What do you think?
Rate this book
Orgia
A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra. Zoltán Gábor Budapesten született 1960-ban. A városmajori templomban keresztelték. Ahol nem sokkal korábban Kun páter prédikált. A Maros utcában nőtt fel. Ahol a nyilasok tömeggyilkosságokat rendeztek. 2010 után szánta rá magát, hogy lehajoljon az előtte heverő témához. Hogy megismerje a Városmajor múltját. Mindenekelőtt azt, hogy mi, miért és hogyan történt 1944-45 telén.
320 pages, Hardcover
First published January 1, 2016
21 people are currently reading
298 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 33 reviews
Read
September 17, 2019Ez a könyv annyira túllép az irodalom hatáskörén, annyira manipulálni akarja az érzéseimet, hogy engem is taszít. És még meg is fejelem ezt egy újabb fekete ponttal. Ez a könyv nagyon sok érzelmet váltott ki belőlem: haragot, dühöt, szánalmat, bosszúvágyat, sajnálatot – mindezt a (feltételezett) írói szándéknak megfelelően. De a legerősebb érzés mégis az unalom volt. Zoltán Gábor írói koncepciója ugyanis kimerül abban, hogy a ’44-45-ös év nyilas rémtetteit (rablás, kínzás, gyilkosság, nemi erőszak) kilistázza*, és ez végeredményben olyan szövegkörnyezetet teremt, aminek monotonitása egy végtelenített pornófilm-jelenettel vetekszik. Egy idő után csömöre lesz az embernek tőle – nem jut el a bensőjébe, kívül marad. Egy ilyen borzasztó eseménysorozatból talán még egy másodéves gépészmérnök is összerakott volna egy ugyanilyen kemény szöveget (egy bölcsész nem – ő például nem tudott volna ellenállni a jelzőknek), ez nem nagy kunszt – nekem nagyon hiányzott, hogy a történetben önsúlyán felül is legyen valami érték. Hogy maradéktalanul eljusson oda, ahová el kell őt juttatni. Mert irodalmi értelemben ez csak közepes könyv – az is jóindulattal.
És mégsem pontozom le. Nem azért, mert „tisztelem” a témát – hanem mert érteni vélem, Zoltán mit akar. Ha a közbeszédből hiányzik ezeknek az eseményeknek az ismerete – és hiányzik, hisz nem ismerjük például a minorita Kun pátert, a magyar történelem egyik legocsmányabb tömeggyilkosát –, akkor ez a feladatot az irodalomnak kell átvennie, valahogy úgy, ahogy azt Závada is teszi. (Nem mindegyik irodalomnak, Isten ments! De valamelyiknek.) Megértem azt is, ha az író ódzkodik attól, hogy ezeket az eseményeket az „irodalmiság” lila panírjába forgassa – mert azzal megengedné az olvasónak, hogy fikcióként tekintsen rájuk, holott pont az a lényeg, hogy ez nem fikció, hanem maga a valóság. Szóval megértek én mindent, és azt is elfogadom, hogy amennyiben Zoltán a csontvázakat akarta kiborítani a szekrényből, akkor ezt a célt sikerrel abszolválta. Még az is lehet, hogy produktív vitára kényszeríti majd az érintetteket. Vagy arra, hogy még agresszívebben hárítsák a felelősséget, még kilátástalanabbá téve egy konszenzusos történelemkép kialakulásának esélyét. Ki tudja. Ha disputa alakul ki a kötet kapcsán, akkor azt mondom: értékes mű volt. Még ha nem is jó regény.
* Nem igaz. Van Zoltán Gábornak koncepciója. Foglalkoztatja például, hogyan nő bele egy alapvetően nem rossz ember a rosszba. Aztán van egy hipotézise, ami átszövi az egész regényt: hogy nem a kegyetlenségnek van szüksége ideológiára, hanem a kegyetlenség, az ostobaság és a kéjvágy áll össze ideológiává. Kár, hogy ezt a hipotézist abszolút bizonyosságként tálalja. (Amit amúgy jól is lehetne csinálni, lásd Pasolini Salo-ját**.) És kár, hogy a rémtettek naturalisztikus listázása fölülírja ezeket az elemeket. És ezért is érzem Zoltán módszerét kontraproduktívnak.
*** (E helyt mindenképpen illik utalni a könyv és a De Sade-féle Szodoma százhúsz napja között lévő egyértelmű kapcsolatra.)
