What do you think?
Rate this book
Túl szép
A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…
384 pages, Paperback
First published December 1, 2015
1 person is currently reading
78 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 12 of 12 reviews
January 26, 2020
A legnagyobb problémám a művel kapcsolatban az, hogy az LMBTQ skatulya miatt arra számítottam, hogy frankón az ember arcába mondja, hogy miért ne legyél homofób, és miért legyél elfogadóbb, csakhogy ha abból indulok ki, hogy Rácz-Stefán Tibor a hazai LMBTQ szórakoztató irodalom legkiemelkedőbb írója, elmondható a stílusról is, hogy igazából nem is akar rávilágítani semmire, vagy csak nem tud. Először is, az író sztereotípiákból táplálkozva, a klisék mellőzése nélkül egy olyan történetet tár az olvasó elé, aminek meseszerűsége, és a szöveg igénytelensége, a karakterek érdektelensége, és a potenciálban gazdag témák ki nem fejtése, mind arra mutat, hogy egy laikusabb olvasó nem fog ezután sem felsorakozni a szivárványszínű lobogó mögé. Emiatt elgondolkodtató, hogy az LMBTQ irodalomnak tényleg van-e haszna, és van-e tanítási célja, vagy csak a meleg szórakoztatás a lényeg?
A történetben szereplő karakterek pedig érdektelenek és unalmasak, aki meg még sem az, az le van szarva. Pedig Dorinában sokkal nagyobb potenciál lett volna, mint az állandóan nyavalygó, túlsúlyos, mesébe illően rendes Márkban. Vagy éppen a nagyon fasza csávó Olivérben, akit az egyik melegbáros-beltenyészetes srác olyan mélytorokban részesített, hogy érdemes lett volna beszúrni egy Mia Khalifa féle torokhangos idézetet: „khkhkfkkhkfkhkhkh”. Bezzeg a hetero retek ribanc Dorina, még azt is meg kell kérdezni tőle, hogy ki az apa, de szerintem még az író maga sem tudja, hogy mit gondoljon az abortuszról. De legalább Márknak is lehetett volna gyereke, mert a melegeknek ugye nem lehet. Viszont két popzene, egy Walking Dead-es összecsinálás és egy háromórás szobabicikli-trip után azért Márk rá is ránthatott volna (Ha nem is telivérre, de legalább BUDAPESTRE gondolva), hátha lenullázza az agyát egy cseppet, csakhogy ehhez túl Cukika. De még mielőtt lenne bárkinek is egy újabb komplexusa a nagybetűs VIDÉK miatt, gyorsan törjön ki mindenki a szenny vidékről, mert pesten van a nagy élet. Viccet félretéve, mégsem a történettel van a baj, és nem is azzal, hogy melegek vannak benne, hanem pont azzal, hogy az író saját komplexusait is kivetíti a lapokra, elfogadást várva másoktól, miközben pont önmagát nem sikerül elfogadnia. A moly szerint attól még nem lesz valami rögtön LMBTQ könyv, mert van benne homoszexuális, leszbikus, biszex vagy transzi karakter, mégis találkoztam már egy-két olyan íróval, aki sokkal inkább helyén kezeli a témát, és rá is világít valamire a nyavalygáson kívül. Bret Easton Ellis Vonzás szabályaiban Paul egy nagyszerű biszex karakter volt, és tetszett, hogy lazán veszi az egészet. Vagy meglehetne említeni Tokai Zsolt – Hová mennek a kacsák? című könyvét, aminek ha nem is fő zsánere a homoszexuális téma, ifjúsági regényként sokkal életszerűbben vázolja a fiatalok szenvedéseit, amiben elég nagy szerepet kapott a nemi identitás is. Filmben pedig ott van a Dallas Buyers Club, amiben egy suttyó déli homofób AIDS-es egy transzival barátkozik (mellesleg életrajzi film). Sajnos ez az egész LMBTQ úgy érzem divat lett, legalábbis olyan értelemben, hogy divat lett ilyen alkotásokat kiadni, és az erre való igény is azt mutatja, hogy az LMBTQ irodalom nem más, mint szimpla meleg szórakoztatás.
