Σημειώσεις από την άλλη όχθη: Το χειρόγραφο του κυρίου Σολοβάιδ

by Wilhelm Hauff, Γιάννης Κοιλής (Translator)

Οι Σημειώσεις από την Άλλη Όχθη, που εκδόθηκαν στο τέλος του καλοκαιριού του 1825, έκαναν τον, μόλις εικοσιτριάχρονο τότε, Hauff διάσημο μέσα σε μια νύχτα. Ο ίδιος ομολόγησε ότι επέλεξε τον τίτλο και τη χαλαρή δομή του έργου συνειδητά: «Θεώρησα πως με λίγο χιούμορ και με μια ανάλαφρη, περιγραφική αφήγηση ίσως να προξενούσα κάποιαν εντύπωση. Αισθανόμουν την ανάγκη να πω τη γνώμη μου, βρήκα γι' αυτές μου τις παρατηρήσεις έναν ταιριαστό τίτλο (σημαντικό στοιχείο για ένα βιβλίο στις μέρες μας) κι έτσι προέκυψαν οι Σημειώσεις από την Άλλη Όχθη».

Περιεχόμενα
ΕΙΣΑΓΩΓΗ ΤΟΥ ΜΕΤΑΦΡΑΣΤΗ
Ο επιμελητής κάνει μια ενδιαφέρουσα γνωριμία
Η φρικαλέα βραδιά
Η φρικαλέα βραδιά (συνέχεια)
Το χειρόγραφο
ΟΙ ΣΠΟΥΔΕΣ ΤΟΥ ΔΙΑΒΟΛΟΥ ΣΤΟ ΔΙΑΣΗΜΟ ΠΑΝΕΠΙΣΤΗΜΙΟ ΤΗΣ ...ΗΣ
ΣΥΖΗΤΗΣΕΙΣ ΤΟΥ ΔΙΑΒΟΛΟΥ ΜΕ ΤΟΝ ΠΕΡΙΠΛΑΝΩΜΕΝΟ ΙΟΥΔΑΙΟ
Η ΕΠΙΣΚΕΨΗ ΤΟΥ ΔΙΑΒΟΛΟΥ ΣΤΟΝ ΚΥΡΙΟ ΦΟΝ ΓΚΑΙΤΕ, ΜΑΖΙ ΜΕ ΟΡΙΣΜΕΝΕΣ ΕΙΣΑΓΩΓΙΚΕΣ ΠΑΡΑΤΗΡΗΣΕΙΣ ΣΧΕΤΙΚΑ ΜΕ ΤΟ ΔΙΑΒΟΛΙΚΟ ΣΤΟΙΧΕΙΟ ΣΤΗ ΓΕΡΜΑΝΙΚΗ ΛΟΓΟΤΕΧΝΙΑ
Ο ΕΟΡΤΑΣΜΟΣ ΣΤΟ ΚΑΘΑΡΤΗΡΙΟ ΣΧΕΔΙΑΣΜΑ
ΠΡΕΛΟΥΔΙΟ
Η ΚΑΤΑΡΑ
Η ΕΠΙΣΚΕΨΗ ΜΟΥ ΣΤΗ ΦΡΑΝΚΦΟΥΡΤΗ
Ο ΕΟΡΤΑΣΜΟΣ ΣΤΟ ΚΑΘΑΡΤΗΡΙΟ. (ΣΥΝΕΧΕΙΑ)

Genres: Classics

426 pages, Hardcover

First published January 1, 1825

About the author

Wilhelm Hauff was a German poet and novelist best known for his fairy tales.

Educated at the University of Tübingen, Hauff worked as a tutor and in 1827 became editor of J.F. Cotta’s newspaper Morgenblatt. Hauff had a narrative and inventive gift and sense of form; he wrote with ease, combining narrative themes of others with his own. His work shows a pleasant, often spirited, wit. There is a strong influence of E.T.A. Hoffmann in his fantasy Mitteilungen aus den Memoiren des Satans (1826–27; “Pronouncements from the Memoirs of Satan”). Hauff’s Lichtenstein (1826), a historical novel of 16th-century Württemberg, was one of the first imitations of Sir Walter Scott. He is also known for a number of fairy tales that were published in his Märchenalmanach auf das Jahr 1826 and had lasting popularity. Similar volumes followed in 1827 and 1828. His novellas, which were collected posthumously in Novellen, 3 vol. (1828), include Jud Süss (The Jew Suss; serialized 1827).

