Ármány és kézfogó

Ambrózy báró esetei #3

by Gyula Böszörményi

A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

Genres: Historical Fiction, Hungarian Literature, Historical, Young Adult, Crime, Mystery, Detective

702 pages, Paperback

Published November 1, 2016

About the author

He was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.

Reviews

[eme · Rating 4 out of 5]

Esment elmerültem benne, el én, de úgy, hogy szer’usz világ! Pedig meglehet, hogy nem ez volt az eddigi legjobb rész, kicsit mintha túl is lett volna írva, az Emma-szál pedig túlsodorva, hirtelen felbukkanó fura szereplőkkel, eléggé hihetetlen szituációkkal, meg olyan fordulatokkal, hogy csak úgy kapkodja az ember a fejét. Meg aztán nem más ez, mint bohózat és operett, nyakon öntve jó sok romantikával, mégis...
Három kötet (na jó, két egész meg két fél) után még mindig bele tudtam habarodni a karakterekbe, főként, hogy az elbeszélőnek gondja van rá, hogy a kalandok során mellékszereplői közül mindig másokat állítson fókuszba, így egyszerre otthonosan mozgok közöttük, és mégis kapok valami újat. Ezúttal, bár a szerelmes Vili és a nőemancipáló Renée alakja is picit gyakrabban felbukkant, és visszatér Csurár Fecska is, kiegészülve Joszó prímás nagycsaládjával, mégis határozottan Mück Mári és Madame Rose küzdött a pálmáért, amit (meg kell mondanom, nem sokat vacilláltam) azonnal az előbbinek nyújtottam át. Az ember szája azonnal mosolyra áll, ha Márika megjelenik, olyan remekbe szabott kis karakter. Mennyire humoros-komikus minden lében kanál kotnyelessége, remek dumája, sóhajtozásai, amint ébren álmodva éli bele magát a Cilike-szerelmek bonyodalmaiba, belegabalyodva néha a szálakba Mi mostan szívből rühelljük ám a báró urat! – vagy mégsem? Akkor most éppeg nem rühelljük őt? Nem ártana tudni, hogy éppeg kit szeretünk, de egyben nem lehet nem értékelni olykor nagyon is hasznos talpraesettségét és megingathatatlan ragaszkodását sem. Mondjon bárki, amit akar, számomra Márika rulez, és ha kell, elviszi a hátán az egész történetet.
A másik jó pont, hogy nemcsak a szereplőkre való fókuszálás változik, hanem a főváros térképén is újabb részek jelennek meg górcső alá véve. A már jól ismert helyszínek mellé felsorakozik például a Mosonyi utcai toloncház is, de elsősorban a híres-hírhedt Magyar utca 2o., ez utóbbi olyannyira, hogy a regény központi terévé növi ki magát. Nemcsak a korabeli Pilisy-ház életébe kukkanthatunk be, nemcsak tulajdonosával, a művészek ábrándos lelkű bolondjával, Róza asszonnyal ismerkedhetünk meg, hanem többek közt magával Krúdyval is, aki Erdős Renéehez hasonlóan a Hangay lányok történetének szereplőjévé válik. A Női Kaszinó kifordított képére emlékeztető Pilisy-ház egyrészt szép székesfővárosunk éredekes színfoltja, kultúrtörténeti érdekesség a regényben, másrészt előítéleteket romboló voltával főszereplő(i)nk fejlődésében, önálló, szabad polgárleánnyá érésében is fontos szerepet játszik. És persze ide vezetnek és innen indulnak a szálak, itt rejtőznek a titkok, melyek Mili magánnyomozásának középpontjában állnak. Itt lenne a kulcs, ha... A titok fölfedése azonban még várat magára, az elbeszélő megelégszik azzal, hogy számos utalást szór szét itt-ott a regényben, az olvasó pedig rágja a körmét (na jó, képletesen), és várja a következő kötetet.
Az viszont már most világos, hogy Milinket a morc bárót körüllengő rejtély minden egyébnél jobban érdekli (persze csak a báró helyes útra való terelése miatt), és nem retten vissza az olykor nagyon veszélyesnek tűnő nyomozástól sem. Makacssága mögött azonban látszik, hogy kezd felnőni, komolyodni, megfontoltabbá válni, mindenesetre tanulgatja az önuralom gyakorlását. Meg a talpon maradást ebben a férfiak uralta igazságtalanságban. Meg egyebet is, elsősorban Isti jóvoltából. Az a cifra külvárosi modor, az a virágos jassznyelv, hát az is megér egy misét.
Nem kell mondanom, hogy a cselekmény bonyolítása legalább ennyire cifra, no meg a lezárás (ismét)... Hát szabad ilyent? De ezekre természetesen nem térek ki, aki kíváncsi, járjon utána.