A történetben szereplő karakterek pedig érdektelenek és unalmasak, aki meg még sem az, az le van szarva. Pedig Dorinában sokkal nagyobb potenciál lett volna, mint az állandóan nyavalygó, túlsúlyos, mesébe illően rendes Márkban. Vagy éppen a nagyon fasza csávó Olivérben, akit az egyik melegbáros-beltenyészetes srác olyan mélytorokban részesített, hogy érdemes lett volna beszúrni egy Mia Khalifa féle torokhangos idézetet: „khkhkfkkhkfkhkhkh”. Bezzeg a hetero retek ribanc Dorina, még azt is meg kell kérdezni tőle, hogy ki az apa, de szerintem még az író maga sem tudja, hogy mit gondoljon az abortuszról. De legalább Márknak is lehetett volna gyereke, mert a melegeknek ugye nem lehet. Viszont két popzene, egy Walking Dead-es összecsinálás és egy háromórás szobabicikli-trip után azért Márk rá is ránthatott volna (Ha nem is telivérre, de legalább BUDAPESTRE gondolva), hátha lenullázza az agyát egy cseppet, csakhogy ehhez túl Cukika. De még mielőtt lenne bárkinek is egy újabb komplexusa a nagybetűs VIDÉK miatt, gyorsan törjön ki mindenki a szenny vidékről, mert pesten van a nagy élet. Viccet félretéve, mégsem a történettel van a baj, és nem is azzal, hogy melegek vannak benne, hanem pont azzal, hogy az író saját komplexusait is kivetíti a lapokra, elfogadást várva másoktól, miközben pont önmagát nem sikerül elfogadnia. A moly szerint attól még nem lesz valami rögtön LMBTQ könyv, mert van benne homoszexuális, leszbikus, biszex vagy transzi karakter, mégis találkoztam már egy-két olyan íróval, aki sokkal inkább helyén kezeli a témát, és rá is világít valamire a nyavalygáson kívül. Bret Easton Ellis Vonzás szabályaiban Paul egy nagyszerű biszex karakter volt, és tetszett, hogy lazán veszi az egészet. Vagy meglehetne említeni Tokai Zsolt – Hová mennek a kacsák? című könyvét, aminek ha nem is fő zsánere a homoszexuális téma, ifjúsági regényként sokkal életszerűbben vázolja a fiatalok szenvedéseit, amiben elég nagy szerepet kapott a nemi identitás is. Filmben pedig ott van a Dallas Buyers Club, amiben egy suttyó déli homofób AIDS-es egy transzival barátkozik (mellesleg életrajzi film). Sajnos ez az egész LMBTQ úgy érzem divat lett, legalábbis olyan értelemben, hogy divat lett ilyen alkotásokat kiadni, és az erre való igény is azt mutatja, hogy az LMBTQ irodalom nem más, mint szimpla meleg szórakoztatás.
May 20, 2019
Kicsit hosszúra sikerült, de eskü, MEGÉRI elolvasni az értékelést.
Feltettem magamnak a kérdést: mi van akkor, ha ez egy paródia? Ha görbe tükröt próbál mutatni az olyan emberek számára, akik úgy gondolják, hogy a világ vagy fekete, vagy fehér, hogy létezik a túlsúlyos, homoszexuális, jólelkű, aranyos, jószívű, ártatlan típus, meg létezik az adonisz, homoszexuális, kockahasú, jóképű, sportos, erős testalkatú típus, akiről mindenki azt hiszi, hogy macsósága miatt egy felszínes fäszkalap, aki mindenkit kihasznál, semmibe vesz, eltapos, aki érzéketlen fatuskó, felszínes, önző, és még ezer negatív tulajdonság, DE valójában mindez nem is igaz, mert csak meg kell ismerni jobban, és kiderül, hogy a rideg megjelenés mögött érzéki, dobogó szív rejlik.
NEM
NEM
ÉS
NEM
Itt ilyenről szó sem volt, itt ez egy alapkoncepció, a valóság, nem nincs paródia, nincs görbe tükör, csak egybites karakterek és túlcsorduló felszínesség.
Mi volt a cél akkor? Az, hogy elgondolkodtasson? Hát elgondolkodtam: elgondolkodtam, melyik a rosszabb:
– hogy ez a könyv megíródott
– hogy ezt a könyvet valaki kiadta
– hogy ezt a könyvet szeretik
Én rájöttem, hogy ezek együttesen okozzák azt a minőségbeli romlást, ami megfigyelhető a könyvek terén a 21. században. Aki olvas, az rossz ember nem lehet. Hazugság. Nem mindegy, hogy a tiramisu receptjét olvasod el 1616. alkalommal, mielőtt elkészítenéd, vagy a libamájas konzerv összetevőit bogarászod a bevásárlóközpontban, vagy Rácz-Stefán Tibor könyveit olvasod, vagy a meki kínálatát pásztázod éhes szemeiddel, vagy mondjuk Márait vagy Kosztolányit olvasol. Nagyon nem mindegy, és az sem mindegy, a műveltséget abban méred-e, hány könyvet olvastál el életed során. Mert valójában semmit nem számít, ha nem jut el az üzenet a tudatodig, vagy ha 2 perc múlva már el is felejted. El kell raktározni, aztán hasznosítani kell életed során a megszerzett, átélt információt. Mit kapsz ettől a könyvtől? Semmit, tömör agybajt minden mondat után. Káros, mert az ember elé egy hamis képet tár, akárcsak a hollywood-i remekművek, vagy a valóvilág huszonhatodik szériája. A valóságot akarják bemutatni, de mindent mutatnak, csak azt nem. Egy ál-valóságot.
