Megbotránkoztató, ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő között. Gamal ibh Hussein Ál-Szudairi a milliomosok megszokott életét éli, míg egy üzleti tárgyalás alkalmával Budapestre érkezik. Ridegsége és elhatárolódása az új világgal szemben hamarosan átalakul valami egészen mássá. Vannak érzések, melyek korlátokat döntenek le, és embereket formálnak át. Mindezt azért, hogy új útra léphessenek. Miként vállalhatja föl egymást két ember, akik oly különbözőek?
Miként lépnek új útra, vagy veszik fel a harcot saját lelkükkel szemben? És mikor jönnek rá, hogy valami végleges és megváltoztathatatlan? Borsa Brown, a több ezer példányban eladott Maffia-trilógia sikerszerzőjének legújabb és eddigi legizgalmasabb regénye sajátos, erotikával fűszerezett stílusával dolgozza fel a kényes témát. Csakúgy, mint eddigi könyveiben, elzárt világba kalauzol, érdekes karaktereket és élethelyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat be, melyeket kellőképpen színez csattanós párbeszédekkel. Az erotikus részekre tekintettel 18 év feletti olvasóknak ajánlott!
Ez a könyv a lektűrirodalom ama szegmensébe sorolható, amelyet egy mondattal úgy tudnék jellemezni, hogy az emancipált nő vágyódása a patriarchális férfi iránt. Először akkor találkoztam a könyvvel, amikor 2018-ban a levéltárban dolgozva kimentünk a Könyhétre árulni, és a kiadó standja valahol velünk szemben volt. A szerző is pont aznap dedikált, amikor kint voltam, és láttam, hogy fáradhatatlanul dedikált, a meghirdetett időn kívül is szorgalmasan állta a vele szelfizni vágyók rohamát, köztük például egy kerekesszékes olvasójáét, szóval le a kalapot előtte. Bennem ahhoz túl sok a mizantrópia, hogy hasonló helyzetben ugyanezt csináljam. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, nehogy bárki valamiféle személyes élt fedezzen fel az értékelésemben, mert nincs. Ez a könyv egyszerűen nem jó, és nem elsősorban azért nem jó, mert technikailag valamit elrontott a szerző, hanem az a fajta világlátás borzaszt el, ami többek között ebből a könyvből árad. (Attól, hogy valamit jól kiviteleznek, még nem jelenti azt, hogy a végeredmény is jó lesz, a német vasút sem kapott dicséretet azért, amiért háborús viszonyok között adott pontokba tudott több százezer embert szállítani). Szóval van ez a zsáner(?), hogy az emancipált nő vágyódása a patriarchális férfi iránt. Ezeknek a férfiaknak általában a következő követelményeknek kell megfelelniük: – legyenek magasak – legyenek gazdagok, legalábbis társadalmilag kiemelkedőek – legyen nagy a farkuk, kétszeres bónusz jár azért, ha sérülést okoznak vele egy (névtelen) női mellékszereplőnek, egyszeres bónusz, ha a női főszereplő megijed a hímtagtól, de azért jó lesz neki – a történet során legalább egyszer fizikailag bántalmazzon egy női szereplőt, bónusz jár a női főszereplőért és a nők tárgyiasitásáért – az egészet lehetőleg csomagoljuk valamiféle kulturális alapokon álló különbségbe
Ugyanezen a vonalon mozog például az Outlander vagy A szürke ötven árnyalata is, csak míg az előbbi egy történelmi romantikus köntösbe csomagolja a történetet, utóbbi erotikus ponyvába. Bátran is kijelenthető, hogy Az Arab közelebb áll a Szürkéhez, noha utóbbit nem olvastam. De alapvetően ez nem is érdekes. Leginkább az érdekelne az egészből, hogy a korszellem miért szüli meg ezeket a műveket, ahol a férfi dominanciát az alpári tahósággal keverjük össze, a kulturális diverzitás jegyében pedig elfogadható a nők bántalmazása. Mert azt gondolná az ember, hogy felnőttek már azok a generációk, ahol ez nem számít valamiféle pozitív normának. Ám az ebben a szellemben születő művek elsöprő sikere számomra azt üzeni, hogy a felszínes változások alatt még mindig ott élnek az évszázados struktúrák, csak immár azoknak a bevett védekezőmechanizmusai nélkül. Mert