Oroszlánkórus

by György Dragomán

Az Oroszlánkórus a bátorság könyve. Történeteita ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán. Minden mondatban ott lüktet a zene, szól a dzsessz, a latin ballada, a kőkemény hevimetál vagy a bécsi újévi koncert keringője, dübörög a manele és akoreai csajpop, kihangosodik a szívverés vagy a futó lábak dobogása. A lendületes történetekben a zene esélyt ad az ellenállásra, segít abban, hogy vállaljuk a sorsunkat, gyerekek legyünk a felnőttek között, vagy otthont keressünk egy idegen országban.

Genres: Short Stories

256 pages, Hardcover

First published January 1, 2015

About the author

György Dragomán is a Hungarian author and literary translator. His best-known work, The White King (2005) has been translated to at least 28 langugages.
He was born in Târgu Mureş (Marosvásárhely) Transylvania, Romania. In 1988, his family moved to Hungary. He attended high school in the western Hungarian city of Szombathely, then college in Budapest, getting a degree in English and Philosophy. He has received various literary awards for his writings, such as the Sándor Bródy prize. His first novel, Genesis Undone, was published in 2002. He has become famous because of his second book, The White King, which received very favorable reviews from many influential newspapers, such as The New York Times. It is a collection of loosely connected stories told by an 11-year old boy waiting for his father to be released from politically motivated imprisonment.

Dragomán lives in Budapest with his wife and two children.

Reviews

[gesztenye63 · Rating 5 out of 5]

Szeretek Dragománt olvasni. Amit még ennél is jobban szeretek – Dragomán novelláit olvasni. Különös érzés fog el, amikor bármely írásának első néhány mondata még igencsak idegenül hat, sokszor taszítónak érzem a közeget, kicsit mindig bizalmatlan vagyok a mesélővel szemben, aztán egyszer csak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül és helyett, résnyire nyílik valami láthatatlan kapu, és szinte csábít a sorok között megbúvó mélység, az ismerős tér, vagy éppen annak hiánya.
Szinte már otthonos a ciklikusan ismétlődő motívumok sorát üdvözölni. Jól esik a gyermekkorból felböffenő repetitív jelenetekben, óhatatlanul is nosztalgikus életképekben magunkra ismerni, akár meg sem történt, mégis valahogyan mélyről felhorgadó személyes emlékképeket megidézni, fantomfájdalmas izomrángások gerjesztette ál-érzelmekben dagonyázni (esetleg dragományni).
És akkor még ott van a zene, amit furcsamód az utolsó szóig hallottam, döngicsélt a hallójáratomban, de ez a tény mégis csak napokkal az adott novella olvasása után tudatosult bennem.
Úgy hiszem, hogy pont ez a fajta sejtelmes átitatottság, no meg a – talán nem is létező – háttérszándék (amit talán csak én képzelek az írások mögé), teszi egytől-egyig frissé, újjá, izgalmassá, de legfőképpen otthonossá Dragomán minden egyes elbeszélését. A novella műfajának feszes kereteit az Isten is neki teremtette. Ő pedig magabiztosan, gátlás nélkül él ezzel a tudással.

5 csillag alatt egy féllel, vagyis 4,5 oroszlánüvöltés.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Olyan volt néha, mint egy újraolvasás – a novellák nagy része (vagy talán mindegyik?) „kijött” online, mielőtt könyvbe fűzték, szóval nem egy legfrissebb és sosemlátott szöveg ez, hanem sok év termésének gondos, ügyesen egybepakolt válogatása.
Dragomán György egyenletes színvonalon hozza a formát, magával ragadó sodrású mondatai időnként kirántják az olvasó segge alól a kispárnát, nem csak jutalomfalatokból áll a lakoma, van bőven diszkomfort is, fészkelődéstől egészen a kötetnek az ő félretevése mellett bambulásig egész sor érzelmi reakciót kihoz. Sok röhögést is, nyilván.
Örülök, hogy ilyen klassz önálló kötet lett a novellákból, jól illik a többi Dragomán-könyv közé, és fogadni merek, hogy ez nem az első és egyben utolsó novelláskötet…

[Kovaxka · Rating 5 out of 5]

Nem nagyon szeretek novellákat olvasni, Dragománt viszont igen. Már el is felejtettem, mennyire jól csinálja! A zenés tematika különösen közel áll a szívemhez (kár, hogy egy-kettő kilógott a sorból). Nincsenek hamis hangok, csak jó és még jobb történetek, sokfélék. Szerettem a fantáziadús nagyapát, az adatmentő szakit, Karcsikát, de a metálos csávót is, naná.

