Éjfél

by J. Goldenlane

A halandók, akik folyton az öröklétről ábrándoznak, vajon belegondolnak-e abba, hogy a végtelen időnek önmagában semmilyen értéke sincsen? Annak, akinek régi barátja a halál, és akit a megsemmisülés pillanata néha jobban vonz, mint taszít, felfoghatatlanul mást jelent a pillanatok múlása. Eredendően máshogy látja tőle önmagát, a világot… a prédát és a vadászat kiteljesedését is.

Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagy egy letűnt kor mementója: udvarias, intelligens, vasakaratú arisztokrata. Csak éppen tökéletesen halott, amíg az emberek világában felkel és lenyugszik a nap. Az éjszaka uraként a modernkori London utcáin keres értelmet a monoton éjjelekben – és találkozik a Nővel, aki harmóniájában maga a tökély, akiben csak úgy izzik a tűz, az élet. Csakhogy neki már megvan a maga Hercege.

Amikor Alexander élet-halál fogadást ajánl, hogy ki nyerheti el a Nő szerelmét, ő már tudja, hogy a tét nem pusztán a létezés – hanem az őserő, amely bárminek értelmet adhat, amellyel a világot ketté lehet tépni.

J. Goldenlane vámpírjai nem pusztán a képességeiktől különlegesek. Az írónő a zsáner archaikus gyökeréig nyúl vissza, sötét hangulatú, pikírt stílusú, groteszkségében is szórakoztató, modernkori drámaként bizonyítva a téma klasszikus tételét – hogy amikor a szerelemért és a győzelemért bárki bármire képes, akkor az okkal szörnyetegnek tartott és az emberségesnek nevezett szerepek sem lesznek többé egyértelműek.

Genres: Fantasy, Urban Fantasy

576 pages, Paperback

First published January 1, 2005

About the author

Goldman Júlia írói álneve.

http://lfg.hu/7122/vegyes/interjuk/j-...

http://lfg.hu/13683/hirek/j-goldenlan...

Reviews

[chhaya · Rating 5 out of 5]

Imádom! Az egészet, úgy ahogy van! Elvarázsolt a hangulata, a sötét éjszakák, a kripták hidegét árasztó vámpírok, amit tovább fokoz a londoni nyirkos időjárás, a folyton szemerkélő eső és fújó szél... Olykor mélabús, alapvetően mégsem borongós vagy komor; az írónő szellemes humora, az érzéssel adagolt gúny és szarkazmus a maga sajátos módján teszi szórakoztatóvá a komoly témákat is. Mert ezeket a vámpírokat komolyan kell venni, szemükben a halál látszik, erejük elől a halandók kénytelenek kitérni. Kivéve, ha valakiben olyan mértékben lobog az élet lángja, hogy a halál hideg közelségét szinte fel sem veszi... És hirtelen számítani kezd az idő Alexandernek is, ennek a közel kétszáz éves, életunt vámpírnak, mert ha rég nem is él már, néhány pillanatnyi örömöt még lelhet a létezésben. Gyönyörű a nyelvezet is, élveztem Alex régies beszédmódját, vele kontrasztban Richie modern lazaságát, és en bloc a leírásokat; a vámpírok életének és szokásainak bemutatását, ahogy felkelt és lenyugodott nap, a vér, a vér, a vér, a lüktető élet utáni vágyat, és hogy az évek monoton múlását megtörje még egy arra érdemes pillanat... Mondtam már, hogy imádom?

[Beatrix · Rating 4 out of 5]

Nemcsak az eddig olvasott vámpírtörténetekhez, hanem az eddig elolvasott többi Goldenlane könyvhöz képest is kissé lassú és vontatott volt. Van egy kb 200 éves orosz vámpírunk, aki már mindent halálosan un. Vendéglátója megbízásából Londonba utazik és itt egy nagyon fura játékba kezd néhány halandóval. Némi fanyar humor, egy-két vicces jelenet (főleg Richie, az ifjú vámpír közreműködésével) és egy kis akció (autósüldözéses, robbantgatásos fajta) jellemzik a művet.
Kicsit fura volt - SPOILER - hogy vámpíréknak igazából nincs szükségük vérre, viszont közösülni sem tudnak.