ugye régebben is akadtak bántalmazó kapcsolatok, de ezeket egyáltalán nem állította senki piedesztálra (tessék csak végiggondolni például a népdalainkat), és azt csak halkan teszem hozzá, hogy a régebbi, patriarchálisnak bélyegzett társadalmakban az asszonyverés az egyik legalantasabb cselekedetnek számított, ami azzal járt, hogy az illetőt a közösség kivetette magából, (noha ezzel általában az áldozatnak nem tudtak segíteni). Manapság azonban hasonló olvasmányélmények hatására talán sok nő gondolhatja azt, hogy ugyan a párja nem egy milliomos, de az albérletet mégis könnyebb vele együtt kifizetni, és a mindennapi taplóság vagy a közeledő pofon előtt becsukva a szemét akár arra is gondolhat, hogy végül is nem sok különbség van a kettő között. Vagy ha mondjuk férfiként olvasom ebből a műfajból és konstatálom, hogy sanszosan már nem leszek milliomos és nem nő akkora farkam, hogy a derekam köré tekerve tudjam csak hordani, de primitív tahó még mindig lehetek, és máris közelebb járok az ábrázolt férfiideálhoz. Csak ekkor azt felejteném el, hogy a dominancia és a primitivizmus nem jár kéz a kézben, előbbihez teljesítmény tartozik, bármilyen teljesítmény, amihez áldozat és kitartás szükségeltetik. A főhős Gamal is csak beleszületik a jóba, így keveredik össze a született milliomosok gyerekes ostobasága és a férfias dominancia. A másik, ami mellett nehezen tudok elmenni szó nélkül, az a muszlim vagy legalábbis az arab és a közel-keleti kultúra ismerete. Ha egyszer az Iszlám Állam elrabolja Sayfo Omart, akkor lekötözik egy székbe és felolvassák neki ezt a művet, ha pedig ezt a műveletet filmre veszik, akkor a végeredmény garantált kasszasiker lesz a Daesh e tárgykörbe tartozó művei között. Én nem vagyok járatos eléggé a Közel-Kelet történelmében vagy kultúrájában, de azért néhány elem nekem is feltűnt, noha az utószó szerint a könyvet átolvasták olyanok is, akik járatosak a muszlim világ rejtelmeiben. Nos, az első információk egyike, amit kapunk, az például az, hogy Szaúd-Arábiában nem élnek síiták. Nos, ez statisztikai értelemben nagyobb tévedés, mintha azt írnám, hogy Magyarországon nem élnek cigányok. Később persze valamiért előkerülnek a belső monológokban a szaúdi síiták is, de a szöveget időről időre megszakító Wikipédia-ízű bejegyzéseket olvasva azért néha a tarkómra szaladt a szemöldököm az adott információ hitelességét látva. A harmadik problémám az a fantáziátlansággal elegyes kulturális nívótlansággal akadt. Tisztában vagyok vele, hogy nem magas irodalmat olvasok, és az sem zavart, hogy a szöveget káromkodásokkal tűzdelték tele, meg olykor szexjelenetekkel. Ez része a műfajnak. Inkább arra gondolok, hogy milyen kép él a szerzőben és ezzel együtt bennünk, olvasókban is, a gazdagok világáról. Nagyjából úgy írhatók le, mint primitív és ostoba tökkelütöttek, akiket felkapott a sors megfelelő szele, hogy a fenekükből is pénzt rángatnak ki. Ennek a kulturális nívónak a terméke az adriai jachton Fekete Pákóra történő veretés (mert hát a gazdagok is biztos azt csinálják…), vagy a budapesti fürdőben a német biztosítótársaság céges buliján pecséteket gyűjtő prostik. De ez valójában a vállalati középvezetők gyenge fantáziálása, nem pedig valós tapasztalat. A könyv világa a kulturális referenciák hiányának brutális kikristályosodása, a milliomos szereplők valójában pénzes prolik, akik bármelyik paneltelepen is ülhetnének kokaincsíkok és kurvák között, és nem kellene ehhez arab viseletet magukra ölteniük. A könyv sikere egyúttal azt is jelenti, hogy széles rétegek számára a csillogó prostik és a csík kólák jelentik a társadalmi emelkedés csalhatatlan jelét, hatalmas felkiáltójellel emlékeztetve arra a döntéshozókat és az értelmiségieket, hogy mérhetetlenül sok feladat vár rájuk a kulturális referenciák megteremtése terén.
