...Ottlik nem akarta befejezni ezt a könyvet. Talán rögtön elkezdte, amikor az Iskola a határon megjelent, aztán amíg élt, írta. Az elején tele van lendülettel és bátorsággal, úgy gondolta, képes lehet megírni azt, ami az Iskolába nem fért bele, folytatni és megmagyarázni. Írta, írta, közben élvezte az életet, de aztán megöregedett és elmagányosodott, mert meghaltak azok, akik igazán fontosak voltak számára. És jöttek a betegségek is. A könyv lendülete fokozatosan alább hagy, és a hangnem elszomorodik. Jó, hogy a végére értem, mert nagyon szorongatta a szívem. Az út végén a halál van, akármit is csinál az író. (Egy jó könyvben nem baj, ha ott van a halál, és ez jó könyv.)... https://vargarockzsolt.blog.hu/2019/1...
Azt hiszem ez az, ami ‘felett’ már nincs semmi (nekem); utána (belőle) igen. “Ezzel a könyvel beszélgetni lehet. Vele. Általa. Ez a könyv nem ‘a’ tökéletesség. ‘A’ nélkül se az. Mégis, mint Rilkénél: változtasd meg az életed...”
The follow-up novel to "Iskola a határon". Quite a disappointing one, actually. The author doesn't even come close to the fun filled story telling of his first novel, where you get to feel the sting of ostracism as much as the joy of acting as part of a greater whole. Instead the descriptions are dull, the plot seems insignificant, making you want to get it over as fast as possible. The only saving grace is the historical setting of the inter-war period.