Újabb brutálisan meggyilkolt, bundájától megfosztott állat hullájára lelnek a rendőrök.
Cesar Darlington nyomozó tehetetlen az ügyben – egyetlen segítsége a pszichopata Dr. Lex Siegfried lenne, akit ő juttatott rácsok mögé. De vajon hihet-e a doktor meséinek? Mindeközben Arthur és Christie, a nem mindennapi páros a barátaikkal készülnek szórakozni, de a város felé tartó viharfelhők a halloweeni maszkabált véres rémálommá változtatják mindenki számára.
„Ha fiatalabb lett volna, keresztüllövi az ajtót. A tapasztalat és az évek azonban megfontoltabbá tették – nem eshetett baja civileknek. Ráadásul, ha tényleg a Virágos Gyilkos van odakinn, akkor többet nyer azzal, ha élve kapja el azt a rohadékot.”
Jandácsik Pál első regénye egy sötét, ismeretlen, mégis hátborzongatóan ismerős univerzumot fest le. A karakterek, habár állatok, soha sem tűntek ennél emberibbnek, a gyilkos után folytatott hajsza pedig még soha nem volt ennél idegtépőbb. Az ország első furry regénye nem szűkölködik sem vérben, sem pedig erőszakban; a kérdések pedig megállíthatatlanul záporoznak, egészen a legutolsó oldalig.
1. Ez a könyv tényleg erős idegzetűeknek való. 2. Meglepően sokat nevettem rajta, főleg az első felében. 3. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni 4. Teljes véletlenül találtam rá, de mennyire megérte!
Érdekes regény. Furry volta miatt érdekelt elsősorban… Ugyanis emberi tulajdonságokkal felruházott, civilizált, antropomorf állatok a szereplők.
A történet maga egy közepesnek mondható horror-krimi, néhol előre kiszámítható elemekkel, máshol filmszerűen pörgő, fordulatos csavarokkal – a vége például totális meglepetést okozott, még ha nem is igazán vagyok vele megelégedve és összecsapottnak tartom… ötletes, folytatásért kiált! A stílusa klassz, olvastatja magát, és feldobja a rengeteg popkulturális utalás, a furry világra átírva… Nagyon jót szórakoztam rajtuk, pedig biztos nem ismertem fel az összeset. Erőszak és szexualitás van benne dögivel, néha talán sok is, de szerencsére nem csak ennyiből áll. A horror álarc mögé nézve akad ott némi társadalomkritika, szó esik például a faji előítéletekről és a rasszizmusról (itt ne felejtsük el, hogy különböző állatfajokról van szó, így jobban kirajzolódnak az eltérések és érdekesebbé válik a probléma), ezen kívül mítoszokról, babonákról, alapvető állati félelmekről (és hogy mi testesíti meg az állatok számára a mumust! Nagyon jó).
Jól kigondolt és fantáziadús világ ez. Ha kevésbé lett volna durva és brutális horror, helyette inkább cselekményesebb vagy filozofálósabb, nagyobb hangsúlyt fektetve az univerzum felépítésére (és a befejezés rendesen ki lenne dolgozva), akkor simán 5 csillagot adtam volna rá.
Nem tartom rossznak, de tény, hogy klisés, amúgy pedig totál nem erre számítottam. Amikor tavaly beszereztem, elolvastam a fülszöveget, de nem maradt meg úgy igazán, és olvasás előtt nem elevenítettem fel e rövid összegzést, amit egyáltalán nem is bánok. Emiatt viszont arra gondoltam, hogy elállatiasodott emberek lesznek majd a történet szereplői. Hát nem.
Nem mondanám, hogy zavart ez a furry dolog, vagy a tartalomban megjelenő szexualitás. Főleg, mert állatokról van benne szó… és hiába rendelkeznek értelemmel, meg járnak két lábon… olykor az emberek sem képesek a természetes ösztöneiket kordában tartani. A történet amúgy tetszett és érdekes volt. Vitt magával. Több filmes asszociáció is felmerült bennem olvasás közben, és fenntartotta a kíváncsiságom; tudni akartam, mi lesz a vége. spoiler
Van egy olyan érdekessége a könyvnek, hogy sok nagy és jó gondolatot felemleget, de nem időzik el rajtuk. (Értem, valószínűleg, nem célja.) Fajok közötti szerelem és szabad szerelem… bár ebben vannak kombók, amik… picit furcsának hatnak, érdekesek… de bárkit szerethetnek. Érdekes volt az állatok és a jellemek kapcsolta is; nyomozó = németjuhász, az okos Arthur = róka, az újságírók = gazella és hiéna. Tehát vannak benne érdekes és jó dolgok.
Azt viszont nem tudom kijelenteni, hogy bármelyik karakter úgy igazán szívemhez nőtt volna… sem azt, hogy kedvenc vagy számomra kedves történet lenne, ami miatt elővenném még. Meg lehet, de most azt nem érzem, hogy fú mekkora fantasztikus történet lenne. Az is tény, hogy nem sok ilyennel találkoztam.
Az Állatok maszkabáljának egyetlen egy hibája van: történetesen maga a cselekmény. Olvasmányos, gördülékeny, a karakterek zseniálisak, de ettől a sok brutalitástól ami a regény egy részét jellemezte, felfordult a gyomrom. A befejezés: nos, az meg valahogy nem nekem való. :)