[Ágnes Gombolai · Rating 5 out of 5]

Harmadjára kezdem el az értékelésem írását, de vissza kell törölnöm, mert nem nem nem nem lehet ezt csak úgy leírni…
Bárcsak mellékelni lehetne mit is éreztem a könyv olvasása közben… Nem ültem még hullámvasúton, de biztosan valami ilyesmi lehet. Felülsz, izgatottan várod az indulást és még fel sem eszméltél, de ott az a kellemes bizsergés a gyomrodban, hogy igen, ez szuper lesz! Aztán jön az első tetőpont, aminél még azt gondolod ennél már nem jöhet nagyobb durranás, elkezdődik a lejtő és amikor már mondanád, hogy jöhetne az újabb izgalom, ott van, pontosan ott, vagy inkább még váratlanabbul, amikor még szinte fel sem készültél rá!
Imádom a karaktereket, azt, hogy nem tudom melyik pillanatban mi fog történni, (és nem, nem sikerül előre megjósolnom mi fog történni), csak élvezem, hogy szaladok a karakterek után és újra és újra ott van a gyomromban a bizsergés.
A könyv háromnegyedénél azt hittem már szinte mindent tudok és szer' usz világ, a többi csak „időhúzás”, de az utolsó közel 100 oldalt egyben tudtam csak elolvasni, mert nem bírtam letenni…
Az utolsó mondat? Na igen… az utolsó mondat! :) Azt imádtam a legjobban!!!! Mert igaz sokáig fog csuklani a kedves író, de mesterien tudja elérni, hogy ennyire lehessen várni a folytatást….és a karácsonyban is mi a legszebb: hát a várakozás! :)

[Melindam · Rating 4 out of 5]

Mit is mondhatnék? Egyrészt nagyon örülök, hogy nem ez az utolsó Ambrózy báró könyv. Másrészt ... micsoda egy befejezés, vagy inkább be-nem-fejezés ez kérlekalásan? Hajtépősen, beleőszülősen fantasztikus ambrózybárós/böszörményigyulais.

B.Gy. minden egyes könyve elvarázsol és ez alól jelen regény sem kivétel. Már az első oldalakon magába szippant és ott vagyok én is 1900-ban, Budapesten. Látom magam előtt az utcákat, a tereket, a hidakat, az embereket, érzem az illatokat, áthat a város minden részének sajátos hangulata (a sötét és a fényes) és persze sodor magával a regény lendülete előre, előre, előre a várt-félt végkifejletig.

Így a harmadik kötet végére viszont feladtam a hiábavaló próbálkozást arra, hogy megkedveljem Milit (tudom, hogy ezzel kissebségben vagyok). Ez a karakter-típus nem igazán vonzott eddig sem semmilyen könyvben, legyen az szépirodalom, fantasy, young adult vagy krimi. Sajnos nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a durrbele, hebrencs, megyek-a-magam(nem túl okos)-feje-után típussal, aki nincs igazán tekintettel senkire és semmire & legtöbb esetben csak ront a dolgokon.

Emma, a maga csendes, megfontolt módján 1000szer erőt sugárzóbb, okosabb és vonzóbb személyiség, pedig -lássuk be- B.Gy. Varázsló Úr nem bánt valami kesztyűs kézzel vele. Jelen helyzetben ő sokkal inkább illik Ambrózy báróhoz, mint a húga.

