What do you think?
Rate this book
Люди как боги
Звездный флот Земли далекого будущего совершает дальний перелет в глубины Вселенной. Сверхсветовые корабли, "пожирающие" пространство и превращающие его в энергию. Цивилизации галактов и разрушителей, столкнувшиеся в звездной войне. Странные формы разума. Возможность управлять временем...
Роман Сергея Снегова, написанный в редком для советской эпохи жанре "космической оперы", по праву относится к лучшим произведениям отечественной фантастики, прошедшим проверку временем, читаемым и перечитываемым сегодня.
Интересно, что со времени написания и по сегодняшний день роман лишь единожды выходил в полном виде, без сокращений. В нашем издании воспроизводится неурезанный вариант книги.
Роман Сергея Снегова, написанный в редком для советской эпохи жанре "космической оперы", по праву относится к лучшим произведениям отечественной фантастики, прошедшим проверку временем, читаемым и перечитываемым сегодня.
Интересно, что со времени написания и по сегодняшний день роман лишь единожды выходил в полном виде, без сокращений. В нашем издании воспроизводится неурезанный вариант книги.
640 pages, Hardcover
First published January 1, 1966
17 people are currently reading
282 people want to read
About the author
Sergey Snegov
26 books8 followersAlso: Sergej Snegow
Sergey Snegov (20 August 1910, Odessa – February 1994, alternately "Sergei Snegov") was a Soviet science fiction writer. In 1985, he won the Aelita Prize, the main Soviet prize for science fiction. His sci-fi series People Like Gods was popular in East Germany.
Sergey Snegov (20 August 1910, Odessa – February 1994, alternately "Sergei Snegov") was a Soviet science fiction writer. In 1985, he won the Aelita Prize, the main Soviet prize for science fiction. His sci-fi series People Like Gods was popular in East Germany.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 18 of 18 reviews
February 6, 2020
Nem profilom a sci-fi – például eddig azt hittem, az űropera az, amikor Obi-Wan Kenobit* leszúrják, és nem köddé válik, hanem elénekli. De nem. Az űroperában színpadias, kozmikusan hatalmas összecsapások zajlanak (lehetőleg különböző fajok között), amelyek tétje nem lehet kevesebb, mint az egész Galaxis sorsa. Mint ebben a könyvben, ugye.
Üdítő volt olvasni, már csak azért is, mert mostanában elég sok nacionalizmussal kapcsolatos munkát olvastam, és hát ebben a könyvben ezt a toszomságot olyannyira meghaladta már az emberi faj, hogy az már engem önmagában boldogsággal tölt el. Az emberiség Sznyegov világában (bő ötszáz év múlva) ugyanis tökéletes harmóniában él önmagával, unalmában sárkányokat klónoz gyíkgénekből és értelmetlen szimfóniákat komponál, a baleset és a betegség pedig ismeretlen fogalom, mert mindannyiunkra hiperintelligens, mindent látó számítógépek és erőterek vigyáznak. Ez lehetne egy negatív disztópia kiindulópontja is, de nem, hisz a szerző nem ebben, a társadalom belsejében fedezi fel a lehetséges konfliktusforrást, hanem odakünn, a hideg űrben. Fajunk ugyanis, miután mindent megoldott a bolygón, felkerekedett és elkezdett kapcsolatokat építeni az univerzum többi teremtményével, és mivel úgy néz ki, a legtöbbnél fejlettebbnek bizonyult, jó bratyóként el is kezdi megosztani velük a fejlődés áldásait. Bár közben nem igazán érdekli, hogy azok óhajtják-e ezt, vagy sem. Igen, igen, ennek van egy pirinyó kellemetlen mellékíze – ez ugyanis opcionálisan egyfajta gyarmatosítás (még ha a lehető legjobb indulatú is), hasonlatos ahhoz, amit a britek vagy akár a szovjetek csináltak a maguk ideológiai érveikre hivatkozva anno, de nem, Sznyegov még csak nem is ebben látja meg a feszültséget, ami a regényt működtetni fogja. Hanem egy új, a többinél félelmetesebb és fejlettebb fajban, a Pusztítókban, akik feltűnnek az ismert világ peremén. (És akik csak az első vészjósló faj, bezony.) És mit akarnak csinálni? Hát pusztítani, nyilván. Ilyen névvel mi mást csináljanak? Snúrozzanak? Innentől aztán tovább bonyolódnak a dolgok, amelyek során végig központi szerepet kap Sznyegov nagyon szimpatikus elképzelése a felek közötti optimális viszonyról – hogy együttműködni, megértésre és konszenzusra törekedni az, ami emberré teszi az embert, de ezen felül még hatásosabb is lehet, mint belebombázni bolygóstul-csillagostul az ellenfelet a semmibe –, de én innen nem vázolnám tovább a cselekményt, mert az már maga lenne a spoilergyanú.