Az elején az járt a fejemben, hogy ez a könyv egy 50 árnyalat-klón a rengeteg szexjelenet miatt. A muszlim élet- és gondolkodásmódot bemutató törekvése tette érdekessé és értékessé. Kedvet csinált a folytatáshoz.
A közel-keleti kultúra és a romantikus regények szerelmeseként nagyon vártam, hogy elolvassam ezt a könyvet, de nekem elég nagy csalódás volt. Egyszerűen képtelen voltam kedvelni a karaktereket. A főszereplő férfiben semmi szerethető nem volt. Egy agresszív, érzelmeit regulálni képtelen, nőutáló állat, aki azt hiszi, hogy ő az atyaúristen (többször ki is mondja), mindezt úgy, hogy közben meg tradicionális muszlimként egyistenhívő. Utálja a nőket (holott Mohamed próféta, - béke legyen vele - kifejezetten hirdette, hogy a nőkre vigyázni kell), k-rvázik, majd k-rvázás után megy imádkozni, és ő mégis felsőbbrendűnek hiszi magát egy becsületes kereszténynél. Mivan? Hithű muszlim, de néha levágja a szakállát. Ez az iszlámban nem megengedett (bár a nőzés sem... :D).
Ha ez a férfi nem lett volna gazdag herceg, és nem próbálják tompítani a gyökérségét azzal, hogy az iszlámra fogják az elmaradott nézeteit, akkor ez a pasas egy nőnek sem lenne a vágyálma. Valami egészen elképesztő az ilyen típusú könyvek világlátása, hogy mindennemű abúzus meg kontroll elfogadható, ha egy elég jó és elég gazdag pasi csinálja. És értem, persze van valami varázsa a toxikus kapcsolatoknak egy romantikus regényben, de nekem kifejezetten fáj, hogy mindezt a viselkedést az iszlámra fogja a könyv és az iszlámot használja a nők bántalmazásának és mások lenézésének normalizálására (hiszen a Korán egyiket sem támogatja...). A főszereplő férfi többször hangot ad annak, hogy élete szerelmét legszívesebben felképelné vagy a falnak vágná, mert valamiben nem értenek egyet. Mivan?
Sajnálom, nem tudtam szeretni a szereplőket, Csilla abszolút apátiája és ostobasága az iszlám és a keleti kultúra iránti teljes elutasítása a gyereke születése után is, hogy Gamallal szántszándékkal disznóhúst etetett, egy igazi buta, ostoba, begyepesedett nőt ábrázol és hogy mind a két szereplő teljesen képtelen a másik kultúráját minimálisan is tisztelni vagy megérteni annak ellenére, hogy összeköti őket egy gyerek, nálam eléggé kiverte a biztosítékot.
Az, hogy a muszlim nőket egy vélemény nélküli pincsiként állítja be, aki csak a férjének engedelmeskedik és semmi egyéb értéke nincsen, mint a gyerekszülés, engem nagyon felháborított. Nem csak azért, mert nyilván nőként ezt nehezen nyelem le, de másrészről az iszlám sem így beszél a nőkről, ráadásul a mai világban a muszlim nők ilyen irodalmi ábrázolása csak tovább erősíti azt a negatív sztereotípiát akár a muszlim nőkről, akár az iszlámról, ami a nyugati világ fejében él.
Még a keleti kultúrát leíró bekezdések is borzasztóan tudálékosak voltak, azt pedig megkérdőjelezem, hogy akár az, akár pedig az iszlám hitelesen és helyesen került ábrázolásra mindenhol.