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Ha egy fogadóban megjelenik egy gyanúsan arisztokratikus fejszerkezetű úriember, sorban megkísért és az ujja köré csavar mindenkit, ráadásul az van a névjegykártyáján, hogy VON NATAS, akkor azért nem kell okleveles ördögűzőnek lenni, hogy leessen a tantusz, kivel állunk szemben. Mondjuk a korabeli német fogadók ügyfélköre a jelek szerint annyi ésszel rendelkezett, mint egy tányér bodobács, mert nagyon nem akar nekik leesni. Amikor meg igen, már késő - a társaság szérszéledt, Von Natas is útra kész, de előbb még megdobja az elbeszélőt egy kézirattal, használja legjobb belátása szerint. Okos húzás - mivel is lehetne inkább megkisérteni egy írófajzatot, mint azzal, hogy "Nesze, itt van pár jó sztori, lopd el nyugodtan." El is lopja, nincs abban hiba.

Önfeledt mesélőkedvű próza a német romantika aranykorából. Hauffot még nem zavarják az olyan apróságok, mint a koncepció - ő csak adomázni akar, szőni egymás mögé az érdekesnek gondolt sztorikat főszerepben Belzebúbbal. Ha arra szottyan kedve, elmélkedik kicsit a teológia állapotán, vagy vendégszerepelteti Goethe mestert, ha pedig megun egy történetszálat, hát abbahagyja. (Aztán később előveszi, és addig rágódik rajta, amíg gyakorlatilag állagát veszti.) Nem zavarja a nemzetkarakterológia, sőt őszintén hiszi, hogy az angol legfontosabb tulajdonsága az "angolság", a franciák "franciásak", a zsidók meg, khm, hát velük a Börzén lehet összefutni. Legtöbbet persze a németeken élcelődik, kispolgáriságukon, kultúrához való viszonyukon, kisebbrendűségi komplexusaikon - mondjuk ezt becsülöm Hauffban, mert addig jó, amíg az ember magát tudja kinevetni először.

És hát ugye az "emlékirat" szerzője is itt van személyesen, maga Mösziő Sátán. Aki amúgy nem egy koherens figura. Amikor találkozunk vele, zseniális mágus és manipulátor, akitől okkal rettegünk - Stuttgartban, úgy hírlik, saját kezűleg fojtott meg egy szegény professzort, ami elég masszív gonoszságnak tűnik. Aztán ez a félelmetes démoni lény eltűnik, előbb egyszerű kisértővé változik, aki buta diákcsínyekkel mulattatja magát, majd szimpla passzív megfigyelővé avanzsál, aki az emberi nem furcsaságain ámuldozik. Végül pedig azt is megérjük, hogy empatikus, támogató barátként mutatkozik előttünk, akivel együtt szörnyülködünk a gonosz jezsuiták alattomosságán. (Hiába - a jezsuiták a protestáns német szemében ördögibbek az ördögnél.) Hangsúlyozom, ez nem jellemfejlődés, csak tündéri következetlenség - annak jele, hogy Hauff semmi mást nem akar, mint szórakoztatni, következésképp privát Sátánját mindig olyanná formálja, amilyen Sátánra az adott elbeszélésmozaikban szükség van.

Ami végtére is üzenetértékkel bír, bár alighanem a szerzői szándéktól függetlenül: a Sátán sosem olyan, mint amilyennek látni akarjuk. Nem onnan ismerni meg, hogy pont az ellenkezője annak, akik mi vagyunk. Nem - a Sátán mindig hasonlít picit. És ezen a hasonlóságon keresztül akar megragadni minket.

[Matt · Rating 3 out of 5]

This was not my cut of tea really. Wilhelm Hauff published the satirical Memoirs of Satan in two parts (1825/26) when he was only 22/23 years old (he died of typhoid a year later). While the first part was pretty good with quite a few funny pieces, the second part was a drag for me to read. Many allusions I did not understand despite the footnotes. There is also an embedded novella (The Curse), which is clearly far too long. A pity this author died so young.


This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 3.0 Unported License.

[Merry · Rating 3 out of 5]

How do you review a two hundred year old satire?

(I'll have to think about that. Possibly 3.5/4 stars)