Ami tetszett: Sznyegov végig fantáziadúsan alkotja meg a különböző fajokat és társadalmi berendezkedésüket, és kifejezetten üdítő, hogy ezek fejlettségi foka nem egyszerűen nagyobb vagy kisebb a másiknál, hanem egyszerűen csak más. Az ember például tud az anyagból teret, a térből meg anyagot csinálni, a Pusztítók viszont görbíteni tudják a teret, mint Neo a kanalat a Mátrixban. Az se semmi ám! A galaktok meg ki tudják cserélni a szerveiket, így örök életűek. Mindegyik specifikáció szépen van installálva a szövegbe, logikus, hogy ki miért mit tud, és ez milyen hatással van a gondolkodásukra. Ráadásul bár sok olyat olvasunk a könyvben, amire bármelyik kvantumfizikus bal szeme tikkelni kezdene – két nap egymásba rohan, de az egyik a múltban, a másik a jövőben van, így csak elsuhannak egymáson… he??? –, de Sznyegov ezt meg tudja úgy írni, hogy elhiggyem, és a regény terében realitásnak tekintsem. Ami jó pont. De ami a legfontosabb: többnyire izgalmasnak találtam, tudtam drukkolni Eli admirálisnak és barátainak, hogy legyőzzék a Pusztítókat, ezeket a sufniterminátorokat, meg a többi mocsadékot. Ja, és még egy pluszpont azért, mert a szerző a regény utolsó harmadában egy hangulatváltozást idéz elő: ez az etap sokkal sötétebb és vészjóslóbb, mint a kissé idealista első 700 oldal.
Ami meg nem annyira tetszett: néha túlteng a szövegben a patetikus szónoklat az emberről, erről a csodálatos fajról, meg az áttételes népnevelés. Az is idegesített egy idő után, hogy Sznyegov rendre elspoilerezi az elkövetkezőket – ez kis dózisban hatásos eszköz lehet a feszültség növelésére, de amikor két oldalanként utalunk a távoli jövőben esedékes eseményekre, az kissé zavaró. De ha két szóban kéne összefoglalni a kötet legnagyobb hibáját, azt mondanám: EZER OLDAL.
Megbánni azért nem bántam meg. Ahogy a regény szereplői mondanák: „Admirális, űrhajónk elhagyta a komfortzónát! Helyesbítsük az irányt?” „Nem, navigátor. Néha nem árt, ha elhagyjuk a kijelölt pályát. Megéri az elégetett aktív hajtóanyagot.”
* Akiről amúgy eddig meggyőződésem volt, hogy holland. De látva, hogyan kell írni a nevét, már nem vagyok benne biztos.