[Socrate · Rating 4 out of 5]

Aştept să se aşeze, dar ea nu se aşază, îmi spune s-o ajut. Se duce la comoda pe care stă televizorul acoperit cu o husă, zice s-o scoatem şi pe aia. Cu grijă, pentru că e foarte strâmtă. Aseară mi-a spus că televizorul e stricat, e spart, degeaba am implorat-o, nu m-a lăsat să văd programul de revelion. Mi-a spus că noi ne putem distra mult mai bine, ştie ea cum, şi a adus din cămară o cutie cu fotografii şi un borcan mare cu lichior de ouă. Apucăm husa televizorului, începem să tragem de ea. Mă aştept să găsesc ecranul spart, dar după ce dăm jos husa, văd că e intact, numai din carcasa de lemn de lângă butonul de pornire lipseşte o bucăţică, printre piesele de dinăuntru se iveşte mânerul înfăşurat în leucoplast al unei şurubelniţe. Tanti Ilonka împătureşte husa, o aşază lângă televizor, deschide sertarul de sus al comodei, scoate din el o cârpă cu marginile zimţate, o abureşte cu răsuflarea, începe să şteargă ecranul televizorului. Piele de căprioară, zice, a fost a lui nea Virgil, să ţin minte că asta-i cea mai bună, nu zgârie nimic, nu lasă nici un fel de urme pe nimic. Mă văd în ecranul televizorului ca intr-o oglindă, şi pe mine, şi toată camera, divanul, măsuţa de cafea, fotoliile, fereastra. Faţa mea pare foarte palidă, curbura ecranului o alungeşte şi o face bătrână. O întreb pe tanti Ilonka ce urmează să vedem. Tanti Ilonka îmi spune că o să văd cel mai frumos lucru din lume şi că o să fie minunat. Afară, în bucătărie, ceasul începe să bată, tanti Ilonka apasă butonul, televizorul începe să zumzăie, altceva nu se mai întâmplă. Tanti Ilonka îi administrează un pumn într-o parte, inelul i se izbeşte de lemnul carcasei, în mijlocul ecranului apare un mic punct luminos, tanti Ilonka îi mai dă un pumn, punctul se dilată, devine o dungă lată care începe s-o ia încet la vale pe ecran, dispare, apare iar în partea de sus, începe să alunece iar în jos, tanti Ilonka loveşte şi a treia oară, îmi zice să lovesc şi eu în partea cealaltă. Lovesc, palma mi se izbeşte de lemn, dar nu se întâmplă nimic, tanti Ilonka îmi zice să bag mâna în spatele televizorului şi să caut cablul de antenă, ăla care se simte zimţat la pipăit. Bag mâna în spate, cotrobăi pe după capacul de plastic, dau de un cablu, îl apuc, tanti Ilonka zice să dibui porţiunea neizolată, să nu-mi fie frică, n-o să mă curentez, îmi plimb degetele pe cablu, simt că e prăfuit, la un moment dat devine lipicios, de parcă şi ăsta ar fi fost înfăşurat în leucoplast, apoi pipăi un mănunchi de fire subţiri de sârmă. Mă înţeapă uşor, fac piele de găină pe braţ. Dunga de pe ecran se opreşte din mişcare, se lăţeşte, ecranul se umple de puncte multicolore, de parcă în spatele lui s-ar cerne nisip colorat, prin ploaia de nisip văd flori albe, apoi trandafiri, apoi crini, apoi nişte flori pe care nu le cunosc, în formă de inimă, cu o trompă lungă şi albă ieşind din miezul lor.

