Наред с романа "Златният човек" повестта "Жълтата роза" представлява най-високото художествено постижение на Мор Йокаи, ярко доказателство за разочарованието на писателя от дворянската политика и горещото му желание да се доближи до народа. Тибор Кланицаи
Mór Jókai, born Móric Jókay de Ásva, outside Hungary also known as Maurus Jokai or Moriz Jokai, was a Hungarian dramatist and novelist. He was born in Komárom, the Kingdom of Hungary (today Komárno, Slovakia, southern part remains in Hungary).
Ad egy: visszatér a csikós hosszú útról, és mit lát? Egy sárga rózsát. Ez csak akkor érdekes, mondhatnátok erre, ha a csikós mellesleg amatőr botanikus is. De! Az a sárga rózsa csak a csikós babájának (a korcsmároslánynak) a kertjében nyílik, most viszont egy gulyáslegény esztétikai értékét növeli – már úgy értve, hogy nála van. Hogy került oda, kérdi magában a csikós. Kezd érdekes lenni, ugye? Mert ez így két agráriumi dolgozó, meg egy vendéglátóipari alkalmazott szerelmi háromszöge. Ad kettő: ül a csikós a csárdában, ahol a babája munkavállaló, az udvaron meg ugye ott az ominózus sárga rózsa. Szalonnát eszik a csizmaszárból előhúzott csillagos bicskával. Hopp, mondom magamban, te bicska, te még meglátogatsz ebben a kisregényben valakit! Amúgy tévedtem, mert - SPOILER! - nem. Tökre meg is lepődtem (kellemesen), hogy a két csávó a végén még csak meg se ölte egymást.
Jókai kisregénye áll 40% belföldi turizmus brossurából, meg 60% népszínműből. Úgy mutatja be a Hortobágyot, a napfelkeltét a Kilenclyukú híd lábánál, hogy a korabeli budapesti urbánus olvasóközönségnek a nyál összefutott a szájában – nekik a Hortobágy még olyan messzi-messzi galaxis lehetett, mint nekünk Bali. Aztán ugye itt van az alföldi ember teljes életnagyságban, a maga autentikusan szittya lelkületével – jó, hát ebben az esetben élnék némi fenntartással, meg lennék lepődve ugyanis, ha a korabeli gulyások oly szép kerek irodalmi mondatokban foglalták volna össze szerelmük mibenlétét, mint ahogy ebben a könyvben teszik. Mindegy. Meg itt van a falusi femme fatale, akibe mindenki szerelmes, aki épp ráér – bár nem kis jellemhibái vannak, melyek közül talán a legártalmasabb, hogy nem tudja megkülönböztetni a nadragulyát a mandragórától*, úgyhogy hajlamos tévedésből megmérgezni az embert. De különben biztos aranyos. Ők aztán összeakadnak hárman, és Jókai ösztökélésére előadnak nekünk egy röpke pusztai tangót. Ami nekem tetszett, még ha nem is mindig tudtam komolyan venni. Mindenesetre inkább ez legyen kötelező, mint a Kőszívű ember… már csak a hossza miatt is.
* Mondjuk ne bántsuk ezért, mert a két növényt Jókai is alaposan összekeverte.
első Jókai olvasmányom, egy könyvklub keretein belül olvastam el. annyira szépen írt Jókai, annyira csodálatosan használta a magyar nyelvet… mellesleg a történet is tetszett, annak ellenére hogy kisregény szerintem egész kerek történet lett :) ajánlom! (és a hangoskönyvet is!)
A very enjoyable tale. I listened to it in audio book format, from the classic tales podcast. It was like listening to the script of a western movie, those from the golden age of westerns. The storyline is similar and some of the situations as well. The visual descriptions of the "pusta" (Hungarian plains) and its customs was the best bit.
This charmingly dark tale takes place in the Hungarian plains and involves a tragic love triangle between two cowboys - a cow herd and a horse wrangler. There is a lot to enjoy about this translated story. The setting is unique and nothing like what I expected Hungary to be like. I went to Wikipedia and learned a great deal about a part of the world I'll never visit. The love triangle is intriguing and mysterious. It portrays the Hungarian cowboy as intensely emotional yet restrained in verbal expression of those feelings. The ending of the story, although never in doubt, is still jarring.