Üdítő volt olvasni, már csak azért is, mert mostanában elég sok nacionalizmussal kapcsolatos munkát olvastam, és hát ebben a könyvben ezt a toszomságot olyannyira meghaladta már az emberi faj, hogy az már engem önmagában boldogsággal tölt el. Az emberiség Sznyegov világában (bő ötszáz év múlva) ugyanis tökéletes harmóniában él önmagával, unalmában sárkányokat klónoz gyíkgénekből és értelmetlen szimfóniákat komponál, a baleset és a betegség pedig ismeretlen fogalom, mert mindannyiunkra hiperintelligens, mindent látó számítógépek és erőterek vigyáznak. Ez lehetne egy negatív disztópia kiindulópontja is, de nem, hisz a szerző nem ebben, a társadalom belsejében fedezi fel a lehetséges konfliktusforrást, hanem odakünn, a hideg űrben. Fajunk ugyanis, miután mindent megoldott a bolygón, felkerekedett és elkezdett kapcsolatokat építeni az univerzum többi teremtményével, és mivel úgy néz ki, a legtöbbnél fejlettebbnek bizonyult, jó bratyóként el is kezdi megosztani velük a fejlődés áldásait. Bár közben nem igazán érdekli, hogy azok óhajtják-e ezt, vagy sem. Igen, igen, ennek van egy pirinyó kellemetlen mellékíze – ez ugyanis opcionálisan egyfajta gyarmatosítás (még ha a lehető legjobb indulatú is), hasonlatos ahhoz, amit a britek vagy akár a szovjetek csináltak a maguk ideológiai érveikre hivatkozva anno, de nem, Sznyegov még csak nem is ebben látja meg a feszültséget, ami a regényt működtetni fogja. Hanem egy új, a többinél félelmetesebb és fejlettebb fajban, a Pusztítókban, akik feltűnnek az ismert világ peremén. (És akik csak az első vészjósló faj, bezony.) És mit akarnak csinálni? Hát pusztítani, nyilván. Ilyen névvel mi mást csináljanak? Snúrozzanak? Innentől aztán tovább bonyolódnak a dolgok, amelyek során végig központi szerepet kap Sznyegov nagyon szimpatikus elképzelése a felek közötti optimális viszonyról – hogy együttműködni, megértésre és konszenzusra törekedni az, ami emberré teszi az embert, de ezen felül még hatásosabb is lehet, mint belebombázni bolygóstul-csillagostul az ellenfelet a semmibe –, de én innen nem vázolnám tovább a cselekményt, mert az már maga lenne a spoilergyanú.
Ami tetszett: Sznyegov végig fantáziadúsan alkotja meg a különböző fajokat és társadalmi berendezkedésüket, és kifejezetten üdítő, hogy ezek fejlettségi foka nem egyszerűen nagyobb vagy kisebb a másiknál, hanem egyszerűen csak más. Az ember például tud az anyagból teret, a térből meg anyagot csinálni, a Pusztítók viszont görbíteni tudják a teret, mint Neo a kanalat a Mátrixban. Az se semmi ám! A galaktok meg ki tudják cserélni a szerveiket, így örök életűek. Mindegyik specifikáció szépen van installálva a szövegbe, logikus, hogy ki miért mit tud, és ez milyen hatással van a gondolkodásukra. Ráadásul bár sok olyat olvasunk a könyvben, amire bármelyik kvantumfizikus bal szeme tikkelni kezdene – két nap egymásba rohan, de az egyik a múltban, a másik a jövőben van, így csak elsuhannak egymáson… he??? –, de Sznyegov ezt meg tudja úgy írni, hogy elhiggyem, és a regény terében realitásnak tekintsem. Ami jó pont. De ami a legfontosabb: többnyire izgalmasnak találtam, tudtam drukkolni Eli admirálisnak és barátainak, hogy legyőzzék a Pusztítókat, ezeket a sufniterminátorokat, meg a többi mocsadékot. Ja, és még egy pluszpont azért, mert a szerző a regény utolsó harmadában egy hangulatváltozást idéz elő: ez az etap sokkal sötétebb és vészjóslóbb, mint a kissé idealista első 700 oldal.
Ami meg nem annyira tetszett: néha túlteng a szövegben a patetikus szónoklat az emberről, erről a csodálatos fajról, meg az áttételes népnevelés. Az is idegesített egy idő után, hogy Sznyegov rendre elspoilerezi az elkövetkezőket – ez kis dózisban hatásos eszköz lehet a feszültség növelésére, de amikor két oldalanként utalunk a távoli jövőben esedékes eseményekre, az kissé zavaró. De ha két szóban kéne összefoglalni a kötet legnagyobb hibáját, azt mondanám: EZER OLDAL.
