Nem tudok nem érzelmektől mentesen véleményt írni erről a "gonosz" könyvről, ami egy dialektikus csapdát állít az olvasó elé, amiből fokozatosan kezd relativizálódni minden jóról és rosszról alkotott alapfogalom.
Mint minden filozóiai mű esetében, ezzel önmagában nem is lenne probléma, mert sokszor esik az ember darabokra és kénytelen újra összeraknia magát, de itt hiányzik egy magasztosabb szándék (amit eleve kritizál és megvet a szerző, mint hazugság és illúzió bélyegez meg) és csak a dekonstrukció dekonstrukciója marad, bérmiféle építmény nélkül, a szerző csak romokat hagy maga után. Ennél már tényleg jobb olyan ideákban hinni, mint a kommunizmus, vagy a liberalizmus emancipációs törekvései...
Egy klasszikus trójai-falónak tűnik ez a könyv, ami a kritizált elvek módszereivel támadja a világot. A "világ gyűlölete" itt nem a kiritizáltban van, amit okkal lehet kritizálni, sokkal inkább a kritikusban, akinek esze ágában sincs kritikusan szemlélni önmagát.
Jobbulás kívánok a szerzőnek!