A sokkoló "cliffhanger" ellenére úgy döntöttem, nem fogok görcsösen áruló jelek után kutatni és ezt vagy azt belemagyarázni különböző sorokba/jelenetekbe, amelyek egyik vagy másik lány felé billentenék a mérleget. Hiábavaló is lenne, mert Böszörményi Gyula olyan mesterien szövi a szálakat és keveri a kártyát, hogy a következő részben bármelyik előfordulhat, vagy akár egyik se, mert színre lép egy harmadik. :)

Bárhogy is lesz, mindkét lánynak szorítok, hogy boldogok legyenek és nem vagyok meggyőződve, hogy a Báró jelenlegi szív/lelkiállapotában bármelyikőjüket boldoggá tenné, vagy, hogy ő boldog lenne mellettük. Emma az, aki szerintem el tudná viselni, illetve hatni tudna rá, ha nem változik semmi, de boldog nem lenne mellette.

Milivel halálra hergelik egymást, ami egy vonzalomhoz lehet alap, de egy tartós, boldog szerelmi kapcsolathoz biztos nem. Szóval én bármelyik lány helyében kikosaraznám.

Egyetlen dologban reménykedem: hogy csak Húsvétig kell várni a következő regényre - nem egy évet.

[Ppeva · Rating 3 out of 5]

A 165. oldalon megjelöltem magamnak egy mondatot: „Bohózat és operett, nyakon öntve jó sok romantikával.” Az bizony! Pedig még hol volt a vége, ajajj!
Nincs gond a bohózattal és operettel, a romantikával sem, csak hát mindent mértékkel. Ez olyan volt, mint egy lórúgásnyi habos cukrászsütemény. Vagy mintha önként és dalolva elmentem volna az Operett Színházba, és két óra után bezárták volna az összes ajtót azzal, hogy most pedig lenyomják a torkomon mindazt, amit a műfajból eddig elmulasztottam.
Ebből a 700 oldalból egy jó kis romantikus krimit lehetett volna varázsolni – 300 oldalon (és akkor még megengedő vagyok).
Minden elismerésem az íróé, hogy ennyi oldalon bírta mesélőkedvvel és fantáziával, közben egyszer sem vesztette el a fonalat (velem ellentétben). Én viszont egyre kevesebb érdeklődéssel követtem az egyre újabb és újabb, egyre fantasztikusabb csavarokat.
Valószínűleg koromnak is betudható, hogy nem rokonszenveztem az erőszakosan kotnyeles hősnővel, és pláne nem támadtak gyengéd érzelmeim a báró iránt. Hiába, no, ez nem az én korosztályomnak íródott, ez meglátszik a lábjegyzeteken is.
S ha már a lábjegyzettel hozakodtam elő. Ami kezdettől fogva nem tetszett a lábjegyzetekben: a névjegyzékekből előbányászott szegény ártatlan „utca embere”, aki név, lakcím, foglalkozás szerint szerepel a könyvben (és utána ott a megjegyzés, hogy az adatokon kívül minden a fantázia terméke!). Ennek valamiféle hitelességet kellett volna kölcsönöznie a könyvnek, de nálam pont ellenkező eredményt ért el. És szomorúan gondoltam arra, hogy ők már nem tudnak védekezni, mikor hasra ütve malacképűnek vagy ágrólszakadtnak titulálják őket egy 100 évvel későbbi könyvben.

[Mercedes · Rating 5 out of 5]

Annyira nagyon szerettem ezt a könyvet, fordulatos, izgalmas, csodálatos. Imádtam, ahogy megjelennek a korabeli sztorik a regényben, ahogy felvonul a századfordulós művészi élet és politikai elit. Csodálatos benne Róza asszony alakja, de nagyon szerethető lesz benne Krúdy is. (Tarján Vili pedig természetesen továbbra is nagy kedvenc.) Szerettem a beszólásokat, a humort, a fordulatokat, és igazából még azt is, hogy Ambrózy báró ebben a kötetben elképesztően idegesítő (meg a regény vége is az lett volna, ha nincsen ott mellettem a 4. kötet és folytathatom azonnal békében az olvasást). Viszont a mellékszereplők zseniálisak és ez mindenért kárpótol.