Megbánni azért nem bántam meg. Ahogy a regény szereplői mondanák: „Admirális, űrhajónk elhagyta a komfortzónát! Helyesbítsük az irányt?” „Nem, navigátor. Néha nem árt, ha elhagyjuk a kijelölt pályát. Megéri az elégetett aktív hajtóanyagot.”
* Akiről amúgy eddig meggyőződésem volt, hogy holland. De látva, hogyan kell írni a nevét, már nem vagyok benne biztos.
October 25, 2013
This trilogy was written in the 60s and 70s and it shows. The pacing just would not grab me. I think 15 years ago, I would have enjoyed it more, but it just wasn't meant to be.
The characters are one-dimensional, a lot of the plot is predictable. The old "humans are the best, roam around the galaxy fixing everything because of their pioneer spirit" feeling permeates the books. Overall, the plot is just not very interesting.
That being said, the setting is fascinating. Especially the technical side, space travel not by any means of propulsion, but by actually annihilating space itself. Also, bending space curvature and later in the books the curvature of (two-dimensional) time are very interesting. On a side note: It's a Russian space opera, so, not surprisingly, the utopia on earth that has developed after the whole of humanity matured and outgrew its childish squabbles is… communism!
Overall, the books strongly reminded me of Perry Rhodan because of the space exploration component, but were somehow less exciting to read.
The characters are one-dimensional, a lot of the plot is predictable. The old "humans are the best, roam around the galaxy fixing everything because of their pioneer spirit" feeling permeates the books. Overall, the plot is just not very interesting.
That being said, the setting is fascinating. Especially the technical side, space travel not by any means of propulsion, but by actually annihilating space itself. Also, bending space curvature and later in the books the curvature of (two-dimensional) time are very interesting. On a side note: It's a Russian space opera, so, not surprisingly, the utopia on earth that has developed after the whole of humanity matured and outgrew its childish squabbles is… communism!
Overall, the books strongly reminded me of Perry Rhodan because of the space exploration component, but were somehow less exciting to read.
April 18, 2025
3,5 Sterne. Auf der einen Seite eine schon etwas veraltete Sprache und Wendungen, die ziemlich sowjetisch geprägt sind - nicht jedermanns Sache und auch nicht immer gut bzw. mit Vergnügen zu lesen. Auf der anderen Seite: ziemlich interessante technische Ideen zur Raumfahrt und zu Zeitmaschinen, ziemlich kreative Beschreibungen außerirdischer Lebensformen inkl. außerirdischer Intelligenzen unterschiedlichster Art, und hey: Der Roman an sich ist ja auch ein Stück Zeitgeschichte, da es die Sowjetunion eben nicht mehr gibt und der im Buch vorweggenommene Sieg des Kommunismus und seiner Ideale zumindest so nicht passieren wird - also auch unter dem Aspekt interessant.
Ich habe auf jeden Fall dieses Buch immer länger in der Hand gehabt zum Lesen, als ich es jeweils vorgehabt hatte - irgendwie doch fesselnd geschrieben, ohne dass ich das kompetent erklären könnte.
Ich habe auf jeden Fall dieses Buch immer länger in der Hand gehabt zum Lesen, als ich es jeweils vorgehabt hatte - irgendwie doch fesselnd geschrieben, ohne dass ich das kompetent erklären könnte.
April 6, 2019
4,5! faszinierende Dialoge und Erkenntnisse!
December 3, 2012
Sehr guter Beginn und gute Ideen im Bezug auf Gravitations- und Zeitveränderungen. Am Ende ein bisschen überbordend und teilweise schwer verständlich. Dennoch eine gute Sci-Fi Opera, die jedoch teilweise durch den antiquierten Schreibstil ausgebremst wird.
August 16, 2014
I've read this some 10 years ago (in hungarian). I liked it. It's not a big deal, but it has some nice concepts.
January 20, 2023
Из отчета к игре.
