Lágerek népe

by István Örkény

„Ez a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet” adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."

338 pages, Hardcover

First published January 1, 1981

About the author

István Örkény was a Hungarian writer. A typical feature of his plays and novels is satiric view and creation of grotesque situations.

Born in Budapest, the son of a pharmacist, Örkény studied chemical engineering after leaving school and then turned to pharmacy, graduating from Budapest University in 1934. He travelled to London in 1938 and lived in Paris from casual work in 1939. In 1940, he continued his studies at Budapest Technical University, where he graduated in chemical engineering. He was sent to the front on labour service in 1942 and taken prisoner of war in 1943. On his return to Hungary in 1946, he worked as a drama editor for a theatre company. In 1954, he began working as an outside editor for the Szépirodalmi (Literary) publishing company. Although Örkény attempted to meet the requirements of the officially sanctioned Socialist Realism, his short story 'Violet Ink' was attacked by the ideologue József Révai. Örkény took part in the opposition meetings of writers. On September 17, 1956, at the general assembly of the Writers' Union where the first secret elections were held since 1948, Örkény was among the party and non-party opposition writers elected onto a new board. When the revolution broke out, he phrased a statement condemning the role hitherto played by the radio, in which the following sentence became a household word: 'We have lied by night, we have lied by day, we have lied on every wavelength.' He took part in workers' council meetings with Tibor Déry. On November 10, he and fellow writers Déry, Gyula Illyés, László Benjámin and Zoltán Zelk sought asylum at the Polish Embassy in Budapest, but they were only offered temporary refuge and left the building after a few hours. As a member and interpreter for the Writers' Union delegation, he met with K.P.S. Menon, the Indian ambassador in Budapest, whom they sought as an intermediary between Hungary and the Soviet Union. He and five associates signed an open letter of self-criticism, which appeared in September 1957, in the first issue of the literary journal Kortárs (Contemporary), covering their conduct before and during the revolution. However, he was squeezed out of the literary scene in 1957 and subjected to several publication bans. Örkény worked from 1958 to 1963 at the United Pharmaceutical and Nutriment Factory. In the second half of the 1960s, his books were allowed to appear again and his plays were performed. In 1966, his book The Princess of Jerusalem appeared, including his first cycle of 'one-minute' stories and his novella 'Cat's Play'. His absurd drama The Tót Family was a huge success in 1967.

Reviews

[Ppeva · Rating 5 out of 5]

Fogság.
Ez volt az a szó, amivel tinédzser koromban ki lehetett volna kergetni a világból. Mihelyt meghallottam az asztalnál (legtöbbször ott kezdődött, székéhez ragasztva minden szerencsétlen vendéget), azonnal felpattantam, kivittem-behoztam a tányérokat, lázasan elfoglaltam magam a vendéglátás körül (lehetetlen volt neveletlenül felállni, és csak úgy kisétálni, pedig mennyire vágytam rá!), és nem volt az a házimunka, ami vonzóbb ne lett volna, mint ott ülni, és hallgatni az újra és újra felhangzó fogság-történeteket. Édesapám nem volt beszédes ember, el tudott hallgatni naphosszat, de ha bármi alkalom adódott, azonnal rákezdte a fogságot… És nem volt vége, úgy fogta a hallgatókat, mint pók a legyet. :) Ráadásul minél többet hallgattuk, annál inkább változtak a történetek, és végül azon kuncogtunk a bátyámmal, hogy egyre inkább úgy tűnik, Édesapánk egyedül nyerte meg a második világháborút.
Először talán Kuncz Aladár "Fekete kolostor"-a volt az a könyv, ahol mélyebben bele tudtam gondolni Édesapám francia fogságélményeibe. És megértettem, amit Édesanyánk mondott, hogy Édesapánknak ez volt életében a legjelentősebb, legnagyobb élmény, meghatározó a további életére, hát persze, hogy ezt meséli folyton-folyvást.
Most ugyanezt éreztem Örkénynél is. A háború kibillentette korábbi életükből – egyhangú, unalmas vagy akár bonyolult, érdekes, de mindenképpen békebeli életükből – az embereket, és olyan körülmények közé vetette őket, ami semmi korábbihoz sem hasonlítható. Háború, éhezés, sebesülés, körülöttük csapkodó halál, hadifogság. Mély nyomot hagynak, sosem múló nyomot.

[fióka · Rating 4 out of 5]

Érdekes, nyilván bizonyos mértékben szubjektív, néhány elemében összevág más hadifogság-regényekkel. Ami sajnálatos, az az, hogy a „korszellem” elég nagy mértékben végiglépdelt rajta. Az most már lényegtelen – és nem is fogok utánanézni –, hogy külső vagy belső nyomásra történt-e ez, bár nem hiszem, hogy ’45-ben, Moszkvában oly nagyon kényszergette volna Örkényt a honi szocializmus bármilyen formája. Az viszont már nevettető, hogyan alakulgat a véleménye – szintén a korszellemnek megfelelően? ez már saját? ki tudja – saját könyvéről a köv. cca. 25 év folyamán. Már csak az elvtársazás hiányzott a képből, úgy sokkal „eredetibb” lett volna. Mentegetőzik. Hm.
Más, amit még furcsállva olvasgattam: a zsidó-magyar, magyar zsidó, nem magyar zsidó, miért zsidó és miért nem magyar, hogy is képzelik ezt, szeparatizmus, ahh, szóval ez a mozzanat nekem személy szerint nem volt ínyemre. Gondolom, ízlés dolga, az enyém ilyesmi.
Összességében meglepett. Nem kellett volna? Lehet. De ez egy olyan oldala a valamennyire ismerős Örkénynek, ami valahogy váratlan volt. Pont ezt nem vártam volna (miért nem? várható volt).
Négy csillagot kap azért, mert Örkény és mert szeretem Örkényt. Máskülönben – az amúgy megragadó vallomások ellenére – nem kapna háromnál többet. Kicsivel kevesebb agitációs munka többet használt volna a könyvnek.

[Klaus Metzger · Rating 3 out of 5]

Örkenys Roman über die ungarischen Kriegsgefangenen (2. Weltkrieg) in der Sowjetunion ist ein frühes Dokument der europäischen Lagerliteratur. So präzise Hunger, Heimweh und Zwangsarbeit im "Lagervolk" geschildert werden, so unverkennbar atmet das 1947 veröffentlichte Werk den Geist der Hoffnung auf ein neues, freies, humanes Europa.
Diese Beschreibung habe ich übernommen und ich finde, dass hier das Prinzip "Hoffnung" sehr stark überstrapaziert wurde - dauerte es doch mehr als 40 Jahre bis ein freies und humanes Osteuropa entstehen konnte.