A sorozat első része nagy kedvenc lett, így alig vártam, hogy olvashassam Csilla könyvét is, bár azt be kell vallanom, nem számítottam rá, hogy ez is lesz (majdnem) olyan jó, mint az első rész. Tévedtem.
Míg Gamal nézőpontja azért volt számomra különleges – a karakter érzelmi fejlődésén túl – , mert annyira egyedi és szarkasztikus humorú volt az elbeszélő stílusa, hogy még a kezdeti bunkóságért sem tudtam rá teljesen haragudni, Csilla könyve rengeteg érzelmet tartogat.
Csilla egy családszerető nő, aki fiatal kora ellenére nagyon erős, kitartó, ő próbálja meg összetartani a családot, bár sajnos nincs könnyű dolga. Meglepődtem, mikor kiderült, hogy mennyire fiatal, én jó pár évvel érettebbnek gondoltam volna.
Az első résznél bár sokan írták, hogy butának tűnik, de szerintem egyáltalán nem az. Innen pl. most az is kiderült . A túró rudit meg jégakkus zacskóban vitte magával. ;)
Nekem az első részben sem volt semmi bajom Csillával, bár azon az egy dolgon hümmögtem azért , de valahogy még azért sem tudtam elítélni, ebben a részben pedig főleg nem, ahogy tisztább lett a kép.
Ahogy a fülszöveg ígéri, Gamal és Csilla kötetei tényleg tökéletesen kiegészítik egymást. Csilla szemszögéből nézve nem láthatjuk ugyan Gamal életének mocskosabb részleteit, még sincs ezért hiányérzetem, nem érzem úgy, hogy Csilla nem látta volna a teljes embert. Gamal ugyanis átadott és megmutatott neki mindent, ami igazán számít. Azt, hogy az ő hatására lett egy jobb ember.
Nem nagyon hiszek az első vagy második látásra szerelem dologban – Csilla maga is írta a könyvben, hogy nem hitte, hogy van ilyen pár napos ismeretség után – , de úgy látszik, egy jó író mégiscsak el tudja velem hitetni az ilyesmit.
Gyönyörű gondolatokkal teli könyv, nem győztem idézgetni belőle. Ritkán kedvencelek sorozatokat, de itt most megtettem. Köszönöm, kedves írónő ezt a csodálatos élményt. Jöhet a folytatás! :)
Mindig félő ugyanazt a történetet más szemszögből olvasni, nem mindig sikerült újat alkotni, bár itt kevésbé tartottam az eredménytől, hiszen sok időt töltöttek külön főszereplőink, így bőven volt mesélni valója Csillának is. :) A stílust már az első résznél is dicsértem, az szerencsére semmit nem változott. A végén lévő csattanó most nem ért meglepetésként, ennek hiányában sok új fordulatra ne számítsatok, de mégis éleztem ezt a részt is. Tudtuk, hogy Csilla családi háttere, enyhén szólva is kifogásolható, nincs könnyű dolga az életben. Nehéz és könnyű is volt egyszerre azonosulni vele, ahogy a testvéréért küzd, mert nem tudom, hogy képes ennyi új esélyt adni, de közben érzem azt is, hogy valószínűleg én is így viselkednék a testvéremmel. Az anyukája helyzete pedig nagyon szépen, érzékletesen volt leírva. Azok a részek nagyon megérintettek. :'( Az új házba költözésről hiányoltam picit több vagy hosszabb fejezetet, mert a könyv elejéhez képest ez kevésbé volt részletes. Bár azokat Gamal szemén keresztül is jól láttuk, de akkor is ott volt egy kis hiányérzetem. De most sincs egyéb kifogásolni valóm, ez is egy nagyon jó könyv lett. :)
Hát az első részből Gamal szemszögéből teljesen máshogy jött át az egész könyvnek a mondani valója. De Csilla szemszögéből pedig már túl soknak éreztem. Megtudom érteni hogy mit miért tett de már a szerelme Gamal iránt az sok volt.
Konkrétan végig szenvedtem a könyvet. Csak azért fejeztem be, mert nem szeretem félbe hagyni az olvasást. Nagyon idegesítő a főszereplő lány. A történet is unalmas volt az első részhez képest. A végén volt egy kicsit izgalmasabb.