„A legjobb tréning a valóság.” – mondja nekünk Parti Nagy Lajos új elbeszéléskötetének egyik szereplője. „Legjobb póráz az ember!” – tudjuk meg egy másiktól. Hogy igazuk van-e vagy sem, döntse el mindenki maga. Parti Nagy újabb novelláiban rengeteg minden történik napjaink és tegnapjaink holnaptalan Magyarországán Tömpemizsértől Budapesten és az elbeszélői tudat álomperonjain át Csőpépig. Véletlen találkozások, vétlen balesetek, szándék nélküli csodák, lépték nélküli dumák. Régi ismerősök. Angyalok és házmesterek. Az anyanyelvi figurák a magyar nyelv korábban nem ismert mélységeit és lehetőségeit tárják elénk. Parti Nagy műhelyében megint olyan nyelvek születtek, melyekben a margón lévők argója, a megalázottak dadogása a legváratlanabb pillanatokban egészül ki a hétköznapok lírájával és a szerző frenetikus leleményeivel. A karneváli groteszk is így kerül egy szaggatottan pontos vonalba Parti Nagy szociális realizmusával. Ez a civilpróza kegyetlenül pontos lát- és létlelet mindnyájunk mai Magyarországáról.
Lajos Parti Nagy was born in Szekszárd, Hungary in 1953. His father was an officer, so he grew up in various Hungarian cities. Although Parti Nagy studied Literature and History at the Pedagogical College in Pécs, he has never taught. In the 70's and 80's he lived in Pécs, where he worked as a librarian and from 1979 to 1986 as an editor for the literary magazine "Jelenkor". Since 1986 he has lived in Budapest, where he works as a freelance writer and literary translator. He has translated works by Werner Schwab and Thomas Bernhard into Hungarian. In the early 90's he wrote articles for the literary magazine 'Magyar Napló'. Until this time, his written output was solely poetic; he now also writes stories, novels, radio plays and dramas. In 1993 theatre critics awarded his first theatre piece 'Ibusár' the title of 'Best Hungarian Drama'. Like 'Mauzóleum' (1994) and his drama translations and adaptations, this piece is also frequently performed at Hungarian and international theatres.
Folyton beleütközöm PNL politikai nézeteibe, ami most már kezd kicsit sok lenni. Nem azért, mert részben nincs semmi átfedés a kettőnké között, hanem azért, mert ez már szájbarágás. És én nagyon nem szeretem, ha feltétlenül és mindenáron belém akarnak sulykolni valamit. A hülyeségnek természetesen lehet köze a politikához, általában van is, de az már igazán túlzás, hogy a mostani, harminc és száz közti generáció natív és elősegített bunkóságát is folyton a jelenlegi rendszeren próbálja számon kérni. Ez már unalmas. Fájdalmas. És nem novella alaptéma. Amúgy természetesen a novellák zöme jó, szokásos nyelvi bravúrok, stb. De. Ott a de. Miért kellett mégis elrontani? Kár értük, mert a butasággal, műveletlenséggel, unintelligenciával párosult hülyeség olyannyira jó ábrázolásai, hogy az ember legszívesebben menekülne. Hiszen valamelyik figura esetleg kilép a könyvből és agyonüt, mert épp nem jó helyen vagy. Vajon megváltoztathatóak ezek a rétegek? Vajon?