Beszéljünk egy kicsit a borítóról. Felszínes, ronda, ízléstelen. Azt hiszem eleget beszéltünk róla. Na jó nem, megérdemel még pár elfecsérelt mondatot, bár ez úgysem érdekli majd azokat, akik ezeket a remekműveket tervezik, mert ők pontosan tudják, hogy ezzel meg lehet vásárolni az embereket. Marketing, reklám. Régen miért nem volt szükség ilyen csicsás, hivalkodó borítóra? Legközelebb teljesen meztelen random modellek képét fogják rájuk tenni, pornófilm helyett pornókönyvet árulnak majd, vagy mi? Régen miért tudta egy könyv eladni önmagát, miért nem volt szükség ilyen arcátlan reklámra? Mi szükség van erre? Úgy gondolják, az olvasó nem elég kreatív, nem elég jó képzelőereje, hogy nem tudja elképzelni a karaktert? Vagy az írók maguk gondolják úgy, hogy nem képesek megfelelő leírást adni karaktereikről? Akkor már bocsánat, de ne nevezzük őket írónak. Na, szerintem eleget beszéltünk a borító(k)ról.
Elég komoly témákról van lenne szó a könyv során, de valahogy ezek sosem futnak sehová, felvetődnek, lebegnek a levegőben, aztán egyszer csak két mondattal elintéződnek, mintha én nem is tudom, talán 10-12 évesen voltak olyan naiv gondolataim, mint a most pályakezdő fiatalok szereplőinek. A problémamegoldó-képességük egyszerűen zseniális, de tényleg nem. Annyira érződik, hogy minden Márkra hegyeződik ki, aki mindennel és mindenkivel csupaszív, mindenkinek jót akar, de mégis beszólogatnak neki, kövérnek csúfolják, meg minden egyéb mocsokság. Ez megvan, erre rájöttünk, de minden második oldalon kell történnie egy semmiből jövő sértésnek, mintha így kéne kitölteni az üresjáratokat, ami alatt sokkal fontosabb dolgokról lehetett volna beszélni, hiszen ez már megtörtént, értjük, hogy minden bokorban ott egy gyűlölködő kis köcsög, aki arra vár, hogy arra menjen Márk, és a pofájába tolhassa: DAGADT DISZNÓ. Ennyiben merül ki a könyv? Ezt meg lehetett volna írni 4 oldalban is, nem 400-ban. Mert igen, ez nagyon fontos kérdés, és mélységesen elítélendő az ilyen inzultáció, ahogy fontos kérdés az abortusz is, amely szintén oly módon lett megoldva ebben a könyvben, hogy egyszerűen nem tudok rá mit mondani, inkább hagyjuk is. Olvassátok el Philip K. Dick Az előszemélyek című novelláját, ebben a kötetben található: https://moly.hu/konyvek/philip-k-dick.... És még ezeken kívül és fontos kérdéseket érint a regény, vagy inkább elhalad mellettük úgy téve, mintha mélyen megmártózna bennük.
Aztán végül, de nem utolsó sorban ott van még minden bajok legnagyobbika, amire pár párszor utaltam is az értékelésem során kimondatlanul: a szelektív tolerancia. Hogy engem mindenki fogadjon el, de ez és ez azért rohadjon meg. Hogy engem senki ne sértegessen, de azért mogyorópiros-gesztenyekék keverék bőrszínű embereket taszítsuk már bizonyos korlátok közé. Na, ez az, ami a legundorítóbb. Ez a minden állat egyenlő, de bizonyos állatok egyenlőbbek a többinél. Ez az orwelli rémálom, ez a humanizmus becstelenítése, ez az, amit alig páran vesznek észre, miközben kiszúrja a szemünket. Hogy nem érdekel, ha valaki a nőket szereti nőként, a férfiakat férfiként, a férfiakat nőként, a nőket férfiként, a nőket férfinak született nőként, a férfiakat nőnek született férfiként, STB., ugyanúgy nem érdekel, hogy valaki sportos, túlsúlyos, katolikus, református, zöld szemű, kék fülű, két orrú, 8 karú. NEM ÉRDEKEL. Az érdekel, hogy ember, és hogy milyen ember, felszínesség és külsőségek nélkül. De amíg az emberek ezt a felfogást is passzív-agresszív támadásnak veszik, addig sajnos nem lehet mit tenni, várni kell a felvilágosodás újbóli eljövetelét, ahol az emberek rájönnek arra, hogy nem ők egy személyben a világ ellenségei, hogy attól mert valakinek van véleménye, még nem maga az ördög, hogy attól, hogy az Embert nézem a bőrszín, vallás, testalkat helyett, még nem érdektelen, nem érzéketlen. ismerjük a problémákat, ismerjük a fájdalmakat, mindenkit sértegettek már a külseje miatt, nincs kivétel. De talán ezt a saját kis haikut tudnám üzenni mindenkinek, aki szarul érzi magát csak azért, mert megszólták a külsejét:
SZOLID-IDEOLÓGIA
Leszólják külsőd,
Csupán ott lelnek hibát:
Burkolt dicséret.
