Kezdjetek el élni!

by Katalin Róbert

Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.

Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.

Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.

Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?

És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?

Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?

Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.

Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?

Genres: Fiction

296 pages, Paperback

First published December 1, 2015

Reviews

[Shadowhunter1975]

Keserédes élményfürdő volt ez a könyv. Most azonnal szeretném a folytatást.

[Vivien Varga]

Ezen könyv szereplőinek 90%-a seggfej. Egyszerűen idegesítő, élhetetlen seggfej, esetleg még mellé egy undorító, szar alak is. Ez pedig igen hátrányos, ha a főszereplők sikerednek ilyenre. Marci a pszichopata karrieista gyönyörű mintapéldánya, és annak ellenére akarom lerúgni egy mozgólépcsőn, hogy a gyerekvállalásról vallott nézeteivel pl. tökéletesen egyetértek. Barbi egy hisztis rinyapicsa, aki nem tudja, mikor kell lelécelni egy férfitől. Zsófi az a fajta hülye kurva, akire már csak tehetetlenül pislog az ember, hogy ez hogy van még életben? Margó... áh, hagyjuk.
Fáj. Ez a könyv fáj, és nem azért, mert olyan rohadt mély és bölcs lenne. Simán csak végtelenül ostoba emberek idiótbbnál idiótább döntéseinek sorozata.

[Adrienn]

4,5*

[Beathryche]

Annyira kézzelfogható, annyira természetes és annyira magunkra ismerünk, hogy az szinte rémisztő. Hétköznapi karakterek, akiket tudunk szeretni, akiket megvethetünk, akikért izgulhatunk.

[scnoM]

4,5*
Robert Katalin valami lenyugozo stilussal tud irni. Es ismet sikerult egy olyan temat talalnia, ami nem csak, hogy becsomagolhato, de minden 'mazat' leszedve rola igen kemenyen elgondolkodtat. A karakterek kozul Vencelt kedveltem a legjobban, noha a tobbiel jellemebe is szepen bepillanthattunk. Osszessegen ugy gondolom, hogy minden felelmem ellenere ez a konyv is feler az irono elozo muvehez, noha az a tortenet a szivem csucske marad orokre. :-)

[Judit Rozsonits]

Letehetetlen.
Elgondolkodtató.
A nyelvezete "Róbertkatisan" sajátos, értékes, érzékletes. Közérthető, és egyben igényes.
Szívem szerint minden, általam értelmesnek és érzelmi intelligenciával is rendelkező ember kezébe adnám.
Köszönöm szépen az élményt!

Kedves barátaimnak, ismerőseimnek azt mondom, hogy vásároljátok meg mihamarabb.
Róbert Katalin most már definitív azon kevés írók közé tartozik, akinek beleolvasás nélkül is megveszem a soron következő kötetét.

[Fanni]

Jó a könyv. Nagyszerű a fogalmazás, és igazán valósak a problémák, amikkel foglalkozik. 
A karakterekhez viszont valahogy nem sikerült közel kerülnöm. Valami hiányzott ahhoz, hogy igazán átérezzem az életüket, a gondjaikat, hogy izguljak azért, hogy mi fog történni velük.
Ezért csak jó, és nem nagyon jó ez most nekem.