The audiobook is narrated by BJ Harrison who has visited the Hungarian plain. He brings it alive as a character and its emotions overlie the entire narrative. His voicing of the cowboys and their songs is masterful. We understand the emotions of the cowboys through his narration rather than the actual words they speak.
Leí una traducción de esta novela publicada en co-edición SEP/Siglo XXI. Es una muy buena historia sobre vengativos triángulos amorosos en la llanura húngara.
Novela perteneciente al género romántico y que se desarrolla en Hungría, mostrando el estilo de vida los vaqueros en las llanuras húngaras.
Los pasajes en los que se describe la llanura húngara me han parecido simplemente preciosos, detectándose en ellos un anhelo melancólico por el retorno a la vida sencilla de campo a través de los ojos del personaje del pintor, que representa al hombre de ciudad que se reencuentra con la naturaleza. Obviamente el ensalzamiento de la vida del vaquero y del pastor no deja de ser algo completamente idealizado, puesto que por otra parte, se nos revela la existencia de engaños, pasiones y maldades en el hombre campesino.
En los inicios del libro ya se apunta a un desenlace trágico de la historia, mediante el recurso a la superstición, la magia y a los mensajes proféticos de las aves. Dos hombres que se disputan el amor de una mujer y que se hallan envueltos en un triángulo de amor y de pasión destructiva. Ninguno de los dos hombres quiere renunciar a la “rosa amarilla”, ni tan siquiera cuando se les ofrece la posibilidad de escapar del destino: uno, yendo a vivir a otra ciudad lejana; el otro, renunciando a la mujer que le ha envenenado, de manera tanto figurada como literal.
Es emotivo el diálogo que Alejandro mantiene con el caballo, o lo que es lo mismo, consigo mismo, soñando con una muerte gloriosa en el campo de batalla. En realidad, se está enfatizando el final trágico, apuntando a lo que podría ser, pero que nunca llegará a producirse.
El trágico final constituye el punto álgido de la novela enmarcado por el advenimiento de una tormenta y el desconcierto de la chica. Batidos en duelo a caballo, ambos se matan mutuamente, y Clara lamenta su papel en la tragedia, en la que ha tenido un papel determinante por simple vanidad. Si bien parece haber escogido a Alejandro como el verdadero destinatario de su amor, dicha "confesión" se produce cuando ya es demasiado tarde, con tres vidas marcadas por la tragedia.
This entire review has been hidden because of spoilers.
En resumen: una de vaqueros en Hungría durante el siglo XIX. La historia en si es sencilla: 2 jóvenes, una doncella, orgullo, romance, celos... principalmente orgullo y celos. Es una historia de 1898 y ya lo dice el prólogo : 'para leer a Jókai hace falta despojarse de aquello que no cualquiera está dispuesto a sacrificar: de la razón, del escepticismo del desamor, factores todos ellos arraigados en nuestros días por vaya uno a saber qué desfiguros filosóficos, qué cicatrices..." Lo que tiene de excepcional es la descripción tan vivida que hace de los ambientes de Hungría de aquel entonces, de sus tradiciones y costumbres, de la vida diaria de aquella gente del campo, hasta dan ganas de estar allí. Pero bueno, básicamente es una de vaqueros ambientada en Hungría
Creo que es de esos libros que requieren mucha paciencia y el mood adecuado. Honestamente, se me hizo una lectura bastante densa. Las descripciones y reflexiones se sienten eternas en algunos momentos. No es que no tenga cosas rescatables, pero definitivamente no fue una lectura ligera ni rápida. Tal vez lo retome en otro momento con otra disposición, pero por ahora, me costó bastante avanzar.
Potreros, vaqueros, llano, campesinas, una taberna y un rosal...todos los elementos para una buena novela del llano, con la particularidad de que se desarrolla en Hungría en el siglo XIX. La disfruté y la leí de un tirón.