Másik problémám pedig az erotikus részek. Ezer meg egy bajom volt vele. Itt van ez a pasi, aki világ életében csak prostituáltakkal szexelt, és büszkén vállalja, hogy soha nem elégített ki egy nőt se. Ennek ellenére amikor oda jut, hogy ki kéne elégítenie egy nőt (vagy kettőt), akkor az egyből megy neki mint egy szexistennek. De talán amit a legjobban megmosolyogtam az a Csilla megjegyzése volt az után, hogy elélvezett, hogy "képes vagyok a sorozatos orgazmusra" mintha ez egy olyan dolog lenne, ami rajta és nem a férfin múlik...
Összességében nagy csalódás volt, az egyetlen jó az volt benne, hogy nagyon könnyen és gyorsan olvasható volt.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Voltak hibái a könyvnek, ahogy többen is előttem felemlegették a hitről, az arab világ ismertetését leíró részek olyanok voltak, mint egy wikipedia cikk, de a jellemek kidolgozása, a karakterek tetszettek. Igaz, egy magyar írt az iszlámról, de el tudom képzelni, hogy mennyire fontos nekik a vallásuk. A nők körülmetélésének ténye nem volt nagyon új előttem, korábban olvastam egy könyvet Ajaan Hirsi Alitól, aki a saját életének történetét mesélte el. Nem mondom, hogy kibékülök velük, nem mondom, hogy oda akarnék költözni, vagy hogy hirtelen egy muszlim férjet akarnék magamnak, vagy hogy azt kívánom, bár odaszülettem volna, de itt inkább érdeklődéssel olvastam ezekről a dolgokról. Az ahogy Gamal gondolkodott a nyugati nőkről természetesen felháborított, de aztán amikor megismerte Csillát és közelebb kerültek egymáshoz, egészen megváltozott a viselkedése. És sokszor inkább már Csilla irritált azzal, hogy ő elvárta a saját ünnepeinek megtartását, de nem tudta elfogadni a másik fél vallásának dolgait. Nehéz ügy lenne, az biztos, de nem az a cél, hogy direkt bemutassunk annak akit szeretünk, hanem próbáljuk meg elfogadni olyannak amilyen. Ha pedig ő nem eszik disznót ne erőltessük, ha nem szereti a karácsonyt, ne erőltessük rá. Ez persze a másik félre is legyen igaz. Persze itt csak az egyik fél gondolataiba láttunk bele így aztán nem lehet jól véleményt formálni a dologról. Egyébként meglepően tetszett a könyv, Gamal érzései a gyerekei iránt egy egész más embert csinált belőle és bízom benne, hogy Anna nem szenvedve fog felnőni.
Nehéz volt belerázódni, de a felétől már hozzászoktam az arab világot leíró részekhez, ami néhol kissé lassítja a lendületet, bár kétségkívül érdekes adalékokkal szolgál. Gamal érzelmi átváltozása meglepő, de nagyon romantikus, ahogy az a szenvedély is magával ragadó, ami Gamal és Csilla között az első pillanattól fogva jelen van és legnagyobb örömünkre kibontakozik. Nagyon jók a karakterábrázolások, tetszik Gamal és az apja kapcsolata, az, hogy az apai szigort a kedvenc fia legőrületesebb húzása láttán is meglágyítja a szeretet. A legbegyöpesedettebb szokásokkal szembemenő fordulatok pedig, amikért Gamal mindenkivel szembeszáll, mutatják meg leginkább, mennyire megváltozott, immár nem fél kimutatni az érzéseit és ezt felszabadító olvasni, főleg, ha az ember belegondol, milyen szabályok közé van szorítva egy arab herceg, hiába tűnik úgy, arany élete van, ez a könyv megmutatja az árnyoldalait és a nők helyzetét is, amivel a főhős a lányán keresztül szembesül. Csilla megnyilvánulásai, értelmi szintje sokszor idegesítő volt, ezt nem kellett volna ennyire nyilvánvalóvá tenni szerintem, mert kilógott a karakteréből. Összességében adott a történet és örülök, hogy elolvastam.