Na, de hogy ne ilyen optimistán, reményteljesen fejezzem be, szeretném megosztani a kedvenc idézeteimet azokkal, akik eddig eljutottak az értékelés elolvasásában:
„Naná, Adorján a sportbuzi, miért ne tudná. Istenem, a heterók és a sport!” – szelektív tolerancia, mert, ha valaki szeret sportolni, az sportBUZI, de ha valaki egy homoszexuális beállítottságú emberre azt mondja, hogy buzi, kitör a harmadik világháború… az álláspont persze részemről az, hogy se ez, se az nem etikus
„– Á, ne is mondd! – feleli homlokráncolva. – A faluban a községházán van valami vallási buli fiataloknak, de a pappal meg az öregasszonyokkal együtt. Ott kellene lennem.
– Ez szörnyen hangzik.” – mert ha valami a vallással (egyébként az egyházra gondolhat a szereplő, de mindegy, inkább hagyjuk) kapcsolatos, az csak szar lehet ugye
„– Válaszolj! – szólok halkan, mert ellensúlyozni akarom az iménti kiakadásomat. Továbbra is hallgat, ezért meg kell kérdeznem. – Akkor is akarnál engem, ha kövér lennék, igaz?
Megtörli az arcát, mélyeket lélegzik, akárcsak én. Hallani akarom egyáltalán a válaszát? Akarom tudni, hogy mit mond erre?
– Nem – suttogja. – Ha kövér lennél, nem szerettem volna beléd. Tudtam én, hogy nem akarom hallani ezt a választ. Úgy tudtam!” – Márk ezen részben bebizonyítja, hogy álszenteskedett, valójában rendkívül felszínes… ja, várjunk csak, mégsem, hiszen:
„– Szerinted kövéren is ugyanolyan ember lennél, mint most? Fogalmad sincs arról, hogy a magabiztosságod, az erőd, a határozottságod milyen hatással van rám! Nem csak a csomagolásod hibátlan – mutat végig rajtam. – Csodálatos vagy kívül és belül egyaránt, még az erőszakosságod is vonzó tud lenni. Nem hagy időt felelni, egyből folytatja is.
– Hidd el nekem, kövéren ugyanolyan önbizalom-hiányos ember lennél, mint én. Te is képtelen lennél elhinni azt, hogy valaki szerethet. Azt, hogy valakinek bejöhetsz! Nem lennél az, aki most vagy. Egész életemben azt hallottam, hogy ronda vagyok, és sosem fogok kelleni senkinek, ha nem fogyok le. Szerinted pár nap alatt le tudom vetkőzni mindezt, csak mert felfigyeltél rám? Te tényleg ennyire hülye vagy?” – magyarázkodik Márk, és persze minden megoldódik a fiatalok között. Csak úgy csendben megjegyzem, ezzel tovább mélyítette a felszínesség érzetét, amit egyébként 400 oldalon magunkba szívhattunk, mert ez a könyv másról sem szól, csak a FELSZÍNRŐL, A KOCKAHASAKRÓL, AZ ARCRA CSAPOTT ÖRÖKÍTŐANYAGRÓL, A SEGGBE B**SZÁSRÓL és persze végül, de nem utolsó sorban, az elfogadásról.
#peace
#love <3
Mit lehet összességében mondani? Jöhet a Fogadj el!
Feltettem magamnak a kérdést: mi van akkor, ha ez egy paródia? Ha görbe tükröt próbál mutatni az olyan emberek számára, akik úgy gondolják, hogy a világ vagy fekete, vagy fehér, hogy létezik a túlsúlyos, homoszexuális, jólelkű, aranyos, jószívű, ártatlan típus, meg létezik az adonisz, homoszexuális, kockahasú, jóképű, sportos, erős testalkatú típus, akiről mindenki azt hiszi, hogy macsósága miatt egy felszínes fäszkalap, aki mindenkit kihasznál, semmibe vesz, eltapos, aki érzéketlen fatuskó, felszínes, önző, és még ezer negatív tulajdonság, DE valójában mindez nem is igaz, mert csak meg kell ismerni jobban, és kiderül, hogy a rideg megjelenés mögött érzéki, dobogó szív rejlik.
NEM
NEM
ÉS
NEM
Itt ilyenről szó sem volt, itt ez egy alapkoncepció, a valóság, nem nincs paródia, nincs görbe tükör, csak egybites karakterek és túlcsorduló felszínesség.