[Rebella · Rating 4 out of 5]

vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. alig vártam, hogy újra olvashassam, így szerencsére ismét sikerült elmerülnöm Ambrózy-ék világában. viszont most először éreztem azt, hogy túl terjengősre sikerült néhány fejezet- nincs bajom a hosszú könyvekkel, de itt többször is időhúzásnak éreztem pár jelenetet. ettől függetlenül tetszett a könyv és persze nagyon várom a folytatást, bár tudom, nem mostanában kapjuk majd meg sajnos.

[reea · Rating 3 out of 5]

Több könyvnél írtam már, hogy túl sok minden történt, de valahogy nem történt semmi sem, csakhogy egész más ugyanaz a jelenség egy 400 oldalas könyv esetében, mint egy 702 oldalas regénynél, mert ez utóbbi szimplán csak túl hosszú hozzá. Dacára a zseniális karaktereknek, az elképesztő világteremtésnek, a humornak, alaposságnak és a varázslatos stílusnak, ez most nagyon kevés, vagy inkább túl sok volt.

https://napifalat.blogspot.com/2019/1...

[Csenge Varga · Rating 5 out of 5]

4,9/5
Such a good book, I always had the characters and the plot on my mind even when I wasn’t reading it. I could barely put the last 300 pages down. Even though the 700 pages were disheartening at first it was perfectly executed.

I mean Mili and Ambrózy baron were so good together I was rooting for Mili to finally understand how she should communicate with him and she eventually did. I was going to complain that the last few chapters didn’t have enough excitement then they dropped the BOMB. I am so rooting it to be Mili and not Emma (ifykyk)

The storyline was much more exciting than the last one but I love both of them equally. The constant killing and destruction was just so intense. The end was weird because it felt over but it’s definitely not.

My favourite (spoiler-free) part was near the end when the hotel manager and the head waiter had a conversation that the “guests” are finally gone. I know this is a weird bit but it just felt so raw and that these people actually existed and these are the intentions and wants they had 100 years ago.

I’m 100% reading the next one and I’m already excited. :)

[Emma · Rating 5 out of 5]

Woooow! I can't write an acceptable review when the sounds of infatuation are coming out of my mind ♡♡♡♡♡
Better review is coming...hopefully

[Annamária Gergely · Rating 3 out of 5]

"Vannak olyan pillanatok az életben, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni vagy orrba verni volna-e jobb. Ez is ilyen pillanat volt, ami azonban oly gyorsan röppent tova, hogy nekem sem egyikre, sem másikra nem maradt érkezésem."

Valami hasonló érzéseim vannak holmi pofonokat illetően. Merthogy az első részeket imádtam. Most viszont magát a könyvet is püfölném egy darabig. És ettől kissé csalódott vagyok..

Először is az egész könyv olyan, mintha három tévéműsor keverékét olvastam volna. Egy 700 oldalas Szomszédok - a jó öreg Etus és a Csibe -, Barátok közt - ez a lányok közötti rétestészta olyan volt a harmadik kötetre, mint amikor Nóra eltűnt - és egy tetszőleges mexikói szappan végtelenített lejátszásra állítva. Néha úgy éreztem magam mint az a gyerek a Fluimucil-reklámban, én is folyton azt kérdeztem, hogy de miért?! Rengeteg töltelék, üresjárat, ismétlődő kínlódások a két főszereplő közt. Miért? Vajon szerződéses kikötés volt, hogy ennek a résznek akkor 700 oldalnak kell lennie, ha az ég a földdel egybeszakad?
Ebben a részben már a lábjegyzetek is zavartak egy kicsit, volt, ahol hosszabb volt mint maga a szöveg, ez is kicsit elvett az élményből. Ettől függetlenül továbbra is dicséretes a mögöttes kutatómunka.