Képtelen voltam átérezni Gamal és Csilla szerelmét. Alig 2-3 alkalommal találkoztak és hirtelen hú de egymásba szerettek. Rádásul számomra az nem szerelem, amikor Gamal egyfolytában ostobának titulálja Csillát meg arról beszél mennyire megütné. Nincs köztük egy épkézláb beszélgetés, mikor Csilla kérdezni "merészel", Gamal egyből ideges. Egyikük sem akarja elfogadni és megérteni a másik kultúráját. Yasmin szerelme is abszurd. Szereti Gamalt már az esküvőn, holott előtte egyszer találkoztak csak. Gamar folyton leuralja, megalázza és ő mégis szerelmes? Miért? Biztos én nem tudom ezt az arab életérzést átérezni még a sok wikipédia-szerű arab kultúra okítás után sem, ami a regény nagy részét kitölti.... Mondanám, hogy egyszer olvasós, de még az sem.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Mindig is csodálkoztam, hogyan képes egy író egy nő és egy férfi szemszögéből is egyforma érdekes történetet bemutatni.. Az arabban lényegében egy magyar írónő mutatott be egy új világot egy arab férfi szemszögéből, méghozzá zseniálisan! Minden megvolt a könyvben, hála Borsa Brown-nak szerintem nagyon hosszú ideig emlékezni fogok a Szaúd-arábia-i kultúrára és szokásokra, amik történelem- vagy társadalomismereti tankönyvekben soha nem fogtak volna meg.. :)
Őszintén, nagyon sok gondolat kavarog a fejemben… de egyszerűen ez a könyv más volt mint amit olvastam, olyan szívfacsaró volt a végét elolvasni hogy azt szavakba nem tudom önteni. Nagyok kevés könyvet sirattam/könnyeztem meg de ez a könyv köztük volt. Tetszett hogy végre egy másik világot ismerhettem meg ezáltal.
Haven't finished it. Read about 1/4 but I didn't like it at all. Annoyed me, to be honest! In all my life there are only 1 or 2 books which I havent finished, and this is one of them!
This book was an emotional rollercoaster... I never thought that I will love this book. At firt I was afraid of it but it was a big pleasant surprise. And it made me cry!
Mintha egy felajzott 13 éves kislány Wattpad irományát olvastam volna……. A 69 éves kolléganőm adta oda nekem ezt a könyvet ,hogy olvassam el 🤣Hát elég kemény miket olvasnak a nyugdíjasok manapság
Először is szeretném kiemelni, hogy imádom a borítót! Először a borító keltette fel a figyelmemet, és már olvasni akartam a történetet, pedig a fülszöveget nem is láttam még! Szerintem nagyon passzol a könyvhöz, Gamalt teljesen el tudom így képzelni! Őszintén szólva vannak olyan dolgok a könyvben, amelyek nem annyira tetszettek és voltak olyanok, amik pedig nagyon. Az első száz oldal nagyon száraz volt, de ez mutatta be a az iszlám kultúrát, az iszlám vallást. Lehet azért találtam ezt ilyen száraznak, mert én erről tanultam és olyan érzésem volt, mintha az iszlám jogról szóló egyetemi jegyzeteimet olvasgatnám. A könyv első száz oldalán tehát nem sok minden történt a szereplők között. A könyv második felében az írónő szerintem már megtalálta a megfelelő arányt a tények bemutatása és a cselekmény előrelendítése között. A könyv második felében is sok mindent megtudunk az muszlimokról, de itt már izgalmasak voltak a dolgok, mert a főszereplők kapcsolata kibontakozott, zajlottak az események. Nagyon tetszett a könyvben az, hogy Gamal szemszögéből íródott. Így nagyon jól tudta szemléltetni az írónő, hogyan is élnek a muszlimok, hogyan viszonyulnak a nőkhöz, milyen előírásaik vannak, és ezekhez hogyan viszonyulnak, hogyan ragaszkodnak hozzájuk. A könyv felétől igazán érdekessé vált a történet. Érzéseim kuszák lettek. Nem tudom mit tettem volna Csilla helyzetében. Vagyis az eszemmel értem én, hogy mit kellett volna tennem, de