Понимаю, что не смогу написать рецензию. Сложно ее писать на книгу, которая тебе понравилась. Как объяснить, что все что хотел сказать автор, что все что желал донести автор - это твое. Ты сам это хочешь до людей донести. Сказать, что надо жить в мире, дружбе, что величие разума, доброты, дружбы, понимания, вот главное в этом мире, вот что спасет не только жизни людей, но и всю вселенную. Что никто на нас не нападет, начисто мы им не нужны. Но что с любым существом любой формы и вида мы можем договориться, если будем честны, если будем жаждать не крови и покорения, а дружбы и понимания. И там, среди врагов мы обязательно встретим друзей. Разве не в этом счастье - найти друга, найти любовь?
Снегов это так красиво показал и указал. Что нет врагов в этом мире, есть наше не соответствие. И даже когда нам кажется, что враг сильнее, на стороне добра все равно окажется больше существ, даже, если сейчас они стоят за спиной разрушителя. Даже, если кажется, что сейчас мы кролики в руках богов.
А еще я ревела, ревела над каждой потерей. Но больше всего от того призыва: "Эли, помоги! - надрывался голос- Эли, помоги!" - как можно не реветь и не переживать, от того, что появился друг и что он в опасности! Там, каждый герой прекрасен, там переживаешь за каждого, но этот эпизод для меня был самый эмоциональный, даже эмоциональнее смерти Астра.
Понимаю, что не смогу написать рецензию. Сложно ее писать на книгу, которая тебе понравилась. Как объяснить, что все что хотел сказать автор, что все что желал донести автор - это твое. Ты сам это хочешь до людей донести. Сказать, что надо жить в мире, дружбе, что величие разума, доброты, дружбы, понимания, вот главное в этом мире, вот что спасет не только жизни людей, но и всю вселенную. Что никто на нас не нападет, начисто мы им не нужны. Но что с любым существом любой формы и вида мы можем договориться, если будем честны, если будем жаждать не крови и покорения, а дружбы и понимания. И там, среди врагов мы обязательно встретим друзей. Разве не в этом счастье - найти друга, найти любовь?
Снегов это так красиво показал и указал. Что нет врагов в этом мире, есть наше не соответствие. И даже когда нам кажется, что враг сильнее, на стороне добра все равно окажется больше существ, даже, если сейчас они стоят за спиной разрушителя. Даже, если кажется, что сейчас мы кролики в руках богов.
А еще я ревела, ревела над каждой потерей. Но больше всего от того призыва: "Эли, помоги! - надрывался голос- Эли, помоги!" - как можно не реветь и не переживать, от того, что появился друг и что он в опасности! Там, каждый герой прекрасен, там переживаешь за каждого, но этот эпизод для меня был самый эмоциональный, даже эмоциональнее смерти Астра.
March 23, 2024
This book was giving me two opposite feelings: on the one hand, it was naive and very dated at times, with all those soviet slogans and the fight with enemies in the book reminded me of the anticolonial and anti-capitalistic wars led by the USSR.
On the other hand, it was rather intresting at times with exciting twists and turns of the storyline which are often used in sci-fi films and books today.
The characters are alive and sympathetic, though somebody may disagree with me (I'm not good at text analysis).
Sometimes wordy, sometimes sentimental, and sonetimes antireligious. It's a 3.
On the other hand, it was rather intresting at times with exciting twists and turns of the storyline which are often used in sci-fi films and books today.
The characters are alive and sympathetic, though somebody may disagree with me (I'm not good at text analysis).
Sometimes wordy, sometimes sentimental, and sonetimes antireligious. It's a 3.
December 13, 2024
Gelesen etwa 2014 oder 2015.
Mich hat das Buch absolut begeistert.
Diese Beschreibung der Welten, Lebensformen und Situationen. Science Fiction pur.
Zwar waren Weltraumgefechte schwer verständlich, da diese so einfach beschrieben waren (wie auf einem Brettspiel, sehr zweidimensional), aber das tut der fabelhaften Geschichte keinen Abbruch.
Ich war damals absolut begeistert von dem Buch. Darum steht es noch heute bei mir im Regal.