Másodszor a két főszereplő..kezdjük az általam eddig kedveltebbel. Isten bizony eddig imádtam Richárdot fél karostól, szexistástól, ahogy volt. De most...az egyébként alacsony vérnyomásomnak szinte folyamatosan szer'usz világ volt. Ad1.:lassan kifejezetten idegesítő ez a titkolózás a bal karja körül. Minek? Van valami valid értelme? A kérdés prózai, de vajon fog ez a titok akkorát ütni, amiért érdemes már a harmadik rész végére úgy érni, hogy még mindig nem tudjuk? Ad2:mostanra olyan mértékben irritáló ez az "én mindent jobban tudok, tökéletes is vagyok, mert férfi vagyok" , nem beszélve arról, amilyen bárdolatlansággal találva van, hogy döbbenet. Őparasztsága Ambrózy Richárd persze mindent csak azért tesz, hogy a lányokat védje, de láttuk milyen jól sikerült...köszönjük, Richárd! Remélem a következő kötetre megembereli magát, mert most nagyon nem szeretem.
Na, nem kell aggódni, Mili sem különb a maga módján. Egy hisztis 12 éves. Borzalom! Meggondolatlan, elefánt a porcelánboltban. Nem tudom mi történt ezzel a két figurával, de most egyik sem a szívem csücske.

Márikát és Vilit viszont továbbra is nagyon kedvelem, nekem ők vittek szint ebbe a történetbe. Szegény Vili, téged ezek a Hangay-lányok sírba visznek egyszer.. :) A közeget még mindig imádom, szívem szerint lenne egy lakcímkártyám az Ambrózy-villába, de nem ez lesz a kedvenc részem. A befejezés viszont 10 pont, ügyes húzás. Szerencse, hogy a következő kötet már a polcon vár, így nem izgulok annyira. De kicsit parkolópályára kerül a sorozat, lehet, hogy már csömöröm van, mert idén két CoHo-könyv kivételével csak ezt olvastam eddig.

[Eszter Rab · Rating 5 out of 5]

Hiába volt lassabb a könyv első fele, könnyedén szemet tudok felette hunyni, mert a második fele kárpótolt mindenért. És nem győzöm minden rész értékelésénél hangsúlyozni, hogy már az lenyűgöző, hogy milyen alapos munka van a történet mögött.
Egyre több részletet ismertünk meg már az előző részben is, és vártam, hogy Mili mit tud mindenből kinyomozni itt. Azt viszont nem gondoltam, hogy még ennyire meg lehet kavarni a dolgokat. Most mind két Hangay lány egyformán sokat szerepelt és el se tudom dönteni, hogy melyiküket szeretem jobban. Nem irigylem Richárdot, mert most már két önfejű lánnyal kellett megbirkóznia. :D Becsületére legyen mondta állta a sarat, csak ritkán ingott meg nyugodt természete. :)
A legutolsó mondatra egyáltalán nem voltam felkészülve. Örülök és nem is. Én azt hittem, hogy most minden titokra fény derül és amiatt pici csalódást érzek. De tagadni se tagadhatom, hogy boldog is vagyok, amiért még találkozhatok ezekkel a szereplőkkel, akiket megszerettem, és azért egy nagyobb történetszál lezárult, új vizekre evezhetünk. :)

[Anna · Rating 4 out of 5]

Nem is tudom, mit mondjak. Micsoda befejezés ez? Ezért izgultam én (többek között ugyebár) 2 és fél köteten át? Hogy aztán kapjak egy ilyen utolsó mondatot?!? (Meg szívrohammal egybekötött agyvérzést, de ez ugyebár egyéni szocprobléma.)

Na jó, ha mindezt félreteszem egy kicsinykét, akkor ez a kötet is hozta az elvárt színvonalat, bár nekem néhol kicsit lassú volt, de ha elkapott a hangulat akkor még ez se zavart. Azért kicsit furcsa volt Milit ilyen féltékenynek látni, de az esetek többségében hozta a már jól megszokott formáját.
Kövezzetek meg, de nekem Emma kevésbé került a szívemhez közel, ellenben Mári sokkal inkább. :)

És most megint várhatok egy jó darabig, amíg megtudom a dolgokat a grófról, na meg ugye az utolsó mondatról...

[Zita · Rating 5 out of 5]

4,5 csillag.
Nem szabadna így befejezni egy könyvet, mégis ki bírja ki még egy évig. Utoljára a Lost 3. évadának végén éreztem ezt.;))
De sajnos fél csillagot le kell vonnom, mert nekem valahogy kevés volt a Mili-Richárd interakció. Még mindig ők a kedvenc OTP-m, többet akarok belőlük:)
Viszont le vagyok nyűgözve milyen kutatómunka állhat a könyv mögött. Imádom ezt a világot minden furcsaságával együtt.

