Insula altuia

by Jacques Perry, Şerban Velescu (Translator)

510pages. poche. broché.

413 pages, Paperback

First published September 1, 1979

Reviews

[Kuszma]

Érdekes regénykonstrukció, hosszas enyelgést ígér a mélypszichologizálással. Képzeljünk el egy embert, aki hajókázik valahol a francia partoknál. Talál egy szigetet, partra száll. Meglát egy házat, benyomja az egyik ablakát, majd beköltözik. Mert úgy érzi, erre van szüksége. És innentől elkezd módszeresen elmerülni a ház gazdájának életében. Mintha egy vízisikló találna egy levedlett viperabőrt, és elhatározná, hogy magára ölti. Miért tesz ilyet? Elhiszi, hogy ezzel viperává válhat, és nem fognak kekeckedni vele a bölömbikák? Vagy csak egyszerűen ő egy igencsak fura vízisikló? Nem tudom. De akárhogy is: analógiám kicsit sántít. Mert ha ez a szigeti ház viperabőr, akkor olyan viperabőr, aminek gazdája nemsokára vissza fog térni.

Különben ez teszi ezt a regényt bravúrossá. Hogy végig tudjuk, az elbeszélő nem játszhat örökké azon az idegen szigeten. Hisz a ház ura egyszer be fog toppanni. És megkérdezi majd:
- Ki evett a tányérkámból?
Meg azt is:
- Ki ivott a pohárkámból?
Végezetül, törvényszerűen, felhorgadt indulattal:
- És ki alszik az ágyacskámban? Hogy a ragya verje meg, de hetediziglen!!!
Szóval tudjuk, hogy mindennek be kell következnie. Muszáj, hogy bekövetkezzen. De Perry húzza, húzza az időt, kanyarok, kacskaringók, visszatekintések követik egymást, tolja maga előtt a találkozást, a Nagy Szembesítést, szinte az olvasói tűrőképesség legvégső határáig. És nagyon jól csinálja.

Adja magát a kérdés, hogy hősünk – neve is van: Gilles – micsoda is voltaképpen. Különc? Parazita? Őrült? Ezt nyilván mindenki megválaszolja magának*. De akárhogy is, kicsit olyan ő, mint a irodalom metaforája. Hisz végtére is mit csinál az író, amikor valakit egy regényben élve boncol, és mit csinál az olvasó, amikor ezt a regényt elolvassa? Bemegy egy házba, ahová nem hívták, és magára ölti az ott lakók életét. Alighanem ez az egésznek a lényege.

* Az író nem segít azzal, hogy a kötet többi szereplőjének reakcióival eligazít. Amúgy sincsenek sokan, négyen-öten, akik értesülnek Gilles különös kísérletéről. Ha az ő hozzáállásuk egyértelműen elítélő lenne, az az olvasót is orientálná valamelyest. De nem. Ők is különös figurák, különös reakciókkal. És ez még különösebbé teszi magát a regényt is.

[Olea]

O carte care m-a șocat ȋn cel mai bun sens al cuvȋntului, vorbindu-mi, și care este prima pe care aș lua-o pe o insula pustie (precis, daca aș avea mintea de acum 30 de ani; de confirmat, dupa recitire!). Totuși, și acum dacă m-ar scula cineva din somn, sau din morți, si m-ar ȋntreba "Care este CARTEA?" aș zice fără să mă gȋndesc "Insula altuia".

Pe scurt, este o ficțiune - plină de imaginație, ȋnțelegere și caldură umană - despre cum poți cunoaște un om pe care nu l-ai văzut niciodată prin obiectele care ȋl ȋnconjoară, ce spun acestea despre el, cum se declanșează ȋn tine dorința de a face comparații - totul spre un final ȋn frumusețe...

[kiddy]

to whom it may concern, for the romanian translation click here