És mégsem pontozom le. Nem azért, mert „tisztelem” a témát – hanem mert érteni vélem, Zoltán mit akar. Ha a közbeszédből hiányzik ezeknek az eseményeknek az ismerete – és hiányzik, hisz nem ismerjük például a minorita Kun pátert, a magyar történelem egyik legocsmányabb tömeggyilkosát –, akkor ez a feladatot az irodalomnak kell átvennie, valahogy úgy, ahogy azt Závada is teszi. (Nem mindegyik irodalomnak, Isten ments! De valamelyiknek.) Megértem azt is, ha az író ódzkodik attól, hogy ezeket az eseményeket az „irodalmiság” lila panírjába forgassa – mert azzal megengedné az olvasónak, hogy fikcióként tekintsen rájuk, holott pont az a lényeg, hogy ez nem fikció, hanem maga a valóság. Szóval megértek én mindent, és azt is elfogadom, hogy amennyiben Zoltán a csontvázakat akarta kiborítani a szekrényből, akkor ezt a célt sikerrel abszolválta. Még az is lehet, hogy produktív vitára kényszeríti majd az érintetteket. Vagy arra, hogy még agresszívebben hárítsák a felelősséget, még kilátástalanabbá téve egy konszenzusos történelemkép kialakulásának esélyét. Ki tudja. Ha disputa alakul ki a kötet kapcsán, akkor azt mondom: értékes mű volt. Még ha nem is jó regény.
* Nem igaz. Van Zoltán Gábornak koncepciója. Foglalkoztatja például, hogyan nő bele egy alapvetően nem rossz ember a rosszba. Aztán van egy hipotézise, ami átszövi az egész regényt: hogy nem a kegyetlenségnek van szüksége ideológiára, hanem a kegyetlenség, az ostobaság és a kéjvágy áll össze ideológiává. Kár, hogy ezt a hipotézist abszolút bizonyosságként tálalja. (Amit amúgy jól is lehetne csinálni, lásd Pasolini Salo-ját**.) És kár, hogy a rémtettek naturalisztikus listázása fölülírja ezeket az elemeket. És ezért is érzem Zoltán módszerét kontraproduktívnak.
*** (E helyt mindenképpen illik utalni a könyv és a De Sade-féle Szodoma százhúsz napja között lévő egyértelmű kapcsolatra.)
January 10, 2020
The Orgy is the most important Hungarian novel in recent years. Many would dispute this statement, not so much because of its importance, but rather because of its classification as a novel. What the book recounts is factual, the historical truth, since it digests memoirs and reports of official records. However, it is more than a documentary novel, since the author puts a new slant on his various sources. The stories and related discourse make up a novel with a unified style, a strong story line and organized around the fate of the protagonist. This is how we get at non-fictional fiction.
When it comes to the importance of the novel, there is a broad consensus, nevertheless. Its main theme assures that it will not slip by unnoticed. The novel covers the most active period of the most notorious Arrow Cross group. Leaving their introduction to Wikipedia,* I want to emphasize one thing: we, Hungarians tend to believe that it was the German occupation that put AC in position, as opposed to our planned disarmament, and hence Hungarians cannot be held responsible for that period… Although the events of these few months are not forgotten, this period is largely unexplored and little mentioned. The hospitals in the heart of the capital were ‘dejudeized’, but Jews were also carried off from the so-called ‘protected houses’, which enjoyed Swedish or Swiss diplomatic immunity*. After some time even Christian men were picked up, declared as military deserters and sent off to a hopeless battle against the Russian Army.
AC men had a special status. They were not soldiers, and they acted independently of the professional military. The AC movement was a unified organization, with its individual cells enjoying great autonomy. Since by the end of 1944 there was no authority to regulate or restrict their behavior, these grassroots groups were able to indulge in brutality without limits. The depiction of this brutality makes this book a tough reading. To illustrate this point, it’s enough to mention the ‘twenty minutes rule’: no matter how many people were brought in, everyone was given a twenty-minute torture. Rape was also an essential part of this (hence the title 'Orgy').
It is important to point out, however, that the author has no delight in the graphic description of brutality. The writing style remains objective and descriptive all along, yet not overly detailed.
People encountering art depicting mass murder generally feel confronted with something unique and special. It is a reminder that all is possible, yet as one may believe, only under very special circumstances. The Orgy, on the other hand, claims that horror comes from the very nature of human beings, i.e. a team (herd) of ordinary people just follow their natural instincts. (Like the kids in the Lord of the Flies.) So, it is not a special case, it comes from within, amplified by social dynamics. Really scary, but this is what makes the story universal.