Mi volt a cél akkor? Az, hogy elgondolkodtasson? Hát elgondolkodtam: elgondolkodtam, melyik a rosszabb:
– hogy ez a könyv megíródott
– hogy ezt a könyvet valaki kiadta
– hogy ezt a könyvet szeretik
Én rájöttem, hogy ezek együttesen okozzák azt a minőségbeli romlást, ami megfigyelhető a könyvek terén a 21. században. Aki olvas, az rossz ember nem lehet. Hazugság. Nem mindegy, hogy a tiramisu receptjét olvasod el 1616. alkalommal, mielőtt elkészítenéd, vagy a libamájas konzerv összetevőit bogarászod a bevásárlóközpontban, vagy Rácz-Stefán Tibor könyveit olvasod, vagy a meki kínálatát pásztázod éhes szemeiddel, vagy mondjuk Márait vagy Kosztolányit olvasol. Nagyon nem mindegy, és az sem mindegy, a műveltséget abban méred-e, hány könyvet olvastál el életed során. Mert valójában semmit nem számít, ha nem jut el az üzenet a tudatodig, vagy ha 2 perc múlva már el is felejted. El kell raktározni, aztán hasznosítani kell életed során a megszerzett, átélt információt. Mit kapsz ettől a könyvtől? Semmit, tömör agybajt minden mondat után. Káros, mert az ember elé egy hamis képet tár, akárcsak a hollywood-i remekművek, vagy a valóvilág huszonhatodik szériája. A valóságot akarják bemutatni, de mindent mutatnak, csak azt nem. Egy ál-valóságot.
Beszéljünk egy kicsit a borítóról. Felszínes, ronda, ízléstelen. Azt hiszem eleget beszéltünk róla. Na jó nem, megérdemel még pár elfecsérelt mondatot, bár ez úgysem érdekli majd azokat, akik ezeket a remekműveket tervezik, mert ők pontosan tudják, hogy ezzel meg lehet vásárolni az embereket. Marketing, reklám. Régen miért nem volt szükség ilyen csicsás, hivalkodó borítóra? Legközelebb teljesen meztelen random modellek képét fogják rájuk tenni, pornófilm helyett pornókönyvet árulnak majd, vagy mi? Régen miért tudta egy könyv eladni önmagát, miért nem volt szükség ilyen arcátlan reklámra? Mi szükség van erre? Úgy gondolják, az olvasó nem elég kreatív, nem elég jó képzelőereje, hogy nem tudja elképzelni a karaktert? Vagy az írók maguk gondolják úgy, hogy nem képesek megfelelő leírást adni karaktereikről? Akkor már bocsánat, de ne nevezzük őket írónak. Na, szerintem eleget beszéltünk a borító(k)ról.
Elég komoly témákról van lenne szó a könyv során, de valahogy ezek sosem futnak sehová, felvetődnek, lebegnek a levegőben, aztán egyszer csak két mondattal elintéződnek, mintha én nem is tudom, talán 10-12 évesen voltak olyan naiv gondolataim, mint a most pályakezdő fiatalok szereplőinek. A problémamegoldó-képességük egyszerűen zseniális, de tényleg nem. Annyira érződik, hogy minden Márkra hegyeződik ki, aki mindennel és mindenkivel csupaszív, mindenkinek jót akar, de mégis beszólogatnak neki, kövérnek csúfolják, meg minden egyéb mocsokság. Ez megvan, erre rájöttünk, de minden második oldalon kell történnie egy semmiből jövő sértésnek, mintha így kéne kitölteni az üresjáratokat, ami alatt sokkal fontosabb dolgokról lehetett volna beszélni, hiszen ez már megtörtént, értjük, hogy minden bokorban ott egy gyűlölködő kis köcsög, aki arra vár, hogy arra menjen Márk, és a pofájába tolhassa: DAGADT DISZNÓ. Ennyiben merül ki a könyv? Ezt meg lehetett volna írni 4 oldalban is, nem 400-ban. Mert igen, ez nagyon fontos kérdés, és mélységesen elítélendő az ilyen inzultáció, ahogy fontos kérdés az abortusz is, amely szintén oly módon lett megoldva ebben a könyvben, hogy egyszerűen nem tudok rá mit mondani, inkább hagyjuk is. Olvassátok el Philip K. Dick Az előszemélyek című novelláját, ebben a kötetben található: https://moly.hu/konyvek/philip-k-dick.... És még ezeken kívül és fontos kérdéseket érint a regény, vagy inkább elhalad mellettük úgy téve, mintha mélyen megmártózna bennük.