[Judit Rozsonits]

Senkivel nem vagyok hajlandó beszélni róla.
Egy hangot, meg sok Hangayt se.
Beccámmal megbeszéltük.
Ennyi.

[Agnes · Rating 5 out of 5]

Megker(g)ült leányrablók avagy beszámoló az Ármány és kézfogóról:
https://lapozz.wordpress.com/2016/12/...

[MajerEmma · Rating 5 out of 5]

Jajistenem, hogy lehet egy könyvet így/itt abbahagyni!!!!!!!!!

Mostazonnalaakaromakövetkezőrészt!!!

[Niki_ · Rating 4 out of 5]

Nagyon rég óta vártam, hogy végre olyan szerencsém legyen, hogy a könyvtárban bent találom a sorozat 3. részét. Erre végül április végén került sor és azonnal neki is kezdtem az olvasásának. ... Egy nap híján 4 hónapon keresztül olvastam a könyvet. Vajon miért?
Nos, biztos köze volt hozzá annak is, hogy a pocakosságom olyan szakaszába léptem április-májusban, hogy nagyon kedvem és energiám se volt olvasni, de ez nem lehet magyarázat erre a 4 hónapra mert tudom, hogyha igazán elnyeri egy történet a tetszésemet, akkor nincs az a kedv és energiahiány, ami a lelkesedésemet el tudná venni.
Azt már szeretném most leszögezni, hogy a probléma nem is azzal volt, hogy rossz lett volna a harmadik rész, mert nem. Böszörményi Gyula ugyanúgy izgalmas, fordulatos történetet hozott létre, mint az előző két részben is. Viszont úgy érzem, hogy ez a rész valahogy más is lett, mint az előzőek és ez okozta a problémát nálam.
Bővebben: http://azajtom.blogspot.hu/2017/10/bo...

[Krisz · Rating 3 out of 5]

Végtelenül unalmas volt. Nagyon sajnálom, hogy a szerkesztőnek nem volt szíve kidobni a közepéből 200 oldalt, mert amikor a nyomozás jottányit sem halad előre, csak a napok telnek mindenféle balesetekkel meg töprengésekkel, hááát… Kényszerítenem kellett magamat, hogy olvassam ki, mert lejár a kölcsönzési határidő :(
Nem tetszett az a logikátlanság, hogy Ambrózy távol tartja egymástól a testvéreket. Ez botorság volt tőle, az ő híres eszével tudnia kellett volna, hogy a makacs Mili nem hagyja annyiban a dolgot. BGY itt túlzásba vette Richárd kiállhatatlanságát, szerintem nem egyezett az előző könyvekből megismert karakterével.
Az eleje és a vége viszont tetszett, bár nem tartottam reálisnak, hogy egy uralkodói poronty elégesse a származását igazoló bizonyítékot. Ez felelőtlenség, a későbbiekben még jól jöhet; ha nem is neki, akkor az utódainak.
A lábjegyzetek és az utcanevek gyakoriságát most is utáltam. És mindennek ellenére lebilincselő a sorozat, mert jó az alapötlet és a karakterek. Ez van.

[Kinga · Rating 5 out of 5]

Ha eltekintünk attól, hogy ez a rész egy kicsit hosszúra sikeredett, valljuk meg őszintén minden percét élveztem. Együtt lubickolni az íróval a századfordulói milliőben, átélni az izgalmakat és várni, hogy mégis mi lesz a megoldás? Fantasztikus élmény. A megoldás egyik felére kb. 150 oldallal korábban rájöttem, amire roppantul büszke vagyok, de így is kifejezetten kreatív lezárás érkezett. A szereplők továbbra is végtelen szerethetőek, nehéz is választani közülük kedvencet, öröm mindegyikükről olvasni. Ez a függő vég pedig kérem szépen. Előre olvastam kommentárokban, így számítottam rá, hogy Böszörményi ezt se fogja teljesen lezárni. De amikor elolvastam az utolsó sorokat olyan hangosan röhögtem, hogy a családom ellenőrizte, hogy minden rendben van-e az elmémmel. Komolyan, ha valaki függővéget szeretne rakni az írásába, kérje ki kedvenc Gyulánk tanácsát. A Gergő könyvek óta szeretem és a rajongásom úgy érzem még sokáig ki fog tartani.