abban a szituációban ki tudja, hogyan döntöttem volna? Teljesen el tudom képzelni, hogy beleszeressek egy ilyen szaudi hercegbe mint Gamal (pláne ha úgy néz ki mint a borítón lévő férfi ), de annyira eltérő a két kultúra. Tisztelem Csillát azért mert erős volt, és saját lábára állt, és nem hagyta Gamal által meggyőzni magát. És Gamalt is tiszteltem azért, mert tiszteletben tartotta Csilla döntéseit. Gamal sokat fejlődött, változott a történet során. Az elején tisztán egy elkényeztetett milliárdos, muszlim herceg volt, aki a nőket semmibe vette. Akinek természetes dolog volt az, hogy van egy szép felesége (vagy akár majd lesz 4 felesége) és mellette háreme, szeretői. Mindaddig így volt vele, amíg nem találkozott Csillával. Életében először szerelmes lett. Igazából nem tudtam Gamalt utálni, azért, mert több nője/szeretője volt. Ő ebben nőtt fel. Tetszett, hogy bár sokat változott, mégsem fordult ki teljesen önmagából, így sokkal valósághűbb lett a történet. Igazából még egy picit meg is sajnáltam őt. Csillát egy erős nőnek tartom a döntései miatt. Azért, mert nem vetette alá magát Gamal akaratának, döntéseinek. Kiállt az igaza mellett. Bár néha egy kicsit idegesített azzal, hogy erőszakoskodott Gamallal a vallása miatt. Biztos tudta például hogy disznóhúst nem esznek, vagy hogy a Karácsonyt nem ünneplik stb. Miért kellett erőltetni. Ha egy arab pasival randizok, vagy a szeretőm, akkor szerintem alap, ha szeretem, akkor tiszteletben tartom a vallását, a hitét. Nem várhatja el, hogy hátat fordítson annak az életnek, ahogyan eddig élt. Yasmin, Gamal felesége... Sajnáltam őt. Tudott róla, hogy szeretett férje nőkhöz jár. Amit még csak elfogad, mert egy muzulmán nőnek el kell fogadnia. De a tudat, hogy van egy állandó szeretője, akit rendszeresen látogat, és akit imád.... az nagyon rossz lehetett. Sajnáltam őt. Ahogy az összes muzulmán nőt sajnálom. Elgondolkodtató könyv. Ez a könyv szerintem nem csak szórakoztat (mert ugye egy erotikus-romantikus történetről beszélünk), hanem tanít is. Sok mindent megtudhat az olvasó az iszlámról. Nekem azért is tetszett ez a könyv, mert mindig is érdekelt az iszlám kultúra. http://vivien-olvasokuckoja.blogspot....
Jól bemutatja az arab, muszlim világot egy vérbeli muszlim férfi szemszögéből. Érdekes látni, hogy hogy tud szerelem szövődni egy muszlim és egy katolikus között, feltárva annak minden konfrontációját. Mellette egy könnyed regény, ami segít kikapcsolódni a mindennapokban.
Nos, először is kezdeném azzal, hogy az arab világ mentalitása, már amennyit korábban hallottam róla, nem az én világom. Mégis felkeltette az érdeklődésemet a könyv, miután olyan sok jó értékelést olvastam róla.
Gamal egy arab herceg, aki dúskál a pénzben, és hozzá van szokva, hogy mindent és mindenkit megkaphat, amit és akit csak akar. Azt hiszi, hogy mindenkinek megvan a maga ára, mivel ez a tapasztalata, legyen szó üzletről van nőkről. Mígnem egy magyarországi üzleti út során találkozik egy tolmácsnővel, Csillával, akit pénzért nem tud megvenni, és ez felkelti az érdeklődését. A más kultúrából származó nő olyan érzéseket csalogat elő belőle, ami addig ismeretlen volt számára…
Érdekes volt olvasni férfi szemszögből egy könyvet (szerintem ez volt az első ilyen jellegű tapasztalatom). És érdekes volt olvasni az arab világról. Annak ellenére, hogy néhány helyen azért erősen ellenérzéseket kelthet az olvasóban, aki az európai kultúra szerint nevelkedett, és bizonyos részletek szerintem kicsaphatják a biztosítékot. Itt most elsősorban a nőkkel való bánásmódjukra gondolok, mert az egyszerűen bicskanyitogató.