As a literary work it merits the highest praise, since the story is consistently guided throughout, never loses objectivity, is not lost in the details, e.g. in the depiction of tortures, and last but not least, it does not miss anything important.
I would like to draw the reader’s attention to a connected novel, which is an easier reading, but I think Orgy is the most important one. I write about it here.
* For more information on the Arrow Cross Party, see these two links:
https://en.wikipedia.org/wiki/Arrow_C...
http://www.yellowstarhouses.org/#over...
When it comes to the importance of the novel, there is a broad consensus, nevertheless. Its main theme assures that it will not slip by unnoticed. The novel covers the most active period of the most notorious Arrow Cross group. Leaving their introduction to Wikipedia,* I want to emphasize one thing: we, Hungarians tend to believe that it was the German occupation that put AC in position, as opposed to our planned disarmament, and hence Hungarians cannot be held responsible for that period… Although the events of these few months are not forgotten, this period is largely unexplored and little mentioned. The hospitals in the heart of the capital were ‘dejudeized’, but Jews were also carried off from the so-called ‘protected houses’, which enjoyed Swedish or Swiss diplomatic immunity*. After some time even Christian men were picked up, declared as military deserters and sent off to a hopeless battle against the Russian Army.
AC men had a special status. They were not soldiers, and they acted independently of the professional military. The AC movement was a unified organization, with its individual cells enjoying great autonomy. Since by the end of 1944 there was no authority to regulate or restrict their behavior, these grassroots groups were able to indulge in brutality without limits. The depiction of this brutality makes this book a tough reading. To illustrate this point, it’s enough to mention the ‘twenty minutes rule’: no matter how many people were brought in, everyone was given a twenty-minute torture. Rape was also an essential part of this (hence the title 'Orgy').
It is important to point out, however, that the author has no delight in the graphic description of brutality. The writing style remains objective and descriptive all along, yet not overly detailed.
People encountering art depicting mass murder generally feel confronted with something unique and special. It is a reminder that all is possible, yet as one may believe, only under very special circumstances. The Orgy, on the other hand, claims that horror comes from the very nature of human beings, i.e. a team (herd) of ordinary people just follow their natural instincts. (Like the kids in the Lord of the Flies.) So, it is not a special case, it comes from within, amplified by social dynamics. Really scary, but this is what makes the story universal.
As a literary work it merits the highest praise, since the story is consistently guided throughout, never loses objectivity, is not lost in the details, e.g. in the depiction of tortures, and last but not least, it does not miss anything important.
I would like to draw the reader’s attention to a connected novel, which is an easier reading, but I think Orgy is the most important one. I write about it here.
* For more information on the Arrow Cross Party, see these two links:
https://en.wikipedia.org/wiki/Arrow_C...
http://www.yellowstarhouses.org/#over...
January 26, 2020
Najdesivejšia kniha akú som kedy čítala, ktorá sa zakladá len na ničivej pravde toho, čoho všetkého je schopná ľudská nenávisť a ľudia ako takí. Neprečítate to na jedno posedenie a určite ju neodporúčam citlivejším povahám, ale už len z úcty k obetiam, ktoré si prešli peklom + stále vzrastajúcej nenávisti v spoločnosti a šíriacemu sa extrémizmu by sa kniha mala dostať k čo najviac ľuďom....
Read
January 10, 2022Különös olvasmányélmény volt ez, és különös olvasás. Évek óta kerülgettem ezt a könyvet, sejtve hogy borzalmas lesz olvasni, és tényleg.
Ezen belül nagyon nagyon közeli az egész, hiába, hogy a helyi 12ker nyilasok viselt dolgait különösebben nem ismerem, csak a posta melletti parkolónál a maradványt, hogy ott. És most elolvashattam, hogy miféléket csináltak ott emberek emberekkel. Ezt az egész doku-horrorpornót a szomszédból. És elment a kedvem az emberektől, akik között laktam és csavarogtam és éldegéltem annyi éven át Budán és Pesten, miközben és miután ez a sok vér és mocsok mégiscsak áttevődik az emberre, diszkréten és kivakarhatatlanul - csak én nem tudom könyvvé írni mint a szerző, pedig jól tette. Csak minden más volt ezzel nagyon rosszul.