Looking back, this book is not as bad as I remembered, but considering the authors other works, I do not recommend this one. For me it has a boring plot, but knowing the author's late works, I didn't expect anything else (basically this is just a story for him to gain money).
Not gonna finish. The story looks like it's going to center around one of those romantic 'triangles' which is really just about two men fighting over a woman and she has very little to say about any of it.
Will the maid known as The Yellow Rose remain true while her beau is away soldiering for the emperor? A man Hungarian Western by Maurus Jokai. Listened to on The Classic Tales Podcast.
Jókait olvasni a legszebb dolog a világon. Romantikus tájleírásai egész egyszerűen fantasztikusak, az a hazaszeretet, ami benne él, utánozhatatlan. Nem írt másként a Sárga rózsában sem. A Hortobágyot úgy mutatja be ebben a kisregényben, mintha a világ közepe lenne, és valljuk, be az is! A magyar puszta szabadsága, szépsége és vadsága üt át ennek a rövidke, szerelmi háromszögről szóló kötet lapjain. Lám a régi világban is meggyűlt a baja a nőnek a férfival, és viszont. Nem is akárhogy. Igazságot tenni sem akkor, sem most nem lehet, s ez a kis lektűr pont ettől kedves. Minden szereplő szívének igazsága ugyanannyi, és mint láthatjuk, a szerelemben majdnem mindent szabad. Majdnem. Mert azért mérget tán mégse kéne tenni a kedves borába, akkor sem, ha ezzel magunkba szeretnénk a szép szemű legényt bolondítani. Okos boszorkány sosem tesz olyat, amit a másik ember nem maga kér! Szegény Sárga Rózsa nem volt okos boszorkány… A történet körülbelül itt ki is merül, nem egy eseménydús regény ez, nem is hiszem, hogy ezt kellene benne keresni. A leírások, a Hortobágy, és a pusztai élet bemutatása az, ami miatt ez a rövidke írás lebilincselő. Jókai fanyarul fejezi be a történetet, ritka, hogy egy szerelmi viszony ilyen furcsán záródjon, de azt hiszem épp ezzel mutatja be a legtisztábban azt, hogy a szív bizony nem játékszer. Én nem is keresek több dolgot egy regényben, szép szavakat, számomra érdekes embereket és tanulságot. Ebben meg volt, így nagyon jó volt olvasni, és mindenkinek ajánlom, aki nem ragaszkodik a modern irodalomhoz, hanem élvezi a szép, ízes szavak nyugodt báját, és az egyszerűségben is meglátja a lenyűgözőt.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Az a nagy magyar Hortobágy... Romantizáló leírások, bukolikus idill, délibáb és kilenclyukú híd. Minden adott ahhoz, hogy Budapest elefántcsonttornyából tekintve kívánatossá váljék ez a pusztai élet. A népdalbetétek tovább cifrázzák a betyárok, gulyások, csikósok életét, aprólékos, elejtett megjegyzések (például, hogy a marhának nincs felső metszőfoga) azonban mutatják, hogy alaposan elmélyedt Jókai az állattartás és a pusztai élet rejtelmeiben. Összességében egy jó hangulatú, ciframagyar regény, egy délutáni olvasmány, remek ízelítőt ad, no nem a hortobágyi életről, hanem arról, hogy a 19. század miben látta a boldogságot, a vidéki élet édes örömeit. Hibája, hogy lévén a realizmus nincs divatban ezidőtájt, ügyesen kikerüli a mérhetetlen nyomorúságot és szegénységet, ami éppen ezeket a pusztai családokat sújtotta leginkább, így furcsamód torzítja a valóságot az elfedéssel, valamint hogy a cselekmény meglehetősen sematikus.
Nosztalgiából olvastam el, és így 40 körül már el tudok merülni Jókai művébe. Hát ami azt illeti, minden idill ide vagy oda, de puskával kellene kényszerítsenek arra, hogy ebbe a korba visszamenjek, hajdú legényekkel trécselni. A kognitív távolságok a Hortobágy méreteivel mérhetők. :D