Aztán végül, de nem utolsó sorban ott van még minden bajok legnagyobbika, amire pár párszor utaltam is az értékelésem során kimondatlanul: a szelektív tolerancia. Hogy engem mindenki fogadjon el, de ez és ez azért rohadjon meg. Hogy engem senki ne sértegessen, de azért mogyorópiros-gesztenyekék keverék bőrszínű embereket taszítsuk már bizonyos korlátok közé. Na, ez az, ami a legundorítóbb. Ez a minden állat egyenlő, de bizonyos állatok egyenlőbbek a többinél. Ez az orwelli rémálom, ez a humanizmus becstelenítése, ez az, amit alig páran vesznek észre, miközben kiszúrja a szemünket. Hogy nem érdekel, ha valaki a nőket szereti nőként, a férfiakat férfiként, a férfiakat nőként, a nőket férfiként, a nőket férfinak született nőként, a férfiakat nőnek született férfiként, STB., ugyanúgy nem érdekel, hogy valaki sportos, túlsúlyos, katolikus, református, zöld szemű, kék fülű, két orrú, 8 karú. NEM ÉRDEKEL. Az érdekel, hogy ember, és hogy milyen ember, felszínesség és külsőségek nélkül. De amíg az emberek ezt a felfogást is passzív-agresszív támadásnak veszik, addig sajnos nem lehet mit tenni, várni kell a felvilágosodás újbóli eljövetelét, ahol az emberek rájönnek arra, hogy nem ők egy személyben a világ ellenségei, hogy attól mert valakinek van véleménye, még nem maga az ördög, hogy attól, hogy az Embert nézem a bőrszín, vallás, testalkat helyett, még nem érdektelen, nem érzéketlen. ismerjük a problémákat, ismerjük a fájdalmakat, mindenkit sértegettek már a külseje miatt, nincs kivétel. De talán ezt a saját kis haikut tudnám üzenni mindenkinek, aki szarul érzi magát csak azért, mert megszólták a külsejét:
SZOLID-IDEOLÓGIA
Leszólják külsőd,
Csupán ott lelnek hibát:
Burkolt dicséret.
Na, de hogy ne ilyen optimistán, reményteljesen fejezzem be, szeretném megosztani a kedvenc idézeteimet azokkal, akik eddig eljutottak az értékelés elolvasásában:
„Naná, Adorján a sportbuzi, miért ne tudná. Istenem, a heterók és a sport!” – szelektív tolerancia, mert, ha valaki szeret sportolni, az sportBUZI, de ha valaki egy homoszexuális beállítottságú emberre azt mondja, hogy buzi, kitör a harmadik világháború… az álláspont persze részemről az, hogy se ez, se az nem etikus
„– Á, ne is mondd! – feleli homlokráncolva. – A faluban a községházán van valami vallási buli fiataloknak, de a pappal meg az öregasszonyokkal együtt. Ott kellene lennem.
– Ez szörnyen hangzik.” – mert ha valami a vallással (egyébként az egyházra gondolhat a szereplő, de mindegy, inkább hagyjuk) kapcsolatos, az csak szar lehet ugye
„– Válaszolj! – szólok halkan, mert ellensúlyozni akarom az iménti kiakadásomat. Továbbra is hallgat, ezért meg kell kérdeznem. – Akkor is akarnál engem, ha kövér lennék, igaz?
Megtörli az arcát, mélyeket lélegzik, akárcsak én. Hallani akarom egyáltalán a válaszát? Akarom tudni, hogy mit mond erre?
– Nem – suttogja. – Ha kövér lennél, nem szerettem volna beléd. Tudtam én, hogy nem akarom hallani ezt a választ. Úgy tudtam!” – Márk ezen részben bebizonyítja, hogy álszenteskedett, valójában rendkívül felszínes… ja, várjunk csak, mégsem, hiszen:
„– Szerinted kövéren is ugyanolyan ember lennél, mint most? Fogalmad sincs arról, hogy a magabiztosságod, az erőd, a határozottságod milyen hatással van rám! Nem csak a csomagolásod hibátlan – mutat végig rajtam. – Csodálatos vagy kívül és belül egyaránt, még az erőszakosságod is vonzó tud lenni. Nem hagy időt felelni, egyből folytatja is.
– Hidd el nekem, kövéren ugyanolyan önbizalom-hiányos ember lennél, mint én. Te is képtelen lennél elhinni azt, hogy valaki szerethet. Azt, hogy valakinek bejöhetsz! Nem lennél az, aki most vagy. Egész életemben azt hallottam, hogy ronda vagyok, és sosem fogok kelleni senkinek, ha nem fogyok le. Szerinted pár nap alatt le tudom vetkőzni mindezt, csak mert felfigyeltél rám? Te tényleg ennyire hülye vagy?” – magyarázkodik Márk, és persze minden megoldódik a fiatalok között. Csak úgy csendben megjegyzem, ezzel tovább mélyítette a felszínesség érzetét, amit egyébként 400 oldalon magunkba szívhattunk, mert ez a könyv másról sem szól, csak a FELSZÍNRŐL, A KOCKAHASAKRÓL, AZ ARCRA CSAPOTT ÖRÖKÍTŐANYAGRÓL, A SEGGBE B**SZÁSRÓL és persze végül, de nem utolsó sorban, az elfogadásról.
#peace
#love <3
Mit lehet összességében mondani? Jöhet a Fogadj el!
October 19, 2024
Ez a könyv koncepcióját tekintve nagyon jó lehetett volna, és még sem lett az.