Arra emlékeztetem magam, hogy én ezen most kívül vagyok, egy könyvet olvasok, nem énvelem csinálják (sőt: nem én csinálom), csak átérzem, ránganak az empátia huzalai, vagyis ez áttételes.
Mindig is éreztette magát nekem ez a fajta történet, bár hogyan is tudtam volna ilyen nyersen és tárgyilagosan fogalmazni, hogy micsoda. Most talán kevésbé érzem magam paranoidnak, és sokkal kevésbé ufónak, amiért bizony kinézem az emberekből, a járókelőkből, ezeket vagy ezekhez túlságosan közeli mondatokat, az indulatokat. Dehogyis "kevésbé", ezt még napokig nem fogom kialudni az idegeimből.
Mit mondjak még erről a könyvról? A felénél megkönyörültem magamon, és a végére lapoztam. Semmi szükség ától cettig végigszenvednem, nem hiszek a szenvedésben.
Ezen belül nagyon nagyon közeli az egész, hiába, hogy a helyi 12ker nyilasok viselt dolgait különösebben nem ismerem, csak a posta melletti parkolónál a maradványt, hogy ott. És most elolvashattam, hogy miféléket csináltak ott emberek emberekkel. Ezt az egész doku-horrorpornót a szomszédból. És elment a kedvem az emberektől, akik között laktam és csavarogtam és éldegéltem annyi éven át Budán és Pesten, miközben és miután ez a sok vér és mocsok mégiscsak áttevődik az emberre, diszkréten és kivakarhatatlanul - csak én nem tudom könyvvé írni mint a szerző, pedig jól tette. Csak minden más volt ezzel nagyon rosszul.
Arra emlékeztetem magam, hogy én ezen most kívül vagyok, egy könyvet olvasok, nem énvelem csinálják (sőt: nem én csinálom), csak átérzem, ránganak az empátia huzalai, vagyis ez áttételes.
Mindig is éreztette magát nekem ez a fajta történet, bár hogyan is tudtam volna ilyen nyersen és tárgyilagosan fogalmazni, hogy micsoda. Most talán kevésbé érzem magam paranoidnak, és sokkal kevésbé ufónak, amiért bizony kinézem az emberekből, a járókelőkből, ezeket vagy ezekhez túlságosan közeli mondatokat, az indulatokat. Dehogyis "kevésbé", ezt még napokig nem fogom kialudni az idegeimből.
Mit mondjak még erről a könyvról? A felénél megkönyörültem magamon, és a végére lapoztam. Semmi szükség ától cettig végigszenvednem, nem hiszek a szenvedésben.
September 29, 2021
Egy ilyen könyv után nehéz eldönteni, hogy mit is csillagozzon az ember. A történet borzasztó, az dramaturgia rettenetes, enyhén szólva sem szépirodalmi értékek lapulnak a sorok között. De ne finnyáskodjunk, mert sajnos ettől eredeti, ez a valóság, ez a történelmünk, ami 45-re egy eszeveszett lidércfolyássá vált, s ami metaforákat sem érdemel.
A nyilasok története iránytű, ami rezegve mutatja most is, hogy milyen a magyar mélykeresztény és mellverdeső allűrök mögött kicsepegő esszencia, aminek bűzét nehezen lehet elkerülni az országban sétálva napjainkban sem.
Ezt a sokkoló valóságot, hogy lehetne érdemes bemutatni jobban? Solzhenitsyn sem tudott jobb eszközöket megragadni a Gulag mindennapjainak bemutatására. De inkább hagyjuk is, mert mintha mentegetni akarnám a szerzőt, pedig nekünk, magyaroknak kellene mentegetőzni, akik ezekkel a borzalmakkal máig nem néztek szembe (nem az egyéni szembenézésről beszélek, hanem a kollektív, társadalmi szembenézésről). A cselekedet és magam részéről a szembenézés hiánya is megbocsáthatatlan...
A nyilasok története iránytű, ami rezegve mutatja most is, hogy milyen a magyar mélykeresztény és mellverdeső allűrök mögött kicsepegő esszencia, aminek bűzét nehezen lehet elkerülni az országban sétálva napjainkban sem.
Ezt a sokkoló valóságot, hogy lehetne érdemes bemutatni jobban? Solzhenitsyn sem tudott jobb eszközöket megragadni a Gulag mindennapjainak bemutatására. De inkább hagyjuk is, mert mintha mentegetni akarnám a szerzőt, pedig nekünk, magyaroknak kellene mentegetőzni, akik ezekkel a borzalmakkal máig nem néztek szembe (nem az egyéni szembenézésről beszélek, hanem a kollektív, társadalmi szembenézésről). A cselekedet és magam részéről a szembenézés hiánya is megbocsáthatatlan...
