Drámák

by Tennessee Williams, László Upor (Editor/Translator), Geyza Bányay (Translator)

Csak ​nyolcvan-egynéhány éve született, még két évtizede sincs, hogy meghalt, mégis többször visszatért már a színpadokra. A Tennessee Williams néven ismert drámaírónak (eredeti neve: Thomas Lanier Williams) ma ismét nagy divatja van. A második évezred legvégén, a harmadik legelején Budapesten és országszerte, Magyarországon és az egész világon újra játsszák e „múlt századi” szerző érzelmes-indulatos fülledt darabjait. Vajon miért?

Sok egyéb ok mellett talán azért, mert van bennük titok – a szó szoros (és leghétköznapibb) értelmében. Ha túl sokat tudunk, néha úgy érezzük, jobb volna kevesebbet tudnunk. Ahol (és amikor) bármit (és szinte bárhogyan) ki lehet mondani, fölértékelődhetnek az olyan történetek, amelyek középpontjában valamely ki-nem-mondható, fel-nem-fedhető tény, emlék vagy élmény áll. A szereplők folytonosan körbetáncolják azt a valamit, amiről nem beszélhetnek, amire nem kérdezhetnek rá, amit nem vallhatnak be (még önmaguknak sem). Az érzelmek és viszonyok ilyen pofonegyszerű bonyolultsága hálás feladatot ró a színészre (föl kell mutatnia, hogy rejti, amit föl nem fedhet); a néző ugyanakkor lelkes rejtvényfejtővé válik: boldog, ha beleláthat a figurák lelkébe, örül, ha okosabbnak hiheti magát náluk.

A tönkrementek, a lecsúszottak, a megfáradt lázadók, a makacs öncsalók, a magukat és egymást gyötrők, a másokon hatalmaskodók, a saját árnyékuktól rettegők, a szorongók, a szexualitásukkal küzdők – egyszóval a Williams-panoptikum mitikus figurái – helyettünk vergődnek a színpadon. A szerző nem csap be: túlérett szimbólumai, teátrális gesztusai nyilvánvalóvá teszik, hogy amit látunk, nem a valóság. De a történetek éppannyira valószerűek, a hősök épp úgy esendőek, hogy akár tetszik, akár nem, szurkolnunk kell – értük vagy ellenük. Ez pedig a hagyományos színpad-néző-tér viszony egyik legerősebb pillére, a hatás egyik legalapvetőbb eszköze. Williams titka, hogy ezt tudja.

A kötetben szereplő drámák:

Üvegfigurák
A vágy villamosa
Macska a forró bádogtetőn
Orfeusz alászáll
Az ifjúság édes madara
Aranybogár
Vajon mit hoz a holnap

Válogatta és szerkesztette: Upor László.

712 pages, Paperback

First published January 1, 2006

About the author

Thomas Lanier Williams III, better known by the nickname Tennessee Williams, was a major American playwright of the twentieth century who received many of the top theatrical awards for his work. He moved to New Orleans in 1939 and changed his name to "Tennessee," the state of his father's birth.

Raised in St. Louis, Missouri, after years of obscurity, at age 33 he became famous with the success of The Glass Menagerie (1944) in New York City. This play closely reflected his own unhappy family background. It was the first of a string of successes, including A Streetcar Named Desire (1947), Cat on a Hot Tin Roof (1955), Sweet Bird of Youth (1959), and The Night of the Iguana (1961). With his later work, he attempted a new style that did not appeal to audiences. His drama A Streetcar Named Desire is often numbered on short lists of the finest American plays of the 20th century, alongside Eugene O'Neill's Long Day's Journey into Night and Arthur Miller's Death of a Salesman.

Much of Williams' most acclaimed work has been adapted for the cinema. He also wrote short stories, poetry, essays and a volume of memoirs. In 1979, four years before his death, Williams was inducted into the American Theater Hall of Fame.

From Wikipedia