A könyv íróját - aki pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is; kifejezetten boltkóros volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra - egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába. Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, fanyar öniróniával. A pánik nemcsak a depresszióval, hanem a hipochondriával is kézen fogva jár. Kemény munka megküzdeni vele, s van, akinek sikerül, van, akinek nem. R. Kelényi Angelika úgy gondolja, meggyógyult. Ehhez azonban idő kellett, és sok-sok minden más is...
Jó, hogy íródott egy naplóregény is a pánikbetegségről, értékeltem a vicces és (ön)ironikus hozzáállást. Biztosan segített a szerzőnek az állapot megélésében, a betegségtudat legyőzésében, közben meg nem volt tökéletes sem önsegítő könyvnek, sem szórakoztató írásnak. Azért sok mindent megtudtam a pánikbetegségről, és arról is, hogy nincs két egyforma eset. Sok erőt kívánok R. Kelényi Angelikának, és még sok vidám könyvet az olvasóknak.
Nekem nagyon hasznos volt ez a könyv, nagyon tetszett az írónő stílusa és rengeteget segítet az én saját betegségemmel. Ennél pontosabban nem lehet megfogalmazni milyen a pánikbetegség. Most már ha valaki azt kérdi milyen pánikbetegnek lenni, van egy regény amit ajánlani tudok azoknak akik szenvednek ettől a betegségtől vagy akiknek a szeretei ebben szenvednek.
A szerző a pánikbetegségével való megküzdéséről ír ebben a naplóregényben. Szórakoztatóan adja elő a betegségét, holott az nem annyira vidám, mikor az ember éppen benne van. A könyv végén megtudhatjuk, hogy ő hogyan szabadult meg a pánikrohamoktól.