April 13, 2020
To bolo veľmi ťažké. Extrémne násilie. Doteraz som o existencií Nyilašovcov vôbec netušil. Oproti nim pôsobí Hlinková garda ako banda škôlkarov. Kde až siaha hranica ľudskej zvrátenosti. Veľmi poučné, hlavne v týchto časoch.
September 8, 2024
Hát, bazdmeg.
March 30, 2023
Dôležitá téma, skromnejšie rozuzlenie - knihu buď zhltnete naraz (stalo sa mi s prvou polovicou), alebo sa zaseknete na dva mesiace (stalo sa mi s druhou polovicou).
January 30, 2021
I was afraid of this book, not so much for anticipating the horrors it recounts (although that as well), but for doubting how much it would work as a novel. It did however, surprisingly well. It was hard for me to put it down despite the emotional and mental difficulties continued reading meant. The accounts of the unspeakable cruelties (very much spoken of here) reminded me of that infamous volume in Bolano's 2666, The Part about the Crimes, describing with clinical precision for hundreds of pages the femicides of Ciudad Juarez/Santa Theresa. The repetition in that book is not arbitrary, it wants to shock, but not for titillation's sake, but to have its readers feel the weight and enormity of these crimes. And also the banality. Its borderline boring so we can have a sense of how much these killings has become the normality of everyday life. I had a similar kind of feeling with Orgia as well. These few months of the rule of the Arrow Cross Party, and particularly the atrocities in Buda are a little known and discussed part of Hungarian history. It is an important reminder, especially in times when historical memory of the collective appears to be astonishingly short.
And despite all of its importance it could have failed as a novel. The reason it didn't is Zoltan's writing. He gives us a "hero" we can follow, someone that could be us, a victim and a perpetrator, or just a man trying to survive whilst upholding the shreds of some kind of morality. He also rounds out the facts with enough reflection and characterization to draw us right in and even to present various points of view. Albeit he cannot answer why the baker, the hairdresser and electrician have turned into monstrous killing machines, one cannot escape the chilling realization that the grievances they had been airing ring eerily familiar today.
And despite all of its importance it could have failed as a novel. The reason it didn't is Zoltan's writing. He gives us a "hero" we can follow, someone that could be us, a victim and a perpetrator, or just a man trying to survive whilst upholding the shreds of some kind of morality. He also rounds out the facts with enough reflection and characterization to draw us right in and even to present various points of view. Albeit he cannot answer why the baker, the hairdresser and electrician have turned into monstrous killing machines, one cannot escape the chilling realization that the grievances they had been airing ring eerily familiar today.
February 28, 2018
It`s hard to say anything about this book. You don`t `like` a book like this no matter how good it is.And it is a good one. It`s frightening and shocking itself but the most shocking the afterword, which says that before writing the book Gabor Zoltan made an extensive research in the archives to know what really happened in Budapest in late `44 - early `45, when the Arrowcross Party ruled the streets. After reading the afterword, you simply can`t say it`s only a work of fiction, that what is written there, the orgy of violence, didn`t or couldn`t happen....
February 19, 2017
This is a major book, one that I will have to read again or mull about. An absolutely shocking and deeply distressing read, it attempts to discover at least one piece in the horrible puzzle of how all this could happen? It is disconcerting to see how ordinary men and women could descend to these depths of cruelty, even bestiality, and see all the horrible acts they were doing as perfectly normal, moreover morally unquestionable.
August 5, 2020
Násilie ani vulgarizmy v umení mi neprekážajú, táto kniha však podľa mňa má iný problém. Orgia je beletristické spracovanie historických udalostí, no chýba jej to, čo by takéto spracovanie malo mať - dej. Zápletka je nulová, postavy plytké a tak sa 350 strán opakuje prakticky to isté. Knihe neupieram autentickosť, skôr rozsah. Niekedy je menej viac.
July 22, 2017
Real horror isn't vampires or monsters. It's fellow man. This book gives a fictional account of the unspeakable horrors that took place on the last days of World War II Hungary. Reader beware, it's not an easy book to digest...
November 21, 2019
Odporucit sa to neda, lebo je to prilis bolestive citanie. Pre tych, co chcu vediet viac o zle a ludskej povahe je tato kniha nevyhnutnost. Rovnako ako Pomalovane vtaca. Brutalnejsie Pomalovane vtaca.