Tetszett, hogy magyar környezetbe volt helyezve a történet egyik fele, kiemelve kicsit a mi kultúránkat is, a nevezetességeket, a híres magyar ételeket…
Tetszettek Gamal belső monológjainál a ferde betűvel kiemelt részek, amivel a szarkasztikus humorú megjegyzéseit élvezhettük.
Hol megbotránkoztam, hol mosolyogtam, hol elérzékenyültem. Ami biztos, hogy ez a könyv nem hagyott hidegen.
Az első oldaltól kezdve szórakoztató olvasmány, de azt hittem, ’csak’ 5 csillagos lesz, és kedvenc nem lehet belőle az említett arab mentalitás és Gamal viselkedése miatt. Tévedtem. Mert az a fokozatos felépítés, amit az írónő véghez vitt Gamal karakterével, úgy lopózott be a lelkembe, hogy szinte észre sem vettem. Az elején nem gondoltam volna, de megszerettem Gamal-t. Az pedig, amit a könyv végén véghez visz… arra nincsenek szavak, az valami fájdalmasan gyönyörű. ♥ Bizony megkönnyeztem a végét is, és ami közvetlenül előtte történt.
Köszönöm az írónőnek az élményt és a törekvését, hogy megpróbált egy számunkra idegen világot élethűen ábrázolni, és nem csinált belőle tündérmesét.
Akik hozzám hasonlóan idegenkednek az arab mentalitástól, azoknak is ajánlom a könyvet, mert nem akar ránk erőltetni semmit, egyszerűen csak bemutatja, hogyan működnek a dolgok egy másik kultúrában ami igen, sokszor visszataszító számunkra, mégis azt mondom, egy élmény volt olvasni ezt a könyvet.
Ezek után természetesen a folytatásokra is kíváncsi lettem. ;)
Ritkán olvashatunk olyan történetet, ahol egy szaúdi herceg tolmácsol nekünk. Számomra mindenképp újdonság volt, és nagyon élveztem. :) Sok mindent megtudtam a kultúrájukról, amikről eddig fogalmam se volt. (igaz nem is mélyedtem sose kutatásokba, de így egyben tetszett) Szeretem, ha egy Író/nő ennyire alapos és ilyen kidolgozott világot ad az olvasóknak. Az is nagyon érdekes, hogy egyből férfi szemszögből ismertük meg a történetet, hiszen a női olvasók általában női szemmel láthatják a dolgokat. És ami még ezek mellett igazán tetszett, hogy sok fejezet Magyarországon játszódik, és hogy külső szemlélőként „láthattuk” kicsiny országunkat. :) A fő téma persze a szerelem és én picit több „szerelmes” jelenetet vártam volna. Jól volt felépítve az egész könyv, sőt tökéletes volt, ez is inkább ilyen személyes igény lett volna részemről, csakis ezért vontam le fél csillagot. Viszont ez tényleg egy remekül sikerült regény, a vége teljesen földhöz vágott, mindenre gondoltam volna, csak nem egy ilyen lezárásra. Az írásmód is meggyőzött, úgyhogy mindenképp fogok olvasni még az Írónőtől.
Ha már nem haladok az eredeti könyvvel, akkor fogjunk bele másba helyzet következtében került ez a kezeim közé. És meglepő módon le is tudott foglalni. Ami kifejezetten érdekes volt, ahogy bepillantást nyerhettünk egy idegen kultúrába, ami nem feltétlenül rosszabb, mint a miénk, csak más. Aki idegesített (főleg az elején) Gamal volt. Egy igaz, arrogáns ... értem én, hogy ebbe vastagon benne volt a neveltetés, a vagyon, de van egy érzésem, hogy ő ezek nélkül is ilyen lett volna :D Jó, a végére azért alakult, de azért akkor is időnként ki tudta nyitni a bicskát a zsememben. Csilla már sokkal szimpatikusabb volt, tetszett, hogy igyekezett minden helyzetben feltalálni magát.