Enlightenment and its liberal and humanist principles, and argue for the latter point of view.
The author compare deep ecology with the ideas of the Enlightenment and its liberal and humanist principles, and argue for the latter point of view.
April 26, 2022
An unapologetic defense of European humanism against new fascist tendencies, in particular from the ecologic and "diversity" corners. It was eye-opening for me to learn that the extreme, Descartes-Style humanism that considers animals as mere machines may not have been the pinnacle of enlightenment. I learned that for Rousseau, it is not our intelligence that sets us apart from animals, but our freedom.
The book is written with humorous undertones that leave no doubt where Ferry stands in the tension between individual freedom and our shrill, contemporary demands to give it up for higher goals.
I just wonder why philosophers refuse to be decent writers? I have the sense that the English translation leaves something to be wished for as well. Both, in conjunction, make this an unelegant, tough read - the only reason to prevent me from giving 5 stars.
The book is written with humorous undertones that leave no doubt where Ferry stands in the tension between individual freedom and our shrill, contemporary demands to give it up for higher goals.
I just wonder why philosophers refuse to be decent writers? I have the sense that the English translation leaves something to be wished for as well. Both, in conjunction, make this an unelegant, tough read - the only reason to prevent me from giving 5 stars.
January 29, 2026
Luc Ferry, modern ekoloji hareketlerinin, özellikle "derin ekoloji" akımının, insan merkezciliği (hümanizmi) reddederek nasıl totaliter ve anti-modern bir çizgiye kayabildiğini felsefi olarak eleştirir. Kitap, doğaya "hak" tanıyan anlayışın, insanlık tarihinin kazanımı olan demokrasi ve akılcılıkla çelişebileceği uyarısında bulunur. Marksist açıdan bakıldığında, Ferry'nin eleştirisi burjuva demokrasisini savunma refleksine dayansa da, doğa fetişizmine karşı insanın dönüştürücü rolünü (emek) savunması açısından dikkate değerdir.
December 29, 2008
Luc Ferry, a French philosopher, analyzes the ethical claim of environmentalism, which is, after all, a philosophy, not just a movement or approach to public policy - in some cases it even comes close to religious zeal in its dogmatic requirements.
Ferry is a supporter of liberal environmentalism, but he questions the more radical forms such as "deep ecology" and the animal rights movement. These groups have tried to equate moral and legal rights of trees and animals with those of humans. This perspective uproots the intellectual tradition of the humanist tradition. There is a major difference between humans and everything else: humans can choose the way to live their lives; we can deviate, even to our detriment, from instinct. It is absurd to suggest that animals or plants have any rational claim on the same rights as humans.
Ferry suggests radical environmentalism has evolved into a fascistic order no less dangerous than Stalinism or Maoism. Nazi Germany, in fact, had one of the best environmental records of any modern country, believing as they did that glory resided in the pure past and an untrammeled landscape. The radical environmentalist would eliminate democratic procedures to impose a structure that would mandate policies intended to return us to that Edenic past when life was sweet, all things were good, and all the children above average.
Ferry is a supporter of liberal environmentalism, but he questions the more radical forms such as "deep ecology" and the animal rights movement. These groups have tried to equate moral and legal rights of trees and animals with those of humans. This perspective uproots the intellectual tradition of the humanist tradition. There is a major difference between humans and everything else: humans can choose the way to live their lives; we can deviate, even to our detriment, from instinct. It is absurd to suggest that animals or plants have any rational claim on the same rights as humans.
Ferry suggests radical environmentalism has evolved into a fascistic order no less dangerous than Stalinism or Maoism. Nazi Germany, in fact, had one of the best environmental records of any modern country, believing as they did that glory resided in the pure past and an untrammeled landscape. The radical environmentalist would eliminate democratic procedures to impose a structure that would mandate policies intended to return us to that Edenic past when life was sweet, all things were good, and all the children above average.
June 25, 2010
Muito bom. Um ensaio filosófico da melhor qualidade sobre a filosofia da ecologia. Analisa os diversos pensamentos que a ecologia embarca, desde os mais xiitas, aos mais abertos, e mostrando porque um partido não pode estar centrado apenas na questão ecológica. Porém não menospreza a questão e mostra que é através de modelos democráticos é que conseguiremos respostas e soluções para os desafios que estamos vivendo hoje.
July 30, 2011
Incontournable !
June 13, 2015
I definitely recommend reading through this book at least twice, because it is pretty dense at first, but it presents some interesting arguments that make more sense after a while.
Displaying 1 - 9 of 9 reviews