December 26, 2016
Felkavaró történet. Hihetetlen, hogy az emberi aljasságnak mennyire nincs határa.
A könyv szerkezete érdekes, nagyon sok az új szereplő, figyelni kell.
A könyv szerkezete érdekes, nagyon sok az új szereplő, figyelni kell.
January 3, 2017
Nem voltam annyira lenyűgözve, a vége kifejezetten összecsapottnak tűnt. Regenykent 3/5, kordokumentumkent 5/5
January 23, 2021
Vyborny opis udalosti v HU pocas 2.WW, aj ked na moj vkus az moc vulgarna kniha + absencia deja (necakajte nejaky silny pribeh ktory sa vyvija a pribudajucimi stranami), neodporucam citlovym povaham
August 2, 2021
Nem egyszerű erről a könyvről véleményt nyilvánítani, pláne, hogy nem igazán lehet olvasmányélményként átadni. Az biztos, hogy az alapüzenet, miszerint nyilasok = rossz elég jól átjön, a történetvezetés ritmusa és furcsa hektikussága pedig jól átadja 44-45 telének szomorú káoszát. A végtelen szenvedéspornó és a részletesen leírt borzalmak állandó ismétlése egy idő után cél nélküli önismétléssé alakul, és bár megrázni ugyanúgy meg tudtak a későbbiekben is, a könyv második feléhez érve egyre inkább arra jutottam, hogy nem tudom, hogy olvasóként pontosan hogyan is kellene befogadnom a sokadik kínzásjelenetet. A nyilasok politikai és katonai helyezkedése számomra sokkal érdekesebbé vált, a szerző kiválóan mutatja be azt, hogy a nemzetért az életükért is feláldozni akaró nyilasok mennyire mindent megtesznek azért, hogy a bezáródó ostromgyűrűben se kelljen nem fegyvertelen ellenséggel megütközniük. Sajnos azonban a történet pont a legérdekesebb pontnál ér véget, 1945. január végén a narratíva egyszer csak megbicsaklik, és a főszáltól elmaradva csak a borzalmasan semmilyen főszereplő további sorsáról kapunk egy elnagyolt lezárást.
January 5, 2022
300 oldalas szörnyűség, tényleg nem egyszerű olvasni. Mai fejjel tényleg hihetetlennek tűnik, hogy emberek mit álltak ki, és mit voltak képesek okozni. Amit még (valójában nem) meg lehet érteni, az az eszme és az agymosás amibe bele tud kerülni valaki aki egész életében kudarcot kudarcra halmozott, vagy úgy érezte, elnyomták. De azt nem lehet megérteni, hogy az eszme szolgálatában válogatott kínzásokat találjon ki egy fodrászsegéd, és végigraboljon, erőszakoljon több száz embert a pékfiú akinek mostmár kezet kell csókoljon a professzor, az édesanya és az idős hölgy.
Azt még kaptam a könyvtől, hogy az eddig a nyilasokról alkotott kép a fejemben 'fanatikusok egy magyar néptől elkülönült csoportja' megváltozott. Megmutatta, hogy ezek az emberek az áldozataik ismerősei, szomszédjai, a hatalomátvétel előtt sokan átlagos emberek voltak, és mégis eljutottak idáig.
Egy jó érzés kaptam azért, mikor utána olvastam a nevesített nyilasoknak - majdnem mindet lelőtték, felakasztották, életfogytiglani kényszermunkára vagy börtönre ítélték.
Azt még kaptam a könyvtől, hogy az eddig a nyilasokról alkotott kép a fejemben 'fanatikusok egy magyar néptől elkülönült csoportja' megváltozott. Megmutatta, hogy ezek az emberek az áldozataik ismerősei, szomszédjai, a hatalomátvétel előtt sokan átlagos emberek voltak, és mégis eljutottak idáig.
Egy jó érzés kaptam azért, mikor utána olvastam a nevesített nyilasoknak - majdnem mindet lelőtték, felakasztották, életfogytiglani kényszermunkára vagy börtönre ítélték.
February 27, 2024
I'm just too shocked and emotional after this reading. Will write about this once I come down.
EDIT
Alright, I needed these 10 days to summon enough force in me to write about this book.
First of all, this is by far the most important Hungarian work I read these past years, and God knows I read many. It comes as a backslash in the face of the modernist version of history according to which Hungarians were merely victims of the Nazis, "forced" to deport their Jews during WWII (Cfr. the statue on Szabadság Tér in Budapest; aka the eagle coming down on the pure Hungarian angel).