Sztereotíp, semmitmondó karakterek irracionális döntésekkel, és oldalról oldalra folyamatosan változó személyiségjegyekkel, gondolatokkal. Egyik pillanatban a sportos főszereplő, Olivér azt gondolja a másik főszereplőről, a túlsúlyos Márkról, hogy egy büdös hájpacni, majd három oldallal később már imádja az illatát és nála édesebb fiú nincs ezen a világon.
Márk egyébként harmatgyenge, akinek értelmetlenül nagy szíve van az őt ért támadások ellenére, és olyan szinten jellemtelen, hogy az már fájdalmas. Olivér pedig egy igazi alfa férfi, aki mindenkibe beledugja a lompost, akibe csak tudja, de persze a csók nála tabu, mert ahhoz kellenek érzelmek is.
A női karakterekről meg inkább nem is beszélek, mert ők egy teljesen más szinten voltak irritálóak, felháborítóak, mint a két főszereplő.
Nagy reményekkel álltam neki, mert szerintem jó, ha újdonság van a meleg történetekben és nincs mindenkinek 8 kockája, ennek ellenére csalódtam. A beszélgetések sablonosak: a szövegeknek se eleje, se vége, plusz szerintem olyan tettek vannak megmagyarázva valami szomorú háttér sztorival, aminek kellene következményének lennie. Lásd: Dorina és Márk epés veszekedése, ahol úgy beszélnek egymással, hogy én éreztem magamat kellemetlenül.
Mindenesetre, ha ilyen témában szeretne bárki olvasni, akkor érdemesebb szerintem más könyvet keresnie, mert ez nem ad át olyan érzelmeket, ami miatt 1-2 csillagnál több lehetne.
Sztereotíp, semmitmondó karakterek irracionális döntésekkel, és oldalról oldalra folyamatosan változó személyiségjegyekkel, gondolatokkal. Egyik pillanatban a sportos főszereplő, Olivér azt gondolja a másik főszereplőről, a túlsúlyos Márkról, hogy egy büdös hájpacni, majd három oldallal később már imádja az illatát és nála édesebb fiú nincs ezen a világon.
Márk egyébként harmatgyenge, akinek értelmetlenül nagy szíve van az őt ért támadások ellenére, és olyan szinten jellemtelen, hogy az már fájdalmas. Olivér pedig egy igazi alfa férfi, aki mindenkibe beledugja a lompost, akibe csak tudja, de persze a csók nála tabu, mert ahhoz kellenek érzelmek is.
A női karakterekről meg inkább nem is beszélek, mert ők egy teljesen más szinten voltak irritálóak, felháborítóak, mint a két főszereplő.
Nagy reményekkel álltam neki, mert szerintem jó, ha újdonság van a meleg történetekben és nincs mindenkinek 8 kockája, ennek ellenére csalódtam. A beszélgetések sablonosak: a szövegeknek se eleje, se vége, plusz szerintem olyan tettek vannak megmagyarázva valami szomorú háttér sztorival, aminek kellene következményének lennie. Lásd: Dorina és Márk epés veszekedése, ahol úgy beszélnek egymással, hogy én éreztem magamat kellemetlenül.
Mindenesetre, ha ilyen témában szeretne bárki olvasni, akkor érdemesebb szerintem más könyvet keresnie, mert ez nem ad át olyan érzelmeket, ami miatt 1-2 csillagnál több lehetne.
This entire review has been hidden because of spoilers.
May 19, 2023
Végre egy olyan könyv ami ilyen témájú, mégse végződik a szereplők szétválásával :))
Az egész könyv tényleg nagyon jó volt, főleg azok a részek ahol Márk és Olivér együtt voltak.
Az írónak elismerésem, második könyvnek ez tökéletes, egy dolog zavart, de úgy istenigazából, hogy erre az egész túlsúlyos témára olyan szinten ráfeküdt, olyannyira az arcodba nyomta, hogy az már zavaró volt. Mert most őszintén: mégis mikor láttál te olyat az utcán, hogy egy felnőtt férfi, akit soha a büdös életedben nem láttál még, amikor elmegy melletted oda mondja, hogy hájpacni, vagy dagadék.
Ilyen nincs. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni, igaz, de nem ilyen szinten.
És én tudom, hogy ez csak egy könyv, kitalált, nincs valóságalapja, de azért is zavart ez annyira, mert úgy éreztem, hogy ez akár a való életben is megtörténhet. Tényleg létezhet igaz szerelem, még akkor is ha meleg vagy, és a testeddel se vagy kielégedve, de igenis jöhet valaki, aki azt mondja, hogy te úgy vagy jó, ahogy vagy.
És hogy miért adtam rá mégis 5*-ot? Mert végsősoron, az összképet nézve, ez egy nagyszerű könyv. :-)
Az egész könyv tényleg nagyon jó volt, főleg azok a részek ahol Márk és Olivér együtt voltak.
