What do you think?
Rate this book


157 pages, Paperback
First published March 4, 2004



A La Corda d’Oro benne volt életem első 3 animéjében, és legalább 4-5x láttam azóta. (Remek kikapcsolódás és egyben motiváció vizsgaidőszakban.) De mangában annak ellenére is kimaradt, hogy tudom, tovább van a történet az animénél. Na de most!
Azt nem tudtam, hogy a történet egy játékon alapul. Nem mintha bármin változtatna, de arról fogalmam sincs, hogy akkor mennyi a nem saját anyag benne. Akárhogy is, olvasni is nagy élmény. Egy kicsit más a rajzolás Tsichiura (azt hiszem, így kell írni) fiatalabbnak látszik. A történet is kicsit más így persze. Volt, ami nem fért bele az animébe, meg persze a legnagyobb különbség, hogy itt nincs effektíven zene. És ez utóbbi lesz, ami miatt soha nem fogja a manga elérni az animét nálam – szimplán az eszköztárának a hiányossága. Eleve a fő ok, amiért a kedvencem volt, az a rengeteg ((néhol kifejezetten rosszul megvágott)) komolyzenei betét, amit egy ponton el is kezdtem összeírni, aztán belefáradtam. De a lényeg, hogy volt hanganyag. És bár az animének köszönhetően oda tudom képzelni, hogy mit játszanak, azért ez így nem ugyanaz.
Ettől függetlenül ez most egy nagyon kellemes kis nosztalgiavonat nekem, amivel elpöfögök a végállomásig, ahol ráadásul még sosem jártam, mert mindig hamarabb leszálltam.