The title is extremely fitting. As Mr. Gábor explains it in an interview (https://www.youtube.com/watch?v=dNiCs...), he meant "orgy" as in the Ancient Greek sense, i.e. the abolition of all rules, this one time in the year when the new wine was drawn and everybody got drunk. No more morale, no more restraints. Just this approaching feeling of doom. This last fight before the world turns upside down. And changes completely, for better or for worse.
These Arrow Crosses knew very well they might live their last day. That a new era was starting. Whipped away by this perspective, they let their instincts dominate and bring them to the very bottom of mankind, in a behaviour that can truly bear the name of inhumane. May this let us reflect on what can happen when humans are given authority in an uncertain situation where they can take advantage of others.
- on doit lire ces horreurs en sachant que la guerre est presque finie. C’est peut-être ça, le plus terrible.
- les points de vue s’entremêlent, de Renner à Vali à d’autres, même aux Croix fléchées. Avec comme dénominateur commun l’horreur.
- Dès la page 120, on est pris dans l’aventure. Que va devenir Renner, forcé de combattre en portant les stigmates de sa torture ? Où sont Irén et Teréz ? Qu’adviendra-t-il des croix fléchées ?
EDIT
Alright, I needed these 10 days to summon enough force in me to write about this book.
First of all, this is by far the most important Hungarian work I read these past years, and God knows I read many. It comes as a backslash in the face of the modernist version of history according to which Hungarians were merely victims of the Nazis, "forced" to deport their Jews during WWII (Cfr. the statue on Szabadság Tér in Budapest; aka the eagle coming down on the pure Hungarian angel).
The title is extremely fitting. As Mr. Gábor explains it in an interview (https://www.youtube.com/watch?v=dNiCs...), he meant "orgy" as in the Ancient Greek sense, i.e. the abolition of all rules, this one time in the year when the new wine was drawn and everybody got drunk. No more morale, no more restraints. Just this approaching feeling of doom. This last fight before the world turns upside down. And changes completely, for better or for worse.
These Arrow Crosses knew very well they might live their last day. That a new era was starting. Whipped away by this perspective, they let their instincts dominate and bring them to the very bottom of mankind, in a behaviour that can truly bear the name of inhumane. May this let us reflect on what can happen when humans are given authority in an uncertain situation where they can take advantage of others.
- on doit lire ces horreurs en sachant que la guerre est presque finie. C’est peut-être ça, le plus terrible.
- les points de vue s’entremêlent, de Renner à Vali à d’autres, même aux Croix fléchées. Avec comme dénominateur commun l’horreur.
- Dès la page 120, on est pris dans l’aventure. Que va devenir Renner, forcé de combattre en portant les stigmates de sa torture ? Où sont Irén et Teréz ? Qu’adviendra-t-il des croix fléchées ?
June 16, 2020
Táto kniha pre mňa bude symbolizovať obdobie corony - pandémie 2020, nakoľko som nebol schopný prečítať počas tohto obdobia žiadnu inú knihu :(
Neuveriteľná kniha, tak raw, že niekedy sa vám nechce čítať ďalej, aké ďalšie priame, vulgárne, presné opisy mučenia, zabíjania, otrasných vecí nájdete na ďalších stranách...
Avšak, táto kniha je taktiež veľmi potrebná, veď kto z nás počul o Nyilašovcoch? Ja sa kľudne priznám, že aj keď obdobie WW2 mám ako tak naštudované, o týchto zverstvách som počul prvýkrát...
A ako to v tunajšom regióne býva, nezdá sa že by sa s touto minulosťou Maďari nejako vysporiadali a podobné myšlienky sú tam znova na vzostupe, a ľudia sú schopní spraviť čokoľvek, o tom si nerobím už žiadne ilúzie... jeden deň dobrý sused od vedľa a za týždeň vás mučí v podzemí a dobre sa na tom zabáva, lebo veď to je pre dobro vlasti, národa, budúcnosť...
Neuveriteľná kniha, tak raw, že niekedy sa vám nechce čítať ďalej, aké ďalšie priame, vulgárne, presné opisy mučenia, zabíjania, otrasných vecí nájdete na ďalších stranách...
Avšak, táto kniha je taktiež veľmi potrebná, veď kto z nás počul o Nyilašovcoch? Ja sa kľudne priznám, že aj keď obdobie WW2 mám ako tak naštudované, o týchto zverstvách som počul prvýkrát...