[Annamária · Rating 5 out of 5]

Ahogy halad előre a sorozat, az izgalmak mit sem kopnak, az események ugyanolyan érdekesek és az író stílusa utánozhatatlan. Azon szomorkodom, hogy nincs végtelen Ambrózy bárós regény és egyszer csak elfogynak.
Ritkán olvasok ilyen terjedelmes könyvet, de ez a regény a kalandos letehetetlenségével száguld és fenntartja végig az érdeklődést. A nyitott végét már megszokhattuk, de azért 700 oldal után kicsit rosszul tud esni. Nagy szerencse, hogy nem kell immár évekig várni a folytatásra.
Szerethető karakterek, csodálatos környezet, időutazás, izgalmas cselekmények egymásba szövődése és végre kiderül, hogy kinek a lánya Emma és miért üldözik égre-földre. Olvassátok! :)

[Balázs Szilvási · Rating 5 out of 5]

Szerencsére azt kaptam amit vártam. Az előző részekben már minden pozitív jelzőt elhasználtam, csak ismételni tudnám magamat. Nagyon vártam a végén egy fordulatot vagy cselekményt, ami felvezeti a következő kötetet, és lám meg is kaptam. Nehéz kritizálni azt amit szeretünk, mégis kénytelen vagyok halkan megemlíteni, szerintem a történet túlzottan hosszú lett. Mindig jött egy újabb fordulat, és picit elfogott az érzés, hogy sosem lesz vége. Az összképen olyan sokat azonban ez nem változtat. Egy remek sorozat újabb nagyszerű része ez a könyv, mindent szeretek benne, várom a folytatást.

[Laura Csizmadia · Rating 5 out of 5]

Azt hittem az eddigi részeket nem lehet felülmúlni. Hát tévedtem és ennek nagyon örülök. Nekem ez a rész nagyon tetszett. Imádtam, hogy Márinak jobban kinyílt a csipája, nagyon nagyokat nevettem rajta. Sokkal jobban tetszett Emma történet szála mint az előző részben. Izgalmas volt, tele csavarokkal. Azért örülök, hogy úgy olvasom, hogy meg van a következő rész, mert nem tudnám elképzelni azt, hogy egy ilyen befejezés után még várjak a folytatásra. :)

[moonsilk · Rating 3 out of 5]

Nem értettem nagyon sok részét a könyvnek, de biztos velem van a baj. Richárd viselkedése, meg ahogyan alakul a kapcsolatuk Milivel (azaz sehogy) szintén lehúzták számomra a könyv minőségét. Azért tovább olvasom a sorozatot, hátha akad majd egy 5 csillagos rész is.

[Rory · Rating 4 out of 5]

Jó könyv, csak épp többek között Mili és Richárd viselkedése is csalódást keltett bennem. Persze mihelyt leraktam ezt, már emeltem is a következőt :)

[gabriella · Rating 3 out of 5]

3.5*

[Lia O. · Rating 3 out of 5]

150 oldalnál abbahagytam mert nagyon untam, még több mint 500 oldal volt hátra, és mint kiderült nem is 3 hanem 4 részes a fősztori. Szóval ebben a könyben még Richárd titka se derült volna ki azt pedig nem tudom hogy a testvérek találkoztak-e. De az a baj, hogy elértem azt a pontot, ahol már nem is érdekel és már nem is szurkolok nekik, mert már úgy el lett húzva ez a cselekmény. Azt meg hadd tegyem hozzá, hogy Mili és Richárd össze fognak házasodni, viszont ebben a könyvben az éppen csak kibontakozó szerelmet is sutába döntötte az, hogy Richárd hagyta hadd legyen Mili a börtönben 1 napig. Ha igazán érdekli a másik és kedveli őt, aggódik érte akkor rögtön elment volna Miliért. Viszont ez így csak azt a benyomást tette rám, hogy Richárd csak tanítványként tekint Milire, akit most ezzel móresre tanít, hadd szenvedjen kicsit a többi bűnőző között.

[Rita · Rating 4 out of 5]

:(