Az írónak elismerésem, második könyvnek ez tökéletes, egy dolog zavart, de úgy istenigazából, hogy erre az egész túlsúlyos témára olyan szinten ráfeküdt, olyannyira az arcodba nyomta, hogy az már zavaró volt. Mert most őszintén: mégis mikor láttál te olyat az utcán, hogy egy felnőtt férfi, akit soha a büdös életedben nem láttál még, amikor elmegy melletted oda mondja, hogy hájpacni, vagy dagadék.
Ilyen nincs. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni, igaz, de nem ilyen szinten.
És én tudom, hogy ez csak egy könyv, kitalált, nincs valóságalapja, de azért is zavart ez annyira, mert úgy éreztem, hogy ez akár a való életben is megtörténhet. Tényleg létezhet igaz szerelem, még akkor is ha meleg vagy, és a testeddel se vagy kielégedve, de igenis jöhet valaki, aki azt mondja, hogy te úgy vagy jó, ahogy vagy.
És hogy miért adtam rá mégis 5*-ot? Mert végsősoron, az összképet nézve, ez egy nagyszerű könyv. :-)
May 30, 2022
Sajnálom, hogy időt szántam rá :(
Read
January 17, 2016Egy szó, mint száz tetszett a könyv. Élveztem végigolvasni a cselekményt, nem volt se unalmas, se kiszámítható, pedig általában ez a két legnagyobb baj a könyvekkel amiket olvasok. (Meg persze még az, hogy sablonosak.) Ugye a történet középpontjában két meleg/homoszexuális (amelyik tetszik) fiú áll. Mindkettejüknek van múltja és jelenje, de egyiküknek sem volt semelyik sem túl szép. Talán ez az egyik oka annak, hogy miért hozta is őket össze a sors. Hogy talán a sok rossz dolog után végre legyen valami jó is az életükben. Habár elsőre nem igazán jönnek ki egymással, a történet során aztán mégis egy hullámhosszra kerülnek, és ott vannak egymásnak. Először barátokként aztán kicsit több mint barátokként.
Jó volt mindkét fiú szemszögéből megismerni a történteket, hogy ki-ki a maga módján, mit és hogyan dolgoz fel, illetve, hogy a körülötte lévőkre ez miként hat. Olivér számomra például elsőre egy önző, arrogáns seggfejnek hatott, de ahogy haladtam a történeten keresztül, egyre jobban megkedveltem. Megértettem, hogy mit miért tett, és miért viselkedett mindenkivel ilyen undokul. Persze az is benne volt a sztoriban, hogy ő volt az aki miatt Márk először meg akarat változni, habár ő úgy szerette ahogy van és ezt vele is próbálta megértetni, hogy nem a külsőségek számítanak, mert nem ezért szeretett bele. Hanem mert jószívű, kedves, segítőkész és egyszerűen csak jobb emberré teszi Olivért. Igazándiból ez a dolog nyitja.
Bővebben: http://lexakonyveskuckoja.blogspot.hu...
Jó volt mindkét fiú szemszögéből megismerni a történteket, hogy ki-ki a maga módján, mit és hogyan dolgoz fel, illetve, hogy a körülötte lévőkre ez miként hat. Olivér számomra például elsőre egy önző, arrogáns seggfejnek hatott, de ahogy haladtam a történeten keresztül, egyre jobban megkedveltem. Megértettem, hogy mit miért tett, és miért viselkedett mindenkivel ilyen undokul. Persze az is benne volt a sztoriban, hogy ő volt az aki miatt Márk először meg akarat változni, habár ő úgy szerette ahogy van és ezt vele is próbálta megértetni, hogy nem a külsőségek számítanak, mert nem ezért szeretett bele. Hanem mert jószívű, kedves, segítőkész és egyszerűen csak jobb emberré teszi Olivért. Igazándiból ez a dolog nyitja.
Bővebben: http://lexakonyveskuckoja.blogspot.hu...
March 21, 2016
A regényben a két főszereplő, Márk és Olivér karakterfejlődését követhetjük végig: hogyan élik meg az őket ért előítéleteket, hogyan küzdik le egy esetleges szerelmi csalódás miatt érzett félelmeiket, milyen az igazi barátság és elfogadás, és milyen nehézségekkel jár az, ha valaki végül a változás útjára lép.
http://objektivafiokbol.blogspot.com/...
http://objektivafiokbol.blogspot.com/...
February 28, 2016
Ez nem túl szép! Ez tökéletes.
July 8, 2023
Szép történet önmagunk elfogadásáról és a szerelemről.
April 8, 2017
Nagyon tetszett!!!! Már az írónak az első könyvét is imádtam, de ez mindent vitt. Ebben minden benne volt, amit a mási könyvbe szerettem volna. Egyszerre akartam elolvasni a könyvet, de mindenki megakadályozta :/ De a lényeg, hogy nem csak új kedvenc könyvet avattam ismér, hanem új kedvenc írót is :D
Bővebben: https://karinaandbooks.wordpress.com/...…
Bővebben: https://karinaandbooks.wordpress.com/...…
Displaying 1 - 12 of 12 reviews