A ako to v tunajšom regióne býva, nezdá sa že by sa s touto minulosťou Maďari nejako vysporiadali a podobné myšlienky sú tam znova na vzostupe, a ľudia sú schopní spraviť čokoľvek, o tom si nerobím už žiadne ilúzie... jeden deň dobrý sused od vedľa a za týždeň vás mučí v podzemí a dobre sa na tom zabáva, lebo veď to je pre dobro vlasti, národa, budúcnosť...
November 19, 2021
Egy meglepően olvashatóan megírt nem egyszerű olvasmány. A sok, nagyon grafikusan ábrázolt emberi szenvedés szép lassan átfordul hétköznapi rutinná - miközben kirajzoldóik az a teljes álomvilág, amiben a nyilasok működtek és tartották sakkban Budapest lakosságát. Jól működik a cselekmény terjedelmének bekorlátozására, hogy javarészt egy főszereplő szemén látjuk a világot (ahonnan kb az ő életét befolyásoló külső eseményeknél ugrunk ki). Ugyanitt érdekes választás, hogy a befejezés is megmarad a főhős személyes történetének leirataként, és elmarad a történelmi skálájú lezárás. Az, hogy legalább a bemutatott főbb nyilasok sorsa nem kerül tisztázásra ad az egésznek egy megoldatlan történet hangulatot (ami egyébként nem áll a valóságtól teljesen távol).
This entire review has been hidden because of spoilers.
March 5, 2020
Fontos téma, de a könyv irodalmilag nem túl értékes. A főhős jelleme és jellemfejlődése homályba vész, az események során főhősjellege is megszűnik. Ugyanakkor érdekes a szerzőben
Important topic but the literary value isn't too high. The character of the protagonist is hard to grasp and gradually diminishes during the story.
What is more interesting though is the mix of horror and perversity of the author regarding the brutal deeds. His obvious hate towards "nyilas", Hungarian and Christian people (which he shuffles and uses interchangeably) is almost a kind of frustration that he could not be part of them and their deeds.
Important topic but the literary value isn't too high. The character of the protagonist is hard to grasp and gradually diminishes during the story.
What is more interesting though is the mix of horror and perversity of the author regarding the brutal deeds. His obvious hate towards "nyilas", Hungarian and Christian people (which he shuffles and uses interchangeably) is almost a kind of frustration that he could not be part of them and their deeds.
September 7, 2023
Knižku som mala u seba už dlhšiu dobu,až teraz som si k nej mala mo��nosť sadnúť a prečítať si ju,kedze je to tazsie citanie... autor využil po širokom archívnom výskume dokumenty,výpovede a zápisy zo súdnych pojednávaní a svedectiev na vykreslenie toho najhoršieho co Strana šipovych krížov a najmä jednotka XII.obvodu v Budapešti dokázala za krátky čas svojho teroru spôsobiť obyvateľom Budapešti..sused sa obrátil na suseda,mučenie a násilie boli na dennom poriadku a nikto si nemohol byť istý,že sa nestane obeťou tohto teroru a rabovaciek.. boli to doslova krvavé orgie, gradujuce blizenim sa frontu do mesta, a poprava utopenim v ľadovom Dunaji bola vykúpenie pre obete..
March 31, 2020
Trikrát som tuto knihu musela odložiť kvôli miere násilia, ktorú opisuje. Zobrazované násilie mi neprekáža v prípade, že plní svoj účel, keď chce autor čitateľa vystríhať alebo zvýrazniť neprístojnosť daného správania. V tejto knihe ma však neustále opakujúce sa opisy násilných scén vyrušovali. Faktom však ostáva, že táto kniha je výborným nástrojom pre pochopenie udalosti nyilašovského Maďarska.
May 29, 2017
I left it off after some 50 pages. Just too much graphic violence. Even if it is historically correct.
February 27, 2018
görcsben a gyomrom és az öklöm végig.
January 17, 2020
Silná kniha, ale niekde v polke som začala mať pocit, že je to už len o stále sa opakujucom násilí, ktoré až otupieva čitateľa. Veľmi ťažko som to docitavala.
December 1, 2021
Názov knihy presne opisuje to čo sa deje v jej vnútri.
January 9, 2022
Nem tetszett az irasmodja. Fontos konyv, de nagyon nyomaszto
Displaying 1 - 30 of 33 reviews