Závada Péter újabb költeményei a lélek napfoltjaira engednek rálátást. Az eltemethetetlen múlt, az árnyak között ólálkodó bűn, a be nem keríthető, fondorlatos vágy költeményei újra és újra felkavarják érzékeinket és izgatják szellemünket. Az erőteljes hang nem ereszt, bátorságában ott rezeg a kétely és a szorongás. A testek tájéka lüktet, a tabuk törékenyek, a képek lázasak. A kötet egymást keresztező ösvényeinek végén ott áll az anya, és ott áll a fiú a gyász útjának szélén egy gazdag, életerős költészet növekedésének vagyunk tanúi.
Első Závada Péter élményem ugye a hétvégén volt. Az Ahol megszakadtról ezt írtam: hiteles, ötletes, igényes. Többször körön belül éreztem magan, de néha kívül maradtam és azokat a perceket végtelenül sajnáltam… , hogy ehhez Budapestnek van köze, vagy másnak (is), azt nem tudom. Závada Péterrel pedig még fogunk találkozni, ebben biztos vagyok.
Ami biztos a Mész után: igen, elsősorban az első kötet budapesti hangulata lehetett a körön kívüliség érzésének oka. Mert ez a kötet más volt. És igen, én ezeket a verseket nagyon nagyon szerettem. Ami szintén biztos: Závada Pétert nekem jólesett késő este, éjszaka olvasni.
A kötet értékeléseit végigfutva arra a konklúzióra jutottam, hogy én kb. egy igénytelen, büdös sznob vagyok, aki szereti ezt a modernkedő, tipikus kortárs líra, hatásvadász, erős képekkel dolgozó, de sokak szerint túmács és üres, lufi-verseit.
Sőt, a kötet második fele, az édesanyjáról szólót emelték ki azok is, akik nem húzták teljesen le. Nekem pedig épp az első része volt az, amire azt mondtam, hogy ez döfi. Engem szórakoztattak a szóképek, a szokatlan kapcsolatok, teljes mértékben úgy érzem, hogy én még sok Závada Péter találkozást akarok magamnak. Teljesen mindegy, hogy rímes, vagy rím nélküli formában. Lényegtelen.
És ha nem tér ki a kötet elején arra, hogy Simon Mártonnal kapcsolatban áll, akkor is mondhatnánk, hogy ez a kötet olyan simonmártonos, miközben Simon Márton rókás kötete inkább závadapéteres (ugye a Mész 2015, a Rókák esküvője 2018). A Rókák esküvőjéről azt írtam: különös világ, szigorúan fogalmazva zavarosnak is tekinthető. De szívbe zárható és eltehető, mindenféle időre… – ugyanígy érzek a Mész vereseit illetően is. És teljesen mindegy, hogy simonmártonos, vagy závadapéteres. Egyszerűen jó, hogy vannak!
Első Z.P. verseskötet élményem. Zavarbaejtőnek is mondhatnám. Erős képekkel dolgozik, de ez számomra pozitívum. Sajátos feszültséget tud kelteni. Hell yeah.