[fióka · Rating 4 out of 5]

Némelyiket ismerem régebbről, a zömét nem, a stílust igen. Olyan dragomángyörgyös. Meglepő lett volna, ha – teszem azt – Darvasit írok. Vagy PNL-t? Ja. Merthogy ez dragomángyörgyös. Ez jó. Ami nem jó, az az, hogy nem túl sok maradt meg belőle, míg a minden napra egy tojás, azaz egy novella c., határozottan jó kezdeményezésre olvasgattam. Amúgy is sok novellát olvasok, így még többet. Szóval, kicsit szétesett, viszont többek között kiderült, hogy mi maradandó. Nekem maradandóak (közös/hasonló élmény mián) a gyerekkoriak. Ezt már írtam máshol, de: tetszik az, hogy nem fordít magyarról magyarra. És ez nekem jó, mert én értem. Mivel nemzetközi használatú szavakról van szó, más is, nekem viszont részben visszahozza a gyerekkorom, hiszen sokan így beszéltek a környéken. A gyerekkori témák is jók, nagyon szerettem a Rosszaságok-at. Karcsika története pedig megdöbbentő, nem az első, a második rész, mert ez van, ez így van, mert én is, mert nekem is, mert. Hogy azzal a szerencsétlen Hevimetállal mi a baj, fel nem foghatom. Először is: a népek káromkodnak. Én is. Másodszor: rendes rockerrel/metálossal még nem találkozott az, kinek fülét zavarják ezen repetitív szók. Merthogy a rendes, az ilyen. Ha már nem ilyen, biztosan volt neki ilyen korszaka. Csak elmúlt. Az enyém még nem. Most stílusos lett volna egy káromkodás, de inkább visszanyeltem. Harmadszor: ha ez zavaró, akkor le lehet helyezni a könyveket szépen az asztalra, visszamenni az időben cca. negyven, de jobb, ha hatvan évet (külföldi irodalomnál még többet), elő lehet keresni az akkor született irodalmat és máris ott a káromkodásmentes verzió. Ne olvassunk Esterházyt soha többet, hiszen – bazdmeg – ő káromkodik. Sokat és szépen. Szeretem, muzsika füleimnek. Ne olvassunk egyáltalán kortárs szépirodalmat, mert a kortársak eljutottak odáig, hogy káromkodnak, nem csak visszafogottan, udvariasan, cizelláltan, elhagyták az eufemizmusokat és végre szépen, szabadon szárnyalhatnak mindennapi, betevő káromkodásaink. Haláli, komolyan.
Na de visszatérve dragomángyörgyös Dragomán Györgyünk novelláira. Ha sokan mások fel nem hívják a figyelmem, hogy sok benne a zene és a zenével foglalkozó írás, észre sem veszem. Ez feltétlenül az én hibám, nekem oly természetes a zene, mint a kötőszók. Vagy a névelők. És hát van benne gyengébbecske is, nyilván, most csak egyet emelnék ki, amit már legalább tizenegyszer olvastam másoknál: a Hallevest. De még ez is elmegy. Összességében jó kötet, ajándékba kaptam kedves barátnőmtől és amúgy is aranyból van a szívem, meg rajongó volnék (vagy miféle), ezért nem tudom kevesebbre értékelni, mint amennyire.
Olvassátok, gyerekek.

[Josefine · Rating 3 out of 5]

Am Anfang fand den Schreibstil irgendwie komisch, aber am Ende wurde er entweder besser oder ich habe mich daran gewöhnt.
Manche Dinge, die geschildert wurden, konnte ich auf mich anwenden. Eine hat mich sogar emotional gemacht.
Es war auf jeden Fall eine interessante Reise.

[Mihaela · Rating 5 out of 5]

Cel mai bun volum de proză scurtă citit în 2020 și un nou scriitor preferat.

[Monči Šalgóová · Rating 4 out of 5]

4.5

[Elizabet Lőrincz · Rating 5 out of 5]

Nagyon szeretem a stilusat. Tetszett, hogy sokszor betartotta a csattanot.
Bar a temak elutottek, es barmennyire probaltam, a zene barmifele megjelenesen kivul nem talaltam koztuk kapcsolatot (volt ahol ennyi sem volt). De tényle nagyon jó volt.