Mich hat das Buch absolut begeistert.
Diese Beschreibung der Welten, Lebensformen und Situationen. Science Fiction pur.
Zwar waren Weltraumgefechte schwer verständlich, da diese so einfach beschrieben waren (wie auf einem Brettspiel, sehr zweidimensional), aber das tut der fabelhaften Geschichte keinen Abbruch.
Ich war damals absolut begeistert von dem Buch. Darum steht es noch heute bei mir im Regal.
January 18, 2023
Книга замечательная, достойна встать в один ряд с такими легендами, как Азимов. Очень рада, что повезло столкнуться с этим автором. Это первое, что прочла у него, рада была в эпилоге прочитать, что у него ещё много книг - уже предвкушаю удовольствие от их прочтения. Любителям качественной научной фантастики трилогию "Люди как боги" рекомендую.
February 6, 2024
Very good for the book from 70s!
July 12, 2015
Как наиболее кратко и точно охарактеризовать эту книгу? "Космическая Советская Утопия".
Идеальный мир будущего, где все люди - товарищи не только друг другу, но и иноземным жителям. Космос раскрывается читателю постепенно через все 3 части книги, принося новые планеты, галактики и цивилизации. Добавьте сюда еще сверхзвуковые скорости, искривления пространства и времени - полет фантазии обеспечен. Но учтите, что на пути вашего воображения порой будут появляться преграды-манифесты, длинющие и невероятно скучные монологи главного героя, насквозь пропитанные советской пропагандой.
Идеальный мир будущего, где все люди - товарищи не только друг другу, но и иноземным жителям. Космос раскрывается читателю постепенно через все 3 части книги, принося новые планеты, галактики и цивилизации. Добавьте сюда еще сверхзвуковые скорости, искривления пространства и времени - полет фантазии обеспечен. Но учтите, что на пути вашего воображения порой будут появляться преграды-манифесты, длинющие и невероятно скучные монологи главного героя, насквозь пропитанные советской пропагандой.
July 18, 2012
I dind't manage to immerse myself in this book, nor did I find it particularly interesting. I gave up after around 100 painful pages. I couldn't relate to the characters (seemed flat, like marketing versions of themselves) nor the language. Maybe it's the (German) translator's fault, but I found the style complicated and hard to read.
- Uncompelling characters
- Overly complicated language
- Drag
- Uncompelling characters
- Overly complicated language
- Drag
October 28, 2020
Когда-то в школе (начало 80х) это была моя настольная книга. Я еще не знал тогда, что такое "космическая опера".
Сейчас книга может показаться местами наивной, но в моем персональном рейтинге она рядом с другими мэтрами космооперы (Симмонс, Гамильтон).
P.S. Случись невероятное - кто-то из талантливых режиссеров взялся бы за экранизацию - могла бы быть киновселенная не хуже Звездного Пути.
Сейчас книга может показаться местами наивной, но в моем персональном рейтинге она рядом с другими мэтрами космооперы (Симмонс, Гамильтон).
P.S. Случись невероятное - кто-то из талантливых режиссеров взялся бы за экранизацию - могла бы быть киновселенная не хуже Звездного Пути.
June 18, 2014
Read it when I was about 16. It's certainly not in the list of the greatest modern novels, but I love it for psychological contexts and for science fiction. recommend it if you like to dive in people's thoughts and senses, but not very romantic :)
April 24, 2021
Eine Space Opera aus der Sowjetunion. Nicht so schlecht, aber für mich hat es einfach nicht funktioniert. Liegt es an der Sprache bzw. der Übersetzung? Seltsam altmodische Ausdrücke für futuristische Dinge? Jedenfalls hatte ich keine Spaß und habe nach 100 von 380 Seiten abgebrochen.
July 15, 2014
One of the worst books i've ever read. If it wasn't for some interesting ideas, i would have rated it 0/5. Don't read it!
April 10, 2017
This protagonist Eli is really kind of weird, whenever complicated or even hostile situations appear he gets tired and falls asleep...
Displaying 1 - 18 of 18 reviews